én is kifigurázható vagyok, mint itt is okkal bárki. Most ennyire telik. Kizökkenve nem fitogtatok. Köszönöm a békülésre nyitott hangnemet. Amiből azért néhányakat a magam részéről még örömmel kirekesztek.
Most, hogy tudom, ki vagy, szívesen válaszolok. No nem mindenre, mert ilyen hosszú bejegyzéseket nem olvasok el betűről betűre, ha egy bekezdés néhány sornál hosszabb, fáraszt.
Nos, nézzük, mi is volt az a bejegyzésem, ami kiváltotta belőled ezt a megsemmisítő kirohanást:
"Csak félve kérdezem - anélkül, hogy ezeket a kommenteket ismerném -, hogy az, amit egy paródia pellengérre állít, nem háborít fel?"
Kíváncsi vagyok, hogy melyik szavamból vontad le, hogy
1./ - egyetértek azokkal, akik a kínaiakat kigúnyolják 2./ - rasszista vagyok 3./ - bármelyik táborba tartozom, és annak a tábornak minden gondolatával egyetértek.
Magamról annyit, hogy megvetem a rasszizmus minden formáját. Néhány írásom is tanúsítja, de nem kívánom bizonygatni, ha érdekel, utánanézel, ha nem, akkor így jártam. Természetesen a kínai származás nem taszít, mint, ahogy a többi sem. Tengerészként ifjabb koromban bejártam a golyóbis egyharmadát, mindenhol voltak barátaim, és mindenhol találkoztam olyanokkal, akikkel ezt szívem szerint kihagytam volna. Mivel életem legnagyobb részét itthon töltöttem, a legtöbb barátomra is itt tettem szert, de aljas embereket is itt ismertem meg a legtöbbet. Az, hogy valaki milyen, az ember, és nem fajta-, vallás- vagy bőrszínfüggő. A fenti, idézett bejegyzésemet az motiválta, hogy hiányoltam annak az állapotnak a kritikáját, ami generálhatta a kínaiak kigúnyolását. A napokban olvastam - nem emlékszem, hogy kitől, nem jegyzem meg a percemberek nevét erre a kis időre -, hogy bogarakat vagy rovarokat kell ennünk, ha ez vagy az lesz.
Voltam olyan országban, ahol a helyiek ettek bogarakat. Bár többségben voltak velem szemben, mégsem volt kötelező nekem is így tennem. Mindazonáltal nagyon sok ország konyháját megismertem, azok különlegességeit megkóstoltam, volt, amit meg is szerettem. Rajtam múlott. Viszont nem láttam a Dokkon olyan reakciót, amelyik elítélte volna a politikus sommás véleményét. Úgy látszik, amíg valaki nem érintett személyesen, addig nem érdekes. Itt utalnék Niemöller egy idézetére, melyre Duma Gyuri hívta fel a figyelmemet egy méltán múló versem nyomán. Ha nem ismernéd, A Gúgli elsőre kihozza.
Most megkaptam, hogy melyik táborba tartozom, és azok milyenek. (Egy tábor sommás elítélése is rasszizmus, nem?)
Mindig önállóan alakítottam ki a véleményemet, és vállaltam is. Ha ez történetesen hasonlított valamelyik tábor valamelyik nézetével, ettől még nem lettem "tag". Azért, mert szerintem is négy a kétszerkettő, még nem vagyok matematikus.
Viszont nézzük Oswald Chesterfield Cobblepot bejegyzését az iszlámról! Ez bizonyosan nem sérti azokat a magyarokat, akik akár évtizedekkel ezelőtt felvették az iszlám vallást, akár származás, akár egyéb ok miatt! Ráadásul szerzőnk olyan okokra hivatkozik, melyek nevetségesek. Az erőszakos terjeszkedésre hivatkozik (jé, keresztes háborúk), vallási alapon kivégzések (jé, inkvizíció, boszorkányperek), stb.
Ahogy ma nem kell szégyellnie magát egy kereszténynek a zárójelesek miatt, az a másik oldalon sem kérhető számon. Arról nem is beszélve, hogy akiktől most úgy féltjük Európát, pont azok elől menekülnek, akik úgy értelmezik az iszlámot, mint ahogy Oswald Chesterfield Cobblepot.
A Lázáros részt nem olvastam el, ha írtam róla valamit, azt fenntartom. Azt is írtam már, hogy gyengül a memóriám és mivel nem akarok ellentmondásba kerülni magammal, egyszerűbb, ha azt írom, amit gondolok. A Lázár ügyben pedig nem változott a véleményem.
Most már, engedelmeddel, nem hozom nyilvánosságra az általad írtakat, először azért, mert Te ezt a magad naplójában megtetted. Ha itt moderálták, ott is biztosan megtennék, akkor meg minek. Másodszor azért, mert ezt a vitát méltatlannak érzem, nem tetszik, a saját naplómat meg nem rondítom el. Te szemmel láthatólag ezt a naplót erre hoztad létre, Te dolgod, csinálj, amit akarsz.
Annyit mindenképpen látok: Egymás véleményét nem nagyon fogjuk befolyásolni. Te, írástudóként, költőként okos és érzékeny ember vagy, kialakult benned egy világkép, nem táplálok hiú reményeket, nem fogom azt megingatni hozzászólásaimmal. Vénségemre én is megkötöttem már, mint az Epokitt. Nincsen semmi szükség arra, hogy vitázzunk, belelovaljuk magunkat valami gorombáskodásba.
Szeretnék továbbra is a Dokkon maradni, gondolom Te is. Hagyjuk itt abba, és ne tegyük tönkre közös játszóterünket!
Én is szánakozva olvastam ezt a kutyás sztorit. Mivel a hosszú posztban olvashatunk a reggeli révületében dudorászó Baltazárról meg a filip(p)i tervről, a gyanútlan olvasó könnyedén gondolhatja, hogy tőlem származhat az e-mail. Nyilván pont ez volt a célja.
Naplómmal célom volt az abból következő logikus reakció kiprovokálása - az ártatlanság vélelmére való hivatkozás - aminek megtételére a hónapok óta felszaporodott hozzászólások százaiban sem lett utalás téve. Hogy elmozduljon egyfajta áldatlan holtpontról a vita. Ne csak a vita élvezetében tobzódó szerkesztőkkel kelljen szembesülniük az ide látogatóknak.
A dokk többszörösen - hiszen több személy által - vetette latba erőit annak érdekében, hogy annak látszatának is elejét vegye, hogy az ügy bíróság elé idézhető. Látványosan kerülte kimondani.
Mintha nem állt volna érdekében csillapítani ezzel a kedélyeket, nyilvánvalóvá tenni, hogy tisztában van a téma természetével. Ehelyett úgy tettek, mintha a portál nyugalma két ember magyarázatot elváró tevékenységétől függne, mintha csak ők lennének felelősek azért, mert a legcsekélyebb megértést sem tanúsítják feléjük.
Felkészülten ért, így már fogalmaztam magamban, hogy az ártatlanság vélelmének fogalmát jelenleg éppen megbecstelenítik, kiforgatják, visszaélnek vele, a végletekig kihasználják, elkoptatják, érvénytelenítik, ha egy többszörösen visszaeső rajtakapásakor is citálható. Lehet-e minden élethelyzetben e mögé bújni anélkül, hogy már ne tűnjön leplezetlen és felvállalhatatlan értékítéletnek?
Egyfajta egészséges gyanú jelei már mutatkoznak önökön - meghunyászkodó, kapkodó önleleplezés, zavarodottság és néha tényszerűség. A tényszerűséget csak kikényszeríteni lehetett önökön.
Addig is, néhányan önökkel ellentétben elébe mennek az ítéletnek, mert ők ennek a többes személyiségnek a sötétebb árnyalataival is találkoztak. Önök talán azért sem, mert akkor úgy érezték, tükörbe néztek.
A nemecsekezés ugyan irodalmi minta, de csöppet sem pozitív, tehát én nem követem az Ön példáját, nézze el ezt nekem, kérem!
Busznyák Imre vagyok, egyik szerkesztő, rendszergazda, a dokk.hu domain jelenleg az én nevemen van, ez ad némi alapot, hogy válaszoljak a gondolataira a szerkesztőség nevében. Az óvatosság szerintünk is nagyon fontos, ez pedig az önbíráskodásra is vonatkozik. Nem akarunk emberek bírái lenni, itt csupán szövegeket bírálunk el. A Dokk szerkesztői a szerzők személyét csakis annyiban vizsgálják, amennyiben ez a műveik megértéséhez szükséges.
Nem kívánunk népbírósággá válni, a magyar igazságszolgáltatás szerintünk alkalmas arra, hogy igazságot tegyen magánvádas ügyekben. A Dokk jelenlegi szerkesztősége tehát csakis azután lép a Filip Tamás és Ön (vagy mások) által szorgalmazott ügyben, ha a bíróság kimondja, hogy Szokolay Zoltán bűnt követett el, ezt pedig bizonyítaniuk kell - éspedig a bíróság előtt.
Várakozásunk indoka tehát nem az, hogy Szokolay Zoltán személyét védjük Filip Tamással szemben, hanem az, hogy elfogadjuk az ártatlanság vélelmét mint alapvető jogi elvet.
Amit teszünk, az nem látványos unatkozás, hanem határozott kiállás a lincshangulattal szemben, ugyanis szerintünk a hangulatkeltéshez is gyomor kell. Filip Tamás jogvégzett ember, tehát bizonyosan nem szorul a Dokk segítségére ahhoz, hogy érvényesíteni tudja törvényes igazát. Természetesen egy esetleges bírósági eljáráshoz a Dokk adatbázist a bíróság rendelkezésére bocsátjuk, de azt magánszemélyeknek nem adhatjuk ki.
Talán nem pöffeszkedés, hogy két irodalmilag elismert személy közti vitás ügyben nem mi kívánunk igazságot tenni. Határozottan állítom, hogy egyikük érdekeit sem képviseljük, nem kívánunk személyeskedni vagy személyeskedés eszközei lenni.
Sokan nem értették, sokan nem akarták érteni mi volt az rettenetes és megalázó küzdelem a dokkon, amelynek egyik résztvevője voltam. Te sem értetted, sőt mint valaki percekkel ezelőtt a tudomásomra hozta, kifejezetten a másik félnek adtál igazat.
Mindenkinek jogában áll megigazulni.
Sokan meg se próbálják.
Neked viszont sikerült.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
