NAPLÓK: A gonosz banalitása
Legutóbbi olvasó: 2026-06-26 15:22 Összes olvasás: 41931| 35. | [tulajdonos]: hinterland | chia: ezra | 2008-03-29 21:31 |
Chia, nem tudom, milyen szempontból meglepő a The Waste Land-idézet (közben látom, hogy elgépeltem, és az is lehet, hogy az E. P.-idézet sem pontos, mert lusta voltam leemelni a polcról, no meg súlyzózni sem volt kedvem), bár úgy lehet – hogy a magam kárára fordítsam kajánul a dolgot -, ennyi azért nem volt elvárható tőlem. A (klasszikus logika) azonosság elvén alapuló vagy A vagy B harmadik kizárásának elvére is utalt volna szövegemben a csapda szó. Hogy a vagy-vagy közti résen átcsúszni nehéz dolog.
A The Waste Land egyrészt utal önmagára, utal(hat) T. S. Eliot akár ehhez is kapcsolható nézeteire, és azt gondolom, a kiragadott szövegrészlet pedig szándékoltan József Attila (ős)patkányára is célzott volna.
E. P. (most Ezra Pound) képbehozatala viszont nagyon is evidens, nemcsak azért, amit írsz, illetve azért is, de konkrétabban pl. gondoljunk csak a Pound hatására is született vers E. P.-nak ajánlott mottójára. (amely pedig köztudottan a Satyricon-ból való, s ezzel még Petronius is színre lép/het/.) Egyébként pedig: „A szöveg az, ami marad, de az igen.”
Erről (is) próbáltam morfondírozni (micsoda egy szó, nahát!) a Dokk M. H. cikkének jelensége kapcsán, hogy „valamilyen formában”, értsd: FORMÁBAN eltolódhatárni netán, hogy a szöveg maradhasson. (Itt most jött volna egy kis. pótetikus-patetikus böffenet, de inkább töröltem.)
És még sokegyéb. (Így, egybe.)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
