NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-09-08 01:44 Összes olvasás: 20860| 179. | [tulajdonos]: BÖLCSELET A BÖLCSELKEDÉSHEZ | 2024-04-30 09:10 | Még csak néhány hete, hogy a DOKK főszerkeztő helyettese klasszikafilológus irodalmár lett.
Bölcselet nélküli Dokk-bölcselőnk figyelmébe ezért most már kicsit bátrabban merem ajánlani a filozófia egyik klasszikusát.
Azzal együtt, hogy az egyetem én úgymond rossz tanuló voltam.
Sosem szobaember.
(Az elmélyült tudás megszerzéséhez ugyanis nem csak ész, hanem fenék is. Utóbbi nekem sohasem volt, emiatt kell holtig tartó tanulással vezekelnem.)
De nem bánom, mert így legalább élni is éltem, szemben a szobaemberekkel.
Ezt fejezi ki az alábbi szösszenet, amire az akkoriban a Színművészeti Főiskolán tanító Hegedűs Géza professzor ihletett. Tőle a szivaros mondás, amire a magam módján válaszoltam.
- Én már el sem tudom képzelni, hogy ne egy jó szivar elszívása közben elmélkedjek Platonról!
- Pedig van olyan ember, Tanár úr, aki szivar nélkül is képes lenne rá!
- Na és kicsoda? Talán ön, a hármas tanuló?
- Nem, hanem maga Platon.
Meg ezzel a korai versemmel. Erre a témára később még visszatérünk, mert fontosabb mint hisszük!
Az életünk múlik rajta! Szemben az ezzel kapcsolatos (és a Dokk-ot is elöntő) civilizatórikus ostobasággal.
------------
FELÁLLVA ORVOI SZÉKBŐL
1.
ó halál te mindig igazságos lándzsás
ma kiütötted a fogam
mert már nem érdemeltem meg
szúrj csak
borítsd ránk hálócsapdád
mit felhízott változásnak érzünk
hisz a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk
2.
hellén szerkesztőnél
makedón fiú
vitatkoznak
egy kultúrérvet az ifjú nem győz követni
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg
és ez megcáfol mindent
---------------
Ez pedig Hegedűs professzor rövid ismertetője Platonról.
Így kell bölcselkedni.
Ilyen az igazi tudás. Az igazi kiművelődés. Amit nem lehet félvállról venni... Csak olvasni, tanulni, önképződni lehet... egy életen át.
Vagy megérdemeljük méltó büntetésüket:
a SEMMI-t.
Bármit jelentsen is ez.
-----------------------------------
PLATÓN (Kr. e. 427–Kr. e. 347)
Filozófusok műveit olvasni két különböző szellemi tevékenység lehet. Vannak jelentékeny bölcselők, akik megfogalmazott szövegeikkel szinte kizárólag tanítani, tudatot-értelmet bővíteni akarnak. Ezeket olvasni: tanulás. Vannak azután nem kevésbé kitűnő filozófusok, akik számára a stílus, a gyönyörködtetés szinte egyenrangú az ismeretterjesztéssel.
Arisztotelész okosabbá, műveltebbé tesz, ám műveit senki se olvassa költemények, hőstettek vagy szerelmi kalandok helyett.
De Platón dialógusai olyan gyönyörűséget szereznek, mint az eposzok, regények. Ha egy szót se hiszek Platón elméleteiből, akkor se tagadhatom, hogy a görög széppróza legnagyobb, legművészibb mestere. Aquinói Szent Tamás az egész középkor legnagyobb tudósa, tudományrendszerezője, olvasása azonban szakadatlan figyelmet igényel. Ő tanít, és olvasója tanul. Ha nem tanulás a célja, eszébe sem jut őt olvasni. Viszont Szent Ágoston művei a széppróza nagy alkotásai közé tartoznak, lírai szárnyalás és regényes érdekesség gyönyörködtető vegyületei.
Nem is kell elhinni tanítását, akkor is örömöt ébreszt, izgalmat kelt.
Azután sokkal későbbről Kant tanulmányai száraz, nehezen olvasható művek, de bennük egyesül mindaz a tudásanyag, ami a XVIII. század valóságkutatásában, a felvilágosodás eszméiben lényeges. Művelt ember nem nélkülözheti, de senki sem olvassa szórakozás vagy éppen gyönyörűség okából. Tanítványai, utódai között azonban Schopenhauer vagy Nietzsche akkor is kitűnő stílusú író, akkor is lebilincsel, ha egy szót se hiszek tanításaikból, de élvezet olvasás közben vitatkozni is velük.
Mindezt elöljáróban azért kell tudomásul vennünk, hogy felkészüljünk Platón irodalmi helyének megértésére. Lehetséges, hogy óriási hatású tudományos tanításától visszariad az olvasó, de nála szebb és árnyalatosabb görög prózaíró nem volt se előtte, se utána. Az idealizmusnak – pontosabban az objektív idealizmusnak – ő az alapvető és legfontosabb filozófusa. Egy materialista vagy szubjektív idealista olvasó nem érthet egyet vele. De nincs olyan materialista vagy szubjektív idealista, aki olyan szép mondatokat írt volna. Nincs olyan filozófiai szöveg, ami olyan érdekes vagy éppen izgalmas lenne, mint a ő dialógusai. Platón a szellemi életben kétlaki lény: egy világnézet-formáló vagy legalább befolyásoló tudós, és ugyanazokkal a szövegekkel egy szórakoztató-gyönyörködtető, gyakran költői stílusú prózaíró (aki olykor szellemes kis verseket is írt), noha költői-drámaírói ifjúság után megtagadta, sőt károsnak nyilvánította a költészetet és a drámaírást. – Mindennek tudatában kell áttekinteni életét és szellemi útját.
Nagyon előkelő származású volt. Apja részéről a legendás emlékű utolsó athéni király, Kodrosz leszármazottja. Anyai ágról a legnagyobb hajdani athéni államférfi és halhatatlan költő, Szolón déd- vagy ükunokája. Rokonsága minden ágon az arisztokrácia közéletben szereplő tagja. Az egyik nagybátyja a demokráciát felváltó „harminc zsarnok” egyike volt. Ámde az ezeket legyőző újabb demokraták olyan rémuralomra rendezkedtek be, hogy még a demokrácia eszméit védő nagy tanító filozófus, Szókratész is áldozatául esett vérengzésüknek. Platón úgy indult szellemi útjára, hogy a zsarnokokat Szókratész tanítványaként gyűlölte, a Szókratészt halálra ítélő demokratákat arisztokrataként utálta. A mester halála után már érett ifjúként tíz évre eltávozott Athénból. Sokfelé járt; sok mindent tanult, sok mindent megértett. Felkészült arra, hogy tanító, filozófus, remekíró legyen.
Egyébként nem hívták Platónnak. Szüleitől az Arisztoklész nevet kapta. Így ismerték az iskoláiban. A Platón iskolában szerzett gúnynév volt. Lehetséges, hogy az egyik tornatanára adta túl széles vállaiért vagy lapos homlokáért. De minthogy a platón (plató) fennsíkot, magasságot is jelent, idővel díszítőnévként ragadt rá. Vállalta, ezen a néven lett tanító, író, filozófus. Fejlődésére döntő volt, hogy serdülő-felserdült ifjúként Szókratész tanítványa lehetett. Az oly sok mindent előkészítő filozófus igen jó hírű tanító volt. Nála tanult Platón mellett Alkibiadész, a kalandorkedvű, eleve hadvezérnek induló fiatalember, aki idővel sok zűrzavart okozott az athéni közéletben. Nála tanult Xenophón is, akiből nem kevésbé kalandos ifjúság után a kor egyik legjobb prózaírója lett. Híres élménybeszámolói dokumentumértékűek, miközben a történelmi regény műfajának is előkészítője. Platón ebben az iskolai környezetben készült filozófusnak is, iskolateremtőnek is. Addig azonban ő is átélte a kor adta kalandokat. 28 éves Szókratész elítéltetésekor. Ezután 10 évig járja a világot. Ahol jár, bővíti tapasztalatait és ismereteit. Több ízben megfordul Szürakuszaiban, a türannosz udvarában. Ide később is többször ellátogat, az egymást követő uralkodók tanácsaira is figyelnek. Több városállamban is megismerkedik az uralkodókkal. Kialakítja a filozófus-uralkodó eszményét. Ábrándozik a helyes államszervezetről. Ez a valóságban ugyan nem valósul meg, de majd Platón legfontosabb műve, amely az „Állam”-ról szól, évezredek politikai gondolkodását befolyásolja. – Mikor Szürakuszaiból hazaigyekszik, hajója ellenséges hadihajók fogságába kerül. Az elfogott utasokat, köztük Platónt is, eladják rabszolga-kereskedőknek. Szerencséjére hírül vette egy igen gazdag Annikerisz nevű kürénei férfi, aki személyes ismerőse és tudásának tisztelője volt. Kiváltotta Platónt a rabszolgaságból, és nem is fogadta el, hogy a hálás megszabadított megfizesse neki pénzáldozatát. Sőt, amikor tudomást szerzett róla, hogy Platón a visszautasított pénzből iskolát akar alapítani, még azt is felajánlotta, hogy ha ehhez a feladathoz további pénzre lenne szüksége, számíthat rá. Ilyen körülmények között a végre hazaérkező Platón megteremthette azt a tanintézetet, amelynek neve is, pedagógiai feladata is több mint kétezer éve jelen van a tudományos világban. – Volt a város egyik szélén egy liget, amelyről ősidők óta az a hír járta, hogy egy Akadémosz nevű mondai hőst ott temettek el. Az ő nevéről kapta a füves-virágos terület az Akadémia elnevezést. Itt vásárolta meg Platón az iskola helyét, itt építtette fel a megfelelő épületet. Ez lett az otthona Platón tudományának és filozófiájának, s az alapító halála után még évszázadokig fennállott. A különböző filozófiai iskolák között ez őrizte Platón tanítását. Ide járt, itt volt a mester tanítványa Arisztotelész is, a leghíresebb utód, aki azután új útra vitte az egész filozófiát. De amíg Platón élt, a tanítvány nem nyilvánított az övétől eltérő véleményt. Hanem amikor Platón halála után merőben másféle tudományt formált, s megkérdezték, hogy ő, aki annyira szereti Platónnak még az emlékét is, hogyan térhet el ennyire tőle, ezt válaszolta: „Szeretem Platónt, de az igazságot még jobban szeretem.”
Az akadémiai tanítással párhuzamosan épült fel tanmenete, vagyis az oktatott tudomány rendszere. Ezt évek folyamán összesen 36 dialógusban fejtette ki. Idővel a híres iskola későbbi tanárai ezt 9 tetralógiába osztották, egy-egy tárgykört sorozva egy-egy ilyen négyes csoportba. Ezek mindmáig megmaradtak. Mellettük megmaradt 13 neki tulajdonított levél is, ezekből azonban a későbbi szakértők csak kettőt tartottak hitelesnek. Viszont semmi se maradt fenn korábban írt műveiből: a költeményekből és a drámákból. Lehetséges, hogy ezeket ő maga semmisítette meg, amikor károsnak ítélte az egész szépirodalmat. Szándékainak, társadalomszervező eszméinek, filozófiai rendszerének áttekintését legterjedelmesebb művében, az „Állam”-ban (Politeia) adja. Egy-egy témakör bővebb kifejtése a számos dialógus. A tetralógiákba sorolás azonban eléggé következetlen. A dialógusok egy része ugyanis inkább szépirodalmi jellegű, semmint filozófiai. Ráadásul szoros értelemben nem is mind dialógus. Az oly fontos művek, mint a „Szókratész védőbeszéde” és a legterjedelmesebb „Törvények” nem beszélgetés formában íródott. A „Lakomá”-nak fordított mű szellemes játék a szerelem értelméről és fogalmáról. Talán az egész életműben ez a legkellemesebb olvasmány. Okos férfiak vélekedése a szerelemről. Addig versengenek, melyikük tud újabb elméletet vagy anekdotát a szerelemről, míg közéjük nem lép Alkibiadész; a katona, aki egyszerre két szemrevaló nőbe karolva hirdeti, hogy a szerelemről nem mesélgetni kell, hanem gyakorolni. A cím fordítása is téves. A görög „Szünposzion” nem evést-ivást, vagyis lakomát jelent, hanem „együtt ivást”, azaz beszélgetést szeszes ital mellett. A görög szó eredeti formája is eltorzult azóta. Nálunk a szimpozion beszélgetést, megbeszélést jelent, elmaradt belőle az ivás. Platón személyei egy színházi bemutató után a szerzővel ülnek le italozva beszélgetni. Ez nálunk is szokásos, bemutató utáni bankettnek nevezzük, csak nem mindig gyűlik ilyenkor össze annyi nagy hírű tudós, költő, szellemes írástudó, mint Platónnak ebben a nem filozófiai, de nagyon szellemes dialógusában.
A dialógusok fő alakja Szókratész. Vélekedései, magyarázatai minden témakörben komolyak, olykor magasztosak. Platón mesterének épít emlékművet ezekben a beszélgetésekben, de nem bizonyos, hogy a gondolatok valóban Szókratésztól származnak. Nagyobb részük nyilván Platón eszméit fejezi ki. Valószínűleg hitelesebb a nagy bölcs másik tanítványának, Xenophónnak a visszaemlékezése. Szókratész persze nála is az okos, kitűnően magyarázó, értelmes életre és értelmes beszédekre nevelő mester, de az „Emlékezések” (Memorabilia) Szókratésze közben kissé mulatságos, bogaras öregember, aki az utcán idegen ifjakat is megszólít, hogy helyes életre és helyes gondolkodásra oktassa őket. – Platón Szókratésze az igazi tudás és a helyes élet megtestesült eszményképe. Maga is idea, mint a szépség, a jóság, az igazság. – Platónnál ez a minden dolgok mögött valóban lévő őskép az ősök, az „idea” minden szemlélődés alapja. Az idea, az idealizmus Platón óta filozófiai fogalom. Az idealista gondolkodók mögött Platón és elmélete az ősok, a fogalom, a hatóerő... vagyis az idea. – Az ideatan tudomásulvétele után a két legfontosabb fogalomkör a rendszerben: az állam szervezése, a helyes állam keresése és a szerelem. Platón államelmélete minden utópia, társadalom-ábránd elődje. Megvalósíthatatlan, de múlhatatlan cél: a végre jó társadalom megfogalmazott ábrándja. A gyakran és sokféleképpen idézett szerelem fogalma nála válik ketté égi és földi szerelemmé. Az égi a lélek élménye, a földi a testé. Az irodalom és a képzőművészet örök kettős témája azóta is.
Platón szakadatlanul él és folyton elavul. Mindig lehet vitatkozni vele, de mindig élő tanítás, amellyel vitázni kell. Olyan valóság és egyben képzelet, mint azok az ideái, amelyeket ő talált ki minden jobb nemzedék számára.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
