DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36781 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Tiszai P Imre
  Velük
Új maradandokkok

Tamási József: Bandi
Bara Anna: nyitna zárva, avagy valaha összetartoztak
Kosztolányi Mária: bárányok földje
Szilágyi Erzsébet: sok éve
Vezsenyi Ildikó: Szaggatott kilégzés két hosszú szünettel a végén
Szilasi Katalin: aranyfa
Nyári lászló: Ázom
Szakállas Zsolt: BOLOND LÁNY V. szürrealista kispróza
Nyári lászló: Fogd meg
Tóth Gabriella: azok az idők
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 7 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Bánfai Zsolt 10 órája
DOKK_FAQ 14 órája
Gyors & Gyilkos 15 órája
Nagyító 16 órája
Tóth János Janus 1 napja
Petz György 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Tamási József 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Bara Anna 4 napja
Csapó Angéla 4 napja
Jónásné Göncz Zsuzsánna 4 napja
Péter Béla 4 napja
Lantos Tímea 4 napja
Kántor Zsolt 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Apa levelei 1 órája
Hamu és hajnali szél (mesék) 1 órája
Helka 5 órája
leállósáv 8 órája
Vendég 10 órája
nélküled 13 órája
Sorrento 14 órája
Gedichte 15 órája
Hetedíziglen 18 órája
Bara 19 órája
Etzel Mark Bartfelder 20 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
történések 1 napja
Qui? 1 napja
Juli 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A Gulisio-jelenség
Legutóbbi olvasó: 2019-12-13 05:24 Összes olvasás: 10093

Korábbi hozzászólások:  
92. [tulajdonos]: Tolvaj Péternek2015-09-11 21:29
Tolvaj Péter nem a Napló eredeti írásával vitatkozott, hanem személyeskedett. Ezért nem jelentettem meg az üzenetét.... eztán sem fogom megjeleníteni az ilyeneket.

Üdv, Karaffa Gyula

Olvasói hozzászólások nélkül
91. karaffagye: ahogy látomaz érintett: ha az irigység fájna2015-09-10 12:49
Mit irigyelnék tőled? Az én "vonatsínem" egészen másfelé tart! De válaszod szerint neked nem jelent semmiféle erkölcsi problémát amit tettél.... A válaszod kicsinyes, nevetséges, és rosszindulatú.

Olvasói hozzászólások nélkül
90. az érintett: ha az irigység fájna2015-09-10 12:43
Igen, komolyan, mondtam. Nem tisztességes csak a negatívakat megjeleníteni. A válaszod kicsinyes, nevetséges, rosszindulatú. Ennyi. Ha az irigység fájna...

Üdv,GT

89. [tulajdonos]: A liberalizmus végnapjai2015-09-10 08:13
A címzésben felkiáltójellel emailt kaptam a Dokk egyetlen működő "szerkesztőjétől", Gyertyános Tímeától. Idézem szó szerint:

"Kedves Gyula! Légyszíves jelentesd meg a hozzászólásokat.Ha nem teszed, én fogom. Üdv, Timi"

Nos, a Dokkon egyedül a Naplók adnak valamiféle "magánéletre" módot, mondhatjuk úgy is, hogy személyes dühöngők, ahol mindenki azt írhat, amit akar, azt mondhat el magáról, amit akar, vagy akár névtelenségét megőrizve szabadon elmondhatja a véleményét bármiről úgy, hogy nem keveri a Dokk közösségét vitákba, veszekedésekbe a másra, irodalomra kitalált rovatokban!! Talán a legszemélyesebb felület, ahol önmaga lehet az ember, ha akar, vagy akár egy másik személyiség is lehet, ha akar. Itt csak a naplóíró "moderálja" magát (vagy nem), illetve ő maga döntheti el, milyen irányt enged a hozzászólásoknál is saját Naplójának. Ez egy több éve-évtizede kialakult folyamat eredménye, a Dokk legszabadabb területe. Volt.... eddig, máig!!

Ugyanis GT megelégelte a Dokk túlzott liberalizmusát és a demokráciáját, holott mássága miatt eddig neki, illetve sorstársainak kellett ezért harcolni, hogy elfogadtassa magát! (Jelzem velem nem kellett harcolnia, vegye csak elő a régi emailjaimat, amiket neki írtam: ugyanis én maximálisan tolerálok mindenkit egy határig, amely határ a tisztességes emberi viselkedés, magyarán elvárnám, hogy pl. a másik is toleráljon engem, és ne kérdőjelezze meg pl. magyarságomat, épeszű gondolkodásra való képességemet, stb.). Szerkesztőnek lett kinevezve GT, s olyan antidemokratikus, etikátlan, a szólás és véleményszabadságot megcsúfoló lépést tesz, hogy "belenéz" más Naplójába, elolvassa az oda írt üzeneteket, amit az írója nem neki szánt, s "hatalmi szóval" akarja azt megjelentetni a Napló tulajdonosát felszólítva, vagy ha az nem jelenteti meg azokat, akkor azt majd ő teszi meg (mint írja)!!!
Érdekes momentum, hogy másnál, sok más esetben nem működik/működött GT "Dokk szerkesztő" moderálásra, beleszólásra törekvő hajlama, csak akkor, amikor őt magát érinti a téma. (Pl. nem moderálta és tudtommal fel sem szólította KBGy-t, hogy ne verje szét a Dokkon a különféle, más funkciójú, nem csetelésre, vagy egyesek egójának növesztésére szánt rovatokat!)

Ezen viselkedésével, ezen emiljával, ezen mondatával GT számomra bebizonyította, hogy teljességgel alkalmatlan mindenféle "vezetői", szerkesztői posztra a Dokkon! (Mostanra Ő maga lett olyan, aki ellen másoknak alapvető jogaikért harcolni kell!)

Olvasói hozzászólások nélkül
88. ki lenne más? hát én: szeretlek bennetek:))))))2015-09-09 21:19
Hagyd a búsba, az ember nem felelhet meg mindenkinek, ne is tervezd,magaddal foglalkozz elsősorban! Gyula ez meg egy novella is lehetne öregem, inkább azt írj!
Ha én ilyen pontosan írnék, gond egy szál sem lenne. Te is egy jelenség vagy, de én azért szeretlek mindegyikőtöket. Slusssz, úgysem jelenteted meg...

Olvasói hozzászólások nélkül
87. Kovács Réka : ()2015-09-09 08:04
Kedves Mindenki! A Gulisio jelenséges szöveg szerzője többször is kimondja, hogy Tímea jó költő. Ez a lényeg. A többi már mind az érvényesülés módja, amihez senkinek semmi köze. Zárójeles infó.
Kovács R.

Olvasói hozzászólások nélkül
86. K. Viktor: képek2015-09-08 23:03
Üdv,

Már kérni is akartam, hogy hozzák előre magát a tanulmányt. Vannak benne elgondolkodtató dolgok.
Én mindkét néven írott verseit szeretem, a névváltással nem lett se jobb, se rosszabb, csak más. Ám ha jobban megnézitek Gyertyános néven is van pár szép publikáció. A képeit is imádom, nagy jövőt jóslok neki e téren is. Gratulálok Tímea, ne hagyja magát eltéríteni az útjáról!!!

Üdv, Viktor

85. [tulajdonos]: Figyelem egy ideje2015-09-08 22:34
Figyelem egy ideje a diskurzust: Már többször kértem, érdemben beszélgessünk, szóljatok hozzá az eredeti naplójegyzethez. Mivel ez olyan régen íródott, megismétlem, hogy a sok irreleváns dolog hátrébb kerüljön.

A Gulisio-jelenség



„Gyertyános Tímea vagyok, aki: 1989-ben született, nagyrészt Pécsett él és szereti ezt a mediterrán hangulatú, zegzugos, szűk utcás várost; aki a művészet legtöbb ágához valamilyen módon kötődik (festészet, írás, zene), aki a "szabad" műfajok híve és azt vallja, hogy az élet ízét csak a bolondok ismerik, aki mindig a furcsát, a másmilyent keresi itt e földön, aki mindig elvágyik és mégis nagyon itt van; valaki, aki nem állhatja a középszert, a "tizenkettő egy tucat"-ságot; aki a végletekért él-hal, hangokért és színekért, az illatokért, a sejtelmes, önmaguknál többet mondó kis rezdülésekért, és a nagy hangos vagy néma tragédiákért, melyeket mindenhol felfedez, ha akar, ha nem ...”

Ezekkel a mondatokkal mutatta be magát a fiatal, mondhatni pályakezdő Gyertyános Tímea 2011 augusztusában, a Dokk nevű „irodalmi kikötőben”, s tette fel verseit oda. Nem igazán ért el átütő erejű sikert, versei fogadtatása inkább hűvösnek, mintsem hevesnek nevezhető. Ám már akkor, az indulásakor látszott, hogy a Dokkon nem a verseihez pozitívan hozzászóló, ezzel őt azonnal elfogadó „másod-, harmadvonalas, avagy a dilettáns” alkotók között akar szerepelni, névsorba kerülni, inkább a „dokkszerkik” megnyerését, azok elismerését célozta meg; Teszem hozzá, hogy versei alapján teljes joggal, mert tehetséges versíró ember, sőt rámondhatjuk nyugodtan; költő! Ezzel nem azt mondom, hogy karrierista képzetei lettek volna, inkább csak annyit, hogy tudomása volt már akkor is saját tehetségéről, ismerte akkori korlátait, látta esetleges fejlődési lehetőségeit az irodalmi életben, s csak ezt akarta érvényesíteni a „szakma”, tehát a Dokk szerkesztői, ítészei elismerésnek begyűjtésével is.

Sajnos a Gyertyános versek nem értek el nagy sikereket a „szakmában”, az évek alatt sorban feltöltött több mint 160 versből Gyertyános név alatt mindösszesen 9 lett „maradós”, ami a Dokk mércéje szerint még csak a „vak tyúk is talál szemet” kategóriájába tartozik ezzel, semhogy elismert költővé avanzsált volna. Érdekes, hogy a Gyertyános versek sajátja is ugyanaz, mint a majdani, néhány évvel később jelentkező Gulisio versekéi: poénok, ötletek, szókimondó (ugyan kevésbé, mint a Gulisio verseknél), szabad szóhasználat, meghökkentés, megbotránkoztatás, a „hagyomány” felrúgása, sok esetben a társadalom által jelenleg is tabunak tartott fogalmak, cselekvések határainak döntögetése, virtuális súrolása a jellemzőjük.
Álljon itt egy már akkor Gulisio-san megírt vers tőle (2012.05. 14): ars poeticák 1. álmodni írni pedig éhesen kell./ soványan fetrengenek/ a sorok, kopognak a sértések./ én már leírtam magamat./ csámcsogjatok, sertések!/ 2. szófosás szerinted./ költ mert maradni akar./ tollas barátom, a peremről szarjon,/ és telibe! levél - papír eltakar.
Ez a verse sem lett „maradós”, pedig a kortárs irodalom szinte minden jellemző elemét felvonultatja már benne a szerző. Talán elkerülték-elkerülik a Gyertyános versek értékei a szerkesztők szemét? Ám, ha a tehetség felismerése lenne a feladatuk – akkor ebben az esetben (főleg a későbbi történéseket ismerve) alaposan mellélőttek!?

Látensen, vagy néhol alig burkoltan már ezekben a Gyertyános versekben is felismerhető (főképp Gulisiot megismerve, s tudva azt, hogy a két személy egy és ugyanaz) itt-ott a másság, a leszbikusság, ám Gyertyános néven nem meri még felvállalni önmagát teljesen verseiben, sem civil életében: bűnbánati haiku/ tanga kereszten -/ Magdolna fogadalmi/ ajándéka ez (2011. 09.02.) vagy: hagymama/ „amit mondtam megmondtam./ hogy szétvágom.” – így a nagyi./ ma pedig én játszom a legerősebbet: hagymafej leszek./ még mindig jobb mint a káposztaság, az „úgy csinálj fiam/ mintha ott sem lennél”. elővehetem a maró gúnyt,/ sírj, vászoncseléd!/ csak major annával össze ne keverjenek./ és erős pistából sem kérek. ne kívánjon senki meg./ fak anál… mama, dugj/ a föld alá, hogy megnőjek!/
(a csarnokban egy bolond néni rázza a cekkert. veres./ a v betűknél csöppeket csuklik:
„hagymát ’egyenek, hagymát ’egyenek!”) (2012. 05.28.) vagy: fűvel-fával/ szövetkezzünk/ a normalitás csírája ellen is/ amit elültetett régen egy naiv jó kertész/ etessük trágyával/ itassuk húggyal/ egymást/ hogy virágozzunk de magot ne hozzunk/ repesszük szét ezt a gyökér/ világot/ elkapálnak persze/ a fényt elvehetik a napot nem/ csak a karók ne lennének égig érők/ ez a kinőtt erkölcs/ tetves nagykorúsága (2013.04.23.)

Fiatalos, trendi, ahogy csak kell… mégsem futott be vele Gyertyános Tímea. Ezen versei bírálatánál erősen érződik a szerkesztők értetlensége; Nem alakult ki bennük egy olyan erős kép a költőnőről, mint a később jelentkező Gulisio Tímeáról. Magyarán Gyertyános-jelenség nincs, a költőnő két énje közül az erősebb nyert, a valódi, néhol még bátortalan, néhol még szende, néhol még a javulásban, az emberi(bb) életben hívő alkotó törvényszerűen háttérbe szorult, hiszen nincs értelme erőlködnie az elfogadtatással, ha kitalált (és teljesen valós, mondhatni tökéletesen szabad) másik személyisége megnyerőbb a "szakmának".
Lehet, hogy a konszolidáltabb olvasóknak Gyertyános lenne az, akit elfogadnak, de Gulisio nyerte meg a háborút, s teljesen háttérbe szorítja a „gazdatestet”: innentől datálódnak a már tökéletesen Gulisio-s versek Gyertyános név alatt is, ám az, hogy Gyertyános néven, Gyertyános versekkel legyen elfogadott egyszer a szerző, teljességgel kizártnak tartom!

Valamikor 2014 márciusától, áprilisától datálódik ez az „összeolvadás”, amióta gyakorlatilag nincs már Gyertyános Tímea nevű alkotó a Dokk palettáján, sem a magyar irodalmi élet palettáján; helyette megszületett a teljesen szabad(szájú) , bármit, bárkiről és bármikor szabadon író Gulisio Tímea! (Talmi ez a szabadság szerintem, mert épp a Gulisio-s stílus kötözi meg a szerzőt innentől!)


***

„Gulisio Tímea 1989, Marcali. Szociális szervezői végzettsége van, teológiát is hallgatott. Gyerekkora óta rajzol-fest, ehhez később jött a zenélés és az írás, amit 2010 óta művel rendszeresen. A Napkút és a Queer Kiadónál nyert legutóbb irodalmi pályázatot. Eddig többek között az Ezredvégben, a Helikonban, az Irodalomismeretben, Vörös Postakocsiban, a Napút folyóiratban, az Irodalmi Centrifugán, a Librariuson és a Katapult Kortárs Alkotóknál jelentek meg versei. Első, vers-, és rövidpróza kötete, a Nekromantika című, a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható. Baszorkányok című regénye a Publio Kiadónál jelent meg. 2014-től a JAK és a MISZJE tagja, valamint a Dokk.hu Irodalmi Kikötő szerkesztője.” – írta róla a Publio Kiadó.

"Egy írónak azt kell papírra vetnie, amit lát és érez, függetlenül a következményektől." (Charles Bukowski)

"Az egyetlen elviselhetetlen dolog az, hogy semmi sem elviselhetetlen." (Arthur Rimbaud)

"Mert kétféle bűn van. Az egyik fajta bűn csak azért bűn, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak különös gondoskodása folytán. (...) A másik fajta az a bűn, melyet akaratlanul elkövet az ember, és akkor is megbán elkövetője, ha nem büntetik érte. Ez az eredendő bűn. Bűn az ellen, akit szeretünk." (József Attila)

Fentebbi szavakat tartotta fontosnak közölni a szerzőről könyvének kiadója, és „dokkos bemutatkozásában” idézni Gulisio Tímea. Gyakorlatilag egy ars poetica ez is, egy idézetekből összerakott vallomás, illetve „irodalmi munkaterv”!
A majd 100, Gulisio név alatt feltöltött vers közül mindösszesen 5, azaz öt darab lett „maradós” a Dokk ítészei szerint (ez arányaiban rosszabb, mint a Gyertyános versek megítélése), ám megdöbbentő a még máig el nem bírált, be nem sorolt verseinek a száma!! Ez 73, azaz hetvenhárom verset jelent! A legrégebben feltöltött ezek közül 2013.07.15.-én született. Szinte lehetetlen az, hogy ennyi idő alatt nem volt egy szerkesztő sem, aki elbírálta, s besorolta volna a verseket, pro-, vagy kontra! Nem, szerintem más van a háttérben!

Egyrészt betudható ez a késedelem annak, hogy a Dokk gyakorlatilag évek óta halódik. Előző tulajdonosa (Jónás Tamás költő) idejében már többször bezárt, megszűnés veszélye fenyegette, de az akkori időszak emelte a Dokkot „legendás” irodalmi-kikötői rangra. (Sok kortárs, mára befutott, elismert költő innen startolt, ám az egy külön tanulmányt érdemelne, miért „tagadták meg” később „születésük helyét”, a Dokkot, miért nem látogatják azóta sem?) A tulajdonosváltás óta (2010 augusztus 16.) felkért új szerkesztők már nem tudnak/tak olyan tekintélyt szerezni a Dokknak, mint anno Jónás Tamás, sőt a már kimunkált tekintélyt is leamortizálták az évek során! Ma még ugyan „sikk” dokk-szerkiként bemutatkozni bizonyos helyeken, de a fogalom tartalma ennek a szónak teljesen kiürült, a Dokk megszűnt „költő-keltetőként” üzemelni!
Az új tulajdonos, Korányi Mátyás -aki maga is költőember- meglátásom szerint anyagi lehetőségeket látott a Dokk-ban a megvásárlásakor, csakis azért vette meg, hogy talán megélhet belőle. Kezdetben reklámok felttöltése is szóba jött, majd a tagdíjak is szóba kerültek, ám egyik ötlet sem lett megvalósítva, így maradtak az egyre gyakoribb fenntartási gondok. Több esetben kért anyagi támogatást a Dokk-ot használó közösségtől a tulajdonos, ám csak „filléreket” kapott: megszoktuk ugyanis mi, egyszerű emberek azt, hogy az interneten gyorsan, és főleg ingyen kapunk olyan tartalmakat, amik érdekelnek, fontosak, jók, de ahol ezért fizetni is kell, az nem olyan sikeres, az már egyfajta megfontolt, igazán értelmiségi hozzáállást feltételez, csak a legöntudatosabbaknak való!

Ám a Dokk nem hozza, hanem csak viszi a pénzt! Jónás idejében kapcsolatai révén állami támogatásokat is kapott a Dokk, ám ezek mára mind elmaradtak. (Legalább is nem tudunk róla mi, dokk-használók.) A fenntartási költség minimalizálása miatt gyakorlatilag sorsára lett hagyva az oldal. A szerkesztőkben nem dúl a buzgalom, hogy ingyen és bérmentve foglalkozzanak a költők verseivel (hiszen mindegyikőjük saját karrierjét építi, vagy dolgozik, elfoglalt), nem inspirálja őket immár szakmai előrelépés, szakmai elismertség a Dokkon…. „minden egész eltörött”!

Talán ezért (?) is a rengeteg el nem bírált Gulisio vers? Még mindig nem gondolom, hogy ez lenne a legfőbb ok! Inkább azt hiszem, hogy a Guliso versekkel nem tudtak mit kezdeni a szerkesztők, megakadtak azok a torkukon. Illetve tudnának velük mit kezdeni, ha eléggé bátrak lennének ahhoz, hogy vagy odaállnak teljesen Gulisio mellé, vagy egyértelműen elutasítják költészetét! De nem, a Dokk szerkesztői nem ilyen bátrak: ehelyett egy huszáros húzással –önmagukat saját hajuknál fogva kirángatva a kikötői mocsárból- nem hivatalosan megtették Gulisio Tímeát szerkesztőnek! (Hivatalosan nem merték ezt megtenni, a neve ma sem szerepel a szerkesztők felsorolásában, pedig annak átírása néhány másodperc lenne a webmester számára!)

2014. június 22-én lett szerkesztő Gulisio Tímea a Dokkon, hangsúlyozom, a Dokk tulajdonosa azóta sem tette ezt a kinevezési aktust hivatalossá! Szerkesztővé kinevezése sokakban megdöbbenést váltott ki. Néhány reakciót idézek a „dokkerek” hozzászólásaiból:
„Őszintén szurkoltam Neked, de elszálltál kicsit Magadtól Tímea!
Remélem, gyakorolsz egy kis önkritikát, megmaradsz annak, aki valójában voltál/ vagy, nem változtat meg ez a kis hatalom, amit a kezedbe kaptál.” (Kegyes Kata)

„Túl komolyan vesztek mindent. Guilisio (sic!) két napig lesz csoda aztán már nem. Kegyes Kata meg ... Kegyes Kata, meg félóráig.” (Mórotz Krisztina)

„Kedves Tímea, nem szerencsés ha szerkizés helyett furcsa és ellenséges stílusoddal elmarod innen még azt pár embert, aki isten tudja miért, ittfelejtette magát a dokkon. Kicsit legyél szerényebb, szerintem az a te fejlődésedet is szolgálná, mert van hová fejlődnöd neked is (ahogy mindannyiunknak)” (Kiss Mária)

„Mátyás egy okos ember, hogy bedobta a sekélyesbe Timit. Addig csipkedik, basztatják alulról-felülről a kis-és nagyhalak, amíg dokkba nem hal. Az álllóvizet felkavarja. Ez kétségtelen. De marad-é? És a maradásból hogyan jön ki? Ez a kérdés, Dokkosok. Én örülök, hogy újra marjátok egymást, csakhogy én - medúza vagyok. Ti meg halak. Nektek kopoltyútok van, nekem agyatlan szépségem. Azzal segítem Timit.” (paricska)

„Kedves Tímea! Olvastam a verseidet, szerintem nagyon jók...kifejezetten egyediek, ütnek, teli vannak olyan áthallásos megoldásokkal, amiket én különösen szeretek. Szerkesztő lettél. Gratulálok. A veszekedőket én nem értem, de ez bizonyára az én hibám. Én a verseidre koncentrálok, és fontos a véleményed is.” (Nyári László)

„Egy szerkesztőnek (is) illik tudni helyesen írni. Bár a stílusod érett és szimpatikus, rengeteg helyen kihagysz vesszőket. Ami versben megengedett, az prózában, véleményezésben nem.
(Ez csak egy jótanács volt egy hibaleső/látó nyelvtanártól.)” (Szilágyi Erzsébet)

(Érdekes jelenség, hogy amióta Guliso Tímea szerkesztő lett, a Dokkon inkább a női jelenlét, a női szerzők megszólalása a jellemző! Miért van ez? Mi az oka annak, hogy szinte kényszert éreznek ahhoz a nők, hogy Gulisioval beszélgessenek, vitázzanak? A kezdeti ellenséges hangulatú hozzászólások teljesen eltűntek mára, mindenki Gulisio „kedvében” akar járni. Példa erre a szerkesztővé kinevezése óta feltöltött más női szerzők versei, amik igyekeznek ugyanolyan szabad szájú, szókimondó, polgárpukkasztó, sok esetben a „hímeket elutasító” lenni, mint azt a Gulisio versekben láthatjuk. És van is némi alapja ezen próbálkozásoknak, Gulisiotól -mint szerkesztőtől- sorra bezsebelik a pozitív kritikákat, a jól hangzó dicséreteket, vagy csak az egyszerű figyelmet! Talán egyfajta „női felszabadítási mozgalom” indult el a Dokkon Gulisio „pályára állításával”? Ki tudja, de a jelek erre mutatnak!”)

Ám, hogy folytassam a Gulisio-jelenség leírását, visszatérek Gulisio verseihez inkább! A sok, a Dokkon elbírálatlan versei ellenére irodalmi, költői karrierje innentől kap „sugárhajtást”, s egyre szédítőbb magasságokba emeli a fiatal költőnőt a Parnasszuson! (Eddig megjelent Nekromantika címmel egy vers-, és prózakötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban, és Baszorkányok címmel egy prózakötete a Publio Kiadó kft kiadásában; gyakorlatilag mindkettő magánkiadásnak számít.)
Hírtelen sorra jelennek meg versei a különféle irodalmi orgánumokban és internetes oldalakon, s hódítja meg velük sorra a szerkesztőket itt is, ott is:
Verseit közli a Librarius, a Spanyolnátha, a Sameside, az Ambroozia, az Ezredvég, az Irodalomismeret, a Holdkatlan, az Apokrifonline.wordpress, a Műút, az Új forrás, a Lettre, a Várad folyóirat.
2014. júniusától MISZJE-tag. (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) (Talán már érezte előre a karrierje magasba ívelését, vagy a versei stílusának utánzására készül?) 2014. augusztus 30-tól tagja a JAK-nak, (József Attila Kör). 2014 októberében felvették a FISZ-be (Fiatal Írók Szövetsége). Mindez öt hónap alatt történt! Innentől irodalmi felolvasó estek rendszeresen meghívott szereplője is.

(A JAK tagjává az a személy válhat, aki ezt írásban kérelmezi, s felvételi kérelméhez mellékeli szakmai önéletrajzát, publikációs jegyzékét és a JAK két tagjának ajánlását, s akit a határozatképes közgyűlés egyszerű szótöbbséggel taggá választ. (www.jozsefattilakor.hu)
A Jak tagsághoz kell tehát két JAK-tag ajánlása, és nem árt méretes publikációs listával pályázni. Gulisionál a két támogató (sőt több!) megléte szinte evidens, ám a publikációs lista hagyott még akkor néminemű kivetnivalót, hiszen a „magánkiadású kötet” szó „cseng olyan szépen”, mintha egy nagy kiadónál, felkérésre jelentek volna meg a könyvek. Ám a Gulisio-jelenségbe ez a siker, a gyors JAK-tagság is beletartozik, sőt egyenes következménye annak! (Vagy a JAK-tagság is egy kiürült, jelentéktelenné vált cím csupán? Nem hiszem, hiszen a JAK tagok sok helyütt döntéshozó pozícióban is vannak, az állami támogatások odaítélésébe is jócskán beleszólhatnak! Most naiv voltam.) Gulisio baráti köre, a felolvasóestek szereplői, közönsége a jelenlegi „irodalmi elit” fiatal tagjai sorából kerülnek ki, s ez mindenütt jó ajánlólevelet „hoz a konyhára”!

Ismét nyomatékosítanom, hangsúlyoznom kell, hogy nem Gulisio Tíme költővel, vagy költészetével van bajom, inkább a magyar irodalmi élet eme érdekes jelenségét furcsállom: A Gulisio versek stílusa, szókimondása, a leszbikusság nyílt felvállalása, a szexuális élet szabadosságának leírása, sőt propagálása, a tabu-szavak, életjelenségek, életfunkciók (nemi élet, emésztés stb.) leírása…. mind-mind predesztinálja a költőnőt a sikerre még akkor is, ha az irodalmi élet szerkesztői, ítészei értetlenül állnak a jelenség előtt, vagy épp úgy döntenek, hogy szabad folyást engednek a Gulisio versek áradásának! (Tipikus példa erre a Dokk szerkesztők impotenciája a Gulisio versek megítélésekor.) A Gulisio-jelenség problémáját fel nem vállalva, előremenekülnek a szerkesztők amikor (illetve) a problémát azzal oldják meg, hogy „majdcsak kiforrja magát” ez a dolog, „addig is jelentessük meg a verseit”.

Ugyancsak érdekes jelenség az is, amit Gulisio-nál is láttunk: sokszor elég az irodalmi „boldoguláshoz” egy tartalmatlan, de jól csengő cím, rang, jelen esetben a „Dokk.hu Irodalmi Kikötő szerkesztője” titulus. A Dokk tagok tudják, hogy ez mára egy tartalmatlan, súlytalan, már-már nevetségesen kellemetlen cím lett, de mégis…. működik az életrajzban, nagy hangsúlyt kap a megítélésben. (Talán épp emiatt a hazug megítélés miatt olyan nyugodtak a Dokk sorsa felől a tulajdonos és az impresszumban felsorolt szerkesztők?)

A Gulisio-jelenség megállapításom szerint egy tipikusan mai, magyar jelenség… amikor nem értünk valamit, amikor megdöbbenve állunk valami előtt, vagy nem tudunk valamit egyértelműen elutasítani/elfogadni (mert félünk, vagy tunyák vagyunk, vagy érdektelenek vagyunk), akkor inkább utat adunk a számunkra érthetetlen dolgoknak akkor is, ha az sok esetben nagy ellenérzést okoz az egyébként is fogyatkozó, a mai magyar irodalmat „fogyasztók” körében.

Tapasztalat az is, hogy az irodalmi élet vérkeringésébe való bekerülés szinte lehetetlen vidéken élve, vagy a vidék életéről szólva, az irodalmi kánonba való bekerülés ennek ellenére ennyire egyszerű annak, aki fővárosunkban él, és barátainak mondhatja azokat a költőket-írókat, akik ugyan nem értékesebbek sok ismeretlenségben tartott társaiktól, de „jó helyen voltak jó időben”.

Összefoglalás:

Gyertyános Tímea – Gulisio Tímea jó és ügyes költő. (Prózája szerintem irodalmi szempontból túl direkt, szimpla, egysíkú. Képei, festményei ahogy láttam, csapnivalóak!) Verseiben őszintén ír önmagáról, életéről, identitásáról, gondolatairól. Elfogadható, szimpatikus személyiség mássága ellenére, sőt, verseivel épp e másság bemutatásával akar egyfajta megértést generálni olvasóiban, ami általában sikerül is neki. (Felmentést viszont sem mi, sem más emberfia nem tud adni neki életmódja miatt, pedig erre a felmentésre is nagyon nagy szüksége lenne!) Gulisio azt gondolja, szabad alkotó lett, amikor a Gulisio nevet felvette, holott a „Gyertyános én” stílusának elnyomásával önmaga börtönébe került! Verseit sokszor csak a „megbotránkoztató” szavak miatt (pina, fasz, baszás, szar, fosás, kinyalás stb.) olvassák el az így írni nem tudó, vagy nem akaró álszent alkotótársai, olvasói! Mások épp a „lazaságot”, a fiatalosságot próbálják önmagukkal elhitetni, amikor „elfogadják”, amikor szolidárisak Gulisio verseivel. A magyar irodalomban az ilyenfajta verselés, az ilyen témát boncolgató versek az underground, a tabu-irodalmi kategóriájába tartoznak, ám csodák csodája, mégis elfogadtatta Gulisio Tímea önmagát is, és verseit is a legfontosabb körökben, a „szakmában”. Ennek oka kell, hogy legyen! Ezen irodalmi elfogadás néhány aspektusát mutattam be fentebb. Épp a irodalmi „szakma” az tehát, aki nem foglalkozik a hagyománnyal, az „élhető, olvasható kánonnal”, ilyetén módon az olvasókkal. (Csak érdekességként: ilyen tartalmú, leírású, stílusú homoszexuális versek szinte csakis ellenérzést váltanak ki nőkből, férfiakból egyaránt!! A homoszexuális verseket közönségesnek látják az emberek, míg a női testi szerelmet leíró verseket nem. A döntően férfitársadalomban a leszbikusság egyre inkább egyfajta izgalmat, egyfajta „fűszert” jelent a hétköznapok egyhangúságában, s teszi leskelődővé, „versolvasó voyeur-rokká” a nőket, férfiakat vegyesen.

Gyertyános Tímeát mint költőt elvesztettük tehát, s megkaptuk Gulisio Tímeát. Hogy ez hosszú távon nyereség lesz-e a magyar irodalom számára, vagy éppen romboló hatású, ezt csak még tapasztalt irodalomtudósok sem tudják előre megjósolni. Ám, azzal, hogy Gulisio Tímeát az irodalmi kánonba emelték, emelik a fiatal lapszerkesztők, fíloszok, az nem lesz hatástalan életünkre! (Mármint kortárs irodalmat olvasó emberek életére.)

Hogy mennyire igazam van… mutatja ezt az, hogy a József Attila Körnek nincs Gyertyános Tímea nevű tagja! (Nehezen képzelem el, hogy az ugyancsak jó, fajsúlyos, de „szokványosabb(?) csendesebb (?), konszolidáltabb (?) Gyertyános-versek egyszer felkapottak lennének.) Ezzel szemben Gulisio Tímea máris tagja a JAK-nak, és ezen a néven írott versei előtt szinte leborul a „szakma” „krémje”.


2015-03-30 Karaffa Gyula


Olvasói hozzászólások nélkül
84. Mihályka H.: impressz2015-09-08 22:33
Tiszteltkedves Pálmay Gy., az impresszum évek óta nem frissül. Ha nem hiszi kérdezzen rá a főszerknél. Tímea kinevezett szerkesztő. Különben hozzáférése se lenne a szerkikódhoz. Meg akkoriban meg is lett írva a FAQ-ban.

Mihályka H.

Olvasói hozzászólások nélkül
83. Orosz Ferenc: :)2015-09-08 22:28
Timike, az se igaz hogy belenyal az Ildikó fülibe? meg is lett örökítve. a Medveczky nyanya meg este lájkolta a kis kedvencét "hgoy milyen szép vagy Timikém". mindegy is. itt jó lenne az írással foglalkozni,a többi maradjon a búlvárnak.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-12-11 09:29 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-14 05:46   Napló: Apa levelei
2019-12-14 05:43   Napló: Hamu és hajnali szél (mesék)
2019-12-14 02:33   Napló: Helka
2019-12-13 23:46   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2019-12-13 23:38   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2019-12-13 23:03   Napló: leállósáv
2019-12-13 21:28   Napló: Vendég
2019-12-13 21:07   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-12-13 20:59   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-12-13 20:41   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt