NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 09:45 Összes olvasás: 64932| 900. | [tulajdonos]: A hit hallásból... | 2024-11-06 09:28 | A hit hallásból van…
hiszik mert hallják és várják
a beígért csodát mert nem
csak hallani de látni is akarják
nekem ez már nem heppem
én már azt sem hiszem amit
látok hitetlen Tamás lettem
persze nem idézek sem Adyt
sem mást száraz lett a lelkem
száraz és hitetlen populista
beszédek ellen már rezisztens
nem járok politikai kanbulikba
kevés a nő ott és mind decens
tudják hogy a helyük a sarokban
van és csendben meghúzódnak
arcukat takarva egy csadorban
tán életet adnak egy megváltónak
akit már nem butít el a szó a hang
aki nem szeret csacsogni csak úgy
akit nem zavar a templomi harang
mert tudja min van épp a hangsúly
és kiáll és nem mond semmit
csak körbeforgatja a tekintetét
és nem csináltat magáról szelfit
és leveszi magáról a köpönyegét
és ott áll szép meztelen lélekkel
és arra vár hogy megkövessük
két felemelt újjunk legyen békejel
és a józan észt megünnepeljük
és megkövessük az eddigiekért
a sok fölösleges hablatyolásért
és hagyjuk abba végre az Istenért
ne mondjunk semmit úgyis megért
megért a helyzet hogy rendbe tegyük
végre azt ami közös a dolgainkban
hogy az életünket csendben újrafessük
és ne várjunk nagy csodát napjainkban
de tudjuk eljön mire úgy várunk
akkor is ha közben csak élünk
s csak köldöknézve körbejárunk
eljön a megváltó akkor is ha félünk
| |
| 899. | [tulajdonos]: Sein krieg... | 2024-11-05 10:05 | Sein Krieg…
sose háborúztam kerültem a csatákat
mert mindig azt vallottam a harc
a gyengék dolga azoké akik másképp
nem tudják megoldani a konfliktusokat
a „gyereket is kibeszélném“ az ellenfelemből
ha arról lenne szó hogy se ő se én ne sérüljünk
meg egy olyan harcban aminek már az elején
eleve látható a vége és az nem örömteli senkinek
aki harcol az fél az igazságtól és csak a saját
hangját hallja ki mindenből mert nem akarja
meghallani mások igazát nem akarja hogy
összedőljön az a „templom“ amit felhúzott
a hazugságok súlyos építőkövek de érdekes módon
ha sokat egymásra pakolunk sosem lesz erős a fal
épp ellenkezőleg gyenge és remegős bármelyik
pillanatban összedőlős lesz minden építmény amit
abból húzott fel akármelyik építőmester
nem az én harcom nem az én háborúm
nem az én érdekem és nem az én életem
az amit mostanában építenek fel nekünk
és már előre jelzem hogy nem vagyok hajlandó
sem egyenruhát magamra venni sem fegyvert
kézbe fogni akkor amikor majd recsegni-ropogni
fog az amit ma egymásra raknak a ma építői
nem mesterek ők silány másolatok csupán de
olyan erős bennük a félelem és a gyengeség
hogy csak erőszakban látják a megoldást minden
bajunkra belső ellenségeknek tartanak bennünket
is akik nem akarunk harcolni a képzelt ellenségeinkkel
sem sorossal, brüsszellel, sem a nátóval, az únióval
sem a szomszéddal akiből vallási fanatikus lett
és állandóan fel akar jelenteni az integritásvédelmi
hatóságnál vagy mi a fittyfenénél (újkori ávéhá lenne)
én nem jelentek fel senkit nem harcolok senkivel
még akkor sem ha netán az arcomba liheg majd
valamelyik megbízott és azt kiáltja: gyerünk katona!
(a pincém nem alkalmas arra hogy a szűk családom
elférjen benne (a hetedik unokánkat várjuk 17-en leszünk)
a padláson csak a sok lom telepedett meg egyébként is
nem arra való hogy fegyverek elől bujkáljon az ember
a gerendák és a szarufák között bunkert nem ások mert
ahhoz már öreg és fáradt vagyok így maradt az erdő
a Börzsöny rengetege oda vesszük be magunkat majd
ha elindulnak a „mi magyarok” a vallási fanatikusok
ellenünk magyarok ellen mert sem meghalni sem harcolni
nem akarok egy olyan rendszerért amiben nem a szeretetet
hanem a gyűlöletet érzem immár életem minden napján)
((nyugodtan mosolyogjatok meg vállalom azt is ha
netán lehülyéztek és azt mondjátok bolond vagyok
egyet ne feledjetek majd és jusson eszetekbe ez
a pár sor és az is hogy én még talán időben szóltam))
| |
| 898. | [tulajdonos]: Út(olsó)... | 2024-11-04 08:18 | Út(olsó)…
életem olyan szakaszába léptem
ahonnan nem az út vezet vissza
gyerekkorom képei felé hanem csak
az emlékezet
mostantól mindig lesznek olyan
dolgok amiket már soha többé
nem fogok csinálni például a
tornácfestés
egyre több olyat teszek ezután
amit már többé nem fogok így
ezek mind mind a legutolsó
cselekedeteim
nem vagyok ezét szomorú mert
erre születtem hogy elérjek erre
a pontra ahol most vagyok és
felkészüljek
még szeretnék egy könyvet egy
unokát egy lakóautót egy utat
megtenni vele felhőtlenül ami
hazavezet
nem voltam soha boldogtalan
bár összegeznem még nem kell
de azt mondom szép életem
volt eddig
nagyon is szép és értékes amióta
megszülettem egyre több élmény
talált meg az úton és mindet nagy
örömmel vettem
életem olyan szakaszába léptem
ahol egyre több dolgot teszek ami
utolsó lesz talán listát vezetek róla
az is az utolsót
| |
| 895. | [tulajdonos]: Arad | 2024-10-06 10:40 | Tanuld meg, mondd el...
Senki sem készül vértanúnak, de vannak pillanatok,
amikor egyszerűen nem dönthet másképp csak úgy,
hogy saját életét valamiért gondolkodás nélkül odaadja.
Lehet ez a valami testvér, barát, nemzet, ország, haza,
s amikor a helyzet úgy alakítja a dolgok „együttállását”,
meg sem fordul fejében a sunnyogás, az, hogy elbújna.
Senki sem készül hősnek, de a történelem sokszor
megtréfálja az embert, és akkor az ember elveszti
mindenét: családját, feleségét, gyerekeit, az életét.
Vannak olyanok, akik hősöket „csinálnak” az emberből,
néhány emberből, mert mindenki egyszerre nem lehet hős,
és mindenkit nem lehet egyszerre hőssé és vértanúvá tenni.
Aradon a hatalom azt hitte, elveheti a magyar forradalom
vezetőinek életét, hogy büntetés a kötél, jutalom a golyó.
Fel sem fogták, hogy nem tehettek mást: ők ilyenek voltak,
bosszúálló elvevők, istenhívő pogányok, szabadságot leverők,
és ezzel írták be örökre a nemzet emlékezetébe a „tizenhármakat”.
Sokan nem is magyarok voltak születésük okán, de lélekben? Mind!
Évtizedek múlva tanulták meg csak, hogy a hatalom nem minden,
hogy a kevés sokszor több, hogy „az a magyar, aki annak vallja magát”,
és a hazát megvédeni akkor is kötelesség, ha a jogát a hatalmasok
értelmetlennek és észszerűen szemlélve „buta húzásnak” tartják.
Aki hazáját védi (legyen bár magyar, orosz, ukrán), annak van igaza,
de aki mástól elvenni szeretné szabadságát, de akár csak az önvédelem
jogát, az minden időben csak egy egyszerű agresszor, aki később
megérdemli, ha felkel ellene a nép, és elűzi ebül szerzett hatalmából!
Ez vár arra, aki az önvédelem jogát tagadja, s a nemzetet „nyúllá” tenné.
A Lázárok, a Dessewffyk, a Kissek, a Schweidelek, a Pöltenbergek,
a Törökök, a Láhnerek, a Knézićhek, a Nagysándorok, a Vécseyk,
a Leiningen-Westerburgok, az Aulichok, a Damjanichok, az Ormaik,
a Kazinczyk, a Lenkeyk, a Hrubyk, az Ormaik, a Batthyányok, a Haukok
emléke pedig örökké élni fog, még akkor is, ha vannak aki így beszélnek:
„megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni
a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé”
– Nos, ők nem gondolkodtak, „odadobták”, s meghaltak a Magyar hazáért!
2024. október 06. | |
| 894. | [tulajdonos]: limer... | 2024-10-05 14:12 | Rétságon járt tegnap Dániel!
El nem cserélném én bármivel!
Olvasott verseket,
festett Maszat-hegyet!
Annyi volt igaz, mit elhiszel!
Gitárján kísérte Gyurka bá’.
A mikrofont is jól gyúrta már,
énekelt verseket,
érettet, nyerseket!
Nem érdekelte a korhatár! | |
| 893. | [tulajdonos]: Tegnapi program | 2024-10-05 14:10 | Beszámoló: Tegnap este 18 órakor érdemes volt betérni a Városi Művelődési Központ és Könyvtár - Rétság színháztermébe! Egy olyan irodalmi esten vehettünk részt, amiből sokkal többnek kellene "születnie"! Varró Dani bácsi és Molnár Gyuri bácsi vígan, humorral, és nem rohanva-kapkodva adták elő saját szerzeményeiket, Dani bácsi a verseit, Gyuri bácsi pedig az ezekhez írott zenéjével a dalokat. A jelenlévő gyerekek és felnőttek jól szórakoztak, élvezettel hallgatták a poénokat, a szellemességeket, az elméncségeket, a Maszat-hegy túloldaláról szóló történeteket. Varró Dániel verseit fantasztikus zenével "dalosította" (majd azt mondom "pegazusította") meg Molnár György, aki vérbeli, profi előadó! Ritka esemény volt ez Nógrád Vármegyében, amikor egy ilyen "kaliberű" költő látogatott el hozzánk. A költő, akihez nem érnek fel a közélet mocskos hullámai (max. egy-két felháborodott fészbukbejegyzés a humort nem értőktől a tankönyvekben szereplő versei okán), igazi arcát megmutatta, amiből rádöbbenhettünk, hogy élete a gyerekek, a humor és a költészet körül zajlik, amit csak akkor tehet meg, ha elkerül minden zavaró körülményt. És nem száll be a politikai adok-kapokba, hanem azt teszi, amit kell egy költőnek: ír! (Persze vannak közéleti versek és azokat írók is a porondon, ők sem rosszabbak, de amit csinálnak, az más.) Gratulálok a fellépőknek, és köszönöm a Városi Művelődési Központ és Könyvtár - Rétság dolgozóinak a szervező munkát!!!!
Aki nem volt ott, az sajnálhatja... (és még dedikáltatni is lehetett, könyvet, CD-t vásárolni...)
front photo
| |
| 892. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 133. | 2024-10-02 08:11 | A szerepről és az alkatrészről
Sokan vannak, akik nem tudják egyszerűen felfogni sem, hogy mi a szerepük az életben. Ők csak VANNAK. De érdekes ez a kifejezés, Isten ugyanígy válaszolt, ő a VAGYOK. Tehát ezek az emberek nem értik, csak teszik a dolgukat: élnek esznek, isznak szaporodnak, dolgoznak, gyereket nevelnek, betegek, egészségesek, néha borúlátóak, néha a világot sem értik csak érzik. És ezzel teljes mértékben betöltik azt a szerepet, amit az Isten szánt nekik.
Ha gépként tekintenénk a világra, az EGÉSZRE, akkor valóban (közhelyesen) egy alkatrész, egy csavar vagyunk csak benne. A helyünket könnyű betölteni másnak, az élet arra is való, hogy mindig legyen alkatrész a raktárban, azaz mindig legyen egy másik ember, ha kiesett az egyik a sorból.
Unalmas, közhelyes, de ez van.
| |
| 891. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 132. | 2024-09-03 09:56 | A munkatervről és a borzongásról
Nehéz úgy munkaterv szerint dolgozni, ha az ember főállásban van alkalmazva valahol. Ilyenkor az élet leszűkül annyira, hogy reggel hattól délután kettőig vagy négyig DOLGOZOL, és azt, amit mondanak neked. Autószerelőként kezdtem a munkás éveimet, mégpedig szocialista típusokat szereltem: Kamaz, Maz, Zil, ZISZ, Ural, GAZ, Skoda, Csepel, IFA. Ezek az autók böszmetegek a maguk nemében, és minden alkatrészük is az. Volt munkarendünk, mait a művezető határozott meg, illetve a garázsmester, ÉS természetesen a NORMAKÖNYV. Ugyanis abban le volt írva az, hogy egy Maz váltócsere mondjuk két óra 38 perc. Ha ennyi idő alatt nem voltunk készen vele (szerelőpárokban dolgoztunk), akkor annak oka kellett legyen, ha nem volt semmi műszaki oka, akkor csak szimplán lusták voltunk, és nem kaptunk jutalmat, vagy órabéremelést (abban az időben 10-20-50 filléres emelések voltak). Persze ilyenkor csúszott a terv, a várakozó sofőr néha dühöngött, de többnyire megértette, ha valami technikai dolog jött közbe (pl. a váltót lehúzva kiderült, hogy a kuplung is cserére szorul. Megvolt az elégedett borzongásunk is, ha egy-egy jól elvégzett munka után a sofőr dicsérte a kezünket, a munkánkat.
Amióta szabadúszó vagyok, nekem nincs munkatervem: minden napnak elég a maga baja. Mindig van valami-valaki aki közbejön, becsönget, felhív, új munkával bíz meg, s ilyenkor az „egy percre ugrok be csak”-ból minimum fél-, vagy egy óra lesz. Azaz, borult az én munkarendem. Épp ezt megtanulva nem állítok magam elé nagy terveket, és végső határidőket sem. Csak olyan munkát vállalok el, ami nem határidős, ami miatt nem kell kapkodnom, ha netán valami családi dolog is közbejön.
Egyébként meg azt mondom, munkaterv ide, munkaterv oda, a jól végzett munka olyan örömöt ad, ami elfeledteti azt ha van, de azt is, ha nincs ilyen tervünk.
Rendnek kell lenni – tudom. Ám a rend nem a sarkosságot, nem a merevséget, nem a kockafejűséget, és nem az örömtelenséget kell jelentse. Ha munkádban örömödet leled, hagyj minden egyebet a fenébe!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
