NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-11-28 18:15 Összes olvasás: 84493| 963. | [tulajdonos]: Beszámoló | 2025-11-25 09:41 | Vasárnap Nagycsalomján (az Ipoly túlsó partja, azaz Szlovák oldal, azaz a Felvidék) a művelődési házban bemutattuk dr. phd. Csáky Károly mkl. két új könyvét, a Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek I. című gyakorlatilag helytörténeti kötetét, és az Ég és föld között című, a 75. születésnapjára megjelent vers-válogatáskötetét. Nagy szeretettel fogadta a közönség Károlyt, hiszen a csalomjai iskola alapító igazgatója is volt egykoron, ahol több mint 15 évig tanított és élt. (Ő maga kelenyei születésű.) A kis teremben (vasárnap délután) 29 ember szerette volna hallani azokat a mondatokat, amit a szerző a versiről és a szakrális-, néprajzi, helytörténeti kutatásaitól mesélt. Saját verseiből is felolvasott, és nagy alapossággal magyarázta el, miért is fontos az, hogy őseinkre emlékezzünk, a sírhantjaikat (s ezzel emléküket) megőrizzük, és tiszteljük bennük azokat a teremtő ősöket, akik a világunkat olyanná formálták saját idejükben, amivel biztosították a kultúra, az oktatás, a megemlékezések létét.
A hit hallásból van - mondja az ige, és a kötetben is szereplő emberek között sok olyan pap is van, akik az evangéliumot hirdették az embereknek. Persze akkoriban más világ volt még, pl. a Honti Tiszti Kaszinóban örök elismerést lehetett akkor nyerni azzal, hogy ha valaki saját könyvtárából 90 darab könyvet adományozott, egy megalapítandó közkönyvtár létrejöttéhez. (Én magam tegnap hoztam haza Balassagyarmatról ennyit, teljesen ingyen, olyan könyveket, amiket a gazdái egyébként kitették volna a kukába, ha a Helytörténeti Emlékház be nem fogadta volna őket továbbadásra.)
A közönség soraiban megjelent Nagycsalomja polgármestere kedves feleségével, Pölhös Vendel agrárvállalkozó, aki a Csáky könyvek egyik leghívebb anyagi támogatója, Czelleng doktor, Balassagyarmat főorvosa, és jelen volt Hrubík Béla ipolynyéki költő, a Csemadok Országos elnökségének tagja is.
A majd másfél órás beszélgetést senki sem unta, olyannyira, hogy utána több tíz kötetet vásároltak Károlytól, amit mind dedikált, közben csalomjai körtepálinkát, sajtos pogácsát, és nyéki bort kortyol a kötetlenül, barátsággal beszélgető közönség.
Jók az ilyen események, bár egyértelműen látszik, hogy immáron kisebbségbe került az, aki olvas, aki kulturálódik, aki a napi teendői mellett szellemi igényeit is ki akarja elégíteni. Sok könyv születik, lenne mivel! | |
| 962. | [tulajdonos]: Csáky Károly új könyvéről | 2025-11-23 09:15 | Csáky Károly:
Ég és föld között (az Ipolyságon 2025.11.hó 5-én megtartott könyvbemutatóra írt méltatás)
Csáky Károlyt évek, mondhatni már több mint egy évtizede ismerem, és ismeretségünk számomra mindig megtiszteltetés volt. Nem vagyok senkihez kéretlenül odadörgölőző fajta, sőt, sokszor magam is inkább nyersen szókimondó vagyok ha arra kényszerít valaki, vagy valami. Károllyal kevés konfliktusunk volt, mert alapvetően egy békeszerető ember, aki, ha úgy érzi, hogy megbántották, vagy megsértették, akkor visszahúzódik kedves könyvei és örökké tartó munkái közé, és inkább alkot. Bár sokan követnék a példáját, hogy ne akarjanak sérteni senkit, hiszen mindannyian ugyanannak a Teremtőnek a gyermekei vagyunk, ha hiszünk benne, ha nem.
Ennyi személyes kitérő után rátérek legújabb kötetére, ami egyfajta számadás, hiszen válogatott verseit tartalmazza. Régebbi, első versei az induló költő már teljes „harci díszben” állt az olvasók elé, kiforrott gondolatokkal, és már az akkor rá olyannyira jellemző rövid, ám mégsem „elharapott” mondatokkal közölte gondolatait. Természetesen mindenkit foglalkoztat a szülők, a családi fészektől való elszakadás, és ezt is kiolvashatjuk első verseiből, amikor már egyenes derékkal áll anyja és apja elé, s ír nekik a köszönöm szót le sem írva. Mert minek is írta volna le, amikor a kötet az Anyámhoz és az Ajándék apámnak című „beköszöntő” verseiből szinte tapinthatóan érezhető az a fajta mély szeretet és elismerés a szülők felé, amit a gyereknek, a már felnőtt és elszakadó gyereknek éreznie kell, vagy kellene. „Anyám, te homlokomra csókoltad az életet…” sora 1970-es indulásakor már előre jelezte, hogy egy ifjú költő született, akire aztán később is illik majd odafigyelni. Az 1971-re dátumozott Ajándék apámnak című versében a zárás csodálatos: „S a benned maradt szavak,/ melyek most megszólalnak/ bennem.” Igen, a gyermek a folytonosság! A gyermek az „örök”, a múló időben valamiféle kapaszkodó a szülőknek is, hiszen melyik az a szülő, aki ne szeretné, hogy gyermeke megvalósítsa az általa álmodottakat, és azzá lenne, aminek neki nem sikerült? Csáky Károly korán felismert az élet ezen fontos lényegét, és ajándékképpen ígéretet tett apjának, helyette kimondja majd azokat az igazságokat, amiket a „nem költő” szülő, az egyszerű ember is érez, csak kifejezni nem tudja.
A kifejezés egy ajándék, Istentől kapott ajándék, de felfoghatjuk sorsnak is! Csáky sorsa beteljesedett akkor, amikor verseit megírta, és közölte. Mint Jónást, elküldte az Úr az üzeneteivel, és azt a feladatot adta neki, hogy „Te, Károly, mondd el az embereknek, hogy élni szép, hogy élni jó, hogy a szeretet a legfontosabb, és hogy figyeljenek oda egymásra, és Rám!”
Károly megfogadta ezt a kérést? parancsot?, és igyekezett ennek megfelelően írni. A nyár végi képek című versében ritkán olvasható szépséggel írja le az évszakváltást: „árnyékban ült a nap/ az ősz meztelen hasán/ szűz őrök a fák/ fejüket kopaszra nyírta/ az októberi szél”. Csodás megfogalmazás, és ez is még csak a 70-es évekből való.
Ha hiszünk abban, hogy a fiatalokat sokat foglalkoztatja a halál, az elmúlás, márpedig hinnünk kel benne, hiszen mi magunk is sokszor voltunk ilyenek, akkor az egy költőnél hatványozottabban jelentkező gondolat. És az is, hogy fiatalon is felismeri azt, mi a rossz és mi a jó! A Döbbenet című versében így vallott: „rejtélyes korba estem/ mogorván ül fölöttem/ a csönd/ hiába kiáltok/ hangom visszhangját se hallom”. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a vers akkor íródott, amikor még más szelek, s nem a szabadság szelei fújtak. Sokan mondják, hogy egy fiatal mindig forradalmár. Ám van, aki csendes forradalmat vív, és akkor is, ha sokszor értelmetlennek tűnik neki az, amit tesz, mert pozitív visszajelzéseket nem kap.
A versírás magányos műfaj, az ember egyedül marad a megélt élményeivel, és az abból absztrahált igazságokkal. Ez sokszor félelemmel is eltöltheti az embert, ezért bátran kimondhatjuk, hogy Csáky Károly bátor ember, aki ezt a bátorságot tudatosan vállalta fel! Kevés olyan költő van, aki mindig egy „nyomtávon”, ugyanazokon a síneken haladt egész életében, Csákyról ez elmondható. Soha sem fordították el semmiféle eszmék, ideológiák, divatos jelenségek, épp aktuális szelek attól, arról az útról, amit 1970-ben megígért apjának.
Még mindig csak 1977-ben járunk, amikor is megírja az Ars humana című versét, amit teljes egészében illik idézni:
legyél virág ha tetszik
szakadék szélén virágozzál
s ne tudd hogy szép vagy
jónak se hidd magad
legyél hal a szárazföldön
tenger fenekén madár
láng a vízben
víz a lángban
dobd magad magasba
s ha kell
zuhanj a mélybe
koppanj a csönd közepén
Sokban hasonlít ez a versüzenet Marschalkó Zsolt salgótarjáni költő egy sorára: „A semmiért is repülj, ha szárnyakat kaptál.” Igen, a költő sorainak „koppanniuk kell a csönd közepén”, mert ha nem, akkor fölöslegesen ír.
1981-ben így írja meg gondolatait az Intés című versben:
maga köré ki falat épít/ jaj meg nem nyugodhat
karóhoz ki ebet köt/ jaj farkasok haragját szítja
s gyávaságból aki bólint/ fejét veszti elevenen .
Kemény szavak, ám kiolvashatóak belőlük az, hogy az ember társadalmi lény, és illendő lenne ezt felismerni mindenkinek. Ha valakit nem fogad be egy akol, egy közösség, főképp ha költő ez az ember, annál nagyobb szenvedés talán nincs is. Ilyenkor jön az önkéntes száműzetés, mert abban meg lehet teremteni egy olyan világot, amiben viszont jól érzi magát az ember. 1984-ben így fogalmaz a Szembesítés című versben: Bár reccsen a gally, de a törzs nem törik; hull a levél, de marad az ág. A tudatosan felvállalt szenvedésekre, és a kitartásra ad magyarázatot ez a néhány sor. Igen, Csáky a költő kitartott, kitart! A végsőkig kitart istenhitéből eredeztethető igazságérzete, a hazugság elleni harc, az emberi butaság/tanulatlanság elleni felvilágosító munka, az örök „emberi” mellett, ami nem más, mint az „örök isteni”!
Az idősödő Csáky aztán idézőjelesen „lehiggad”, mert rá kell ébrednie, hogy a világ sosem hagyja magát megváltani, s az nem is az ember feladata, azt Jézus már megtette. Mi hát akkor a feladat ezen felismerés után? Egyszerű: tenni a dolgunkat a saját környezetünkben, a magunk helyén, ismerve saját korlátainkat, lehetőségeinket, és Károly ezeknek mindig is megfelelt. Sokkal csendesebb lett a verseiben már negyven-ötven évesen, és sok verse amellett, hogy szépen és tisztán fogalmaz, mégis megfejtendő, mély üzenetű! Az olvasónak is van feladata tehát, nem elég csak a szavakat elolvasni, meghallgatni: mert a vers arra való, hogy magunkévá tegyük, feldolgozzuk, befogadjuk, megértsük. Így tiszteleghetünk a költő előtt is.
Csáky Károlynak nem sok témája maradt a 2000-es évekre: az egyik az Úr, a másik a magyarságtudat, a harmadik az ősök emlékezete, a negyedik pedig a kitartó figyelmeztetés, a jobbító szándék, akarat!
2003-ban így ír az Elesettként is magyarul című versben:
Égettek bennünket
belülről is
a külső tüzek,
s tettek tűzoltóink
bizonyságul minket
üveg mögé
kirakat-
magyarok-
nak.
Körülvett sok kis
képzeletbeli határ
és régiónyi óvatosság.
Lettünk idegenlégiósok
szülőhazánkban,
túszok és hontalanok
itthon és az anya-
országban.
S ha marad még picinyke hitünk,
éltessen ez égi mezeinken
az örökkévalóságig,
hogy majdan beteljesedjék újra
magyarul is az Ige.
2004-ben így fogalmaz a Senkiország szolgái című versben:
A törvény
lám,
meg-
szüle-
tett,
s hirdetik most
hitetlenül
megteste-
sült igéiket
a hitszegőkből lett
hitvallók.
Szent István trónját
is körülállnák
a palást-
festő
Vazulok,
nagy királyunk
korcs katonái,
piruló ördögöcskék szolgái,
jöttment Pistikék.
Ám
e nyáj
még nem eladó,
hiába bégetnek hamis dalokat
a vezér-
kosok.
Később is ez a fajta szókimondó ”rezignáltság” jellemző sok versére, és egyre nagyobb undorral látja a köpönyegforgatók hadát, a szellemi és lelki elsivárosodást, az ember erkölcseinek romlását. Rezignált sokszor, mert néha tehetetlennek érzi magát ebben a „hatalmas romlásban”, ahogy az írástudók többsége, ő is szomorú, mert bizony a mai világban dühöng a nyájszellem, és Pistikék ülnek sokszor a magas székekben.
A kötet következő részében a Fohászok Isten árnyékából című könyvéből válogatott versek. Ezekben Csáky mély istenhite szólal meg, ami bizony a hétköznapokban is élteti, ez ad neki erőt és kitartást, és ez biztosítja azt is, hogy a holnappal még erős szándéka van. Az Úr ellen nem lehet hadakozni, néha oda-oda lehet szólni neki, hogy „Miért van ez így Uram”? Ám erre a kérdésre nincs válasz, illetve csak egy: Boldogok, akik nem látnak, de hisznek! Csáky sem egy hitetlen Tamás, nincs szüksége arra, hogy Jézus sebeibe tolja ujjait ahhoz, hogy elhiggye, Jézus feltámadt és él!
A Lélekrezdülések című kötetéből válogatott versek ugyanezt a nyugodt optimizmust sugallják a sokszor sötét képei ellenére is. A Látomás című verse így hangzik:
Angyalok söprik
az eget,
talán ott fent is
menyegző lehet.
Szél szárnyán
bölcső libben,
belőle egy kisded
int felénk
remény-
kedve.
Valami nagy ünnep készül,
s az álom beteljesedik:
szűk folyosókon a halál
megváltja
ma-
gát.
Fehér pelyhekké
foszlanak a felhők,
enyhe fuvallat hoz
alleluját,
mert megújítja
a gyermek atyja
újra meg újra
minden húsvétban
a feltámadást.
Töretlen hit, egyenes gerinc, szókimondás, versekkel való feddés… ez mind mind egy igazán jó költő jellemvonásai, cselekedetei.
Végezetül hadd olvassam fel a kötet utolsó előtti versét:
Van remény
Nincs már meleg
az éjszaka fészkében,
fekete madarai az Úrnak
kiszálltak belőle.
Csillagszemük
az ég boltozatján
fényesedik,
könnyeik helyett
a hajnal hullat harmatot
a tájra.
Halkan kilép
ködfátylából
a reggel;
gyöngyöt rajzol
ezüstös dérből
fonnyadt fűszálakra
a nap,
s mi hisszük:
bennünk is felkel még
a holnap.
Isten éltesse Csáky Károlyt még sokáig, és adjon neki sok erőt, egészséget ahhoz, hogy földi munkáját még sokáig folytathassa, és élvezhesse kedves családja, unokái körében a szeretetet, a nyugalmat, a békét!!! És bár én nem vagyok katolikus, de hadd zárjam soraimat ezután a reményt és hitet adó vers után a húsvéti köszöntéssel: Feltámadt Krisztus, bizony feltámadt!!!!
Karaffa Gyula 2025. 11. 05. Nagyoroszi
| |
| 961. | [tulajdonos]: Lakatos László verse | 2025-11-18 10:23 | TÓCSA
Nappal disznók fürdenek benne,
Éjjel a csillagok. | |
| 960. | [tulajdonos]: Tóth Tamás | 2025-10-07 09:23 | Kuruc Tóth Tamás
BUDDHA TOVÁBB
"Ha a folyadékot szögletes
edénybe öntik,
akkor szögletes
formája lesz.
Ellentétben mind azon
esetekkel, amikor gömbölyű
formájú edénybe
öntik a folyadékot,
mert akkor
a folyadéknak
gömbölyű lesz
a formája."
/ BUDDHA /
______________
Ha egy edénybe
poshadt, vagy jó
vizet öntenek,
attól még az az edény
ugyanaz a szögletes,
vagy gömbölyű
edény marad.
A poshadt és
nem poshadt víz
ugyanúgy felveszi
mind a szögletes,
mind pedig a gömbölyű
edény formáját, akkor,
amikor beleöntik a
szögletes,vagy gömbölyű
formájú edénybe.
A poshadt, vagy
nem poshadt víz,
csak akkor veszi
fel a gömbölyű,
vagy szögletes
edény formáját,
ha bele is öntik
a poshadt
vagy nem
poshadt vizet
a gömbölyű,
vagy szögletes
formájú edénybe.
______________
Az üres edény
semminek nem
ad formát.
Ez, a gömbölyű formájú
edényre ugyan úgy igaz, mint
arra az üres edényre,
amelyiknek szögletes a formája.
A mederbe nem terelt,
és edénybe nem öntött víz
pedig formátlan akkor is,
ha poshadt
és akkor is, ha nem.
_____________
A folyadék az folyadék.
Az edény az edény.
A folyadék nem edény.
Az edény pedig nem folyadék.
Akkor is, ha
beleöntik az edénybe
a folyadékot,
és akkor is,
ha nem.
_____________
Az iható folyadék
sem iható
edény nélkül,
és az üres edényből pedig
semmi sem iható.
A nem iható víz pedig
mindegy, hogy edényben van,
vagy nincs edényben,
és az is mindegy,
hogy a nem iható vizet
milyen formájú
edényben tartják.
____________
A nagy poshadt víz
is poshadt.
A kis poshadt víz
is poshadt.
A nagy és
kis iható víz is iható.
És így a nagy és a
kis iható vizet is
meg lehet inni.
______________
A tiszta víz
is megposhad,
ha nem isszák meg.
Ez, a szögletes edényben
tartott tiszta és
meg nem ivott vízre
ugyanúgy érvényes,
mint arra a
meg nem ivott
tiszta vízre,
amit gömbölyű
edényben tartanak.
A poshadt víz azonban
nem tisztul meg
az edényben attól,
hogy békén hagyják,
és nem isszák meg.
De attól sem tisztul meg
a poshadt víz,
ha nem hagyják békén
az edényben
és megisszák.
Ez, a szögletes
edényben tartott
és békén hagyott,
vagy meg ivott
poshadt vízre
ugyanúgy érvényes,
mint arra
a poshadt vízre,
amit kerek edényben
hagynak békén, vagy
nem hagynak békén, és
abból isznak meg.
________________
A poshadt víz
nem attól poshadt,
hogy nem isszák meg,
vagy megisszák.
Akkor sem, ha szögletes,
és akkor sem,
ha gömbölyű
edényből isszák,
vagy nem isszák meg
azt a vizet,
amelyik poshadt.
____________
Az edényt
nem lehet meginni.
Nem iható
Sem a gömbölyű,
Sem pedig a szögletes
formájú edény.
______________
A szomjas embernek mindegy,
hogy az üres edény formája
gömbölyű vagy szögletes.
És az is mindegy neki,
hogy a vízzel telt
edény formája
szögletes e,
vagy gömbölyű.
____________
A szomjas szomjas marad,
ha összetöri az edényeket.
Akkor is, ha szögletes,
és akkor is,
ha gömbölyű
edényeket tör össze.
__________
Az ép edény is
üres marad,
ha nem öntenek
bele vizet.
_________
Az összetört edényből
szétfolyó poshadt víz
nem volt tiszta
csak azért,
mert összetört
az az edény,
amiből szétfolyt.
És az összetört edényben
tartott tiszta víz
sem volt poshadt,
csak azért,
mert összetört az az edény,
amiben tartották.
A poshadt és tiszta víz
poshadt és tiszta volt
akkor is, ha kerek,
és akkor is, ha gömbölyű
volt az az összetört edény,
amiben a tiszta,
vagy poshadt víz állt akkor,
amikor a gömbölyű,
vagy szögletes edény összetört.
Ez, az egyazon
szögletes edényben
levő poshadt
vagy tiszta vízre
ugyanúgy igaz,
mint arra a poshadt
vagy tiszta vízre,
amit kerek,
vagy szögletes
edényben tartottak
az előtt,
hogy a szögletes,
vagy kerek edény
összetört volna.
_______________
A poshadt víz
poshadt volt,
a tiszta víz
pedig tiszta.
Akkor is,
ha összetört az edény,
és akkor is, ha nem.
_______________
Mert a poshadt víz
nem tisztul meg attól,
ha az az edény összetörik,
amiben tartották.
Akkor sem, ha szögletes
és akkor sem, ha kerek
edényben volt poshadt.
____________________
A tiszta vizet
ne mondd poshadtnak,
csak azért mert összetört
az az edény, amiben volt.
Akkor sem,
ha az a víz
- amit e miatt
nem ihattál meg -
szögletes -
és akkor sem,
ha kerek edényben
volt tiszta,
mielőtt az összetört
edényből szétfolyt.
__________
A poshadt víz
nem tisztul meg attól,
ha tiszta
vizet öntenek hozzá.
A tiszta víz azonban
egy csepp poshadt
víztől is poshadt lesz.
Akkor is, ha
szögletes, vagy
gömbölyű edényben
tartott tiszta vízhez
öntik hozzá
a poshadtat,
és akkor is, ha
a gömbölyű, vagy
szögletes edényben
tartott poshadt vízhez
öntik hozzá a tisztát.
És akkor is, ha
szögletes vagy gömbölyű
edényből öntik
a tiszta vízhez
a poshadtat,
és akkor is,
ha a poshadt vizet
a tisztához
gömbölyű,
vagy szögletes
edényből öntik.
_____________
A víznek nem hiányzik
sem a szögletes
sem pedig a
gömbölyű edény.
És a víz sem hiányzik
sem a gömbölyű
sem pedig
a szögletes edénynek.
A víz a szomjas
embernek hiányzik.
Neki van
szüksége edényre,
és neki van
szüksége vízre.
______________
Aki nem ivással
akarja oltani a szomját,
az meghal.
Aki poshadt vizet iszik,
az meghal.
Aki nem iszik vizet,
az meghal.
És aki
csak vizet iszik,
az is meghal.
____________
Az edények összetörnek.
Akkor is, ha tele vannak,
és akkor is, ha nem.
Mindenféle formáju
edény összetörik.
Akkor is, ha ittál belőlük,
és akkor is, ha nem.
____________
A víz nem tud összetörni.
Erre a poshadt,
és szétfolyó víz
ugyanúgy képtelen,
mint ahogy képtelen erre,
az a szétfolyó víz is,
amelyik tiszta.
És ez, az összetört
szögletes edényből
elfolyó vízre
ugyanúgy igaz,
Mint arra a vízre,
amelyik az összetört,
gömbölyű edényből
folyik a földre.
___________
A földre folyó
poshadt víz
nem tisztul meg
a földtől felszínétől,
És a földre folyó
tiszta víz
a földtől felszínétől
olyan lesz,
ami nem iható.
A föld felszínére
folyó iható víz
elkoszosodik,
a poshadt víz
pedig poshadt marad.
______________
A föld felszínétől
elkoszosodott tiszta víz
a Nap hevétől felszáll,
és a földön hagyja
a piszkot.
A Nap hevétől
felhevült poshadt víz
is felszáll,
és nem marad poshadt.
És a földbe
leszivárgó víz -
legyen az poshadt,
vagy elkoszosodott -
a föld mélyében
már ihatóvá válik
a földtől.
Ez, a szögletes
formájú edényből
földre öntött tiszta,
és poshadt vízre
ugyanúgy igaz,
mint arra a poshadt,
vagy tiszta vízre,
amelyiket
gömbölyű
edényből öntenek
a földre.
És ez igaz
arra a poshadt,
vagy tiszta vízre is,
amelyik a szögletes,
vagy gömbölyű edényből
akkor ömlik a földre,
amikor összetörik
a szögletes,
vagy gömbölyű
formájú edény.
__________
A kiömlő tiszta víz
elkoszosodik
a föld felszínétől.
A földre ömlő
poshadt víz
poshadt marad
a föld felszínétől.
A kiömlő víz, csak
a föld felszínén át
juthat el a mélybe.
_________
Az összetört edénynek
nem edény a formája.
Az összetört edény
darabjainak összességükben
edény formája van.
Minden összetört edény
egy darabja
az összetört edény
egy darabjának
a formáját mutatja.
Minden összetört edény
egy darabja
az egész edény
egész formáját őrzi.
_____________
Az új edény
nem az igazi.
Akkor sem, ha gömbölyű,
és akkor sem,
ha szögletes
formája van
az új edénynek.
Sem a gömbölyű
edény helyére vett
gömbölyű, vagy
szögletes -
sem pedig a szögletes
edény helyére vett
szögletes vagy
gömbölyű edény
nem az igazi.
______________
Az összetört edény
igazi marad.
Az összetört edény
egy darabja is igazibb,
mint az ép edény egésze.
Egy darabot
minden összetört
edényből őrizz meg!
Vedd a tenyeredbe
minden évben!
Aztán hajolj a víz fölé!
És a tenyeredet,
benne az edény
egy darabjával
merítsd a vízbe!
Tartsd ott!
És a vízen át
nézz rá! | |
| 959. | [tulajdonos]: Tőzsér | 2025-09-15 10:55 | A forradalmakról és a lélekről…
válaszféle (?) Tőzsér Árpádnak
mi megtanultuk a leckét – mondta egy magasrangú (ma mi a magas és
ma mi a rang?) politikus – mi nem álltunk volna ellent, mint a szomszéd
ország elnöke, s azt javasoltuk volna, ha bennünket megkérdeznek erről,
az ellenállásnak semmi értelme (kővetők lettek belőlünk tehát (?)!)…
a forradalmakról ennyit… lehetne még ragozni ezt a témát, de igazi
forradalom már egyáltalán nem lehetséges 56 és 68 után sehol
(legalább is a mi szemszögünkből?) hiszen halott hegyekben áll a kő
amit „vethetnénk”, és aki utat épít (vagy építtet?) az hasonlatos lett ahhoz,
aki utat bont mert minden építéshez bontani kell(lene?) előtte, csakhogy
ehhez bátoraknak is illenék lenni, nem nyulaknak Margit szigetén, s nem
elégedni meg annyival, hogy pénz lesz a szarból is, és nem elégedni meg
annyival, hogy van fű, táp, káposztatorzsa és esetleg egy-egy nyúllány
az önkéntes ketrecünkben (?), és hogy az útépítést senki sem kéri
rajtunk számon, azt abba is hagyjuk rendszeresen… bizony, forradalomról
beszélni manapság annyi, mint zabot hegyezni vagy épp bukfencet vetni
a frissen felboronált fekete földbe – semmi értelme ennek,
csak a „hidrogénbomba és társadalombiztos bunker” építésének…
beszéljünk hát inkább a lélekről (?) ha már a címben is ez szerepel:
mert mi is a lélek, kedves testvéreim az Úrban (?), mi is az, ami
mindenek fölöttivé teszi (?) vagy tenné (?), ha mi magunk nem
taposnánk le folyton a cipőnk talpa alá, s nem nyomnánk szét
élvezettel akár egy férget (?) ? 21 gramm – mondják az ezotériára
hajlamosak, de abba nem gondolnak bele, ha a léleknek súlya van,
akkor nyolcmilliárd ember lelke 168 000 000 kilogrammnak megfelelő
súlyt képviselne, ami 1 680 000 mázsa, azaz 168 000 tonna, ami
sokkalta több, mint az a „tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér”.
ekkora súly már bármit elsodorhatna, elég lenne tehát az emberek
lelke ahhoz, hogy a bennük lakozó szabadságvágy maga alá gyűrje
a zsarnokságot, az illiberalizmust, az antidemokráciát, a hatalmat (?)?
elég bizony, merthogy csak maréknyi ember tartja fenn a rend(?)szert
képező államot, és az államapparátusban dolgozók LÉLEKSÚLYA is
sokkalta nagyobb a főnökeik léleksúlyánál… miért (?)? miért hallgat
mégis a „mélység”, s csak rezignáltan figyeli, mit fecseg a felszínen
lebzselő maréknyi milliárdosok csoportja(?)? Csak nem lettünk betegek?
Lélekben megtörtek, vagy igénytelenek, vagy hányavetik (már megint
ez a „vetés” bukkan elő?) vagy csak konformisták, vagy csak bátoratlanok,
vagy csak félősek, beszariak, akik inkább tartanak fehér zászlót a
fejük fölé, mintsem a nemzeti lobogót emelnék magasra akkor is, ha
leszoktatták arról, hogy kokárdát viseljenek március idusán – mára
csak a tévében hallgatjuk meg a poloskázást, meg a nagy húsvéti
takarítás rémálmát (?).
Közben bontunk egy vörös csillagos hejnekent, mert „hej, nekem” az jár!
Pont.
(A vers Tőzsér Árpád: A forradalomról és a lélekről faggatják című versére reagál.) | |
| 958. | [tulajdonos]: A temetés | 2025-09-03 12:54 | A temetés
Késve érkeztünk, pedig a megadott időpont előtt fél órával már ott voltunk. Ám akkor már százak álltak a temető bejáratánál, és cigarettázva sírtak, vagy sírva cigarettáztak. Többnyire romák, fiatalok, idősek, mind-mind feketében, szívük is feketébe öltöztetve. Szólt a zene, egy platós kistehert alakítottak át „dídzséautóvá”, amin a zenészek ültek, hatalmas hangszóróikkal nem csak a temetőben lévőkkel, hanem a környező tízemeletesekben élőkkel is tudatták, nagy embert temetünk, olyat, aki megérdemli, hogy amikor földbe kerül, mindenki hallja a gyásznép sírását, a dalokat, a siratóénekeket. Igaz, az énekesnél (aki láthatóan a főnök volt a zenészek között) rendelni is lehetett dalokat, és ő mindig bemondta a mikrofonba, hogy ki búcsúzik az énekelt dallal, és ez a dal lehetett pattogós romanóta, mulatós sláger, vagy akár klasszikussá vált 70-es, 80-as évekbeli magyar dal is. Bármi, csak zene legyen, és passzoljon a rendelőhöz.
Mindegy is, a szív dala szólt minden rendelésből, énekből, dalból, mert a halottat mindenki szerette. Ha nem, akkor félte. Félte, mint az Istent! Tekintélyes ember volt, szinte mindenki ismerte a városában is, és még azon túl is. Első házasságából négy gyermeke született, három fiú és egy lány, akik édesanyjuk erős génjei miatt a roma emberek minden jellegzetességével rendelkeztek. Apjuk világos bőrű, világos hajú, nagydarab ember volt, tanult, mondhatni értelmiségi ember, vállalkozó. Évtizedekkel ezelőtt elváltak, ám egészen haláláig ő volt az első család feje, az első gyerekei irányítója, foglalkoztatója. Második házasságából egy fia született, aki alacsony volt, szelíd, de láthatóan az apját félő ember lett ő is. Persze hogy félte, hiszen huszonévesen sem kellett komolyabb munkákat vállalnia, az „apabankra” mindig számíthatott, bármi kérése is volt. Apjától kapta azt a lakást is, amiben élt a párjával. Fekete BMW-vel járt ő is, igaz, az apjának ezüst X5-öse volt, nem szeretett feltűnősködni. Vállakozásából szerény bevételről, de több tízmilliós bevallást tudott tenni a NAV felé, így nem sokat zaklatta a hatóság, meg egyébként is, voltak olyan ismerősei, akiknek csak egy szót kellett mondania, és el volt rendezve minden kényes dolog.
Az apa megjárta a börtönt fiatalabb korában, később vigyázott, hogy vissza ne kerüljön. Ebben már a fiai is segítették, hiszen egy klánként élve a szerepeket leosztották egymás között, ahogy a feladatokat is. Az apa alig látszott az emberek előtt, de mindenki tudta, hogy ő van a dolgok mögött, ő irányít. Fiai behajtók voltak, és ki tudja még mivel keresték a mindennapi betevőt, de nem éltek rosszul. Mind nagydarab, kopasz, „kigyúrt” figura volt, olyan, aki tudatosan alakította így ki a kinézetét is, mondhatni a munkájukhoz tartozott ez. Lánya épp egy idegen ország sanyarú és savanyú kenyerét ette, ugyanis idehaza keresték a rendőrök, mint „unokázós csaló” volt a hatóság látókörében.
A két család külön életet élt. Első családjával bonyolította az üzletet, második családjával pedig kipihente a munkájával járó fáradtságokat, nyugodtan, szabadon, tisztességes családapaként viselkedve, élve. Kovidos lett, talán érezte, hogy hamarosan meghalhat. Lélegeztetőgépre került a kórházban, és egy hét múlva már csak a halálhíre borzolta a kedélyeket, mindenki sajnálta, akinek köze volt hozzá. 61 évet élt, ami „nem kor” manapság. Bár a kórházban is határozottan kérte a fiait is és a feleségét is, hogy nem roma temetést kér, ha meghal, ennek ellenére a nagyfiúk az apjuk második feleségének szót sem adva a tanácskozáson, eldöntötték, hogy márpedig roma temetés lesz! Ennek megfelelően a hagyomány szerinti dolgokra kényszerítették a másik család tagjait is, az anyát, a fiát, és a fiú élettársát. Hosszú virrasztásokat rendeztek, természetesen az apa második családjának a házában, az apa pénzéből ettek-ittak, lerészegedésig szomorkodtak. Mindenkit köteleztek arra, hogy fekete ruhát vegyenek, és azt a temetés után égessék majd el, ahogy illik. A feleség tudta nélkül poloskát szereltek be a nappalijába, szobájába, hálószobájába, lehallgatták, hogy ha esetleg a fiával az apáról, s annak vagyonáról beszélgetnek, azt hallják. Meg voltak győződve arról, hogy az apának előlük is eldugott pénze van, amit nem akarnak majd nekik átadni, mint jogos jussukat. Az örökösödési törvény nekik smafu volt, azzal nem is számoltak, nem is érdekelte őket, ők a gyerekei voltak az apának, így nekik járt minden, vagy mindennek a rájuk eső része.
Az apa nem dugdosott előlük semmit. Családjának szép lakóháza, autói, feleségének szépségszalonja volt a belvárosban. A pénzt felélték, luxusban éltek a hivatalos vállalkozásból és a nem hivatalos, az első családjában felnevelt gyerekek tevékenységéből. Így tudta ötödik gyermekét is állandóan támogatni anyagilag. Tőle azt várta el, hogy semmit se tudjon, ne vegyen észre nem hivatalos tevékenységéből, hogy neki, az ötödik gyermekének semmi köze ne legyen ahhoz a világhoz, amiben ő él, vagy élt. Félig-meddig sikerült is, de a féltestvérség is kötelez! A nagyobb féltestvérek irányították a legkisebb öccsüket, de mélyen nem merült el a „dolgokban”. Testvérei ellen folyamatosan rendőrségi eljárások voltak, többnyire erőszakos cselekmények miatt, Zolinak, a legidősebbnek, az elsőszülöttnek a temetés után egy hónappal kellett bevonulnia ismét, letölteni újabb, másfél éves büntetését.
A temetésen minden, a legapróbb részlet is Zolitól függött, Zoliról szólt! Ő határozta meg a temetés előtt a teendőket, a virrasztást, ő kérte el erre a pénzt a törvényes feleségtől, ő mondta meg mindenkinek mi lesz a feladata, ő rendelte a zenészeket, a kocsit, ő intézett mindent: a sírhelyet, a sír felépítését, a koszorúkat, a virágokat, a vendégfogadó italokat, ételeket, mindent! Ezért kijárt neki minimum az, hogy az énekes zenész néha (na jó, elég sűrűn) felbőgött a hangszóróból, „Zoliiiiii, Zolikááááááám édes fijammmmmm, tőled búcsúzok Zoliiiii” üvöltötte a halott helyett. A sír egy földbe épített beton-szoba volt, teljesen berendezve ággyal, asztallal, székkel, étellel, a legmárkásabb italokkal megrakva az asztal, szekrényében a halott ruháival, pipereasztalán kedvenc karórájával, ami önmagában legalább kétmilliót ért. A halott természetesen üvegkoporsót kapott, amiben látható volt sminkelt, itt hagyott anyagi teste. A koszorúkból egy kis „allét” alakítottak ki a sír háta mögött. Nem volt nehéz, hiszen Zoli utasítására kétméter magas, másfél méter széles koszorúkat állítottak le minden gyerek, feleség és meny, vő nevében. Az a néhány hatalmas koszorú minimum négymillióba kerülhetett, persze ezt is az apa „állta”. Ezek a koszorúk önmagukban elszeparálták a sírt kelet felé, a temetésen résztvevők így észak, nyugat, és dél felé állták körül azt. Sokan az idegen sírhelyekre fáradtan leültek, mert maga a siratás a sírnál négy órát tartott. A katolikus pap rövidre fogta ugyan a szertartást, mit is tehetett volna, hiszen nem ilyen temetéshez volt szokva, ahol a gyászolók énekelnek, isznak, kiabálnak, trécselnek, és sorra rendelik a mulatós zenéket is. Hamar „lelépett” az atya, aztán a több órás búcsúzkodást is sokan megunva követték a példáját, a temetés végére, a koporsó sírba helyezésére már csak a legkitartóbbak, illetve azok maradtak, akiknek kötelező volt ottmaradniuk! A szűk család, gyerekek, menyek, vők, unokák, vagy azok közvetlen rokonai. Odamenetelkor a halott egyik unokatestvére kért tájékoztatást tőlünk a sír hollétéről, és bemutatkozott, meglepte, amit látott, nem tudta, hogy roma temetésre jött. Talán nem is tudott a megboldogult első családjáról semmit. Ő, és a felesége is ugyanolyan hamar távoztak. Mi kitartottunk a végsőkig, a felesége, fia, annak élettársa többször odajött hozzánk és mi vigasztaltuk őket, mert a halál nem természetes, ha így viszi el az embert, ennyire gyorsan és hirtelen.
Amikor Zoli és a testvérei kellően lerészegedtek, és kellően kiénekelték bújukat-bajukat, akkor döntöttek úgy, ideje leengedni a koporsót a sírba. Persze az első feleség látványosan a sírba akart ugrani a halott után, de még mielőtt a koporsót leengedték volna, Zoli kérésére a temetkezésiek kinyitották a lezárt üvegkoporsót, mert Zoli el akart búcsúzni az apjától úgy is, hogy még utoljára megérinti, és betesz egy üveg pálinkát mellé. A parancsra megtették neki, felnyitották az üvegkoporsót, amiben a tűző napon már több órát feküdt a test. Majd lezárták a fedelet ahogy tudták, és leengedték végső nyughelyére, az ételek, italok, és a megszokott saját tárgyai közé. Még jó sokáig ettek és ittak a sírnál a rokonok, hatalmas szemetet hagyva maguk után, az idegen sírokra ülve, állva, majd szép lassan, talán az est beálltakor hazamentek. Mi ezt már nem vártuk meg, mert hozzánk senki sem szólt, senki sem kínált, senki sem nézett ránk. Kívül estünk a körön.
A temetőbe minden nap kijárt a második feleség, és a legkisebb fiú az élettársával. Mások nem nagyon. A napi látogatás egyszercsak rémes horrorrá vált. Először a fiatalok érezték meg a szagot. Azt hitték, a virágok rohadnak. Majd arra gondoltak, valahonnan messzebbről hozza a szél feléjük a szagot. Néhány napig elviselték a bűzt, de amikor már a legyek döngése hangosabb volt a város zajánál a sírnál, valamelyikük lehajolt a sír fedeléhez, és megérezte: a bűz a sírból jön.
A Zoli parancsára kinyitott üvegkoporsót nem tudták rendesen visszazárni a temetkezésiek, így az apa bomlásnak indult teste adta ezt a förtelmesen pokoli szagot. Amikor ezt a történetet meghallottam, csak arra tudtam gondolni, hogy az emberek felé túljátszott fiúi tisztelet és az alkohol hatása mit tud okozni! A temetés lényegét vette el Zoli külvilágnak szóló viselkedése, mert az embert épp azért is temetjük el, hogy ne érezzük a bomlás, a leépülés, a test rohadásának szagát, bűzét! Hogy úgy is tisztelegjünk a meghalt ember előtt, hogy szemérmesen eltakarjuk romló testének bomló folyamatait önmagunk elől, hogy a halott emlékét tisztán, szépen, szagtalanul őrizhessük meg. Most az apa úgy feküdt ott lenn, mint egy elütött dög az út szélén, míg a legkisebb fiú és az élettársa el nem intézte, hogy a sírkövesek azonnal beszigeteljék a sír fedelét úgy, hogy abból senki és semmi se jöhessen ki erre a világra.
(Megjelent az AGRIA folyóirat XIX. évf. 2. sz. 2025 nyári számában) | |
| 957. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-08-22 12:08 | Sorok...
ha kinyitom az ajtót
kutyáim nyújtózkodnak
első lábaikat és fejüket földig
felém nyújtva
azt mondják szeretnek
ha megveregetem hátukat
boldogok lesznek...
Ballada I.
a fecskefészekből öt fióka
nyújtogatja nyakát
és tátja el sárga száját
ha az apjuk anyjuk szárnyverését
hallják
sorra megetetik őket
mire visszatérnek
kettő kibillen és kiesik
a többit első repülésükkor
kapják majd el a kutyák
a fecskeszülők megállnak
a kapu tetején szótlanul
végiggondolják most mi legyen...
Tegnapelőtt...
kivágták a harminc éves tujasort
valaki szemét zavarta
vagy új fákról álmodott helyettük
mára minden ablakba betűz a nap
mind elé függönyt húznak
a következő generációnak lesz csak
árnyék...
Látásból...
mintha már járt volna erre
aztán kiderült ő még
a nevemet is tudja
szégyellem de bennem
nem hagyott nyomot...
Ballada II.
a halastó medrében halmúmiák
szél zörgeti néha össze őket
amikor emlékezni összeverődnek... | |
| 956. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-06-20 13:35 | A fal...
szabad akaratodból
építettél falat magad köré
magányod sötétjét már
a falon túliak dörömbölése
sem zavarhatja fel...
Ma nincs idő...
ne kérdezz ne nézz
halj bele mérgezett életed
használt ruha szagába
ha már nem volt időd
kidobni ballagási öltönyöd...
Három kérdés...
ki mosta fel az utcát
a fejről lecsöpögő vértől
mit mondhatnék neked
ha nem kérdezel semmit
elhiszed hogy az igazság
sosem félelmetes...
Az utolsó...
a legutolsó földieperszemet
meghagytam annak a csigának
aki elkerülte a rá váró halált
elkerülte a kék csigamérget
piros-kék
szivárványosodik a világ...
Folyton...
a kapunk belső oldalát
minden évben leszarják
a gerendák mellett fészkelő fecskék
tán haragudnom kellene rájuk
de inkább úgy teszek
mintha észre sem venném...
Szeretők...
néha félve egymásra néznek
ilyenkor az otthon hagyott társuk
arca néz vissza rájuk
minden ígéret hiábavaló
találkoznak...
Új élet...
a régi sem volt rosszabb
az újabb sem lesz jobb
a megszületett gyermek
megkezdte a visszaszámlálást... | |
| 955. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-06-12 11:31 | Túl sok...
másodpercenként lépsz egyet
néha ez már szinte futás
mintha labdát kergetnél egy pályán
ahol csak a bíró nézi az időt
mire a utad befutod
az ő óráján is megállnak a mutatók...
Fölöttünk...
szavak és mondatok drónjai
szállnak el süvítve
fejünk fölött
már nem figyelünk rájuk
megszoktuk az örökös veszélyt
ráadásul mi is kiabálunk...
Nincs menekvés...
nem vetek keresztet magamra
az útszéli Krisztus előtt
mohás feszülete előtt
rókák és borzok üzekednek
míg a Holdat eltakarják
a szemérmes angyalok...
Csapszék...
pálinkabűz
a sarokban bazdmegezés visszhangja
asztalodra te is kitetted
késedet és a gondjaidat
vársz hogy valaki
megértsen
vagy beléd kössön...
Ami igazán...
nem bölcselkedésre születtünk
építésre és rombolásra
ennyi a tudásunk...
Nemsokára...
sok van már mögöttem
amit elfelejteni lenne érdemes
mi marad nekem
ha kiderül netán
hogy hitem is csak
foszló délibáb volt... | |
| 954. | [tulajdonos]: Frisseek | 2025-05-30 10:58 | Séta...
recsegnek a kövek a cipőd talpa alatt
kellemes az élmény még ha néha
mintha a fogadat húznák
vádlid egyre vastagabb
tüdőd és szíved egyre gyorsabb
érzed, hogy élsz
mégis a foteledre gondolsz
ami csendben vár, míg haza nem érsz...
Hangpár...
Szemek. Ráncok. Összevont szemöldökök.
Krákogó hang dörren rád. Összerezzensz.
Majd mint egy mesében,
megszólít egy angyal.
Nem hiszel. Neki sem...
Dialógus...
a sóbányába ömlő patak vizének
fecsegésére sírva hüppögő
bányászok felelnek.
Az Úr adta, az Úr visszavette...
Az...
sok órád van, ilyen is, olyan is,
de csak egyet hordasz,
megszoktad, mint az életedet...
északnak indulsz,
hogy miért épp arra, nem tudod.
Kérdésed nincs, mert minden válasz
kimondhatatlanná lett...
Szenvedés...
hiányzott a komor ég sötétje
az itt-ott kiradírozott fénycsíkokkal...
Folyton...
Beülök a volán mögé,
beteszem a slusszkulcsot a helyére,
ráindítok, felbőg a motor.
Bekapcsolom a rádiót,amerre mennék,
dugó várható.
Elfordítom a kulcsot,
kiszállok az autóból.
Megiszok egy pohár bort,
hozzá falok egy harapás kenyeret...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
