NAPLÓK: A vádlottak padján
Legutóbbi olvasó: 2026-04-19 20:03 Összes olvasás: 91131| 970. | [tulajdonos]: 62 | 2026-01-30 09:35 |
Hatvankettő…
hatvankét évet kaptam eddig
nem hittem ennyit de jólesett
mert annyi jó és szép volt benne
mit elbírni csak a képzelet
tudna meg én hisz mind megéltem
csodás volt ami velem esett
gazdag vagyok élménnyel teli
nem is kell más megelégedett
vagyok és Istent sem zaklatom
nem kérek tőle hisz úgyis ad
segített eddig megköszönöm
jót rosszat (néha az is akad)
kiscsaládom tizennyolc fős lett
új asztalt kell hát készítenem
és lesz még nagyobb is remélem
azt látom nem fogy a szerelem
és a türelem megvan bennük
hogy elviseljék ezt a világot
dolgukat hűen végzik látom
elfogadták ezt a tanácsot
nehéz subát tettem vállukra
azt hagytam örökségül rájuk
hogy a tisztesség az egyetlen
ami leghűségesebb társuk
el ne hagyják vigyázzák óvják
ha mindenki más felé is tart
önmagukért nem jutalomért
legyenek jók és míg a túlpart
felfénylik mint a sok drágakő
legyenek megelégedettek
azzal mi van vagy ami lesz még
egyebet más én sem tehetek
talán annyit hogy bocsánatot
kérek szigorú voltam sokat
hazudni sem tudnak (lám én sem)
szeressétek így… apátokat
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
