NAPLÓK: Kuckó Legutóbbi olvasó: 2025-08-29 19:54 Összes olvasás: 112332| 728. | [tulajdonos]: születésnapi levelek | 2013-07-06 21:37 | Holdséta
(Moonwalk)
Egy ragyogó hold-csonk.
A domb elveszti színét
A sarki fény alatt.
Akár egy kifordított napkorong. Minden
Negatívban. Álarcod, akár
Öntött, fekete vas, egy fél kagylóhéj –
Meghámozta a holdat. Riasztó
És dühítő hold-ördög – valahol itt.
A régi tengerész halála életében, abban volt egy
Női szereplő, akit megrettentett a
Tenger lázas hullámzása, és csak dobálta
A fekete-fehér dobókockákat.
A szaracén, kegyetlennek ható tenger.
És szavaid, akár rovar- és pókízek,
Melyeket baglyok szaggattak szét. Virágzó,
Kék-fekete, szilánkos. Denevérkoponyák. Egy nap,
Gondoltam, megértem majd ezt az egyiptomi sírhelyet,
E hold-gombához való nyelveken szólást.
Sose ébressz fel egy alvajárót. Hadd hibáztassák
Mindenért az olajfákat.
Árnyaik fekete vére talán úgy
Tör elő, mint Ábel kiáltása.
Ki van itt? Ez itt a kérdés: Ki van itt?
Az orvos, aki humorizál és végignézi,
Amint a beteg meghal kezei között.
Valami más osztozik a nap bőrén.
A birtoklás álcája, a száj díszletei,
Egy álomban ijesztőnek hatnának. Ébren mindez csupán
Türelem kérdése. Akár egy fantom
Méhnyaktumor. A rádium telihold
Levetkőzött az operációhoz –
Levetett magáról mindent,
Kivéve magát a holdat. De mit is jelent holdnak lenni?
Durva, megmunkálatlan érc,
Mely még nem formálódott
Át míves tehetségedbe. Vagy ott függ
A röntgenkészülék felett egy majom
Sziluettje, melyet egy szűzlány vezet,
És mindketten kiszolgáltatottak a lány poklában. A hold
Komolyan veszi a dolgokat –
Egyre csak szemléli a konyhai eszközöket.
Én voltam a szúnyog a saját
Értetlenségem
Elefántjának fülében. A kátyú
Kurátora. Körülöttünk
A hold-barna dombok, a csillagok
Valószerű mélyaltatásban nyugodtak,
Mind mitologikusak, mind elérhetetlenek.
Halászhajók – a Cassiopeián.
Minden apró kavics egy-egy hold-jelet hordozó
Rosetti-kő. Nem csatlakozhattam többé hozzád,
Csak az áldozati kőnél,
Melyet annyira kerestél. El sem tudtam
Képzelni magamnak a papot. Úgy sétáltam ott
Melletted, mintha először látnálak –
Egy furcsa kutya hold-árnyéka.
Egy kutya néma árnyéka,
Amely megbarátkozott veled. Szemeid
Elemükben voltak, ám nem értették a dolgot,
Mindez megrémítette őket. Akár a felszínre
Törő Kraken, körülölelted a holdat
És a csillagos tengert, szemétre dobtad
A mennyeket, majd a hold-fehér, hold-kráteres
Tengeri várost, és kampóval metszetted
Ketté a partszegélyt. Gigászi madár
Hullott alá Földközi-tenger mellett.
Smaragd tenger, ragyogóan friss festmény,
Csak neked, a Sirokkó árnyékban,
Elvitted mindet, mint bőrt és törmeléket egy amforában,
Hogy újraegyesíts mindent
Egy oly nagy gonddal megírt versben
És úgy viselhesd majd, mint egy farsangi maszkot,
Ha úgy néz szemedbe a démon, mint egy
Üres konnektornyílásba – a démon, aki még
Mindig rajtam néz keresztül.
Kántás Balázs ford.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
