NAPLÓK: Új Felvilágosodás Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:54 Összes olvasás: 33617| 5. | [tulajdonos]: Örüljenek a múzsák! | 2007-09-08 08:14 | "Örvendetesnek hitte bárki a születést?
Sietek közölni vele, hogy a halál éppoly örvendetes és én tudom, miért.
A haldoklóval halok én és a most fürdetett újszülöttel születek, nem vagyok én kalapom és cipőm közé zárva,
És sokféle dolgot megnézegetek, melyek mind-mind különböznek és mind jók,
Jó a föld és a csillagok és minden járulékuk jó.
Én nem vagyok föld, sem valamely föld járuléka,
Pajtása és társa vagyok velem egyformán halhatatlan és mérhetetlen embereknek,
(Ők nem ismerik halhatatlanságukat, én ismerem).
Minden faj magáért van és önmagáé; az enyém én értem van, hím is, nőstény is.
Enyémek, akik fiúk voltak és nőket szeretnek,
Enyém a férfi, aki büszke és érzi, milyen kín lenézetni,
Enyém a kedves és az aggszűz, enyémek az anyák és az anyák anyjai,
Enyémek az ajkak, amik mosolyogtak, a szemek, mikből könny hullott,
Enyémek a gyermekek és a gyermekek nemzői.
Le a lepellel! előttem nem vagytok bűnösek, silányak, vagy esettek,
Én átlátok a függönyön és ruhán, ha kell, ha nem,
És ott vagyok: szívósan, bírni vágyón, fáradhatatlanul, mint akit nem lehet lerázni.
8
A kicsike bölcsőjében alszik.
Felemelem a fátyolszövetet, soká nézem és nesztelenül söpröm le kezemmel a legyeket.
A kamasz és a pirosképű leány a bozótos domboldalra fordulnak,
Én figyelve nézem őket a csúcsról.
Az öngyilkos a hálószoba véres padlóján fetreng,
Látom a csapzotthajú hullát, megjegyzem, hova esett le a pisztoly.
Az aszfalt szutyogása, kocsiküllők, cipőtalpak csoszogása, sétálók beszéde,
A nehéz omnibusz, a kérdő hüvelykű kocsis, a megpatkolt lovak dobogása a gránittalajon,
A szánkók, csilingelés, ujjongás, hólabdadobások,
A népszerű kedvencekre rikoltott éljenek, felizgult csőcselék dühe,
A függöny libegése a kocsin, amely beteget visz a kórházba,
Ellenségek találkozása, a hirtelen szitok, az ütések és az esés,
Az izgatott tömeg, a gyorsan középre tülekedő csillagos rendőr,
A érzéketlen kövek, melyek annyi visszhangot vesznek fel és adnak vissza,
Hogy nyögnek a túlzabáltak és félig éhenhaltak, akiket napszúrás, vagy roham pusztít el,
Hogy sikoltanak a hirtelen rosszul lett nők, akik hazarohannak és lebabáznak,
Milyen élő és eltemetett beszéd vibrál itt mindig, milyen illendőségből elfojtott üvöltések,
Gonosztevők elfogatása, sértések, erkölcstelen ajánlatok, elfogadás, biggyesztett szájjal való visszautasítás,
Én látom ezeket a képeket vagy visszhangjukat - jövök és odább megyek."
- Így ír Waalt Whitman, aki örülni tanította a Múzsákat.
| |
| 4. | [tulajdonos]: korr | 2007-09-07 18:05 | 3. [tulajdonos]: Milyen is a költészet? 2007-09-07 18:02
Walt Whitman, aki örülni tanította amúzsáka (Szerb Antal szerint) Fűszálak című verses kötetével - Petőfi és Arany János kortársaként - ottani kortársaként általános közfelháborodást keltett a puritán "keesztény kurzus" uralta Amerikában. Csak a kor leghíresebb ottani filozófusa, Emerson értette meg kezdeményezését. "Üdvözlöm Önt egy nagy pályafutás kezdetén" -írta levelében, amit a 37 évesen első kötetét publikáló szerző azután minden újabb kiadás előszavához mellékelt. S magas életkorban nekövetkező haláláig egyetlen kötetét ("Fűszálak") bővítgette. Vagyis mindvégig "első kötetes" költő maradt.
ÉNEK MAGAMRÓL [SONG OF MYSELF]
1
Magamat ünneplem és énekelem
S amit én elfogadok, te is elfogadod majd,
Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is.
Henyélek és lelkemet vendégelem,
Hátradőlök, kedvemre henyélek és egy nyári fűszálat figyelek.
Nyelvem, vérem minden atomját e talajból, e légből gyúrták,
Szülőktől származtam, akik szintén itteni szülőktől származtak és ezek szülei szintúgy.
Most harminchétéves fővel jó egészségben nekikezdek,
Remélve, hogy nem hagyom abba holtig.
Hitvallások és iskolák elmaradoznak,
Félreállnak egyidőre, érték szerint becsülve, de sohasem feledve,
Jónak-rossznak szállást adok én, tőlem mindenki kénye-kedve szerint beszélhet,
Akadály nélküli őserejű természet.
2
A házak és szobák illatokkal teltek, a polcok zsúfoltan állnak illatokkal,
Magam is belehelem a párát és ismerem és szeretem,
A párlat engem is megrészegítene, de nem engedem.
A légkör nem illat, nincs párlatíze, szagtalan,
Mégis számnak való, szerelmes vagyok belé,
Felkeresem az erdei lankást, ruhátlan és csupasz akarok lenni,
Epedek utána, hogy megérintsen.
Önnön leheletem párája,
Visszhangok, bugyogások, zizegő suttogások, szerelemgyökér, selyemfonál, villafa és venyige,
Ki- és belélegzésem, szívem verése, a vér és lég lüktetése tüdőmben,
A zöld levél és avar szaga és a parté és a sötétárnyalatú szirteké és a pajtába gyűjtött szénáé,
Hangom kibökött szavainak zengése, amint a szél forgatagának eresztem,
Néhány könnyed csók, néhány ölelés, a karok körbefonódása,
Fény és árnyék játéka a fákon a lenge ágak ringása közben,
A magány, vagy az uccalárma, vagy a rétek és domboldalak közti bolyongás kéje,
Az egészség érzése, trillák fényes délben, ágyból kelő és nappal találkozó magam nótája.
Sokba vettél ezer holdat? sokba vetted a földet?
Sokáig vesződtél, hogy olvasni tanulj?
Éreztél-e büszkeséget, ha versek értelméhez férkőztél?
Maradj a mai napon és éjszakán velem és minden vers eredete tiéd lesz,
Tiéd a föld és a nap minden java (sok millió nap van még),
Nem másod- és harmadkézből kapod ezentúl a dolgokat,
nem is a holtak szemével nézel, sem könyvbeli kísérteteken nem rágódol,
Még az én szememmel sem nézel, még tőlem sem fogadsz el dolgokat,
Minden irányba fülelsz és magadon át szűrsz le mindent.
| |
| 3. | [tulajdonos]: Milyen is a költészet? | 2007-09-07 18:02 | Walt Whitman, aki örülni tanította amúzsáka (Szerb Antal szerint) Fűszálak című regényével - Petőfi és Arany János kortársaként - ottani kortársaként általános közfelháborodást keltett a puritán "keesztény kurzus" uralta Amerikában. Csak a kor leghíresebb ottani filozófusa, Emerson értette meg kezdeményezését. "Üdvözlöm Önt egy nagy pályafutás kezdetén" -írta levelében, amit a 37 évesen első kötetét publikáló szerző azután minden újabb kiadás előszavához mellékelt. S magas életkorban nekövetkező haláláig egyetlen kötetét ("Fűszálak") bővítgette. Vagyis mindvégig "első kötetes" költő maradt.
ÉNEK MAGAMRÓL
[SONG OF MYSELF]
1
Magamat ünneplem és énekelem
S amit én elfogadok, te is elfogadod majd,
Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is.
Henyélek és lelkemet vendégelem,
Hátradőlök, kedvemre henyélek és egy nyári fűszálat figyelek.
Nyelvem, vérem minden atomját e talajból, e légből gyúrták,
Szülőktől származtam, akik szintén itteni szülőktől származtak és ezek szülei szintúgy.
Most harminchétéves fővel jó egészségben nekikezdek,
Remélve, hogy nem hagyom abba holtig.
Hitvallások és iskolák elmaradoznak,
Félreállnak egyidőre, érték szerint becsülve, de sohasem feledve,
Jónak-rossznak szállást adok én, tőlem mindenki kénye-kedve szerint beszélhet,
Akadály nélküli őserejű természet.
2
A házak és szobák illatokkal teltek, a polcok zsúfoltan állnak illatokkal,
Magam is belehelem a párát és ismerem és szeretem,
A párlat engem is megrészegítene, de nem engedem.
A légkör nem illat, nincs párlatíze, szagtalan,
Mégis számnak való, szerelmes vagyok belé,
Felkeresem az erdei lankást, ruhátlan és csupasz akarok lenni,
Epedek utána, hogy megérintsen.
Önnön leheletem párája,
Visszhangok, bugyogások, zizegő suttogások, szerelemgyökér, selyemfonál, villafa és venyige,
Ki- és belélegzésem, szívem verése, a vér és lég lüktetése tüdőmben,
A zöld levél és avar szaga és a parté és a sötétárnyalatú szirteké és a pajtába gyűjtött szénáé,
Hangom kibökött szavainak zengése, amint a szél forgatagának eresztem,
Néhány könnyed csók, néhány ölelés, a karok körbefonódása,
Fény és árnyék játéka a fákon a lenge ágak ringása közben,
A magány, vagy az uccalárma, vagy a rétek és domboldalak közti bolyongás kéje,
Az egészség érzése, trillák fényes délben, ágyból kelő és nappal találkozó magam nótája.
Sokba vettél ezer holdat? sokba vetted a földet?
Sokáig vesződtél, hogy olvasni tanulj?
Éreztél-e büszkeséget, ha versek értelméhez férkőztél?
Maradj a mai napon és éjszakán velem és minden vers eredete tiéd lesz,
Tiéd a föld és a nap minden java (sok millió nap van még),
Nem másod- és harmadkézből kapod ezentúl a dolgokat,
nem is a holtak szemével nézel, sem könyvbeli kísérteteken nem rágódol,
Még az én szememmel sem nézel, még tőlem sem fogadsz el dolgokat,
Minden irányba fülelsz és magadon át szűrsz le mindent.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Új Felvilágosodás | 2007-09-07 12:51 | "Hallottam a beszélgetők beszédét, a kezdetről és végről szóló beszédet,
De én nem beszélek se kezdetről, se végről.
Sohasem volt több kezdés, mint most van,
Sem több ifjúság, vagy öregség, mint most van,
Sem több tökély nem lesz soha, mint most van,
Sem több ég vagy pokol, mint most van.
Ösztön, ösztön, ösztön,
Mindig csak a világ teremtő ösztöne,
A homályból ellentétes, egyenlő erők bukkannak fel, örök anyag és fejlődés, örök nem,
Örök azonossági lánc, örök különbözőség, örök életnemzés.
Tépelődni hasztalan, tudós és tudatlan érzi, hogy így van.
Biztosan, mint a legbizonyosabb biztos, szilárd gerenda módján, jól megtermetten, kemény vázzal,
Izmosan, mint egy ló, szeretőn, büszkén, villámosan
Állunk itt én és e titok.
Derűs és nyájas a lelkem s derűs és nyájas minden, ami nem lelkem.
Egyik hiánya a másiké is és a látható igazolja a láthatatlant,
Mígnem ez lesz láthatatlanná és viszontigazolást nyer.
Kor kor után vesződik, hogy megmutassa a legjobbat és elkülönítse a legrosszabbtól,
Én, a dolgok teljes alkalmassága és egykedvűsége tudatában
hallgatok a vitánál, fürdőzni megyek, és magamat csodálom.
Üdvöz legyen minden szervem és tulajdonom és minden jókedvű, tiszta emberé,
Egy arasznyi, egy századarasznyi sem silány és egyik se legyen a másiknál ismeretlenebb.
Elégedett vagyok - látok, táncolok, nevetek, dalolok;
Amint ölelő és szerelmes ágyastársam éjhosszat mellettem alszik és pitymallatkor lábujjhegyen elsomfordál,
fehér kendőkbe bugyolált kosarakat hagyva nekem, melyek bőségükkel duzzasztják a házat,
Én késsem az elfogadással és elköltéssel és korholjam szemeimet,
Hogy nem bámulnak utána végig az ucca során,
Hanem tüstént számolni kezdenek és kimutatják fillérre
Az egyik értékét és a kettő értékét és hogy melyik előbbrevaló?
4
Gáncsolók és kérdezősködők környeznek,
Emberek, akikkel találkozom, korábbi életem, a lakhelyemül szolgáló kerület vagy város, vagy nemzet hatása,
A legújabb dátumok, felfedezések, találmányok, társaságok, régi és új szerzők,
Ebédem, ruhám, társaim, tekintetek, bókok, kötelességek,
Egy szeretett férfi vagy nő valóságos vagy képzelt közönye,
Valamely családtagom, vagy jómagam betegsége, balsiker, vagy pénz elvesztése avagy hiánya, levertség vagy ujjongás,
Harcok, a testvérháború borzalmai, kétes hírek láza, váltakozó események;
Mindezek éjjel-nappal hozzám jönnek és újra elmennek tőlem,
De nem igazi Énem ők."
//Walt Whitman, Arany János kortársa, aki Szerb Antal szerint örülni tanította a múzsákat.//
| |
| 1. | [tulajdonos]: Új Felvilágosodás | 2007-09-06 11:59 | "Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme (részlet)
A hétköznapi szóhasználat szerint ateistának lenni egyszerűen annyit jelent, mint nem hinni Istenben vagy istenekben. Ha azonban a kérdés mélyére nézünk, előbb-utóbb arra a következtetésre jutunk, hogy filozófiai szempontból ennek a meghatározásnak komoly hiányosságai vannak, és legalábbis keveset mond az ateizmus igazi természetéről, filozófiai alapjairól és üzenetéről. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy az ateizmusnak jobb, pontosabb, az ateista felfogások sokféleségét jobban tükröző definícióját adjuk. Eszmefuttatásunk során kiviláglik majd az ateizmus mélyebb filozófiai jelentése, és érinteni fogjuk az ateizmus különböző irányzatait, valamint az ateizmus mellett és ellen szóló fontosabb érveket is. Röviden kitérünk az agnoszticizmusra és az ateizmusra adott teológiai válaszokra is.
Az ateizmus mint a vallásos hit elutasítása
A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás középpontjában Isten, az egyetlenegy Isten áll. E vallások követői úgy vélik, hogy van egy Isten, aki a világot a semmiből teremtette, és teremtése fölött korlátlan hatalommal rendelkezik. Korlátlan hatalma természetesen az emberekre is vonatkozik; az emberek nem csupán teljes mértékben függenek Isten teremtésétől, hanem bűnösök is, és életüknek csak úgy adhatnak értelmet, ha kérdés és feltétel nélkül elfogadják Isten rendelkezéseit. Az ateizmusnak számos irányzata létezik, ezt a világnézetet azonban minden ateista egyöntetűen elutasítja.
Az ateizmus azonban ennél többet jelent: elutasít mindenféle, szellemi lénybe vetett hitet, s amennyiben a szellemi lényekbe vetett hit a vallásos világnézetek meghatározó vonása, az ateizmus magukat a vallásokat is elutasítja. Az ateizmus tehát nem csupán a zsidó-keresztény és az iszlám központi fogalmainak elutasítása, hanem elutasítása a primitív törzsi vallásoknak, a régi görögök és rómaiak antropomorf isteneinek, valamint a hinduizmus és a buddhizmus transzcendentális fogalmainak is. Általánosságban tehát azt lehet mondani, hogy az ateizmus voltaképpen mindenfajta vallásos hit elutasítása.
Ez azonban még nem tekinthető definíciónak; ki kell fejteni, mit is értünk azalatt, hogy "mindenféle vallásos hit elutasítása". Leegyszerűsítve, hétköznapi értelemben azt szokás mondani, hogy az ateizmus Isten, ill. az istenek tagadása. Közelebbről szemügyre véve az ateizmus filozófiáját azonban kiderül, hogy az ateizmusnak ez az (istentagadással azonosított) jellemzése torzképet ad az ateizmusról, filozófiai értelemben nem tartható.
Ateizmus és teizmus
Egyelőre azonban - jobb híján - induljunk ki tehát az ateizmus következő definíciójából:
I. definíció: Az ateizmus Isten, ill. az istenek tagadása, logikailag a teizmus ellentéte. (A teizmus az a világnézet, mely Isten valóságosságát állítja, s létezését megmutatni, bizonyítani próbálja.)
Az ateizmusnak ez a definíciója több okból sem megfelelő. Ezek az okok a következők:
Először, nem minden keresztény, zsidó vagy iszlám teológus vallja magát teistának. Paul Tillich huszadik századi keresztény teológus például a teizmus istenét bálványnak tekinti, s nem fogadja el Istent mint létezőt a létezők között, még ha az felette állna is a többi létezőnek. Tillich felfogása szerint Isten maga a lét, ill. a lét alapja. Noha Tillich nézetei némileg különcek, zavarosak és problematikusak, a mai teológiában nem ritka a hasonló felfogás.
Másodszor, nem minden teista törekszik arra, hogy Isten létezését megmutassa, bizonyítsa, vagy akár csak racionálisan megalapozza. Sőt, számos teológus (köztük Sören Kierkegaard és Johann Hamann, valamint sok kortárs teológus) az efféle bizonyítást, megalapozást nem is tartja kívánatosnak. Ezt a felfogást nevezzük fideizmusnak. A fideista hívők szerint Istennek rejtettnek, titokzatos végső valóságnak kell maradnia, akinek létét és hatalmát hittel kell elfogadni. Ha Isten létezésére bizonyítékaink lennének, vagy racionális alapon tudnánk, hogy létezik, akkor hit nem lenne lehetséges, és a hívők nem tudnák Istent biztos tudás nélkül, pusztán hit alapján, alázatosan elfogadni, ennek minden kockázatával együtt. Noha a fideista felfogást a vallásokon belül is sokan bírálják, igen jelentős irányzatnak tekinthető.
Harmadszor, (és ez a legfontosabb tényező) nem minden istentagadás jelenti Isten létezésének tagadását. Megesik, hogy olyanok tagadják Istent, akik hisznek benne, tehát elfogadják létezését. Az ő esetükben az istentagadás azt jelenti, hogy szándékosan nem engedelmeskednek Isten akaratának, vagy egyszerűen úgy tesznek, mintha Isten nem létezne. Az ateista ezzel szemben nem Istent, hanem Isten létezését tagadja."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
