NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-10-24 11:44 Összes olvasás: 205237| 1528. | [tulajdonos]: reading | 2021-05-03 18:08 | Nemes Nagy Ágnes: Éjszakai tölgyfa
Éjszaka történt, hogy a járókelő
valami zajt hallott és visszafordult:
egy tölgyfa jött mögötte.
Megállt, bevárta. Úgy jött ez a tölgy
ahogy gyökereit frissen kihúzta
s még földes, hosszú kígyólábakon
hullámzott az aszfaltos útra,
mint egy idomtalan sellő, igyekezett,
túlságosan széles feje súrolta
a néma boltredőnyöket,
mikor elérte a járókelőt,
a lámpaoszlopnak mindjárt nekidőlt,
aztán haját szétháritotta.
A haj mögül egy tölgyfa arca nézett.
Nagy, mohos arc. Talán. Vagy másmilyen.
Érezte akkor a járókelő
saját körvonalait lazulni,
köd úszta be folyékony partjait,
mint aki hirtelen erdei
tóvá sötétül,
mert egy ilyen arcot tükrözhetett.
És lélegeztek mindaketten.
Néhány madárfészek a tölgy hajában,
bennük alvó madár, mintegy gondatlanul,
mint egy hír, tölgy alakban,
amely elfárad megfejtetlenül.
Hajfüggönyét visszaengedte már.
Megfordult. Indult. Furcsa lába.
Vitte fészkeit, madarait,
s a járókelő
szilárduló szeme előtt
fénnyel szórta a neonlámpa-sor.
Már várta az elhagyott gödör,
amelybe visszaforr.
| |
| 1527. | [tulajdonos]: test és lélek | 2021-05-02 15:30 | Pár nappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem, h azért nem zavar különösebben a karantén, mert nekem már nincs nagyon hova mennem.
De ma mégis kiléptünk a bűvös körből, a lassan lerobbanó házból és az elburjánzó kertből, ami ellen annyit és oly sokáig küzdöttem, mert ha szűkösen is, de nem így szeretnék élni, de mostanában majdnem többet vagyok rosszul, mint nem, nem tudom helyette megcsinálni, és már nincs erőm küzdeni, h ne ez legyen. Az van tehát, ami akkor van, ha mindent ráhagyok arra, akivel élek. Lassú pusztulás festői képekkel tarkázva.
De, mondom, ma kiléptünk, mert hajlandó volt elvinni anyukámékhoz Anyák napja alkalmából. Váratlan mellékhatásként megint megrészegült szemem, orrom, lelkem a tavaszi ragyogástól, ezüst-arany-lenvirágsárga, amitől eszembe jutott, h tényleg mennyit is jelentett pont emiatt tavaly a biciklizés és megint úgy jöttem haza a kicsi örömdózis után, h fel vagyok kavarva, és utálom magamra venni a jármot, ami a mindennapjaim.
Pedig épp mostanában jött az is, h tök mindegy, mi van a lelkemben, csak el kéne menni az összes illetékes orvoshoz, és megtudni, h mennyi és mi a jövő a testem szempontjából. Ja. És valahogy jól élni le azt, amit.
Jól. Kerülgetem évek óta. Ugyan mit jelenthet az én helyzetemben? | |
| 1526. | [tulajdonos]: x | 2021-04-27 13:36 | | Azért nem fog ez részemről működni veled egy munkahelyen, mert féltékeny vagyok. Egyáltalán nem akarok az lenni, de megszenvedem, illetve meg fogom szenvedni, ha te társra találsz. Pedig a jobbik énem, mert azért van olyan is, tudja, h neked az lenne jó, sőt, a téged tényleg szerető felem azt is akarja, h boldog légy, szerelemben élj vkivel. De túl önző vagyok ahhoz, h ezt végigéljem. Hogy úgy lemondjak rólad, h ne őrüljek meg tőle. Sajnos. Viszont tőled távol felül fog kerekedni a jó. | |
| 1525. | [tulajdonos]: Tue | 2021-04-27 10:22 | | Tegnap megint felkavart ignő az íméljével (Legyen össznépi udvari piknik valamelyik péntek délután, hozzuk a családot is!), meg ma nem keltem olyan korán, h kikerüljem az álmaimat, hát benne is volt fiatalúr megint. Jött vmi papírt aláíratni az asztalhoz, ahol másokkal ültem, s egy darabig maradt is, azt a bizonyos dolgot intézve. Egy vagy két ember ült ott rajtam kívül, velük beszélt és rájuk nézett, én mintha nem is lettem volna ott, de ezt normálisnak találtam, pont úgy, ahogy a valóságban is. Ez van. De azért, ahogy a valóságban is történni szokott, minél tovább ott volt, annál inkább nőtt bennem a feszültség, és mikor végül elment, elvonultam sírni. | |
| 1524. | [tulajdonos]: szerepcsere | 2021-04-22 11:08 | Kortárs ifjúsági regényekkel foglalkoztunk nemrég az osztályomban. Ott volt többek közt szerepcsere, onnan eredhetett, amit most leírok.
Nem álom, hanem félálom. Róla. Besétál egy decemberi jelenetbe. Időpont: azt követő nap, h üzenetben kértem, h beszéljünk. A számítógépeknél többen ülünk, tőlem jobbra gyönyörű ifjú kolléganő is, aki megfordul mosolyogva. Innen tudom akkor, hogy bejött, ott áll, gondolom, az ajtóban a hátunk mögött. Előtte hiányoztam betegség miatt, közöttük meg szemlátomást fonódtak a szálak közben. Nem fordulok meg.
Ebbe a jelenetbe sétál be, és áll meg az ajtónál. De félálmomban kívülről látom magam, mert benne, az agyában vagyok, mint vmi holdkompban. Úgy látom magam, ahogy lát akkor. Más, mint ahogy előzőleg hittem. Nem találom a jó szót erre. Az jut eszembe később, mikor már vége, h talán nem is voltam szörnyeteg, csak az ő tekintete torzított azzá. A pilótafülke steril, a látvány pedig - nem találom a legjobb szót, ez csak ideiglenes - dermesztő.
Ma nem leszek értekezleten, elengedtek. | |
| 1523. | [tulajdonos]: Mon | 2021-04-19 09:55 | Már nem álmodok veled. Se szeretetről, se gyűlöletről nincs értelme beszélni, annyira messze vagy. Végtelen unalmasan rágom itt ugyanazokat a dolgokat, de már alig vagy megszólítható itt is. De attól még nem múlsz el. Csak a remény bármire. Pl arra, h elmúlik. Tünetmentességet el tudok persze érni, ha nem vagy a közelemben.
Amikor mellettem ültél, boldog voltam. Kb olyan, mintha előző életemben lett volna. Meg voltál te úgy valaha vkivel, h fájt hallani a nevetését, ahogy beszélget mással, ahogy barátaival van, mert számodra ezek a hétköznapi dolgai teljesen elérhetetlenek voltak? Nem is az, h szeressen, ha már nem szerethet, hanem ez a hétköznapi elengedettsége mással. Hogy láttad, h milyen, ha kedvel, ha elfogad vkit. Milyen a barátaival. És tudtad, h te ezekbe a kategóriákba soha, semmilyen módon nem fogsz beletartozni?
Gondolom, neked nem volt ilyen. Azt hiszem, inkább azzal lehetett problémád, h olyanok is szeretni akartak, akiket te nem. Biztos, h az az oldal is kellemetlen. Nekem meg ilyen tapasztalatom nem nagyon van. Legalábbis most nem emlékszem.
| |
| 1522. | [tulajdonos]: Belfast | 2021-04-17 16:59 | Idén biciklizni se tudok. Egészségügyi problémáim számosak, bár jellemző rájuk bizonyos monotonitás: kb mindenhonnan vér jön, ahonnan jöhet.
Más orvoshoz menne, vagy ha olyan gyáva, mint én, h inkább nem akarja tudni, mondjuk inna. Én meg kimegyek a kertbe, h ha már úgyse lesz jobb, legalább csináljak vmi hasznosat. Meg fordítom azokat a belfasti verseket, amikből anno a szakdolgozatomat írtam. Ez, amikor mondjuk kettőt is megcsinálok egy nap, és még nem érzem úgy, h beteltem, már emlékeztet káros szenvedélyre. Sokkal könnyebben mennek, mint a többi vers, mert velük már nagyon sokat foglalkoztam, és éveim vannak az észak-ír, különösen a belfasti háttérben.
A kedvenceim után most tartok a durvábbaknál, amiket ha kirakok, senki nem fogja érteni, mi bajom nekem. Pedig az észak-ír helyzetnek, irodalomnak azóta hazai relevanciája lett. Ha hinnék abban, h van velem terv, az életemnek célja, azt gondolnám, nem véletlen, h pont most jött rám, h lefordítsam őket. | |
| 1521. | [tulajdonos]: s | 2021-04-15 16:05 | Értekezlet előtt nagyon rosszul voltam. Fizikailag, kb mint vmi vizsga vagy műtét előtt. Én se szeretem ezt, váratlanul is ért, és semmiképp nem tartom normálisnak.
Így nagyon hálás vagyok, h nem voltál ott. A sorsnak, a véletlennek, vagy neked. Ettől most józanabb is lettem. Valahogy úgy van ez, mintha nem felületen lejött volna a bőröm, S minden érintésre, akkor is, ha az az érintés nem akar bántani, fáj. Érintésen a találkozást, hallott szót, élő látványt értem. Dobálnak az érzéseim ide-oda, de nem a te hibád. Az egyetlen megoldásnak azt látom, ha elmegyek, de egyelőre nincs hova. De keresek. És nem megoldás, h te mész el, mert nekem ez a hely amúgy sem jó, te meg itthon vagy benne. | |
| 1520. | [tulajdonos]: keserű | 2021-04-13 19:09 | Az emberek nem olvasnak. Közhely, h csak a képet, azon is csak a hanyagul átfutott feliratot, vagy ha három sor, lehet, h azt sem, de egész cikket szinte biztos nem, h legfeljebb átgörget. Hogy se én, se az írásaim a fenét sem. Őt meg végképp nem, megadtam ugyan neki ezt a naplót egyszer másfél éve, de miért olvasna azóta, ha egyszer úgy áll hozzám, ahogy. Mert úgy áll, nem írtam valótlant tegnap. (1 mondaton gondolkoztam csak este, h igazságtalan, de a többi nem.) De akkor most nekem mért kell attól félnem, h meg fog büntetni érte? Ha egyszer nem olvas, nem láthatta tegnap. Mégis érzem, h így lesz.
Ez így dióhéjban maga az egész. Ha mégsem így lesz, akkor hurrá. Sőt. Akkor visszavonom a tegnapit, mert a saját agybajomat gyógyítsam inkább. De ha büntet, amire semmi oka nem lesz a tegnapin kívül, akkor itt van, ami engem öl, tetten érve. | |
| 1519. | [tulajdonos]: ford | 2021-04-13 15:04 | Tudtam, h szar kedvem lesz ma. Az időjárás sem segít, minél öregebb vagyok, annál kiszolgáltatottabb a napfénynek és hiányának. Ma még bőgtem is. Lázár Ervinnek van egy mesealakja, Rév Zoli, akinek nem érdemes verekedni, mert ha üt, az neki fáj. Viszont ha őt ütik, az meg az ellenfélnek.
Hozzá is van halvány közöm, már annyiban, h nem különösebben éri meg a fiatalurat megsemmisítgetni magamban, mert utána mindig nekem rosszabb. Nincs rá vigasz, se ellenméreg, a Káinok reménytelenségével nézem, mint vmi Ábelt. Vagy mint Encsy Eszter Angélát az őzével.
Úgyhogy lefordítottam egy belfasti verset, ha már megtanultam (nagyjából), hogy is kell ezt csinálni. Aztán, mivel még mindig szarul éreztem magam, még egyet. Kurva termékeny leszek, ha nem oldódik meg vmi csoda folytán ez a helyzet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
