NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-17 07:33 Összes olvasás: 212897| 242. | [tulajdonos]: ha nem volt még elég | 2016-03-19 13:17 | "Évekkel később a lánynak sikerült elhagynia az országot. A lehető legtávolabbi helyet választotta. A történet többi szereplői, a diákot is beleértve, hátra maradtak. Időnként felismerik egymást.
...
Azt már megértette, hogy egy történetnek soha nincs vége. Az életben nem lehet elegáns befejezés. Az csak a kezdet ..."
/MB: Eukaliptusz/
| |
| 241. | [tulajdonos]: nocsak | 2016-03-19 12:36 | "A férgese kihull. A történetek, amelyek gyökeret vernek, lényekké válnak. Illogikus magvú, idomtalan lényekké, amelyek sok kézen mennek át anélkül, hogy elkopnának vagy darabokra esnének. Itt-ott némi kis igazítás, ám lényegében azonosak maradnak, mint a családok, az erdők. Mindig változó külsővel önmagukat reprodukálják. A mítosz geológiája."
/Murray Bail: Eukaliptusz/
A minél jobb felhasználói élmény érdekében rám szabott virtuvaló megölte a véletlent. Nem 'Isten kacsintásai', nem üzenetek, nem útjelző táblák, csak okos algoritmusok. A múltról üzennek, a doboz belsejéből, befele, önmagába csavarodó spirál.
A könyvet egy barát adta, hónapokkal ezelőtt, fogalmam sincs, milyen megfontolásból, amennyire emlékszem csak úgy meglátta a saját polcán és a kezembe nyomta.
Ha 10 évvel ezelőtt lenne, most örülnék, hogy a saját gondolataim, íme, s hogy milyen jó és bámulatos is, hogy ilyen gyorsan kezembe akadt a megfelelő könyv, amiről fogalmam se volt, h az lesz, mikor belefogtam.
Most, 10 évvel később, mi is ez? A korszellem? | |
| 240. | [tulajdonos]: lost in translation | 2016-03-10 22:50 | A másik megszólíthatatlan.
A nyelved nem beszéli. Ő sem.
Te sem az övét, ha már itt tartunk.
Megint. Kutyából szalonna nem lesz,
ez a történet magát írja mindhalálig.
Az első szó az utolsó. Zárszó.
Mondhatná akár azt is, befellegzett.
Vagy azt, hogy neked annyi.
Helyette azt hallod, szerethető vagy.
Fogalmad sincs, hogy kell fordítani. | |
| 239. | [tulajdonos]: közeg | 2016-03-09 17:46 | Iskolai faliújság szemben a bejárattal. Sok piros-fehér-zöld papírvirág közt a felirat:
1848. MÁRCIUS 15. (piros)
BÉKE (piros)
SZABADSÁG (fehér)
EGYETÉRTÉS (zöld)
(Dél-Alföld, 2016.) | |
| 238. | [tulajdonos]: b | 2016-03-08 11:08 | alapvetően bánom. faszság volt részemről. különösen az időzítés miatt. pedig szokott menni az infók magamban tartása. ahogy most is. pl h mi volt előbb. még. hogy.
ma reggelre persze írtam. | |
| 237. | [tulajdonos]: read, read, read | 2016-03-06 11:37 | Általában egymást kiütő terveim, érzéseim, igazságaim vannak, úgy értem nyugalmi állapotban, mikor semmi közvetlen veszély nincs, mondhatni nem történik semmi.
Az biztos, h írni nem. Olvasni 100x inkább. Szal v eltűnök végre innen, vagy végigolvasom a Maradandokk-ot elejétől végéig. Ez némileg sznobság, de avval vigasztalom magam, h ha vkinek a verse nagyon beütne, annak úgyis végignyargalom az egyéb műveit.
Ha vmit leírok, akkor onnantól az általában másképp van. Ezért nem tom, megcsinálom-e. De legalább egy hónapig semmit nem írok, pont. | |
| 236. | [tulajdonos]: arc | Burai Katalin: ZAZ | 2016-03-05 14:19 | | Örülök, h az olvasóm vagy. Nagyon érdekes, amit a vakokról írtál, erre így még sose gondoltam, bár voltak vak emberek az életemben és az őseim közt is. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 235. | Burai Katalin: ZAZ | [tulajdonos]: ZAZ | 2016-03-05 11:02 | A vakok egyáltalán nem boldogok. Az arc látásának hiánya miatt bizonyos mértékig autisták is.
A Naplódból érezni, hogy hiányzik Neked valaki nagyon, valaki elvitte. Megnyerte, had vigye!
Továbbra is olvasód vagyok, nagyon jó Napló | |
| 234. | [tulajdonos]: ZAZ | 2016-03-04 18:01 | Nem ezt kerestem ugyan, de ennek is örülök azért.
Some build immense stone buildings , gigantic streets, walling up their never to be wives, constructing complex worlds of vast fantasy, casting it too, nonchalantly in a corner, in the middle of a long description; some devour ranks insatiable eating themselves up into the endless skies, some simply start fight after fight, forget themselves in warring and the strategy of destruction on a grand scale or even better in minutiae tasks demanding minutiae portioning of attention, the pettier the better; to make up for that moment of self-abandonment, that moment of infinity ever waited for, having been born for, that moment lost.
And the undergrowth, so gross, subconscious you say? For there are never just those people involved like in those rotten romantic comedies I hate from the bottom of my heart, and when there is just one more person, and there always is, and not just one, but dozens of them, so when the two people are not alone, there is always min one who suffers, more people means struggle and pain and blood and dark, dark, dark recesses of the heart whatever way it turns out to be. Blessed are the blind who cannot see, who think simply as they can only remain pure. But being a seer means eternal deprivation of returned love.Or damnation and cruelty.
So there is a choice always.To be loved back is a miracle that rarely happens, I have read that 90% of love ever felt is unrequited, so it is a miracle that makes one speechless, that makes the whole world totally different, a deep silence so deep like looking into a well and glimpse into the heart of the universe and there is no blood and no struggle, rough seas are pacified and you are so full of gratitude and that peace that you are unable to be bad, there is a deep desire to make everybody as happy as they can be, to be good, to help, to sacrifice yourself, anything really because you have reached the most, what you were born for.
So of course there is no next day to it. Just the loss. And the knowledge of it. Which can still make miracles. Because you have seen it. You are now a seer.
(2013, febr.) | |
| 233. | [tulajdonos]: futott | 2016-03-03 19:56 | érdektelen.
https://www.youtube.com/watch?v=Iwy9I1Y3qDc
**
ageing population. túl sokat éltem. túl sok éltem fel a világból, túl sok volt a boldog és boldogtalan vég, túl sok a kezdet, túl sok arcból lett ideig-óráig a tied. túl sokszor kelt fel a nap, túl sok tavasz, túl sok virágfakadás, annyi kilombosodott élet, annyi kibomló pusztulás. és még mindig itt vagyok. már így is századok kellenek, h eltűnjek, mint egy nejlonzacskó perzisztens vagyok, önmagáért való kapaszkodás, ami helyigény, pedig a helyszűke van.
és még mindig írom magam, rondítom a mindenség arcát, a szerelem környezetszennyezés, mondta 1 költő, ha írok az is az. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
