NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 21:51 Összes olvasás: 202418| 345. | [tulajdonos]: busz | 2016-08-17 21:12 | Ahogy mentem a buszhoz, eszembe jutott, h így akartam elindulni valaha, belehasítani az életembe, és egyszerre megéreztem, h ez most pont az, h ami történik, ami van velem és ami vár, annál izgalmasabb és jobb nem kell, h ez az, amibe most belehasadok, persze, könnyű volt, a csatornaparton kétfelől is nyitva a falu, minimum egy időutazás, de már láttam drónt is, az ég is úgy borul, ahogy csak a puszták fölött tud, eső előtt meg még külön drámai, könnyű nekem élőnek érezni magam, rájönni ezredszer, mennyire jó életem van, h boldog vagyok.
A buszon az élet nehéz szagai: konkrétan három, különféleképp büdös ember ült le a közelembe az egymást követő megállókban felszállva. Emberszag. Valahogy így.
Hirdetés a gépemen: a halál a vastagbélben kezdődik. | |
| 344. | [tulajdonos]: találatok | 2016-08-17 09:42 | Ódor György: Idill
Olyan volt, mintha már sose.
Akit elnyel valami mély, sötét.
A folyosón sétált, hogy ne
fájjon annyira a kivégző kép,
s rákiabáljanak megint
a felügyelők, akik kedvesek.
A közömbös világ szerint
a betegek is egészségesek.
**
Horváth Ágnes
Árulás
Árulás a lehulló falevél,
de késői hó ha borítja
-megleli mulandó méltóságát.
Innen
a fának támaszkodva figyelem,
hogy hull a hó
-s hogy fogynak
belepett, árulkodó szavaim.
**
Az előbbi meglepett, mert a kommentjei alapján nem gondoltam volna. Azon is elbámultam, h mennyit írt. Aztán gondolkoztam, h leírjam-e. Mert számomra ugyan ezek pozitív élmények, azzal együtt, h ráébresztenek, milyen keveset is tudok, meg milyen kicsike darabja a teljes képnek, amiből ítélek, de belefutottam már többször, h a másik félnek, akiről szó van, az hangosítódik ki, h eredetileg mi volt. (Annyi, h közöm nincs. Azt' lám.)
Az utóbbi - Horváth Ágnes- meg tiszta öröm. Találtam magamnak egy költőt, akinek a verseiben teljesen otthon. Akármelyik: ezt a nyelvet beszélem. | |
| 343. | [tulajdonos]: küllő | 2016-08-15 18:37 | a bukás, mint egy falat kenyér
egymásban laknak, mint hit és félelem,
tudok veled mit kezdeni, jól van,
még ha te nem is énvelem. | |
| 342. | [tulajdonos]: diszfunkció | 2016-08-13 11:09 | Próbálok minél kevesebbet online lenni. Majd az összes kapcsolatom diszfunkcionális, van benne szerepe az online vesztegetett időnek is. Nem tudom, hol és mikor vesztettem el anyámat, a barátaimat. Hogy emberek halnak meg, és csak 3 hónappal később értesülök róla. Miközben kurva ironikusan a közösségi oldalakon, ugyehogy mki olyan kurvára elérhető, meg kitárul. Csak épp nem látszik.
Mindenesetre ez az itteni jelen-nemlét is elválaszt az életemtől. Úgy nem vagyok különleges, h közben nem vagyok olyan, mint bárki más. Nem ismersz bennem magadra. Volt még nyár elején tréning, az ismerkedő fázisban ki kellett tölteni 1 'útlevelet' kedvenc étel, film, könyv , ember stb stb, vagy 20 kategória, s körbe menni, h kivel mi közös. Az volt a mázlim, h az állathoz beírtam a kutyát, mert dermesztő volt, h egyébként mennyire nincs közöm senkihez, semmilyen téren. Amiről eszembe ötlött egy évekkel korábbi hasonló élmény, mikor is a kollégákkal estem át hasonlón. Tanultuk a projekt módszert, olyan dolgot kellett találni, ami a csoporton belül mindenkit érdekel. Maradt a főzés. Ami , persze, igen, de szellemi szempontból marginális. (Amikor benyögtem, h 'irodalom' az érdeklődési köröknél, picit idősebb kolléganő rosszallólag rendre utasított: 'olvasás'.)
*
Fogalmam sincs, kinek írok. Mert az önkifejezés elég gyér mentség. | |
| 341. | [tulajdonos]: x | 2016-08-05 20:47 | Azzal kezdi, hogy vége.
Nem jutottam mégse át.
Innen, túl egy az este.
Holnap. Kétezer éve.
Várok rád. | |
| 340. | [tulajdonos]: written | 2016-08-05 18:47 | Otthon az, ahol elférek.
Olvasatlan maradok,
de megírnak. Paul Auster.
Azzal kezdi, hogy vége.
Nem jutottam át.
Innen és túl ugyanaz az este.
Várok rád. Holnap. Kétezer éve.
Itt csak magamat játszhatom,
ez a hely azoknak, akik minden
sanszukat eltolták és illett volna
meghalniuk inkább. A táj idegen,
de ki nem lakoltat. Nem tévedésből
és még csak nem is figyelmetlenségből,
mert lát. Nem bánom, hogy a nyomát
majd rajtam hagyja. Sok jóra ne számítsak,
de innentől kezdve velem történik minden. | |
| 339. | [tulajdonos]: álom | 2016-08-04 10:10 | Búcsúálmom volt. Azzal, aki miatt hajdan ezt a naplót kezdtem.
Benn volt a szobában, vmi másik házban nagymamám, az, aki talán vigyáz rám, s akire a kisebbik lányom nagyon hasonlít. Nem tudott vacsorázni tőlük. Először a lány jött be, lila ruhában. Ő az, aki talán most az én szerepemben van, reménytelenül szerelmes belé, de Ő, ugye, mással van, kihez hű, viszont napi szinten együtt vannak, hiszen alkotnak, így marad a lánynak a segítő, inspiráló egyéb. Na, ő jött be először a sötétbe, aztán szerelmem hajdankori tárgya, vártunk a nagymamámmal, h kimenjenek végre, megtették. Elhaladt előttem, nem néztem fel, mint aki nem ismeri. Csak azt láttam, h a lába befele áll, mint a fiamnak. Nem éreztem semmit. Aztán az jutott eszembe, talán mégse helyes ez a 'nem ismerem meg' attitűd. Aztán meg az, h dehogy fogok még egyszer vele foglalkozni, örülök, h kiengedett az a dolog magából.
| |
| 338. | [tulajdonos]: v | 2016-08-02 21:59 | Vajdaság. Barátnőm ott van férjnél 20+ éve. Amire azt hittem belországi fene, gátlástalan, korrupt tolvajbanda, közügyek intézése ott is úgy. M. férje új feudalizmusról beszél, ahol ők lennének a szó szerint megvehető bohócok (zenész) az uraság mulatságán. Barátnőm egyetemi diplomával épp elvállalt egy bedolgozást a helyi kötödésnek, olasz megrendelés 2 hét alatt legyártani 350 15 karikából álló aranyszálas kötött nyakéket. Egyért 3 eurót fizetnek, előállítása a profiknak 2,5 óra, nem profiknak 4. A kötödés az egyik helyi adu ász, mikor német cég akart települni az ipari parkba, kilobbizta, h ne engedjék, mert nem akarta, h miatta emelnie kelljen a munkabéreken. Hát nem lett több a helyi munkahely. De újraválasztották képviselőnek. Mert az emberek emlékezete nem ér tovább 3 hónapnál, meg 'ő legalább akar vmit', így a közkedvelt indoklás. De M. férje is azt mondja, 'Ne politizáljunk!'. A Tanyaszínház idei darabjával is az a baj, h 'nagyon politizálnak'. Könyörgöm, MIÉRT NE? mintha az vmi csúnya dolog volna nem a polisz (a köz) ügyei. Mintha a passzivitás nem beleegyezés volna EBBE a mocsárba.
Nemcsak ők. Az átlagember is, tapasztalataim szerint akkor érzi magát jónak, normálisnak, ha a közügyekből kimarad. A gyermekeket is óvni kell a politikától, annak az iskolában nincs helye! Mintha a politika pártprogramok hirdetése volna, miközben ordít le az óriásplakátokról. Meg mindenünnen. Ez így pontosan azoknak jó, akik elcsalják, lopják, hazudják a hazát, életet. A hivatásos cinizmusnak. Nem nagyon tudok írni ma (se).
*
Néztünk filmeket. Pl Soha nem tudhatod (Ihr könnt euch niemals sicher sein, 2008). Egy srácnak az ifjú Wertherről kell fogalmazást írnia, rap szövegként teszi, amire nulla pontot kap, de még ennél is rosszabb, h kiesik egy másik szövege a füzetéből, aminek nyomán rendőrségi vallatás és pszichiátria következik. Érdemes a filmet megnézni. Amit ide akartam jegyezni az 1 mondat, amit a srác akkor mond, mikor a rendőr megkérdezi, miért vannak a gépén erőszakos videók. (nők erőszakolása, tömegmészárlás) 'Erre gerjedsz, te kis geci? Nem? Akkor mi érdekest találsz te ebben?' "Azt, hogy van."
*
A másik film A kígyó ölelése (El abrazo de la serpiente, 2015). Erről még ennyit se akarok írni, hol vagyok én attól. 'A világ beszél, de te nem hallod.' Látod, amit nézel. A sötétség mélyében, olyan, mint a hangya, NEM KÉPES VÁRNI, kövéren fog elpusztulni és elpusztítja a világot. Kígyó és jaguár. Rárímel Peter Wohlleben Das geheime Leben der Bäume (The Hidden Life of Trees) című könyvére, ráadásul tegnap még fészbukon is nekem jött bölcsesség formájában vmi hasonló gondolat, innentől gyanítom, h már megint a korszellemmel van dolgom.
*
Olvasni azért is fontos, mert amit olvasunk az határozza meg milyen műfajban meséljük nemcsak magunkat, de azt is, h milyen történetek/narratívák/struktúrák mentén értelmezünk másokat. S ha nincs olvasás, marad a közmédia, a hollywoodi filmek, jő az igazi, meg minden egyéb.
*
'our digital footprints are more and more ephemeral.' (forrás: Medium) | |
| 337. | [tulajdonos]: kinek mi | 2016-07-31 15:09 | Dobott a gép verseket, amiket eltennék, dunsztba, tudomisén, de tele velem a kedvencek lista, hát ide.
Kupcsulik Ágnes: A tökéletessségről
Egy tál aranyló levesre gondolok.
Etetem tudatom fáradt szörnyeit.
Míg élek, törekszem arra az ízre.
(Isten, ha volna, felfűzném gyöngyeit.)
Talán nem is a kertben nevelt zöldség,
az a föld, amit áldott eső áztat.
Csak az a lassú, biztos mozdulatsor,
minden eleme hála és alázat.
Lévai Attila: aznap
Mert fordítva is történhetnek dolgok.
Ma én kötök anyám nyakára sálat,
És szégyellem magam, hogy néha morgok,
De köztünk mindig is volt bocsánat.
Ha kétfelé indultunk, mert volt ok,
Mint a folyó, mikor visszaárad,
Ismerős sziklákra csapva boldog,
Így foglaltam el a kisszobámat.
Sétabot. Nyár. A mindent látó mezőn.
Közelben lehajtott fejű lovak.
Szalmaszál tart meg egy egész kazlat.
Közel húz, mint aki titkába avat:
Csak nevessek az őt megkörnyékezőn.
(hogy fog nekem hiányozni aznap)
Szőke Imre Mátyás: Kőbánya Hercege
Ma délután minden gyémántból volt körülöttem.
Gyémántból volt a cipőm, a sapkám, a táskám pántja.
Gyémántból volt egy szőke kislány a gangon,
aki szégyenlős csókolommal köszönt.
Gyémántból volt a matrac, a szemét, a szétfűrészelt
bútorok dombja az ablak alatt.
Gyémántból volt az üres postaláda.
Gyémántból volt a megállóban a kopasz férfi, és két
szigorú kamasz, akik háttal álltak a szélnek.
Gyémántból volt a villamos, telezsúfolva gyémánt
emberekkel.
Gyémántból volt a fekete, roma asszony, aki hatalmas
szatyrokat hozott, s bennük gyémánt kacatok voltak.
Gyémántból volt a villamosvezető nő, aki azt mondta neki,
„lehet leszállni”.
Gyémántból volt a másik ajtó, amihez dacból futott.
Gyémántból volt a morgás, a sóhaj, a megkönnyebbülés
és az átkok.
Gyémántból volt az Őrs vezér tere.
Gyémántból volt a mozgólépcső, a szűk-farmeros csaj,
a pincérnők dekoltázsai.
Gyémántból volt a kakaós csiga.
Gyémántból volt a tény: nincs üzenetem.
Gyémántból volt a hősugárzó, amit hazacipeltem.
Gyémántból volt a tévém, és a Kalifornia Királya című film.
Gyémántból voltak a szemeim, s a durva, nehéz légzés
koronázás előtt.
*
Kinek mi segít élni. Nekem Tamási József versei pl, maradástól függetlenül. (Nem kizárólagosan, vagynak többen es, de erre a megállapításra tegnap jutottam.) Meg az pl, h vki ül a poliklinikán és az ott látott szó latin és görög tövének nyelvészeti kérdésein kezd tűnődni. Effélék.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 336. | nélküled: tálentum vs mag | Weinberger: agytranszplant | 2016-07-30 16:02 | Nálam az elásott tálentum értelmezés küzd néha a maggal, ami, ha el nem hal, csak egymaga marad, de ha igen, akkor sok gyümölcsöt terem. Nem egyszerű ez, amennyire látom, legboldogabb mégis csak akkor voltam, ha feladtam magam. De ez is csak durva leegyszerűsítés.
Nem tudom, mi lesz az elménkben felhalmozott képességekkel, tudással. Tanulságainkkal. Fura mód arra asszociáltam arról, amit írt, amit mostanában az erdőről olvastam, és amiről csak remélem, h nem ezoterikus baromság csupán:hogy a fák 'társas lények' és hogy ismeretlen okokból akár a századokkal korábban kidőlt fatörzseket is táplálják a gyökereiken keresztül.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
