NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-12-04 20:05 Összes olvasás: 209235| 369. | [tulajdonos]: zár | 2016-10-10 19:15 | vegyél öledbe,
csukd rám az arcod
ölelj létezővé
öleld ki belőlem a halált
rozsdás alkony.
az ég horpadt bádog
messze túl a fénykoron
beázik. rozsdás lé csorog
a szívembe. hézagos jelen
csapzott leveleket forgat
a huzat. a tegnap, a ma
csak hullik nélkülem
| |
| 368. | [tulajdonos]: a nép ajka | 2016-10-08 16:23 | Piacon
- Nézett mostanában tévét, Jóska bátyám?
- A szavazás óta csak azt nézem. Nehéz helyzetben van most a másik oldal. Jól föladta nekik! Erre nem számítottak. Most aztán nézhetnek!
- Hallotta, h a a 60 éven felüli férfiakra új adót vetnek ki?
- ...?
- A lankadót!
| |
| 367. | [tulajdonos]: n | 2016-10-07 21:44 | A történet erősebb. Balga, hogy örülsz, hogy önuralommal, tanulva hibádból, kijavítva csak átírtad a végét. Hozzája biggyesztetted, mert felkeltél a földről, nem sajnáltad ott magad leteperve, hanem hajadnál fogva ki, ki bizony. Reményhalak szállnak, a lég megtelik vmi reményszerű anyaggal, pár pillanatra van nálad is egy elmondható társalgási téma, ami a másiknak, aki hallja, jól fog esni, bólint rá, hogy de jó, látod, mégis.
De nem. A történet ugyanis nem akarja. Mint Oidipus korában, OK, ha nem így, akkor amúgy teljesül. Az a kellemetlen érzésed van, h a sorssal hadakszol éppen, de mivel ez a történet nem rólad szól, hanem arról, akit szeretsz, folytatod.
Boldog ember vagy, csak a fényképeiden döbbensz meg: mifenétől kopott le az arcod, honnan a járomcsontodon az a két sötét folt. Tudod jól, mi fáj. Túl van rajtad. A legfontosabb nem függ tőled. Ennyit arról, h a sorsodat magad. | |
| 366. | [tulajdonos]: kötőmód | 2016-10-05 18:52 | Mostantól csak jót, vagy semmit rólad is.
*
Rozsda, villanások, mintha rácson át
tócsába gyűlt arany,
egy-két pillanat, mikor megcsap
de túl rövid az idő, h fejembe szállna
még látom, ahogy leválik
de hullása már nem figyelmem tárgya
néha bebefutok,
mint zsebben szétnyomódott
virágra, igen
ilyen lenne az ösz
megélve | |
| 365. | [tulajdonos]: ön | 2016-10-03 18:52 | Az van, h utána még a fogam is vacogott.
Percek múlva jöttem rá, h még mindig remeg a kezem.
A láthatatlanságról nem jó beszélni.
Utána se válsz láthatóvá.
Csak az, amit inkább eltitkolnál,
hogy van veled vmi gond.
Kímélő üzemmód: mintha testi hibás,
vagy beteg lennél,
utat nyitnak, hogy sétálgass a folyosón
egyedül, nem szól hozzád senki.
Van, aki mégis szívére veszi.
Búcsúzáskor biztosít, hogy látszol.
Aztán megkérdezi a lapon levő névről,
nem tudod-e, ki lehet. Te vagy az.
Egy kép rólad a több százból.
Nem tartalmaz a szerkesztett változat.
Ilyesmi. Ezért nem érdekel az önismeret, tudod.
Hogy találkozzak önmagammal. Kösz, kihagyom.
Létkérdés, mennyire vagyok önfeledt. | |
| 364. | [tulajdonos]: sömmi | 2016-09-26 17:53 | Szal ezzel az erővel tényleg írhatok inkább a blogomba, amit szó szerint 0 ember olvas. Verset mostanában nem fogok, meglepődnék, itt rá az igény zérus (másutt is). Magvas vagy magvatlan gondolataimra dettó. Tudom, h volt , aki volt olyan kedves és méltatott figyelemre. Köszi, még egyszer, tényleg.
Nem bírom. Itt se. Újabban olvasni se. (Utóbbi nem teljesen világos, miért, majd.) Különben nálam lehetne a világ igaza, azt se venné észre senki. De nincs, dehogy. Amit írok,abban elenyésző, amit leírni érdemes. Nagy része puszta figyelemrablás.
Nincs miért. Az igaz, h eddig se volt. Csak általában jobban bírom. Vagy ha hiszti, nevezzük ennek, akkor jobban nem bírom, h elszakítottam magam.
Most megy. A stabil semmitől, üres, nem visszanéző tükörtől csupán (ez is milyen szó már).
Amúgy is lennék inkább amennyit csak lehet offline. Szívja a net a vérem, oszt még nem is jóízűen. Elemészt a semmi. A nincsen.
Nem búcsú, isten őrizzen. Rám ne égjen még egyszer a szégyen ugyanaz. Lepattogzom, mint zománc, rosszul kezelt felületről, az életből kifele az ember ahogy fogy, úgy vhogy.
Különben írtam a semminek hosszan máskor is. Évekig nem olvasta senki. Volt abban vmi igazabb. Másra úgyse tartozik a nagy rész, csak rám, meg, akit nem mondok ki. A közérdekű meg úgyis elvész észrevétlen. Lecserélem csöndre a várakozást. Időt nyerni, hátha kedvezne a lapjárás.
És önmagát meghazudtoló ez az egész bejegyzés, ajja, tudom. Mindegy.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 363. | nélküled: sánt | [tulajdonos]: azt | 2016-09-25 09:31 | Ottala sánta, h a "te" a az énben gondolkodó többség, a "mi" meg kisebbség, mert a 'te' ellenség nélkül nem gondolkozik 'mi'-ben, pedig ellenséggel az még mindig ugyanaz. Sok ego vicsorít a másra, amit tesz még mindig csak az ellenség ellen (magáért). Az nem 'mi', annak tűnhet, de elég önmagára hagyni és felszámolja magát.
*
Van itt 1 kulcsszó: felelősség. | |
| 362. | [tulajdonos]: azt | 2016-09-25 08:42 | mikor elárulsz
azt hiszed, rólam szól
azt hiszed, te csak
nem
látod értelmét.
Milyen igazad is van ez utóbbiban.
**
mikor te csak
akkor te engem
passzivitásod tárgyas
te csak a többieket
hiába gondolkozol magadban
itt mi vagyunk
jól vagy rosszul
tőled is
***
elárulsz
nem cselekedettel
nem szóval
nem szeretettel
nem gyűlölettel
úgy teszel, mintha
lennél nélkülünk
****
| |
| 361. | [tulajdonos]: meg | 2016-09-22 19:10 | Megpusztulok, szerelmem.
*
Nehezen szedem össze magam reggel. Vasalok félig ébren, mikor beugrik, mikor beugrik, basszus, már megint a visszatérő álmom álmodtam. Semmi különös, annyi, h terhes vagyok a negyedik gyerekkel. Minimum 2 havonta álmodom ezt. Annyira évekről beszélünk, h emlékszem, h eleinte, mikor még különösebb egészségügyi kockázat nélkül beteljesedhetett volna, emlékszem, csak az variálódott, h rémálom, vagy se. Mióta megöregedtem, mindig együtt jár azzal az érzéssel, h úristen de hát x éves vagyok, ebből már egészséges gyerek nem lesz. Volt, h meg is született (=rémálom). Ma éjjel viszont emlékszem, már tök nagy hasam volt, ráraktam a tenyerem és éreztem, h fordul alatta a gyerek. És felmerült, igen, h ennyire öregen szinte kizárt, h egészséges legyen, de figyeltem a mozgását és azt gondoltam, hát lesz, ami lesz.
*
A másik álmom, ami szintén eszembe jutott, és amit szintén ma éjjel, viszont kóros. Mert azért a DOKK-ról nem szoktam, most riasztónak találom, h megtörtént. Annyi volt, h mindenkinek amúgy fészbuk formán látható lett verse mellett a fényképe. És görgettem lefele, és rájöttem, h én vagyok a legöregebb. Rajtam kívül csak sok-sok fiatal arc. Kitelt hát az időm itt is.
*
Fele királyságom azé, aki emlékszik rám.
*
Árulások.
* | |
| 360. | [tulajdonos]: lomha | 2016-09-20 20:01 | Más ez az ősz. Mint egy lomha állat, amit nem láttunk korábban. Vagyis inkább zavarban van az ember. Mintha a medve mégse medve lenne, mintha lenne ennek vmi más neve, de ha felakasztanak se tudom, hogy hol találkoztam vele. Álmomban, előző életemben, vagy olvastam vhol. De inkább fonákja mindháromnak: olyan otthonosan mozog, mintha régtől ismerném, de az a furcsa érzésem van, h az összes jól ismert vonás mégse az, ami eddig, hanem vmi radikálisan más, ami mintha jobban otthon lenne az ittben és a mostban, mint amit a világról eddig tudni véltem.
*
Összefolyik a jó rosszal. Valószínűtlen jóság a sártengerben, ki hívta ide, hát maga az ördög helyi képviselője. Régebben megörültünk volna, h na lám, ellenségeinkben is ottan szikrája a jónak, mégse reménytelen a világ tehát, résen bé pici fény, de nem, ez most nem az. Azért hívta ide a jót, mert nincs különbség. Akár jöhet az is.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
