DOKK

nélküled bloggernek 6 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-05-23 22:01 Összes olvasás: 228221

Korábbi hozzászólások:

397.	[tulajdonos]: zsombéka	2016-11-20 16:18
nekem nem kell, hogy rajtam meghatódjál, lennék inkább bármi, mint számodra oltár, vérző szívedtől az isten megőrizzen, nem kell, hogy örökké, hogy először érezd hogy igazid lennék, hát az, bocs, de téves, vegyél levegőt, a lábadat vakard meg ami velünk van ismételhetetlen de lehetnék más is, lehetne más velem nem erre születtél, ahogy én sem nélküled is élek, ne áltasd magad, teljesen. a hiány térdedre ül kezedhez szokik majd egészen szeress pátosz nélkül, vagy ne szeress sehogy sem

396.	[tulajdonos]: délután	2016-11-17 19:36
megráncosodtak tanulságaim magára maradt kert hullott alma az elrugaszkodás helye a cél lett volna hasítatlan tömbökben ül a csönd fáj a vég körös-körül a tűnt öröm

395.	[tulajdonos]: hiúságok hiúsága	2016-11-12 16:14
Szal van egyéb bajom is, de csak nem megyek el szó nélkül a megerősödött tapasztalat mellett. Van más mérője is a múlandokk/maradandokk bugyrokon túl, h érdemes-e írni. Pontosabban, h érdemes-e közzétenni, amit az ember ír. Vannak, ugye, a lehetséges lájkok, illetve kattintások száma, ha az ember új versre vetemedik. Esetemben az úgy van, h míg a naplómra kattintók (szándékosan nem nevezem őket olvasóknak) száma elég jó ütemben gyarapszik, újonnan feltöltött verseim esetén (számomra) dermesztő az érdektelenség. Lett 1-2 maradó dolgom, de alig tetszett vkinek. Meg hát, ha tetszett volna, csak érdekelné a feltételezett olvasókat, h mit írok legközelebb. Ehhez képest olyan szívderítő dolgok vannak, h napokig nem kattint reá senki. Nem egy nagy felfedezés, h az írásaim nem adnak másnak semmit. Bízom benne, h nem alázom magam tovább reménnyel és több verset nem osztok meg itt (sem). ja, még egy, ami vicces. A környezetem mit sem tud arról, h írnék, s jó okkal: nem fogadnák el, bajom lenne belőle. Viszont csak lenne bennem igény, h néha lehessek valódi is, a verseim, mégha nem önéletrajziak is, sokkal inkább én vagyok, mint sok más, aki lenni vagyok kénytelen. Néha elgondolkodom, h mi lenne, ha látva látnának. De tegnap rájöttem: semmi. Nem látnának meg.

394.	[tulajdonos]: skies etc	2016-11-10 21:11
skies have crumpled before to be born into the right era is a gift welcome to the dark ages here comes a sooting star above a makeshift ground blackening at the edges a pot of melting facts the known world is bubbling away time to take off and cycle through the clouds

393.	[tulajdonos]: erdő, erdő	2016-11-07 20:48
( A vers, amit először elkövettem. 16 voltam. Nem közkincs, csak pont ilyen témájú videókat néztem.) Szégyen Soha nem láttam azt a fát Nem láttam egyetlen fát sem Engem nem érdekelnek a fák Nem tudom, mi lehet egyáltalán Előttem a végtelen Süt a nap, körül pusztaság Mindig előre, csak előre nézni - Elém egy fa veti árnyékát Elfordulok - ott van megint Állok, s lassan elborít. Éget a nap, már az árnyékon lépdelek Az árny nő, kitölt minden teret Fák jönnek mindenfelől Mindegyik más, mind ugyanaz Mind sötét, kegyetlen Elnyel ez a rengeteg Lépni sem tudok már Mindig belé ütközöm Nap helyett ő világít sötéten Sugara kín, megkötöz Kivágni az élősködőt! Röhögve dőlnek rám a fák Ömlik a sötét fény szüntelen Azt hiszem küzdök: a földön fekszem mereven Fekszem, mozdulatlan Csend van, indulok Ez a szakadék széle Egyet még ugorhatok A mélység fekete Egy ág sincs benne, csak a Semmi Lépek Az erdő miatt sötét a mély Millió fa árnyéka remeg lenn ... Lépek * Ragyog a nap, A puszta végtelen Túl rajta erdő áll Sötét fák, mind védtelen Állok az erdő szélén Karjaim ágak, lombhajam suhog Körülöttem nő az erdő Én lassan korhadok

392.	[tulajdonos]: ashes	2016-11-07 19:58
I can't believe it's over I can't believe it's my turn to fade out of this autumn, the trees are on fire I can't believe how narrow it has all become the streets are just tightropes as many it's hard to see the pics are not intact any more not for me melted away it's my turn, the colours are all wrong it's autumn, it's fading, it has no longer to do with me i guess it's the same one way or the other it does not feel like losing, more like fear, I can't believe

391.	[tulajdonos]: j22	2016-11-05 21:13
Két órát mentem a szakadó esőben a városban, ahol ott voltál valahol. Ilyenkor esztelen remény ébred bennem, hogy az emlékekkel terhes pontokon, ha kinyúlok, a saját sorsomig elérek. Arra jöttem rá, nem volt választásom soha. Hiába fordultam balra, a híd előtt le volt zárva, s minden feljáró vagy beomlott, vagy drót választotta le. Húsz perc után visszajutottam a kiindulási pontra, minden megtett lépésről utólag kiderült, sehová nem vezet. Rajtam a vízjel: elhagytam magam, az ítéletidő évekre szakadt, ameddig el nem értem A pontból végül A-ba. (Nem tom. ) Komolyan arra emlékeztet, mint mikor gyakorló tanításon magyart tanítottam, pont a vers és próza közti különbséáget, és prózává tördeltem Babits egyik versét, (meg talán fordítva is vetemültem versnek vmi nem verset), h észre veszik-e, s ha igen, mitől is vers a vers. (Nem rímelt, bocs.) Ezzel a szövegemmel 1részt ez van, másrészt meg oly régen faragom öszve-vissza, h tisztára patkószeg fíling.

390.	[tulajdonos]: slam	2016-11-03 19:34
" A költészet mint társadalmi szándék, amelyről nem lehet vagy alig lehet azt mondani,hogy tudatosan vmi szépet akart létrehozni, mindenütt és a legkülönbözőbb formákban megtalálható. Ritkán hiányzik belőle a verseny-elem. Egyrészt magába foglalja a váltóénekeket, a vitadalokat és a dalosversenyt, másrészt a rögtönzést, amelynek az a feladata, h vmilyen varázslatot feloldjon. Világos, h ez utóbbi motívum igen közel áll a szfinxrejtvényhez ..." (J. Huizinga: Homo ludens, p134)

389.	[tulajdonos]: jacques	2016-11-02 19:16
Mérhető közöny. , Régen a papírt rongyokból csinálták. , Introvertált vagyok. Ettől nem érzem magam alacsonyabb rendűnek, sem rosszabbnak, de tisztában vok azzal, h sok extrovertált ösztönösen így van ezzel. Olyan vagyok, aki nem erőszakolja az akaratát másra, ez persze ennél bonyolultabb, most csak azt itt, ami ma összeállt: h nem igaz, h nem szeretem az embereket, mégis kell, mert iszonyat felszabadító a magány: akkor senki akarata nem tarol le. Mert egyébként gyengébb napokon kurvára szenvedek a többiek erőszakosságától. Szeretek együtt lenni másokkal. Szeretem a valódi kapcsolódásokat. De tisztában vagyok azzal, h azt, ami nekem jó SEM lehet általánosítani, mert ha az lenne a norma/általános, attól meg más szenvedne. Vkinek a hatalmi/szerelmi/társasági játszmák az a terep, ahol szem felragyog, vér áramol, s végre él. Ahol én meghalok, pont. , Kicsiny országom, ahol nem mond le senki. Mit kell ahhoz tenni benned, h pozíciójáról lemondjon a neves? Népszavazások földje, a hatalom SMS-ei. , Nincs reám igényed. Tőlem nem leszel menő. Zsákutca, tőlem nem jutsz el senkihez. Zsák, szák, teli zsák. Félig. Kilóg minden célcsoportból. Marketing szempontból az vagyok, aki nincs.

388.	[tulajdonos]: bajaim az idillel	2016-10-30 20:23
mikor a konyhaasztalnál ül és olvas én meg mellette duruzsoló kályha miközben répát pucolok mikor álmomban a kezem megszorítja mikor azt mondja a telefonba hirtelen váltással, hogy akkor nem, nem hagylak szarban, mikor elpakolsz, és nem sértjük fel egymást a mézszínű fényben és a szeretetünk lemeztelenítve ott remeg felfakadt jóságunkban, akkor úgy szeretném, ha újra rám vágnád az ajtót, ha csak lebasznád a szatyrot és behordanád a sarat, ha hiába könyörögnék, és eleged lenne belőlem, és alig várnád, hogy lelépj, ha tékozolnánk egymást ostobán, mint akik nem fogják föl, hogy nem halhatatlanok.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!