NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-30 17:41 Összes olvasás: 208737| 367. | [tulajdonos]: n | 2016-10-07 21:44 | A történet erősebb. Balga, hogy örülsz, hogy önuralommal, tanulva hibádból, kijavítva csak átírtad a végét. Hozzája biggyesztetted, mert felkeltél a földről, nem sajnáltad ott magad leteperve, hanem hajadnál fogva ki, ki bizony. Reményhalak szállnak, a lég megtelik vmi reményszerű anyaggal, pár pillanatra van nálad is egy elmondható társalgási téma, ami a másiknak, aki hallja, jól fog esni, bólint rá, hogy de jó, látod, mégis.
De nem. A történet ugyanis nem akarja. Mint Oidipus korában, OK, ha nem így, akkor amúgy teljesül. Az a kellemetlen érzésed van, h a sorssal hadakszol éppen, de mivel ez a történet nem rólad szól, hanem arról, akit szeretsz, folytatod.
Boldog ember vagy, csak a fényképeiden döbbensz meg: mifenétől kopott le az arcod, honnan a járomcsontodon az a két sötét folt. Tudod jól, mi fáj. Túl van rajtad. A legfontosabb nem függ tőled. Ennyit arról, h a sorsodat magad. | |
| 366. | [tulajdonos]: kötőmód | 2016-10-05 18:52 | Mostantól csak jót, vagy semmit rólad is.
*
Rozsda, villanások, mintha rácson át
tócsába gyűlt arany,
egy-két pillanat, mikor megcsap
de túl rövid az idő, h fejembe szállna
még látom, ahogy leválik
de hullása már nem figyelmem tárgya
néha bebefutok,
mint zsebben szétnyomódott
virágra, igen
ilyen lenne az ösz
megélve | |
| 365. | [tulajdonos]: ön | 2016-10-03 18:52 | Az van, h utána még a fogam is vacogott.
Percek múlva jöttem rá, h még mindig remeg a kezem.
A láthatatlanságról nem jó beszélni.
Utána se válsz láthatóvá.
Csak az, amit inkább eltitkolnál,
hogy van veled vmi gond.
Kímélő üzemmód: mintha testi hibás,
vagy beteg lennél,
utat nyitnak, hogy sétálgass a folyosón
egyedül, nem szól hozzád senki.
Van, aki mégis szívére veszi.
Búcsúzáskor biztosít, hogy látszol.
Aztán megkérdezi a lapon levő névről,
nem tudod-e, ki lehet. Te vagy az.
Egy kép rólad a több százból.
Nem tartalmaz a szerkesztett változat.
Ilyesmi. Ezért nem érdekel az önismeret, tudod.
Hogy találkozzak önmagammal. Kösz, kihagyom.
Létkérdés, mennyire vagyok önfeledt. | |
| 364. | [tulajdonos]: sömmi | 2016-09-26 17:53 | Szal ezzel az erővel tényleg írhatok inkább a blogomba, amit szó szerint 0 ember olvas. Verset mostanában nem fogok, meglepődnék, itt rá az igény zérus (másutt is). Magvas vagy magvatlan gondolataimra dettó. Tudom, h volt , aki volt olyan kedves és méltatott figyelemre. Köszi, még egyszer, tényleg.
Nem bírom. Itt se. Újabban olvasni se. (Utóbbi nem teljesen világos, miért, majd.) Különben nálam lehetne a világ igaza, azt se venné észre senki. De nincs, dehogy. Amit írok,abban elenyésző, amit leírni érdemes. Nagy része puszta figyelemrablás.
Nincs miért. Az igaz, h eddig se volt. Csak általában jobban bírom. Vagy ha hiszti, nevezzük ennek, akkor jobban nem bírom, h elszakítottam magam.
Most megy. A stabil semmitől, üres, nem visszanéző tükörtől csupán (ez is milyen szó már).
Amúgy is lennék inkább amennyit csak lehet offline. Szívja a net a vérem, oszt még nem is jóízűen. Elemészt a semmi. A nincsen.
Nem búcsú, isten őrizzen. Rám ne égjen még egyszer a szégyen ugyanaz. Lepattogzom, mint zománc, rosszul kezelt felületről, az életből kifele az ember ahogy fogy, úgy vhogy.
Különben írtam a semminek hosszan máskor is. Évekig nem olvasta senki. Volt abban vmi igazabb. Másra úgyse tartozik a nagy rész, csak rám, meg, akit nem mondok ki. A közérdekű meg úgyis elvész észrevétlen. Lecserélem csöndre a várakozást. Időt nyerni, hátha kedvezne a lapjárás.
És önmagát meghazudtoló ez az egész bejegyzés, ajja, tudom. Mindegy.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 363. | nélküled: sánt | [tulajdonos]: azt | 2016-09-25 09:31 | Ottala sánta, h a "te" a az énben gondolkodó többség, a "mi" meg kisebbség, mert a 'te' ellenség nélkül nem gondolkozik 'mi'-ben, pedig ellenséggel az még mindig ugyanaz. Sok ego vicsorít a másra, amit tesz még mindig csak az ellenség ellen (magáért). Az nem 'mi', annak tűnhet, de elég önmagára hagyni és felszámolja magát.
*
Van itt 1 kulcsszó: felelősség. | |
| 362. | [tulajdonos]: azt | 2016-09-25 08:42 | mikor elárulsz
azt hiszed, rólam szól
azt hiszed, te csak
nem
látod értelmét.
Milyen igazad is van ez utóbbiban.
**
mikor te csak
akkor te engem
passzivitásod tárgyas
te csak a többieket
hiába gondolkozol magadban
itt mi vagyunk
jól vagy rosszul
tőled is
***
elárulsz
nem cselekedettel
nem szóval
nem szeretettel
nem gyűlölettel
úgy teszel, mintha
lennél nélkülünk
****
| |
| 361. | [tulajdonos]: meg | 2016-09-22 19:10 | Megpusztulok, szerelmem.
*
Nehezen szedem össze magam reggel. Vasalok félig ébren, mikor beugrik, mikor beugrik, basszus, már megint a visszatérő álmom álmodtam. Semmi különös, annyi, h terhes vagyok a negyedik gyerekkel. Minimum 2 havonta álmodom ezt. Annyira évekről beszélünk, h emlékszem, h eleinte, mikor még különösebb egészségügyi kockázat nélkül beteljesedhetett volna, emlékszem, csak az variálódott, h rémálom, vagy se. Mióta megöregedtem, mindig együtt jár azzal az érzéssel, h úristen de hát x éves vagyok, ebből már egészséges gyerek nem lesz. Volt, h meg is született (=rémálom). Ma éjjel viszont emlékszem, már tök nagy hasam volt, ráraktam a tenyerem és éreztem, h fordul alatta a gyerek. És felmerült, igen, h ennyire öregen szinte kizárt, h egészséges legyen, de figyeltem a mozgását és azt gondoltam, hát lesz, ami lesz.
*
A másik álmom, ami szintén eszembe jutott, és amit szintén ma éjjel, viszont kóros. Mert azért a DOKK-ról nem szoktam, most riasztónak találom, h megtörtént. Annyi volt, h mindenkinek amúgy fészbuk formán látható lett verse mellett a fényképe. És görgettem lefele, és rájöttem, h én vagyok a legöregebb. Rajtam kívül csak sok-sok fiatal arc. Kitelt hát az időm itt is.
*
Fele királyságom azé, aki emlékszik rám.
*
Árulások.
* | |
| 360. | [tulajdonos]: lomha | 2016-09-20 20:01 | Más ez az ősz. Mint egy lomha állat, amit nem láttunk korábban. Vagyis inkább zavarban van az ember. Mintha a medve mégse medve lenne, mintha lenne ennek vmi más neve, de ha felakasztanak se tudom, hogy hol találkoztam vele. Álmomban, előző életemben, vagy olvastam vhol. De inkább fonákja mindháromnak: olyan otthonosan mozog, mintha régtől ismerném, de az a furcsa érzésem van, h az összes jól ismert vonás mégse az, ami eddig, hanem vmi radikálisan más, ami mintha jobban otthon lenne az ittben és a mostban, mint amit a világról eddig tudni véltem.
*
Összefolyik a jó rosszal. Valószínűtlen jóság a sártengerben, ki hívta ide, hát maga az ördög helyi képviselője. Régebben megörültünk volna, h na lám, ellenségeinkben is ottan szikrája a jónak, mégse reménytelen a világ tehát, résen bé pici fény, de nem, ez most nem az. Azért hívta ide a jót, mert nincs különbség. Akár jöhet az is.
| |
| 359. | [tulajdonos]: közeg | 2016-09-17 12:51 | "Nem vagyunk fölkészülve a valóságra. Az ilyen dolgokat, amiről mesél, a regényektől várjuk, meg a szórakoztatóipari készülékektől. De arra egyáltalán nem számítunk, hogy olyasmivel találkozunk, ami nem illik bele abba, amit a saját valóságunknak nevezünk. Elképesztő a tudatlanságunk arról, hogy mi a saját valóságunk. Bizonyos értelemben öngyilkos tudatlanság ez: ha nem tudja azt, hogy ilyen világban él, az nemcsak az örömtől és nagy pozitív élményektől foszthatja meg az embert, hanem egyszerűen egy készületlen állapotban tartósítja, ahol bármikor megtörténhet vmi, amivel szemben védekezni kell. És fog is védekezni, de ügyetlenül és esélytelenül."
...
"Ezek a beszédek azonban a hétköznapok beszédei. Nézőpontjuk megannyi békaperspektíva. ... Miniatűr portrék egy olyan kultúrából, ahol minden puszta vélemény és a Blikk a véleményvezér, ahol nincsen többé semmilyen mérvadó hírforrás, ahol a szenzáció igazgatja az életet. A vélemények korántsem uniformizáltak, nagyon is különbözhetnek, de mindegyik szigorúan egyenrangú. ... Minden nézőpont sznob, de mindegyik egységesen műveletlen ...Nem társadalomrajz, hanem mentalitáskísérlet." (Bagi Zsolt Krasznahorkai Báró Wnckheim hazatér c. könyvéről)
*
Reggel. Teszek-veszek a házban, angol WC, vízcsap nyit, zár, szemeteszsák összehúz, a gyerekek ajtaja félig nyitva, rálátok a fiamra, félálomban érzékeli mindezt, tudom/érzem. Eszembe jut, mikor én, hajdan a szalmazsákon mamám mellett, ahogy tatám csoszogott reggel a hidegben, míg végül begyújtott, s mikor már jól pattogott, akkor ébredtem fel.
Ez az emlékem ahogy képzelem, mondjuk, a mennyet, nemcsak, mert messze, mint az ég, hanem, mert segít élni. Tűnődöm, vajon harminc év múlva, uyanez lesz-e ez a reggeli motozás a fiamnak, egy tűnt világ, ami nem volt fenntartható, és ő ugyan tőlem a hasznos mindennapi tevékenységeket nem tudja elörökölni, mert nem vágok fát, nem gyújtok be, minden kipárnázva, ahogy 30 év múlva már valószínűleg nem lesz, és ettől megrémülök, h nem adtam át a túléléshez a tudást, de aztán mégis úgy érzem, h de, a lényeget talán mégis, a reggeli motozást, a félig nyitott ajtót álom és ébrenlét közt, azt tovább.
*
Hangok, álnevek. Egy dolog, h nem jövök rá, ki írta a naplót, verset, ha álnéven. Úgy értem, stílusból, mert ha van egyéb kulcs, az nem számítódik ebbe. Azért nem, mert - jövök rá- hasonlítanak. DE hogy én is, másra. Legsajátabb stílusom, ninini, más mondataiban. Nem különbözöm. Mit nevezhetek sajátomnak? Volt itt rövid ideig egy napló, olyan stílusban, gondolatokkal, h ha nem tudom, h nem én írtam, azt kellett volna hinnem, én vagyok a szerzője. Egy dolog, h nem vagyok különleges. De vagyok-e?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
