Tegnap voltam állásinterjún. Két tannyelvű képzés, csak szakgimnázium, legalább egy év, kölcsönös elégedettség esetén hosszabbítanak. 10-re érettségi, 11-re nyelvvizsga, 12-re 60%-os emelt érettségi az elvárás. Mármint hogy hozzam ki belőlük. Merőben más, mint amit most csinálok. És minden tényleg tök jó is lenne, ha a testemnek nem pont tegnap kellett volna már megint jelezni, h lehet, h meg se érem.
+++
a furcsán kifényesedett utcán a sötétben ébren kihallani a sorsom dobbanásait
Várom, hogy valaki majd megment. Akkor elengedem magam, és mielőtt leesnék, valaki majd ott lesz. Valaki, aki a mozdulataimat - akár a hajam szálait- számon tartja. Belerakom az életem a tenyerébe. Mire ő, mint egy hátizsákot, rám visszacsatolja. Éppen olyan ősz lesz, mint ez. Elbolyongunk benne. Mire hazaérünk, mindenem merő csatak. És eleven, reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig élő.
Nem mondom, h meglepett, h azzal, h ott hagytam az előző állásom, elvesztettem az embereket, akik ott a barátaimnak tűntek. Úgy tűnt, sokat tettem értük, megvédtem őket, mikor az állásuk ingott, ilyesmi. Képviseltem érdekeik, ütköztem miattuk. Már amikor elbúcsúztattak nagyon rosszul éreztem magam. Kilógott a lóláb, h most, h már semmi hasznom nem veszik, nem tudnak mit kezdeni velem. Kínos látszat volt, nem is azok lettek meghívva, akiknek örültem volna, hanem a 'brancs'. Kisiklik ez a kezemből, pedig csak innen, külső pespektívából világos: az életem kudarc, és így, h megint csak szál magamnak kéne megoldani, miközben a testem totál kezd cserben hagyni (még mindig nincs fogam, 2 hete nem tudok meggyógyulni és 9. napja vérzek, 10 kilót fogytam október óta) semmi biztatót nem látok magam előtt. Nincs erőm, h ebből még bármi jót kihozzak. Csak pusztulás van. Az a hely, ahol most dolgozom, bárkit tönkre tenne. Rendszeresen olvasom az oktatással kapcsolatos cikkeket, tanulmáyokat, meg, persze, a pálya széléről benyögött sok-sok okosságot. Az van, h én csinálom. És látok, mert nyitva van a két szemem. Azt is látom, mondjuk, h a kollégáim tényleg rasszisták. Nem olyan durván, ahogy emberjogi aktikisták gondolnák. Csak rossz következtetéseket vonnak le. Ott van pl a napköziben 10 kettes magatartású gyerek, aki nem hagyja a többit sem dolgozni. Az iskola egyharmada halmozottan hátrányos helyzetű, sok az értelmi fogyatékos. Ezeket úgy integrálják, h nem lettek rá felkészítve, hogy is kéne azt csinálni. Az eredmény tragikus. És akkor hallom a kolléganőt, h ebből azt vonja le, h mert a cigányok reménytelenek. Függetlenül attól, h ezek közül a gyerekek közül jó néhány nem cigány, illetve h jó néhány olyan roma gyerek jár az iskolába, akit öröm tanítani. Tudom, mert csinálom. Az emberek néha szó szerint nem látnak a szemüktől. Az egyéb barátaimból is kifogytam. Azt hiszem, ideje kimondanom, h M., 17 éves korom óta hivatalos legjobb barátnőm, akinek egy időben a családot is pótoltam, miután mindenkije meghalt, akinek több, mint 20 évig asszisztáltam a depressziójához, nem a barátom többé. A szerepemet (megmentő) betöltötte mással, mivel annyi bajom van mostanság, h nem fért be, a rendszeres megmentés. Egyedül vagyok. Ha vmi valódit akartam, tessék. (Külön vicc, h most látom, milyen kódot dobott a gép: 'used' (and thrown away.))
De makacsul szerethetőnek akarom látni. Muszáj, h maradjon ott a szoba sarkában egy meleg folt, kedves öreg néne. Nem, nem boszorkány, nem látom meg a lárvaszerű bőrt, csak a pirosítót, nem akarom meghallani azt a csikordulást a hangja mélyén, nem akarom tudni, ki ez a maskara igazából, ez az én egyetlen menedéken ebben a sűrű, sötét rengetegben, mert akkor nem tudnám tovább titkolni azt, hogy én itt mit vagyok.
Csütörtök délután kaptam egy állásajánlatot. Középiskola, lakhelyemtől 22 km-re keletre. A kéttannyelvű képzésbe hívnak, ami szakmailag állati vonzó, persze, de az iskola vmi ált isk, szakközép (értsd: régi szakmunkásképző) kombó, ha egyszer bekerül az ember, beoszthatják bárhova. A kísérteties, vagy csak rögmagyarvalós része viszont, h azért van szükségük tanárra, mert aug 22-én felállt a munkaközösségvezetőjük és otthagyta őket. Pont mint én. A miért kérdésre azt mondta az úr, h szakmailag sokat veszített vele az iskola, de nagyon nehéz ember volt az illető. Nagyon jól el tudom képzelni a volt főnökömet, amint ugyanezt mondja távozásom indokaként. Szal könnyen lehet, h az a vége, h csak azért álltam fel, h a végén ugyanoda jussak. Mert nincs jobb. Nincs?
Valóban, mindkét megállapítás igaz: a "carbon emissions" kiterjed mindkét káros, sőt veszélyes szénvegyületre, és valószínűleg egyes gyűrűsekre is. És valóban nagyságrendi különbség van az ipari eredetű és az élőlények által termelt szén-dioxid mennyisége között. Belátom, hogy "önző módon" kicsinylem le a globális felmelegedés veszélyét: bízom a hozzáértők bölcsességében, miután én nem vagyok az.
A 'carbon emissions' tükörfordítottam, mert az a szénmonoxid és a széndioxid kibocsátásra egyaránt használják. De belátom, nincs ilyen magyar szó.
Én lennék a legboldogabb, ha hinni tudnám azt a kérdőjelet, meg humbugot. Nyilván a kilégzéssel is sok CO2 került a levegőbe, de ami az ipari forradalom óta történik, az vmi radikálisan más. Elég sokat olvastam/olvasok a témában. Itt van pl az eredeti cikk:
(A végleges jelentés 2018 őszére lesz meg. Reméljük, hogy biztatóbb lesz?)
(Pár éve még mérlegeltük nyelvvizsga esszében az előnyöket, hátrányokat, különböző álláspontokat a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Ma már nem jó szám íze ettől. Mert ez is csak erősíti az önigazolást, h ha nem teszünk semmit, akkor is megússzuk.)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
