NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2025-09-13 09:33 Összes olvasás: 157834| 179. | [tulajdonos]: Zombi lét | 2011-11-24 16:48 | Kedvesem, jobb, ha elhiszed
A dolgok egyszerűek
A túl bonyolult rendszerek
Saját kardjukba dűlnek
Egyszerűek a rítusok
Reggel kelsz, este fekszel
Az éppen elcsípett buszok
Dolgozni kell, igyekszel
Reggel a gyereket viszed
Este öreget mosdatsz
Hétfő, kedd, szerda, és, igen
Ez már hétvége, szombat
Az életünk csak zombi lét
Azért lehet szeretni
Mert ez a zombi lét tiéd
Sors kelesztette vekni
Van eleje és vége is
Mint a kimondott szónak
Közte a szikra száll, amit
Tűzszerszámmal csiholnak | |
| 178. | [tulajdonos]: Hínár | 2011-10-28 00:01 | Az ember néha hülyét csinál magából
Ez mindig benne van a pakliban
Kimaradtál megint a megfontolt százból
És csak kapkodod a fejedet, mi van
Szállj már magadba, felnőtt lennél, vagy mi
A kimondott szó melletted marad
Kivert korcsként fog nyomodban szaladni
Öreg csatornában hínár, rád tapad
Letekernéd magadról, újranő
Nem tünteti el más, csak az idő | |
| 177. | [tulajdonos]: Az újraélesztés menete | 2011-10-20 14:42 | (gps-nek)
Biztonságos-e a helyszín?
Engedjenek a sérülthöz!
Uram, uram, nézzen rám, nyissa ki a szemét, hall engem?
Nem reagál, segítséget kérek.
Nem látom, nem hallom, nem érzem, segítséget kérek az újraélesztéshez.
Kérem, hívják a 104-et!
30 mellkas kompresszió, majd 2 befújás, majd ismételten ugyanez, míg a beteg magához nem tér, míg a szaksegítség meg nem érkezik, amíg bírom. | |
| 176. | [tulajdonos]: Ősrobbanás | 2011-10-13 17:39 | Isten engem bízott meg az ősrobbanással.
Azt mondta, az energiáimat hasznosítani kell.
Elvállaltam, de nem voltam szolgalelkű, nem,
élénken vitatkoztunk - pl. nem tartottam szerencsésnek,
hogy annyi fekete lyukat tervezett -
az eltévedt csillagokat mint a fedetlen csatornaszemek,
úgy nyelik el.
Na, a Göncöl az rendben volt,
tetszett a Kismedve is, meg hogy a Sarkcsillag
pontosan betájolható,
a csillagok körül a bolygórendszerek,
de, hogy nem lehet átjutni egyik csillag vonzásköréből a másikig,
azt erősen helytelenítettem.
És amikor kihűl egy csillag, akkor mi van?
Na, akkor mi van?
Mi van, ha élet van valamelyik bolygón, velük mi lesz?
- kérdeztem felháborodva az Istentől
De csak hümmögött, hogy ne üssem bele az orromat
olyasmibe, amihez nem értek,
egyébként is hierarchia van,
ő lenne a munkaadóm, vagy mifene,
alig maradt időnk az okvetetlenkedésem miatt,
pedig ő hajszálpontosan 0 óra 00 percre
időzítette a kezdetet, hát
ugyan lennék szíves az utasítást sürgősen végrehajtani,
mert nem szeretne úgy járni, mint a magyar nézők,
akik egy elcsúszott visszaszámlálás miatt
lekésték azt a nevezetes, huszadik századi űrrandevút. | |
| 175. | [tulajdonos]: Mindenkit, szeretettel | 2011-10-06 19:24 | http://www.nyitottmuhely.hu/taxonomy/term/101
Viharlámpa project 2011.10.15 | |
| 174. | [tulajdonos]: 1 Kor, 13 | 2011-08-20 09:21 | Az irigységről
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, de irigység van bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. Ha van is bennem szeretet, de irigység van bennem, minden, amit jó szándékkal mondok, hamis
3. Ha testemet tűzre adom is, de eltagadom, hogy irigység van bennem, hiába történt minden
4. Ha felróvom a gonoszt, de irigység van bennem, akkor a magam hasznát kerestem
5. Ha irigység van bennem, nem örülök együtt az igazsággal, de örülök a hamisságnak.
7. Mindent leront, remélne, de hiába
8. Az irigység soha el nem fogy
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a szeretet,
10. Mindezek eltöröltetnek, de az irigység megmarad
11. Mikor gyermek valék, úgy irigykedtem, mint gyermek, de minekutána felnőtté lettem, elhagytam a gyermeki irigységet, és felnőtt módra tettem ugyanezt
12. Mert tükör által homályosan látunk, most, és az idők végetetéig
13. Megmarad a remény, a szeretet, és az irigység, e három; ezek közül az irigység a legnagyobb | |
| 173. | [tulajdonos]: re | [tulajdonos]: Búcsúlevél és válasz | 2011-08-07 00:50 | | és … és most látom, hogy nem jól értettem én sem ezt a cukorgyáras sort, pedig nagyon meg voltam az értelmezésemmel elégedve, mert saját magára használja, Ő a bezárt cukorgyár a ködben, a saját szomorúságát fejezi ki ezzel. | |
| 172. | [tulajdonos]: Búcsúlevél és válasz | 2011-08-06 18:53 | Az alábbiakat DSL üzenőfalára tettem fel napokkal ezelőtt. Nem tudom, miért nem tette láthatóvá, valószínű nem akart már ezzel foglalkozni, és ez érthető, viszont én elég sokat foglakoztam ezzel, és ezért felteszem ide, a naplómba.
Szeretem DSL válaszversét (is), szerintem a maradandokkban lett volna a helye.
"Kedves László!
Lenne véleményem a kommentekről, de csak a két versre szorítkozom
1.) A Kemény István vers értelmezésekhez, kiegészítés féle:
- a bezárt cukorgyár – már/most nem édes hazám
- őzek fáznak a szántáson – hideg a közeg, nem vagyok otthon
- a gonosz nénis vsz. utáni sorokat azért érzem fontosnak, mert azt a hazára, mint anyára utalásnak gondolom. A mosdatás miatt. Egy idegen nem kéri, hogy mosdassák, de itt a szó elhangzik, azaz kérhette volna, mert közel állt hozzám, de nem kérte. Talán tudtam volna segíteni.. JA versek ugranak be, a semmi ágán ül szívem, meg a Kései sirató átkozódása, bár ezek csak távoli asszociációk… olyan távol kerültél, hogy már elárulni se tudlak..
- nekem az utolsó vsz nem valami beszorulás a kint és bent között, hanem a belső emigráció jelzése. Sokszor nincs más választás. A vers nem lázadás, hanem keserűség. Nem pesszimizmus. Keserűség és pesszimizmus között különbség van. A pesszimista nem látja értelmét, hogy bármit is csináljon, elhagyja magát. A „keserű” teszi a dolgát, csak magába fordul, magából merítkezik.
- a keserűség helyett ne kelljen senkinek azt hazudnia, hogy örül. Ez is a demokráciához tartozik. A diktatúra az, amiben csak vastaps van
2.) DSL verse
Miért tetszik nekem ez is, mikor állítólag a két vers kizárja egymást?
„valódi kéznyújtás a vers, az első két versszak mindenképpen, de összességében is, visszahívás” (Viga)
Szép vers ez a barátságról, a legszebbek egyike, amit olvastam.
Nem izgalmas, mint a Kemény vers, ráadásul nem érti meg az eredeti verset.
Mégis, DSL itt nem elvont, mint a többi, amúgy érdekes versében; a versben annyi, a vers szerzője, és a megbántottnak vélt haza iránti szeretet van, hogy nem tudom megindultság nélkül olvasni. Hagyja, hogy ezek az érzelmek hassanak rá, átengedi magát ezeknek az érzéseknek – ne felejtsük el, hogy ez válaszvers, nem ülhet rajta hónapokig; neki kevesebb az ideje, mint Keménynek, nem tudja ezt az érzést magától eltávolítani, valami különlegeset, „irodalmit” létrehozni, éppen az adja az erejét, hogy az érzelmek azonnali, spontán áradása szólal meg, egyébként szépen kimunkált, kötött formában – ehhez elég volt az idő. " | |
| 171. | [tulajdonos]: Kurta mese | 2011-05-21 00:33 | | A királylány a legény felé dobta az almát, és kellemetlenül vihogott. Nem volt már éppen fiatal, kis bajuszkája volt, ritkult a haja, a fogai sárgásak voltak és hosszúak – felkoptak a kezdődő ínysorvadás miatt. A legény szerencséjére az alma nem aranyalma volt, így amikor elkapta, azon nyomban jóízűen felfalhatta. Igaz, ha aranyalma lett volna, jó áron el tudta volna adni, de ki hitte volna el neki, hogy nem lopta, hanem egy valódi (fájdalom, kicsit öregecske) királylánytól kapta. Nagy szerencse volt az is, hogy az alma nem volt mérgezett. Aki dobta, nem volt ugyan olyan fiatal, mint a királylányok általában, de nem volt gonosz boszorkány sem, egyáltalán nem, sőt kifejezetten jólelkű volt. A legény hálás volt az almáért, ezért megkérte a királylány kezét. A királylány igent mondott, hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. | |
| 170. | [tulajdonos]: Fűri Rajmond | 2011-03-27 18:25 | Miközben látom, ahogy a tavasz
friss szele gyors léptekkel szökken
a száradó föld rögein,
és a telet búcsúztató madárdal
együtt énekel az olvadó hó
sebes vizével a völgyben,
odakinn már meleg van.
A rügyek fejét visszafogja a csípős reggel,
és csak néhány óvatos virág
bontja színét a lassan ébredő napban,
s a rétek zöldje is csak sejlik
a maszatos szürke és fakó árnyalatban,
de odakinn már meleg van.
Készül a világ. Gondosan kiszámított
mértékek szerint teremnek újra nekünk
a csodák.
Könyveink és tudásunk biztonsága pontos,
amint zsigereink is közvetítik –amolyan
belső óraként, már egyáltalán nem váratlanul -, hogy
odakinn már meleg van.
1998. június 2. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
