NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-09-13 22:51 Összes olvasás: 81011244. | [tulajdonos]: gondolatjel | 2018-09-18 16:36 | Hogyan varázsoljunk gondolatjelet a gépünkre. Nyissunk egy szövegefájlt. Fent keressük ki sorba a következőket
Beszúrás – Szimbólum – További szimbólumok – Különleges karakterek – Gondolatjel – Automatikus javítás – Hibás
Beírni: – szóköz billentyű – kötőjel billentyű – szóköz billentyű
OK – Bezárás | |
243. | [tulajdonos]: hasznos-tudás | [tulajdonos]: költőjelek | 2018-09-18 16:05 | Ha a két kötőjelet írunk gondolatjel helyett, és eléje, utána egy-egy szóközt teszünk (ahogyan kell), akkor a Word automatikusan gondolatjellé alakítja. | |
242. | [tulajdonos]: költőjelek | 2018-09-18 15:45 | "Ha nem használunk gondolatjelet (és nagykötőjelet) – mert mondjuk nincs a billentyűzetünkön – akkor a célszerű helyette két kötőjelet használni. Így az íráskép már alig különbözik a valódi gondolatjelestől:
Szombat délután -- ha akarsz -- eljöhetsz velünk a cirkuszba."
Idézet innen: https://www.nyest.hu/hirek/kiskotojel-nagykotojel-gondolatjel
| |
241. | [tulajdonos]: halak | 2018-09-18 13:36 | Rónay György: Halak
1. A víz alatt, a víz alatt hallgatnak lenn a hűs halak. Nézik a kék vízáradást és hallgatják a hallgatást. Mert a hal sűrű szálkaváz köré rakódott hallgatás. Mély, kocsonyás csönd, mit a hal páncélos pikkelye takar. És ha lefejted a pikkelyét, halpénzek hullnak szerteszét, hullnak a halcsönd pénzei: hártyává száradt könnyei.
2. A víz alatt, a víz alatt hallgatnak lenn a hűs halak. Vakon bámul ki pikkelyük páncéljából bús halszemük. Fogatlan szájuk kis, kerek buborékokat ereget. Száll buborékra buborék: ez a vízmélyi halbeszéd. Fölszínre buggyan gyöngyözőn, s megsemmisül a levegőn, az ég alatt, a víz felett a gyöngyöző halüzenet.
3. Hallgatnak bölcsen a halak a víz alatt, a víz alatt. A víz fölött ül a halász, és ő is csupa hallgatás. Két hallgatás közt a horog. És nem mozog. És nem mozog. Végén a légy: fekete pont. És nézi lenn a szürke ponty. Fönn meg a halász a botot. És nem mozog. És nem mozog. Hajnaltól délig és tovább, nézik egymást a horgon át. A víz fölött s a víz alatt: hal halászt s halász halat. És lassan nem is tudni már, kit várnak, s ki az, aki vár: halászt hal, vagy halász halat, a víz fölött, vagy víz alatt, s a mozdulatlan horgon át melyik nézi a másikát.
4. Mikor hold süti a tavat, táncolnak néha a halak. Karcsú testtel a víz alatt cikázva föl-le siklanak. Áttetszik ezüst pikkelyük, s lüktet alatta halszivük. Csillámló, piros halszivek szikrái szántják a vizet. Villannak itt, villannak ott. gyors, vízalatti csillagok. Kering a hal-csillagvilág, és néha egy-egy hal kivág s megfürdeti a holdas éj csorgó tejében pikkelyét. | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül237. | V. A.: mi ez | weinberger: mi ez? | 2018-09-12 09:19 | Megvédlek, én vénség, magamtól -- ezt jelenti, de nyilván számolgatnia kellett a szótagszámokat. Ez a kötött vers | | Olvasói hozzászólások nélkül236. | weinberger: mi ez? | [tulajdonos]: Mocorogtak-boldogtalanul | 2018-09-11 23:46 | Nem ehhez a bejegyzéshez szerettem volna hozzászólni, de valami gond van a naplód legfelső, legfrissebb tételével: egy "üres keret" nem enged hozzászólni, eltakarja a fejlécsort. Szóval, bár nem néztem utána, de a Faludy-vers egyik versszakának kezdő sora logikailag szerintem úgy szól, hogy "Megvédlek vénség-magamtól... ", hiszen a hszonhét éves párját aligha szólítja meg így. Tévedhetek persze... | |
235. | [tulajdonos]: Conquistadores-legutóbbijához | 2018-09-11 23:22 | Faludy György
Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be. Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő. Várfalat húztak közibénk az évek: te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam, de kincseimnek elfogyott az ára, te a számítógépre esküdtél fel, én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam, s el sem képzeltem, hogy a szerelem hatalmasabb. Most itt ülök melletted s hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni. Naponta földre sújt az iszonyat, hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra, kivel töltesz utánam hatvan évet. Sok a nálam különb. Hozzám hasonló egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Budapest, 2004.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|