a semmi közepén nőttem fel ott ahol a gyom százával terem ahol nem létezik az Isten így lettem magábafordult idegen önmagát pusztító átkozott ki hátrahagy pár sornyi verset amit nem olvas senki sem vagy ha mégis száját húzva veti meg
már nem sírok nyughelyénél végighúzom kezem a nevén élt 76 évet - rútat és szépet megtanult néma lenni az átkosban hozzám is ritkán beszélt csak a jó bor mellett eredt meg a nyelve s én elborzadva hallgattam háborús emlékeit néha szépet mesélt mosolygott rám álmodozón beszélt a csillagokról a tejutat a göncölszekeret együtt bámultuk nyári estén csendesen hunyt el (épp ahogyan élt) így én lettem az emlékezet és ő az emlék
Elgondolkoztatott Baltazár bejegyzése. Azt hiszem, én is hozzájárultam a naplómmal a színvonal csökkentéséhez. De ez csak engem minősít. Nem csipogok többé.
gyerekként szerettem a giccses tárgyakat: a kerti törpéket, a gyümölcstálat szétguruló almával kezdő festő vásznán vagy a gombolyaggal játszó kiscicákat mára padláson porlad mind pedig ezek szereztek boldogságot nekem
