NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-09-14 02:08 Összes olvasás: 174035| 745. | [tulajdonos]: Hmm... | 2018-08-30 21:47 |
Az emlékeim közt kutatok, de szomorúan veszem tudomásul, hogy nagyon sok kiesett a fejemből. Vagy nagyon mélyen eltemettem őket. Nem tudom, de fáj. Édesszüleimet sem tudom felidézni. Pedig szerettem őket. Gyermekeim kiskora sem jut eszembe. A betegségemnek tudható-e be, vagy nem tudom, mire gondoljak.
Irományaim többsége a képzelet műve. De hogyan lehet emlékek nélkül képzelegni? Ahhoz sokfelé kellene járnom, de bezártam magam mögött és előtt az ajtókat. Gyáva lennék? Lehet, hogy nem tudok szembesülni a valósággal? Vagy annyi fájdalom, szomorúság gyűlt össze bennem, hogy képtelen vagyok nyitni a Világra? Mostanában ilyen dolgokon agyalok. Azt hiszem, nem ártana a nehéz fizikai munka, és akkor az izmaim, nem az agyam fájna. Írás közben rájöttem az igazságra. Nosza, tenni a visszahúzó erők ellen! Szurkolok magamnak. | |
| 744. | [tulajdonos]: És ezt írtam már? | 2018-08-30 20:06 | Kihagy az agyam, lehet, hogy már írtam ezt.
Apám boldogan hozta ajándékát lányomnak: egy kis sámlit. Persze várta a hatást, és tőlem is a dicséretet (mint a kisgyermek, úgy szomjazta). Megünnepeltük, örömmel ültettük rá csemeténket. Masszív jószág volt, sokat kibírt: volt ló, szánkó, kiskocsi.
Majd mint mindent, kinőtte a gyermek, a sámli a konyha egyik zugába került. (Krumplihámozáskor nekem is jó szolgálatot tett.)
Festéskor kitettük a nyári konyhába, ott is maradt. Szem elől tévesztettem jó ideig. Aztán nagytakarításkor megakadt rajta a tekintetem.
Eszembe jutott tíz éve meghalt apám. A mosoly az arcán, ahogy nézte a sámlival játszó unokáját. A sámlin azóta is piros a festék, mint a vér, mint a szeretet. Nincs kopás rajta. Lakásunk újra megbecsült tagja lett, valósággal ikon, amelyre már az én unokáim ülnek | |
| 743. | [tulajdonos]: Nem tudom, írtam-e már? | 2018-08-30 18:33 |
Álmodni jó, ha az nem rémálom.
Gyermekkoromban csak rosszat álmodtam. Például, hogy elhagynak a szüleim. Vagy, hogy a nagymamám sírjára taposok, és elsüllyedek, ahol egy gonosz gnóm vár. (Jut eszembe: egy visszatérő jó álmom is volt, tudtam repülni.)
Egy alkalommal nagymamám halálfeje magához szólított, és megígérte, hogy vigyázni fog rám. Másik éjjel szintén ráléptem a sírra, elsüllyedtem, ahol a gnóm várt. De most megenyhült hangon szólt: gyere velem. És kivezetett a sírból. Egy gyönyörű ligetbe érkeztem.
Ezután az álom után soha többé nem volt ijesztő álmom.
Különös az emberi agy. | |
| 742. | [tulajdonos]: Csillával együtt írtuk | 2018-08-29 20:04 | kárelhárítás
kéretlen részem lettél
bőröm alatt viszketsz
kivakarlak magamból
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 740. | Gyurcsi: Múzsa? Kell a fenének! | [tulajdonos]: Pocsék (csak gyakorlás) | 2018-08-29 16:36 | Múzsád füle mögött gyűlnek a kérések.
Lusta, néha-néha vesz csak egyet elő.
Éppen ezért én már nem is nagyon kérek,
könyörögni pedig nem túl előkelő.
...Persze, én se ugrok, ha írni ő kér meg,
- teheti az ember, ha csak műkedvelő -,
írok, ha kedvem van, és éppen ráérek,
és ha a hőség sem lesz ilyen rekkenő.
Gabikám! A múzsát ne vedd oly' komolyan!
Ő csak egy mankó, ha kiürül az ember!
(Igazából nincs is, csak úgy magunk között...)
Lazulj, és megindul, olyan, mint egy folyam,
amikor megérzi, hogy közel a tenger!
Kérésen írás: "A címzett elköltözött!"
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 739. | Zúzmara: ... | 2018-08-29 14:49 | | A kérést füle mögé engedte. | |
| 738. | [tulajdonos]: Pocsék (csak gyakorlás) | 2018-08-29 14:38 | Most egy szonettet kellene írnom.
Költőnek ez kötelező lecke.
Lehet, a szerki kérdőre von:
hát jobbat várok kérem, lehetne
benne mondanivaló. Gondolom:
na persze, ha a múzsám szeretne.
Miért nem, azt hiába firtatom.
A kérést füle mögé eresztette.
A teve háta előbb lesz lapos
sem mint normális szonettet írjak.
Sírok és nevetek, toporzékolok.
Tudom, olyan ez a vers mint a fos.
A példámon tanuljatok ifjak.
Hát igaz hangon szóljon torkotok.
| |
| 737. | [tulajdonos]: ja | 2018-08-28 01:09 |  | |
| 736. | [tulajdonos]: ja | 2018-08-28 01:05 | csupán csak annyit írok:
búval baszott a kedvem
és konokul hallgat az est | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
