NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-09-15 23:14 Összes olvasás: 60035| 166. | [tulajdonos]: Riport (részlet) | 2020-01-13 17:44 | – Ön a kultúra napszámosa, ír, szerkeszt, kiad. Milyennek látja a könyvek sorsát?
Sajnálatos tény, de ez igaz, hogy világszerte egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Ezt mutatják a statisztikák is. Ez elsősorban a vizuális kultúra előretörésének köszönhető. Kényelmesek lettünk. Van televízió, van számítógép. A legtöbben úgy gondolják, hogy szellemi igényüket mindez kielégíti. Egy ember átlagosan naponta négy órát televíziózik, és mindössze 10-15 percet olvas, itt nem a számítógépes információgyűjtésre gondolok. Az arányok ilyen mértékű eltolódásának azonban lesznek következményei.
– Milyen következményekre gondol?
Az ember készen kap egy képi világot, nem kell gondolkozni, elképzelni, nem kell összefüggéseket keresni. Márpedig ezek nélkül nem tekinthető teljes értékű embernek senki. Emberi voltunkhoz hozzátartozik, hogy képesek legyünk logikai összefüggéseket felállítani, tudjunk kommunikálni írásban, szóban egyaránt. Az irodalom segít teljes értékű emberré válni. Ez az út a teljesség felé, hiszen az olvasás nem csak arról szól, hogy felütünk egy könyvet és végigolvasunk egy történetet. A könyvek tanítanak minket. Tanítanak arra, hogy lehet eligazodni a világban, miként kell konfliktusokat kezelni. A legtöbb könyv alakít élet- és világszemléletünkön. Könnyen belátható, ha bárkinek az életéből ez kimarad, szegényebb lesz a személyisége. Megragad a kizárólag materiális értékrend világában, kereskedelmi szempontból könnyen manipulálható, fogyasztói embernek.
– Mi lehetne a megoldás?
Érezhető, hogy rossz irányba mozog a világ. Czakó Gábor említette egy tévébeszélgetésben, hogy – akár tudjuk, akár nem – szinte a III. világháború folyik: a pénzdiktátum és a munka között. Ehhez már én teszem hozzá, hogy értékes életrecept és a talmiság között. Mit lehet tenni? Sokat is, keveset is. De tenni kell a gesztusoktól a mindennapi életen át a kultúra rendszeres „fogyasztásáig”. Biztos, hogy kiemelten fontos. Az embereket vissza kellene vezetni a könyvekhez, vagyis az igazi kultúrához. Ehhez persze akár segítségül hívható a modern technika valamennyi vívmánya is. A televízió, számítógép által kínált lehetőségekkel élve népszerűsíteni lehetne a nemes irodalmat, a különböző művészeteket, a kultúrát.
– Hogyan telik egy napja?
Változó. Van, hogy egész nap rohangálok, van, hogy egész nap csak ülök és szervezek, olvasok, netán írok. Azt szoktam mondani: az élet alapvetően szervezés és rangsorolás. Akármilyen zsúfoltan vagyok: írásra, olvasásra, a másik emberre és nem utolsósorban gimnazista lányomra, Helgára mindig van időm!
– Melyik kiadványára büszke?
Mindegyikre! És minden szerzőre. De ha valamit ki kellene emelnem, azok inkább a vonulatok. Költészetre ínséges időnkben nagyon sok verseskönyvet jelentettünk meg. Örülök az olaszos vonulatnak, néha viccesen Italovoxnak hívnak minket, a sok olasz témájú kötet miatt. Külön öröm a Hungarovox antológia, amelyben a végzős műfordítók és íróiskolások elfogadott vizsgamunkáját zártuk könyvfedél közé.
– Hogyan sikerül támogatást szerezni a könyvekhez?
Mindenfajta kulturális vállalkozás lavírozni próbál a vágyak és az anyagi lehetőségek között, jó, ha futja reklámra is. És persze olykor támogatót is kell szerezni. A Hungarovoxnál van olyan könyv, ami önerőből jelenik meg, és van, ami pályázati pénzből. Rendszeresen pályázunk, a Nemzeti Kulturális Alapnál, önkormányzatoknál. Szükség van erre a zsarnoki statisztikai mutatók miatt, vagyis tény, hogy Magyarországon a könyvek összességét tekintve a szépirodalom mindössze 16-18%. Nem sok.
Kaiser László
Irodalom
Ha összefutok egy írótársammal
– mesélte tollforgató barátom –
arról ejtünk szót:
ki hol publikál?
S aztán kérdésem
végtelenül egyszerű:
ha folyóirat
hová temeted
új írásodat?
Erre mondom én:
igaz
halotti csend
a művek körül
temetőben a művek
de legalább vannak
ahogy a könyvek is
s azok legalább kripták
Forrás: https://rekreator.hu/kolto-iro-kiadovezeto-beszelgetes-kaiser-laszloval/ | |
| 165. | [tulajdonos]: továbbá | 2020-01-13 15:22 | Eddig nem találtam a megfelelő szót rá, mi zajlik.
Játszmák zajlanak.
S a játszmáknak vannak veszteseik. | |
| 164. | [tulajdonos]: Né, mit találtam? | 2020-01-13 15:10 | Mi a STROKE-gazdálkodás, mi a STROKE-éhség?
Elismerés, amit az egyik ember ad a másiknak a TA-ban (tranzakcióanalízis) STROKE-nak nevezzük.
A nevelés során kialakul egy stroke-szűrő, vagyis megtanuljuk, hogy:
- "Ne kérj pozitív visszajelzést, ...mert az gyengeség"
- "Ne adj másnak dicséretet, ...mert az túlzónak tűnk."
- "Ne fogadj el pozitív visszajelzést, ...mert befolyásolni akarnak vele."
- "Ne adj magadnak dicséretet, ....mert az önteltség..."
- "Ne utasíts vissza negatív visszajelzést, ....mert a tekintélyszemélynek joga van ehhez (pl tanár).
Így felnövekedve az amúgy létszükségletet, a kiegyensúlyozott személyiségünkhöz alapvetően szükséges visszajelzésekben rendkívül nagy hiányt szenvedünk, kialakul az úgynevezett "Stroke-éhség"
A STROKE lehet fizikai (egy ölelés), vagy verbális (“Bírlak téged”).
A pozitív STROKE (dicséret vagy az elismerés) a negatív stroke (elmarasztaló ítélet, szidás).
Feltételes stroke (azt célozza, amit csinálsz), a feltétlen (arra vonatkozik, ami vagy).
Tranzakciók értelmezhetőek a stroke-ok cseréjeként is, a társas érintkezés alapegységeként.
Játszmák nélkül felelősen
| |
| 163. | [tulajdonos]: saját (közlés magamról) | [tulajdonos]: saját (közlés magamról) | 2020-01-12 11:39 | Ahol sose laknék, hogy lakatlan maradjon, de, az enyém lenne.
Kuvait mellet láttam többet is.
Most, ott is napos idő van.
Túlnyomóan napos.
21°
Pont jó egy lakatlan szigetnek.
A fiam azt mondta ne vágyjak oda, túl meleg van.
Már most is.
| |
| 161. | [tulajdonos]: újság | 2020-01-12 10:42 | Fölnézni – kire? (Pilhál György cikke, a M.N. Vélemény rovatában)
Igen, ismerős gondolatok. Mégis érdemes volt elolvasni, mert megértettem valamit közben.
Röhögni fogtok.
Az én ifjúkori példaképem, vagy inkább plátói szerelmem, Robinson Crusoe volt.
| |
| 160. | [tulajdonos]: lehet vers is | 2020-01-12 10:33 | Forrás 1.
Az a hangtalan,
(némán hullámzó),
semmihez nem fogható,
minősíthetetlen üvöltés,
torok-szakadtából,
amit emlékezet óta
néha hallok magamban,
csecsemősírás a mell után.
Forrás 2.
Az ezoterikus olvasmányaimat
úgy olvasom, mint a meséket.
Mert ellenőrizni nem tudom.
Ugyanúgy, mint néha a Bibliát.
Ha van bennük igazság,
az már csak hab a tortán.
| |
| 159. | [tulajdonos]: pár tapasztalat és gondolat | 2020-01-09 11:14 | Feltettem egy verset. Azután lecseréltem, amit törölni szerettem volna, de se így, se úgy, egy istennek sem sikerült.
Kiléptem, és megpróbáltam később. Mást, mit tudtam volna magamban csinálni?
Így se ment.
Volt már hogy nehezen ment, de még soha nem kellett feladnom.
Nyilván a korábbi fogadalmam, és kijelentésem miatt történt az egész, miszerint nem töltök fel több verset.
De most, így, kielégült a feltöltési vágyam, és a fogadalmamat sem szegtem meg, legalábbis végeredményben.
Tudjátok, miért nem tudunk sokszor változtatni egy korábbi döntésünkön, elhatározásunkon, posztulátumunkon?
Mert, amikor meghoztuk őket, még egy jobb állapotban voltunk. (Belejátszhat az idő tényező is önmagában, pl. hogy fiatalabbak , energikusabbak voltunk, de fiatalon is lehet rosszabb állapotban lenni, mint később, idősebben.)
S rosszabb állapotunkban szeretnénk változtatni rajta.
Akinek mégis sikerült, az azért történhetett, mert közben javult az állapota.
Ezért nem szerencsések, és nem is hatékonyak, tévesek, s ezért nem is ajánlottak a rossz állapotban hozott döntések. | |
| 158. | [tulajdonos]: Megjegyzés | 2020-01-09 10:49 | L.Ron Hubbard tanításai, megvédnek engem L.R.H. ellenségeitől, és megvédnek L.R.H. barátaitól is.
Ha hibát találok benne, ígérem, szólok. :-) | |
| 157. | [tulajdonos]: Sajnálom h nem tetszik de igaz | 2020-01-09 09:15 | A nap LRH idézete
„Csakis úgy lehet egyáltalán bármiféle célt posztulálni, hogy képzeletet használunk. És ha nem fellengzős célokat posztulál valaki, ha nem a csillagokat veszi célba… holtbiztos, hogy nem jut föl a fenyőfa csúcsára, mert ennyit igényel ennyi elérése.
Ugye, az Alice Csodaországban szerint már azért is futni kell, hogy tartsa az ember az iramot. Kétszer olyan gyorsan kell futni, ha el is akarsz jutni valahová.”
—L. Ron Hubbard | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
