NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 09:32 Összes olvasás: 57270| 527. | [tulajdonos]: Biztos megélhetés | 2024-02-24 01:44 | Mi leszel, ha nagy leszel?
Olajipari cég leszek. | |
| 526. | [tulajdonos]: Mi történhetett? | 2024-02-24 01:23 | Megkockáztatja a megosztást.
Habár, hírt kapott arról, hogy korlátozva van. Megjegyzi: Minden valóságostól való látszólagos eltérés, a véletlen műve.
Fibiről kiderült valami.
Hitelt vett fel?
Magas számla érkezett? Csalja a feleségét?
Netán megölt valakit?
Más nem jutott eszébe, a lányt mi zaklathatta fel,
amiről nem akart beszélni.
Kicsit előbb fejezte be a munkát.
Azonnal visszavonult.
Ágyán fekve olvasta tovább A szexbombát Alvah Bessie - től. A 91. oldalon jár.
Ez a könyv adta neki az ötletet, hogyan is vezethetné be készülő könyvét, amit nehezített körülmények között kell megírnia.
Igen. Jól olvasta kedves olvasó. "Kell."
Tartozik vele ugyanis. Elsősorban magának.
S azoknak, akik bíztak,
hittek benne.
'Ez a történet nem a képzelet műve. Sem a személyek, sem a körülmények nem ábrázolnak kitaláltakat. Persze, a valóság folyamatosan termel hozzájuk hasonlót.’ - Ezzel a megjegyzéssel igyekszik majd elkerülni a találgatásokat, összezavarni a találgatókat: vajon kik azok a személyek, akik művéhez modellül szolgáltak?
A kritika és közönség azonban, ennek ellenére, ráismerni vél majd bizonyos, általa nem, vagy alig ismert személyekre, körülményekre.' - kéri, ne dőljenek be ennek az illúziónak. Köszöni:
A szerző
A szexbomba egy árvalány története, aki a legnagyobb filmsztárrá növi ki magát. Szép, érzéki, mulatságos; a közönség szemében ő a nőiesség jelképe. Legendás a sikere, kaotikus a magánélete - ilyen az élet a filmvilágban. És a tévéiparban is...
| |
| 525. | [tulajdonos]: jav. | [tulajdonos]: Világ rongya (enyhe túlzással | 2024-01-20 00:48 | Egyszer csak helyett, egyszercsak.
Ilyen az, ha a kérgeskezű-ember lánya a mesterséges inteligenciára, a "mire" bízza
magát, a tiszta, hamisítatlan, de lejáratott "én" helyett.
| |
| 524. | [tulajdonos]: Világ rongya (enyhe túlzással | 2024-01-20 00:36 | szórakoztatom magam) Felugrottam a padról, hogy megnézzem mikor várható a negyvenes. Látom, hogy két perc múlva. Visszaülök s folytatom a noteszomban a turkálást. Nem vagyok tudatos az idő múlását illetően. Egyéb érzékeimre hagyatkozom. Mozgás, fül, szem.
Egyszer csak megüresedik a tér körülöttem, s hiába minden, nem emlékszem, hogy elment volna busz. A tábla szerint, már csak 18 perc múlva érkezik a következő negyvenes. 240-es, nyolc perc múlva jön.
Elment. Nem figyeltem. Rámszakad az elégtelenség érzése. Nem figyeltél!
Megtorlóm dühödten csap le rám. A világ rongyának érezteti magamat velem.
Átsétálhatok a gimihez, ott jár a 88-as. Ahogy rászánom magam, már a kaptató felénél járok, mikor járműhangot hallok a hátam mögött. Hát nem az elveszett negyvenes robog sietve, hogy behozza a lemaradást? Figyelmetlen, kishitű vagyok, de hülye nem.
S főleg nem a világ rongya. Kivetem nyakamból a megtorlómat. Már csak a lépések nehezek. Elég az nekem.
| |
| 523. | [tulajdonos]: Saját gondolat | 2024-01-14 02:15 | Amikor boldog vagyok,
olyankor érzem a legjobban
a fájdalmát annak,
amikor nem vagyok az.
Vezsenyi Ildikó
Azt hiszem, ez egy koan. | |
| 522. | [tulajdonos]: Elmélkedés | 2024-01-14 02:05 | 10:23
"Valahányszor nem a lélek szerint cselekszem,
növekszik a vérdíj a fejemen.
S egyszer csak jelentkezik valaki,
hogy végrehajtsa rajtam az ítéletet." Kiáltó szó
Reggelire ettem egy tányér müzlit,
pár szem mazsolával.
Mentségemre szolgáljon, hogy a reggeli erős kávémba nem tettem mézet.
Abba is csak tejet öntöttem.
A lányom mondta, hogy édes az, abban is van cukor. Bárcsak érezném! Mert nagyon hiányzik nekem bele a méz édes íze.
Ha fizetnem kell a vétkeimért, a bűneimért, az csak felhalmozott adósság lehet, mert nincs amivel fizethetnék, mert csak a lelkemmel fizethetek. Vagy a szabadságommal. (De ez másik téma.)
Ezt hallgatom.
Én úgy tudtam eddig, a bűn zsoldja a halál.
Vagy az élet és a lélek egy és ugyanaz?
Kicsit bonyolult ez nekem.
Valaki egyszer, azt mondta. Jól járt a pénztárnál, többet kapott vissza, mint járt volna neki. Mikor észrevette, gondolkodott rajta, szóljon-e? Visszaadja-e ami nem illeti?
De aztán eszébe jutott. Hányszor járhatott már rosszul, különböző helyzetekben.
Most, legalább, valamicske visszajött belőle.
Valószínüleg élete végéig kijön a nullás egyenleg. Így gondolkodott. Hogy ez valószínűleg így működik.
Könyvelést persze nem vezet róla.
Vajon nem igaz-e inkább ez a vétkekre, bűnökre? Hogy amennyit elkövetünk, nagyjából ugyanannyit követnek el ellenünk mások. Így kiegyenlítődnek a dolgok. Akaratlanul is. Egálba kerülünk. Nem keletkezik semmiféle adósságunk.
Miről beszél akkor a Biblia? Miről beszél a Kiáltó szó?
Kinek fizetünk? Mivel fizetünk? Valószínűleg az "önbecsülésünk aranyával".
Mondaná L.R.Hubbard.
De kinek adjuk? Hová lesz az? Létezik Önbecsülés Bank? Ahova perkálhatunk?
Valaki több önbecsüléshez jut általa?
Ez a fedezet tehát. A becsület.
Hogy a végén majd mennyit érünk.
Ez a fizető eszköz. Becsületet becsületre cserélhetünk. S persze pénzre is. Mert tudjuk, hogy mennyit érünk.
A lelkünk tudja ezt. S szenvedünk tőle, mikor kopik. Halálunkig. Nem igazságtalan akkor még egy örök kárhozat is érte? A Pokol tüzén égni? Soha el nem égni?
Ez már így marad. Nehéz önálló gondolatokat alkotni. Másokét értelmezni, érteni vélni, könnyebb. De lehet félreérteni is.
Még a végén kiderül, nem is az enyém az elmém. Mások használják. Gondolat-lerakatnak. Gondolatvájúk vannak, mindenfele, amikhez járulhatok mindíg, hogy ne legyen egy pillanata sem üres a fejem. | |
| 521. | [tulajdonos]: Moly | 2024-01-03 04:25 | "Így emlékszem, tehát így történt."
Jónás Tamás
Egy interjúban azt mondta a szerző, hogy a versírásnak számára már nincs igazán tétje, túl rutinszerűvé vált, túl könnyen megy, ami baj, és ezért a próza felé fordul. Ha ilyen elemi erővel, nyersen tud írni magáról, akkor ez a fajta próza soha nem fog rutinszerűvé válni, mert az már hazug írás lenne. Hatalmas tétje van tehát a prózájának (is). Azt hiszem, másképpen nincs is értelme, legalábbis rám az ilyen őszinte, személyes irodalom van a legnagyobb hatással. Amikor az író megalkuvás nélkül próbálja kiírni magából a saját nyomorát. Az, hogy őszinte, nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden kis történet objektíve igaz és megtörtént, de úgy érzem, semmi fikció nincs benne, minden a saját valóságát, saját igazságát tükrözi. Valahol ír is olyasmit, hogy így emlékszem, tehát így történt.
"Ha engem nem lehet szeretni, majd szeretek én. És ez szebb és méltóságosabb küldetés volt a kényes, magukat szerettetők lustaságánál."
"Csak tápláléka lehetek bármi szépnek, áldozata.
Ha meg tudom tenni, hogy nem kívánom, már jól szeretem.
Nem viszem haza, ..."
| |
| 520. | [tulajdonos]: Igaza volt | 2024-01-03 04:18 | Igaza volt az Olvasónak.
Feltettem ezt a verset
(Hadd legyek önző)
és várom a hatást.
:-))) | |
| 519. | [tulajdonos]: Felkarolva | 2023-12-31 23:54 | „Különösen meghatározó az, hogy mihez kezdünk Szilveszter éjszakáján. Szilveszter éjszakáján a népszellem pillanatokra szabadságot ad, és így az, amit akkor gondolunk a legmagasabb hierarchiákhoz jut el, és általuk lesz felkarolva, és ez már magában hordozza a megvalósulás erejét.“ - Rudolf Steiner
Szeressétek tehát felebarátotokat, mint magatokat. Mert jutalmát elveszitek.
Valahogy így.
| |
| 518. | [tulajdonos]: BUÉK! | 2023-12-31 23:48 | Mit is mondott Napóleon?
"Az embereket csak két erő köti össze: a félelem és az érdek."
Rossz lóra tesz az, aki az emberek félelmére apellál tehát, ha totális kontrollt akar bevezetni.
Milyen érdekes! Szeretetről szó sem volt.
S ma sincs.
Meg van mire fogok gondolni ma éjfélkor.
Hogy nyíljon meg az emberek szíve. Azt kívánom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
