NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 19:53 Összes olvasás: 66992| 305. | [tulajdonos]: nekik is elküldtem | 2020-10-28 20:25 | kormi mondta - e e e
folti mondja - mááj mááj mááj
pikpak hallgat - őfelsége
az idei macskakirályfi
15:06-kor fül enter
(minden nap 3-kor,
meg kell fognom
a jobb kezemmel
a bal fülemet,
s ez eszembe kell, hogy jusson)
Arról, hogy miért, majd máskor.
Nem, nem, nem babona.
Úristen, 16:48 van,
szinte teljes a sötét.
Délutáni szunyókálásból ébredtem,
s olvasva a lányok szakmai sikerét,
Tolnai Ottó elismerését,
s ahogy Tanár úr helyzetbe hozta őket,
azt hiszem megértettem valamit.
Ők készek a sikerre.
Hajlandók a sikerre.
Teljes szívvel odaadják magukat neki.
A jól végzett munka tehát,
képes elnyeri méltó jutalmát.
Szívből gratulálok ehhez a jó kis csapatmunkához!
Még egyszer, és minden résztvevőnek.
| |
| 304. | [tulajdonos]: ő, csak egy cica | 2020-10-21 23:08 | fáj az elmúlás,
s hogy Foltika soha
nem fogja
megtudni, mennyire
szerettem
meg senki
nem fogja
megtudni mennyire
szerettem
olyan kicsi
a szív s olyan
nagy benne
a fájdalom
| |
| 303. | [tulajdonos]: lássatok | 2020-10-18 10:43 | | |
| 302. | [tulajdonos]: publikációs szint | 2020-10-17 16:14 | A semmiből kéne írni,
semmiről, mindenkinek,
valami, publikációs szinten.
A szöveg helyezkedik,
térül-fordul, illeg-billeg,
mozgatja magát.
Szerzőjét felkapják
megtelik vele az orr
a sarok, a ház,
minden hó, nap, és évszak
ki-be fújja a szél
meg a huzat,
a huzat, leginkább
ilyen lukas világban
nem lehet verset írni | |
| 301. | [tulajdonos]: Az írás-kedv gyengüléséről | 2020-10-15 22:10 | Válasz Ának
„Hááát, képzeld, már én is ott tartottam szinte. És ne hidd, hogy elmúlt a veszély!
Újabban, minden nap legalább egyszer, gondolatban, abbahagytam az írást.
Nincs az a belső "nyomás", mint mikor csordultig voltam érzésekkel és új gondolatokkal, amit úgy éltem meg, mint egy csodát.
Ami, ráadásul, nem lehet csak az enyém.
Azokban az időkben akadályt és félelmet nem ismertem.
De mégis-mégis beindult valami súrlódás féle, mígnem eljutottam az első bukkanókig.
És addig, addig mentem, míg elegendő leértékelést nem kaptam ...így a csodát elmorzsoltam.
A csodadarabkákat felszívta a világ begye.
S nekem a tököm lett tele
a világgal.” ????
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 299. | [tulajdonos]: angyalom | 2020-10-15 04:24 | | [URL=http://kepkezelo.com/][IMG]http://kepkezelo.com/images/1bh1b00a216ghutazvgr.jpg[/IMG][/URL] | |
| 298. | [tulajdonos]: jav. | [tulajdonos]: 1. kísérlet | 2020-10-08 09:17 | "elveszettem" helyett, elvesztettem.
Elvesztettem zsebkendőmet,
Szidott anyám érte.
Annak, aki visszaadja,
Csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni. | |
| 297. | [tulajdonos]: 1. kísérlet | 2020-10-08 09:02 | Hé! Pajtások!
Tanulok verset írni!
A Tanárunk, látva több tanuló versírási "beidegződéseit" , köztük az enyémet, a következő feladatot adta, a következő órára:
Úgy írjunk verset, hogy ne legyen benne kép, metafora.
Költői kép, metafora tehát, NUKU!
Olvassunk hozzá Tolnai Ottó verseket!
Így írjunk szonettet, és episztolát egymáshoz, költői képek, metaforák nélkül.
Tegyük magunkévá Erdei Miklós Metán című versét!
Ne akarjunk költők lenni!
Tudni, hogy verset írunk, és elfelejteni! Ez a feladat.
Nem célozni! Dobni!
Hááát, az alábbi, az pont nem ilyen.
Próba, cseresznye
Felvettem a ruhám.
Begomboltam sután.
Megfésültem hajam,
Kikócoltam szavam.
Hogy mi lesz a hatás,
lesz-e valami más?
Vers lesz-e belőle?
Nem tudom előre.
Egy biztos: hajam - szavam
belőle-előre, helytelen rímpár
rosszabb, mint a hínár.
Szebb lenne a tavirózsa.
Jó lenne -- leírni,
de nem jut eszembe.
Hogy írjam le,
ami nem jut eszembe?
Passz!
Te vers! Addig legyél meg,
míg nem leszek éhes.
- Ne szenvedj már annyit!
Igyál hozzám bambit.
Az elmúlt egy év alatt, saját árnyékommá zsugorodtam.
Elveszettem, 6 éve újonnan szerzett, szerelemből, szeretetből, és az írásból fakadt önbizalmamat.
Ez volt az ára, 19 maradós versnek, három antológiában, és három folyóiratban való megjelenésnek.
Több helyen azért sem jelenhettem meg, mert noha megkértek rá, hogy küldjem a verseimet, még prózákat is, de mikor elkezdtem hozzá kiválogatni az anyagot, elkezdtem nem elég jónak érezni őket.
Nem küldtem, pedig kérték, a Magyar Műhelybe, csak azt az egyet, ami talán meg fog majd jelenni, ígéret van rá, de várják a többit is. A Nyugat Pluszba most kéne küldenem, talán még nem késő, a A Hetedikbe egy éve várják, Dinnyés József 3 éve, hogy megzenésítsen párat, stb.
E helyett, ne tudjátok meg mivel foglaltam! Másokat bátorítottam.
Mert az már régről bevett szokásom volt, s ezért könnyebb, mint magamat.
Úgy érzem, elvesztettem, elhagytam, elkoptattam valamit, amiért életemben először érdemes volt élni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy elvették tőlem, mert kellett a saját túlélésükhöz, vagy mert megirigyelték.
Barátokat veszítettem, akiket a sikereimmel szereztem. S akik persze lemorzsolódtak.
Tehát nem voltak azok.
Néhányan viszont maradtak, de voltak akiket én építettem le, míg újakat a szívembe fogadtam.
Ennek oka van.
De nem szabad ilyet mondanom, sem írom.
Főleg, nem itt.
| |
| 296. | [tulajdonos]: megfigyelés | 2020-10-07 20:22 | Most, hogy már kitöröltem jó pár bírálatra feltett versemet, a legutóbbit az előbb, meglett a haszna.
Profin, elsőre el tudom őket távolítani.
Mikor ritkán csináltam, még olyan is volt egyszer, hogy segítséget kellett hozzá kérnem.
Rájöttem, nem érzem magam jól sehol, ahol egy valakit is bántanak, beszólnak neki, vagy megpróbálják leértékelni, vagy újra és újra felemlegetni a tetteit.
Ha van lájk-gomb, akkor kéne legyen nem-lájk gomb is.
Ne kelljen ringbe szállni érte, ha valami nem tetszik.
Jó lenne, ha fátylat tudnánk borítani végre a múltra. Ha mindenkinek megbocsájttatna, és kezdhetnénk tiszta lappal. Persze, ehhez mindenkinek őszintén meg kéne bánni amit tett bárki, valaki, vagy valakik ellen.
Lehet, ez csak afféle "szeressük egymást gyerekek" szentimentalizmus nálam.
Mindenesetre, egy most tudatosodott, érzés bennem.
S már előre szégyellem magam érte, azok előtt, akik szívesen eltaposnák.
Persze, feltéve ha ez nem rosszhiszeműség.
Hiszen, ki akarna belerúgni egy döglött kutyába.
NEM, NEM! NEM ADOM FEL!
Család
https://www.facebook.com/145815242208315/videos/252234882144160
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
