NAPLÓK: Szilánkok Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 06:30 Összes olvasás: 28867| 14. | [tulajdonos]: jelentés | 2008-01-30 16:48 | | És mi van, ha a szimbólum időközben fontosabb mint maga a jelentés? Melyet úgyis mindenki másképp interpretál külső-belső stb, okok miatt? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | Miuthe...: ohh, és | 2008-01-30 13:25 | | Ohh, és az egyéni asszociációk sokfélesége meg pappapa... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | Miuthe...: képek | [tulajdonos]: foszladozás | 2008-01-30 13:20 | | Egy kép sokkal többet jelent annál, minthogy emberi szavakkal értelmezni lehetne. Érzelmeket szavakkal leírni olyan, mint baltával maroknyi jádeszobrot faragni :D | |
| 11. | [tulajdonos]: foszladozás | 2008-01-30 12:20 | | Hiába halmozom a metaforákat, és képeket, ha senki nem érti meg érzelmi jelentésüket. Egyszer kérdezték tőlem, hogy mit jelent versemben a bomladozó hajóroncs motívom, vagy a mocsárba süllyedt antik oszlop. Pont az kérdezte tőlem, aki a legjobban ismer talán, vagy inkább a leghosszabb ideje, és ez a kettő talán nem is feltételezi egymást. Mindíg logikusnak kell lennie egy versnek, egy költői képnek? Ha a dolgok logikájával ellentétesen érezzük, ill. érzékeljük érzelmileg a dolgokat, akkor mi a helyzet? Mostanság teljesen logikát nélkülözve érzek. Nem tudok haragudni exemre, pedig megérdemelné. Tudta, hogy még 7 vizsgám van, mégsem várt egy hetet. Mért nem várt csak 1 hetet? | |
| 10. | [tulajdonos]: a Sörkoptatóban | 2008-01-29 18:41 | | Vizsga után elmentünk bedobni egy kólát. Részletesen elmondtam neki a szakítás körülményeit. Azt mondta, hogy nem érdemes bánkódni miatta, majd elmesélte saját történetét. Akkor és ott, azon a cigifüstos, piaszagú helyen döbbentem rá arra, hogy senkinek nem könnyű. És az én esetem kismiska másokéhoz képest. Jogtalannak, alaptalannak éreztem ezt az ürességet, ezt a mélységet. Persze nem könnyű elszakadni, az tény. És az is tény, hogy egy ilyen eset rengeteget tud változtatni az emberben. És minden megváltozik utána. Talán az fáj a legjobban, hogy rá vagyok kényszerülve arra, hogy külsőleg szemléljem a dolgokat, a rózsaszín szemüveget ledobva úgymond. Ez az érzelmi tömegsír az, ami fáj. | |
| 9. | [tulajdonos]: őszinte beszéd? na persze! | 2008-01-28 15:42 | | Az őszinte beszéd? Pont az hiányzott a végén. De talán már az elején is. Nincs szükség arra, hogy ámítsák az embert! Ha nem szeretett, mért nem tudta már akkor megmondani, mikor kezdte ezt az ürességet érezni? És hogy neki ez kellemetlen? Hát annak milyen kellemetlen, akinek mondja! De ilyenkor nem lehet semmit tenni. A könyörgés is csak azért volt, mert teljesen kétségbe voltam esve. Azt hittem, hogy meg lehet még menteni. Ez a szerelmi bánat első fázisa, a tagadás. Hanyadik fázisa lesz az, hogy egyedül halok meg? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | Kempelen: Lábfékharangnak | 2008-01-25 12:06 | | Könyörgés? Csak Istenhez ! Emberhez tiszta, őszinte és nyilt beszéd illik. Minden normális kapcsolat alapja ez! Lehet választani. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | lábfékhang: igen | [tulajdonos]: apropó.... | 2008-01-24 18:55 | | Nekem minden mondatod azt bizonyítja, hogy jobb így. Később jobban fájt volna a szakítás. Szép volt tőled a könyörgés. Ennyit tehettél magatokért. | |
| 6. | [tulajdonos]: na igen | 2008-01-24 17:39 | | Na ehhez mit szóltok? Mármint az előző bejegyzésben leírtakhoz? Azt is mondta, hogy a korkülönbséget sem tudta igazán áthidalni, ezt a 7 évet. Meg hogy lehet, hogy nem volt felkészülve egy kapcsolatra ennyi idő után. Nem is lett neki betervezve, de hát ezt az élet hozza, nem tervezés kérdése. Legfeljebb hozzá lehet járulni, és elűzni a szerelem görcsös keresésével. Szerintem ő egyszerűen nem alkalmas erre. Vagy lehet, hogy alkalmas, de nem képes megtartani, nem is tudom megfogalmazni, mit. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondoltok erről naplóm kedves olvasói. Írjátok meg. Minden bejegyzésetek segít nyomorult lelkivilágomon. Köszönöm | |
| 5. | [tulajdonos]: apropó.... | 2008-01-24 17:10 | | Apropó itt egy olyan férfiről van szó, akinek rajtam kívül még egyszer réges-régen volt egy 1 hónapig tartó kapcsolata. És 28 évesen már nem nagyon hiszi, hogy talál még valakit, hogy egyáltalán fog még kelleni valakinek. És annak ellenére, hogy már régen meghaltak benne azok a bizonyos érzések, nem szólt, csak most. Miért pont most? uMért nem akkor beszéltük meg? Lehet, hogy reménykedett, hogy valami még talán feléled benne? De hát mondtam neki, hogy ne most, az év legstresszesebb időszakában hagyjuk abba a dologot. Annyira szégyellem, hogy egy második esélyért könyörögtem. De ha nem érez irántam semmit, akkor végképp nem lehet semmit tenni. De hát miért pont egy hónapot várt? Lehet, hogy úgyis rossz vége lett volna, talán jobb is így. De azért fáj. Gyászmunka... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
