NAPLÓK: Morfondírok az elvarázsoltnak Legutóbbi olvasó: 2026-01-13 19:51 Összes olvasás: 6035Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | Weinberger: varázslat | [tulajdonos]: te így én úgy | 2017-02-14 18:33 | | Kedves Krisztina, megismétlem, hogy természetesen Neked van a legtöbb jogod a magad módján dekódolni az üzenetet. Ami a kérdést illeti, én semleges jelzőnek tartom az "elvarázsolt" szót. De ha negatív lenne, akkor is csak átmeneti állapot, hiszen hamarosan bekocog a szőke herceg, csücsörít, és ... | |
| 3. | [tulajdonos]: te így én úgy | 2017-02-14 18:10 | | Miklós te ezt látod, de nem te remegtél.Ha féltő, és óvó szeretet lenne, akkor most nem lenne bennem tüske. Mindig hallgatok az első megérzésemre. És te szeretnéd, ha elvarázsoltnak hívnának? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | Weinberger: értékek | [tulajdonos]: Mórotz Krisztinától | 2017-02-14 17:57 | | Kedves Kriszta, természetes, hogy érintettként sokféleképpen reagálhatsz, máshová helyezheted a szöveg hangsúlyait, mint a szerző vagy a közömbös olvasó. Az én olvasatomban a "Morfondírok..." tele van féltő szeretettel; számomra ezt bizonyítják a felbukkanó nyelvi játékok, a szövegközi rímek, a rövid sorokból következő áthajlások. | |
| 1. | [tulajdonos]: Mórotz Krisztinától | 2017-02-14 17:46 | Kedves Csilla!
Igen, beleegyeztem a versbe, de mit is csinálhattam volna mást? Hisztiztem volna?
Igen, régen ilyen voltam, de talán azért, mert a kritikát rosszul fogadom. Nem esett jól, nem esik jól, mert úgy érzem, hogy csak egy arcomat látsz, és az a Dokk arcom. Van másik is, talán az szerethető...
Reggel, mikor a csizmámat húztam fel, az jutott eszembe, hogy mennyire nem ismersz, és itt még fel is nevettem. Mit tudunk mi egymásról? Azt amit mutatok feléd, a Grande Zsuzsa felé,Várkonyi Miki felé akit szintén nem ismerek. Neked sem írtam. Nyitottam egy naplót amit majd hagyok lefutni, de feléd most ne haragudj, de nem tudok írni. Inkább olvassa el más is, de nekem fáj a vers. Azóta amióta te ezt leírtad, két prózát írtam, ami vajmi kevés a tempómhoz képest.Biztosan észrevetted, hogy a képeslapok óta nem írtam semmit.
Azt akarom, hogy ne vedd ki a verset, akármennyire is hülyének néznek, hogy fáj. A te gyereked, te írtad, de jó lett volna, ha valamikor csetben is beszélgetünk. Nem tudok rólad semmit jóformán, három versem kértél el a Cédrus naplódba, mindegyik pocsék volt, csak akkor még nem tudtam. Mint ahogy máig sem tudom ki az a Zsefty Zsanett, azt hiszem, hogy írtál így is. Ha korrekt vagy nem veszed ki, mert már megírtad. Meg ha van vér a pucádban.
Csak könyörgöm, hogy ne dicsekedj másnak vele. Mintha a fejem fölött átbeszélnél. Mindennap itt vagyok a Dokkon, és elolvasom a verseket, látok , nem vagyok vak! Oké, ezzel egy napló lefutott, csináltam neked egy negatív reklámot, de reklám ez is, még ha pár könnycseppből született akkor is.
Szia. Ne vedd ki már, vállald! Ha nem vagy hozzá gyáva. Csak egyszer beszélgetnél el velem, és ez másokra is vonatkozik. Amikor elkezdtem írni ezt a levelet, egész testemben remegtem, most megnyugodtam. Ki kellett mondanom, hogy fáj.
Most legalább erről leszel híres, én meg arról, hogy nekem ez fájt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
