NAPLÓK: MMA Legutóbbi olvasó: 2026-02-08 02:14 Összes olvasás: 11848| 5. | [tulajdonos]: ORAVECZ IMRE | 2013-08-06 17:51 | Oravecz Imre
A magyar szabadságharc vége Észak-Amerikában
(Bódy Gábor: Amerikai anziksz)
Fiala hadmérnök meghúz egy vonalat,
és a fasorral 45º-os szöget bezárva
átlós irányban elindul
a harci események között,
ügyet sem vetve az idegen flórát rongáló golyókra
föllovagol egy magaslatra,
és teodolittal gyorsan meghatároz egy célpontot,
sietnie kell, holnap vége a polgárháborúnak,
a műszeren át
megnézi a konföderációs tábori konyhát,
mert már éhes,
és a sok számtani középen visszavágtat a főhadiszállásra,
a sátorban lerúgja izzadt lábáról
harmonikaszárú csizmáját,
és mezítláb még egyszer elolvassa a Függetlenségi Nyilatkozatot,
100 dollár nagy pénz,
és enged a vasút embere csábításának,
hiába csóválja a fejét János,
evés közben eszébe jut egy érintő,
amelyet Isaszegnél húzott,
élete legszebb emléke,
ebéd után ledől szundítani egyet,
álmában megjelenik Kossuth képmása,
és léniával szabályos fekete négyzetet szerkeszt a dagerrotipiára | |
| 4. | [tulajdonos]: TŐZSÉR ÁRPÁD | 2013-08-06 14:26 | Tőzsér Árpád
Virágpedofília
Élveteg mályvarózsák, a virág eszméjévé fehéredett
liliomok, dúlt arcú krizantémok isszák (a sírok
urnájába ütve) a korok emlékezetét, Platon és
Anzelmus agyát, s nagypapánk bölcs mondásait.
Pedig hát mi köze a halottaknak a holdviolához?
A csiklószerű bibétől a túlvilágra és visza milyen
korridor vezet? Milyen jövőt lát a virág-haruspex, amikor
gyökérkarmokkal vájkál a régen elrohadt zsigerek között?
Az etruszkok még nem muskotályrózsát,
hanem ételt, italt, csizmát, sisakot, szerszámokat
raktak házikóforma sírjaikba, s talán a sírok tetejére is:
a túlvilágot is anyagi szerkezetűnek tudták.
Mit juttathatunk át, a túlra – az ősi halálmisztériumok
nagy kérdése ez. Mi (a mai sírok mellett térdeplők) érezzük
az átlépés lehetetlenségét, s a szegfűk asztrálkezével
próbálunk átnyúlni a mohos kövek közt.
Hagyjuk: virágpedofília az egész! (S ahogy Petri mondaná:
a részletek sem tisztességesebbek!) Az óperzsák még a
keselyűkre bízták halottaikat, mi a zsenge kankalint, rutát,
kosbort és repcsényt rángatjuk bele metafizikus üzelmeinkbe.
| |
| 3. | [tulajdonos]: FARKAS ÁRPÁD | 2013-08-06 14:21 | Farkas Árpád
Nyitott égbolt
Eluntam a Balkán mocskát
Európába rángató vonatokat,
eluntam határátkelőitek vizeldéiben
bokáig húgyból lábujjhegyre csipeszkedő
s falba ve-verődő kobakokat,
el kis motyóim dúlását, eluntam
bizony, heréim közül bőröm alá
is felbizsergő, motozó ujjatokat,
Rodin pózában ülök
félszázada a honi klozeton,
rettegjetek, én még maradok,
de indulnak fiaink, átrágják
magukat a parajdi sóhegyeken,
iszonyú szomjasak lesznek, mire
odaérnek, felisznak benneteket!
Eluntam emberkedni félszázadon át,
holnapra MADÁR LESZEK,
hallom, amint percenként percegve
vékonyul csontom, elmadárlik,
bőröm sincs már, csak szárnyam,
nő, röpít szabad és tömör levegőn.
Tudom, szószegők, lőttök majd rám,
akárha fácánra, pedig veréb volnék
csak, szürke. S pereg majd a tollam,
mindnek szárából tinta csepeg.
Tudom, óceán nem leszek már,
de határátmosóvá
eltintatengeredem.
| |
| 2. | [tulajdonos]: ÁGH ISTVÁN | 2013-08-06 14:18 | ÁGH ISTVÁN
A Békás-szorosban
Sorsomat megforgatja ez a magnetikus
nyakcsigolya-roppantó szűkösség, mikor
az ég csupán egy pallos-él, szememnek
új irány, tekintetem gyakorlatlan
alpinista fölfelé, látásom lezuhan
ide, ahol majdnem kiszakad szemgolyóm,
pusztai lovas, Árpád vezér közlegénye,
és nem tudom hová, s mikor lesz vége,
s mikor záródik össze barlangsötétté,
denevérré vetkőznek ki magukból a
fenyörigók, a kőbarázdabillegetők
az éj puha baglyaivá, visszhangom
pletykája kő, kőszáli sas, kötél, költő,
úristen, kiáltom, Költő!!! tripla írásjelek
alól a pontok sortüze, lógó gyökér.
Csupa haszontalanság, minden munkám
gyanús, idegen és felejthető, a másoké
sem érdemes, vissza kell fordulni az
örömnek! de nem mint aki integet és megy
tovább, hanem ki zsebre gyűri a kendőt,
elkap, visszafut velem, karácsonnyá
tesz, tavasszá, születésnapommá.
Örülni akár nevetségesen!
Mostanáig, legalább nyolcvan évig vissza
csupa ideiglenesség, félelem, fölerősödött
hipochondria, üldözési mánia, üldözés,
írógép-utálat, íráskényszer-modor,
háromlábú suszterszék, dömhec író-
asztal, botrányba virradó éjszakáim,
idegek kancsukái, kimagyarázkodás.
Én többet nem magyarázkodom!
Semlegesül a rossz, Testvérem, magyaráz-
hatatlan világban, ravasz öntudatosok,
céltalan célratörők között meditálsz
három rádköpött pofonnal: Te gecihuszár!
Könyörögjünk a földrengés elodázásáért!
Vonz taszít a föld hatalma, Hangyakis
vendég, milyen egyszerű lenne imádni
koldus szavakkal, monumentális mágnespatkó,
s mit esznek azok a fenyők, hogy élnek
semmiből érthetetlenül? a forrásig
kiiható Békás évmilliós műve mélyén
még nagyobb félelem a legparányibb szívben,
agyidegbénulás a perc és helytudatban,
a Nagyhatalom díszszemléje alatt mégis
nekiszekerezik Philemon, Baucis s két
lovacska szemben, találkozunk-e visszafelé,
látjuk-e megpihenni egymást? | |
| 1. | [tulajdonos]: MMA | 2013-08-06 14:16 | Ezt a naplót azért nyitottuk, hogy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) költő tagjainak verseiből válasszunk olvasnivalót itt, a dokkon.
Úgy gondoljuk, nemcsak az hozhat létre költői értéket, aki elhatárolódik az MMA-tól, netán köpködi, mocskolja azt, hanem az is, aki közéjük tartozik és nem kíván azonosulni az évtizedek óta hatalmon lévő és kizárólagosságra törekvő ellentáborral.
Az MMA tagja a magyar költők közül többek közt Ágh István, Buda Ferenc, Dobai Péter, Döbrentei Kornél, Farkas Árpád, Ferenczes István, Gál Sándor, Iancu Laura, Kalász Márton, Kányádi Sándor, Kiss Anna, Kiss Benedek, Mezey Katalin, Oláh János, Oravecz Imre, Tornai József, Tóth Bálint, Tőzsér Árpád, Vári Fábián László.
Úgy gondoljuk, hogy az ő életművük nem tagadható ki a magyar irodalomból, hanem szerves része annak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
