NAPLÓK: MMA Legutóbbi olvasó: 2024-11-20 15:44 Összes olvasás: 10343Olvasói hozzászólások nélkül| 23. | [tulajdonos]: szélkakasok | 2018-07-22 15:37 |
Most, amikor látszólag megélénkült Magyarországon a kultúrharc, érdemes felidézni Kornis Mihály 1993-ban Bayer Zsoltnak írt mondatait:
"Zsolt, vedd tudomásul, hogy a népi-urbánus vitában állást kell foglalni. Nincs olyan, vedd észre, nem lehet kívül maradni. Magyarország erről szól. És - tette hozzá - ha nem ezen az oldalon foglalsz állást, ahol mi vagyunk, akkor Te náci vagy. Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ÖTEZER értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni. És ez vagy tetszik nektek, vagy nem tetszik, ez így van."
Ma persze némiképp más a helyzet, mint 1993-ban. A két nagy elit között van átfedés és átjárás, sőt a kartell szót is használhatnánk, de valóban, a ballibbantak lehetőségei mintha szűkültek volna az utóbbi hónapokban. Ezért a pánik, ezért újult ki az ádáz médiaharc.
Jól jön ez mindenkinek. Ballib oldalon szabadsághőst lehet játszani, pénzért kalapozva külföldön és a nagyérdeműnél. A látszólag nemzeti és látszólag keresztény térfélen viszont bátrabban lehet herdálni és baráti körön belül osztogatni az állami pénzeket.
Érdemes megnézni ennek a szituációnak a Dokkon való leképeződését.
Ez a napló annak idején azért jött létre, hogy az MMA-hoz tartozó költők értékes verseire is figyeljünk, tőlük is olvashassunk a Dokkon. Akkoriban szitokszó volt a dokkerek legtöbbjénél az MMA.
Öt éve, amikor ez a napló megszületett, egyik fékezhetetlen agyvelejű jódokker sietett is megalapítani EMMA néven az ellennaplót. Azóta az illető átállt, buzgó fidesznyalintó lett. Nyilván szégyellené most már 2013-as ügyködését. Említhetnénk azt a szerzőt is, akit egy díjjal sikerült beintegrálni az álnemzeti, álkeresztény oldal krémjébe.
Hasonló utat jár be Jónás Tamás is, a Dokk alapítója, aki nemrégiben kért az MMA-tól támogatást.
Pénz beszél, szélkakasok (és széltyúkok) forognak.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 22. | Hegel: vacsora | 2013-09-05 17:38 | „Valamikor 1984 végén vagy 85 elején baráti meghívást kaptam egy elegáns vacsorára az akkori Budapest egyik legdrágább és méltán híres vendéglőjében Eörsi Istvántól. A költőt, műfordítót, írót, sőt drámaíró kollégát, aki néha megmutatta nekem elkészült darabjait, valahol a körülöttem gomolygó rendszert el nem fogadók, megbecsült emberek között, a haverkodásnál több, de barátnak nem nevezhető kategóriában tartottam számon. Megbecsülését az adta, hitelesítette számomra, hogy a barátom, Rákossy Gergely, beszámolván a közös börtönéveikről mindig a megbecsülés hangján, bátorságát és egyenességét elismerve szólt Eörsi Istvánról. Lényének fő vonása a közvetlenség és a vidámság, nyitottság volt, a legdühítőbb hányattatását is, például könyvének visszautasítását nevetésre ingerlően tudta előadni.
(…)
Eörsi meghívása tulajdonképpen Soros György megbízásának teljesítése volt. Azt adta elő fülig-szájjal a költő, hogy van neki egy volt iskolatársa, aki dúsgazdag lett Amerikában, nem tud mit kezdeni a sok pénzével, és egy részét szeretné a magyar kultúrára költeni. Ennek a részletei kívánja megbeszélni velem és néhány barátommal, írótársammal, megbízható emberekkel.
(…)
Megköszöntem a meghívást és tudattam, hogy ott leszek. Eörsi felsorolt néhányat a már meghívottak közül, megemlítve Mészöly Miklóst, Csoóri Sándort, Domokos Mátyást és Vásárhelyit, aki szintén közelebbről ismeri a meghívó pacákot. (Akkoriban még a „tag”, a „pacák”, az „ürge” rendfokozattal láttuk el a harmadikat, akiről beszéltünk, de az ügetőn a „baldóver” is járta, amit soha nem értettem).
A felsorolt társaság – persze volt ott még más is – maga volt a szavatosság. Aki ilyen nevekkel akar valamit megbeszélni, komoly ember. Le voltam véve a lábamról.
A kellemes, gazdag vacsorán, amely a Margit utcai Margitkert vendéglő különtermében zajlott, behallatszott a cigánymuzsika – a legjobb, ami a fővárosban felcsendült mintegy finom jelzéseként annak, hol is vagyunk. Az esten tulajdonképpen csak az derült ki, hogy a dolog komoly. A pali (ó, ezt kihagytam az előbb) nem egy bogaras, magát így előre toló és reklámozó sznob üzletember, hanem egy hozzánk hasonló antikommunista, akit csak az óvatossága tart vissza attól, hogy ezt a mivoltát közvetlenül is kifejezze. A dolgokról és a világfolyamatokról, a történelemről alkotott véleményei egybeestek a miénkkel. Azon a reménytelenségen nevetett, amin mi nevettünk, feltűnt azonban, hogy optimista mégis. Ez egy kis zavart keltett bennem.
(…)
Azt persze, hogy melyek azok a témák, amelyekben nem értünk egyet Sorossal, megállapítani nem lehetett, mert a társalgás sok nevetés, adomázás és ötletek felvonulása közepett áradt és hömpölygött, és ő sem vizsgáztatott bennünket, mi sem vizsgáztattuk őt. Évente hárommillió dollárt akar beletenni ösztöndíjak, támogatások, anyagi beszerzések, utaztatások, külföldi ösztöndíjak formájában a magyar kultúrába, s csak azt kívánja, hogy a magyar állam, a kormány is ugyanennyit tegyen hozzá forintban, tekintettel arra, hogy dollárja nincs. Hárommillió dollár irdatlan összeg volt, gyanút kellett volna ébresszen. Tőlünk pedig, befutottaktól azt fogja kérni, hogy véleményezzük a fiatalabb, rászoruló és tehetséges pályázókat, mert a kuratórium, ha létrejön a dolog, a mi bölcs véleményünk, az ajánlásunk alapján fog ítélni. Nemcsak az irodalom kap, hanem a tudomány is, s azokat is hasonló rendszerben osztják szét, de mi vagyunk az elsők, a mi rábólintásunk mindenképpen szükséges. Az egész dologról folynak a tárgyalások a kormány megfelelő szerveivel. A mi helyeslésünket is magával viszi a kormánnyal folyó tárgyalásokra, ha megadjuk. Ha másnak nem, ennek a sznobszagú tekintélytiszteletnek feltétlenül gyanúsnak kellett volna lennie, hiszen ez Aczél Györgyre valló módszer volt.
Soros elfogadható, enyhe akcentussal beszélt magyarul, a megfelelő kifejezéseket pontosan azzal a kis őző habozással kereste ki, mint egynémely pesti értelmiségi, de mindig meg is találta a majdnem legjobbat. Mindannyiónkról, akik az asztalnál ültünk tudott valamit, sőt olvasott is tőlünk. Csak a teljes gyanútlanság és naiv hiszékenység – csak magamról beszélek természetesen – vezethetett oda, hogy a nagyon enyhe kételkedésen kívül semmi fenntartásom nem sorompózott le.
(…)
Előrelátóan már most valamilyen oldószerrel ki kellett oldani a nemzeti öntudatot a népből. Közelebbről a középosztályból, az értelmiségből. Le kellett kötelezni a hangadókat. A fontosakat. Ártatlanul. Egy vacsorával a Margit kert különtermében.
(…)
Aczél György Illyés Gyula, Németh László és időnként Déri Tibor otthonában közös vacsorákon vett részt.
(…)
Soros most engem vacsoráztat, meg a barátaimat. VIP személyként vagyok etetve. Minden annyira emelkedett volt, előkelő és exkluzív, hogy csak büszke lehetett az ember. Csupán egy ókori verssor, Vergilius sora motoszkált bennem. „Quidquid id est timeo danaos et dona ferentes”, azaz magyarul, félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.”
Csurka István
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 21. | karaffagye: válasz nektek | [tulajdonos]: Válasz Pongrácz Ágnesnek | 2013-09-02 09:47 | | A szövegből ítélve a Dokk egyik szerkesztője lehetsz, ugyanis egy jószándéku hozzászólásra magázódva, cinikusan, kioktatóan, bántóan lekezelően válaszoltál, Ágnesnek adott válaszodba belekeverve az utána szólónak szánt gondolataidat is. Igen, ilyen a Dokk! Tipikus volt a reakciód. Nem csalódtam sem benned J. sem a Dokkban! Végül is ez jó. Vagy nem? Hát nem! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 20. | Móricz Zsiga dédunok: :) imádom a humorom | 2013-09-02 08:21 | Tudom kiké a napló, de a felsorolt nevek már ne haragudjatok de nagyon is benne vannak az irodalom berkeiben....
Legalábbis akiket Baltazar emlegettél mondj példákat hazudtolj meg!!!!!! A díjaikat sorold fel!
Más a földhöz vágná a seggét, perszel. hogy fiatal vagyok és még nem látok!!!!! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | Pongrácz Ágnes: ? | 2013-08-28 21:38 | | Sorry... senki nem akartam kioktatni - távol áll tólem - a wiiki - szerintem érthetóbb, mint egy sor paragrafus - nem biztos, hogy az a jó, ha a szerzö tiltakozik, egyszerűbb egy levél az MMA-nak - biztos jóváhagyják - és attól, hogy 20-an ittasan vezetnek, nekünk nem kell részegen a volán mögé ülni - nem tiltok semmit - a 3t nem az én világom - nem tartozom sehová (max. Börzsönyi Helikon - amíg Karaffa elvisel - meg az Ághegy, mert szeretem a skandináv mitológiát - meg pár ilyen hely) - és végül: nincs pályám - tanítottam 20 évig - most meg IKSZT munkatárs vagyok - nagy előre lépés lenne a pályámon, ha pl. egyszer nyugdíjas könyvtáros lehetnék - de jelenleg ez számomra teljesen irreális jövóképnek látszik Miért nem írsz az MMA tagjainak, hogy szeretnéd pl. a Dokk-on közölni a verseiket? Kapsz egy jóváhagyást - oszt Ámen | |
| 18. | [tulajdonos]: Válasz Pongrácz Ágnesnek | 2013-08-28 20:13 | Tisztelt Pongrácz Ágnes Költő!
Köszönjük nyaralással kapcsolatos jókívánságait. Igaza van: amíg nyaralunk, addig sem írogatunk.
Köszönjük fenyegető hangvételűre sikeredett kioktatását is a szerzői jogról. Különösen tetszett a wikipédiára, mint jogforrásra való hivatkozás.
Az érintett szerzők, ha óhajtanak, majd tiltakoznak. Ön pedig, ha ideje engedi, két műve megalkotása között ugyan nézzen már körül az interneten, különösen a közösségi oldalakon! Vajon naponta, óránként, percenként hány versidézet vagy teljes vers jelenik meg... egyszerűen azért, mert tetszik annak, aki felteszi, közreadja.
A dokkponthu egy költészettel foglalkozó közösségi oldal. Jobban mondva a költészetnek elsősorban azzal a szegmensével foglalkozik, amelyhez ön is tartozik, s amelyhez a naplónkban idézett költők sajnos nem tartoznak.
Mi ezt a kánont kiegészíteni szeretnénk, ezért - engedelmével - nem vesszük tudomásul, ha Ön - fogatlan prókátorként - tiltani próbálja szerény tevékenységünket.
Aczél Györgyből és kedvezményezettjeiből annyi is sok volt, amennyi jutott, nemhogy még 70 évig korlátozottan jussanak nyilvánossághoz.
Ha a "szép" írók és buzgó rajongóik betiltják e versek olvasását, elmondását és másoknak megmutatását, akkor majd titokban folytatjuk. Magánlevelekben.
Önnek pedig sok sikert! Nagy lépést tett előre a pályáján.
Üdvözli: J., az ifjabbik naplótulajdonos | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 17. | Tokaji: aszú | 2013-08-28 20:02 | Zalán Tibor szóbeli közlése alapján:
Aczél behívatta magához az új posztmodern irodalom üdvöskéit (köztük Esterházyt, Nádast, Parti Nagyot), s pénzt, paripát, fegyvert ajánlott nekik, ha Utassyékat kiszorítják, letörlik a terepről. Az új kánon már a rendszerváltozás előtt összeácsoltatott, kínálkozó párhuzamként a spontán privatizációval, a levitézlett politikai elit gazdasági hatalomátmentésével. Az egyik csapat kifuthatta magát, a másik – amely politikailag is kellemetlenkedni tudhatott volna – perifériára szorult. Beteljesült Aczél 1970-es programja, amit a fiatal íróknak tartott fejtágítón adott elő: a közönség uszályába kerülő, a társadalom ügyeivel küzdő, az esztétikumot az etikummal társító irály helyett jöhetett a színtelen-szagtalan, de jól fordítható szövegirodalom. Mindezt aztán egyetemi katedrákon, Soros-emlővel táplált nyilvánossággal bástyázták körbe, már-már visszafordíthatatlanná téve a folyamatot, mint a történelem a trianoni botrányt – csakhogy mindez nem változtat a tényen: ez is, az is bűnben fogant. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | Pongrácz Ágnes: Kérdés a tulajdonosokhoz | 2013-08-12 11:28 | Tisztelt Naplótulajdonosok!
Először is jó nyaralást kívánok Nektek. Másodszor is: Kik vagytok? A kérdés nem név szerinti felvetésben lényeges, hanem olyan szempontból, hogy rendelkeztek-e az MMA költő tagjaitól jóváhagyással a publikáláshoz? Ha igen, sok sikert. Ha nem, szíves figyelmetekbe ajánlom, a jelenleg hatályos szerzői jogi törvényt. "A szerzői jog lényegét tekintve kizárólagos tulajdonjog, azt biztosítja, hogy az alkotó (másképpen a jogtulajdonos), tulajdonként, vagyontárgyként rendelkezhet a saját alkotásával („mű”), azaz joga van azt másolni és terjeszteni, illetve másokat felhatalmazni, például a következőkre: a művet reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni, előadni stb." Forrás: Wikipédia
Még valami: A védelmi idő Magyarországon egységesen a szerző halálától számított 70 év.
Na-jól-van... én szóltam...
(Politikába - irodalompolitikába - meg semmi hasonlóba - ha lehet, én véletlenül se másznék bele - sem itt - sem máshol - bár szó se róla, van véleményem a dolgokról... egészen egyéni véleményem van :-( | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 15. | tulajdonos: elnézést | 2013-08-12 09:52 | Elnézést kérünk, Kedves Baltazar,
a napló tulajdonosai sajnos nem járnak naponta a dokkra,
internet-elérésük se folyamatos.
Ebben a kánikulában egyébként is jobb a Balaton partján, mint irodalmi érdekcsoportok kereszttüzében. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
