NAPLÓK: K.Mária Legutóbbi olvasó: 2025-07-16 06:04 Összes olvasás: 18010| 79. | [tulajdonos]: ez nrm szúrka, csak vélemény | 2022-07-01 14:29 | Mintha a költészet-nélküliség lenne az elvárás.
Azt én nem tudok, maradok a Naplónál . | |
| 78. | [tulajdonos]: .., | 2022-07-01 10:11 | megjegyz.
Először azt hittem, vicc, hogy Antal szerkesztő lett.
Bár nekem nincs vele konfliktusom, de többeknek igen és ezért úgy gondolom, hogy nem lett volna szabad megválasztani.
A szakmai hozzáértésével nincs bajom, azt bizonyíthatja is akár, de attól tartök, ijesztő helyzetbe kerültünk. | |
| 77. | [tulajdonos]: ??? | 2022-06-29 13:20 | | Érdekes, eddig azt hittem, nem lehet a naplóból bejegyzést törölni ... vagy igen? | |
| 76. | [tulajdonos]: :) | 2022-06-15 09:22 | Könyörgöm, legalább a NAPLÓK-ban lehessen lájkolni!!!
| |
| 75. | [tulajdonos]: ui az előző bejegyzéshez | 2022-06-10 19:44 |
... ja semmi extra, senki ne értse félre, Ady versét negyedévente felteszem valahova, mert úgy érzem, meg kell mutatnom :) , ... az egyik kedvencem, ha nem a legkedvencebb, akkora lendület van benne, hogy egy 250 km utat kétharmad idő alatt teszek meg, ha közben hangosan szavalom :) :)
| |
| 74. | [tulajdonos]: ne legyen igazam | 2022-06-10 19:34 | Ady Andre
Rohanunk a forradalomba
Utólszor raktak katonákat,
Pandúrt s vérebeket nyakunkba:
Végig-kacag vidám testünkön
Győzedelmes tervünk: a Munka.
Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,
Rabságok, sebek, búk és keservek
Izzadtságos, rossz, magyar földjét
S ha most támadunk, le nem vernek.
A csúf Halált itt vetették el
Soha-soha ki-nem-kelésre
És ma mégis a Duna-tájon
Legbujább a harag vetése
S itt liheg a Halál virradatban,
Mint szabadulás hite a rabban,
Ez a legkülömb élet-sejtő
Ma nálunk jár-kél legvigabban.
Néztek bármerre, sorsot láttok
És isteni robbantó kedvet,
Élettel-kináltak aggódnak
S buta haldoklók lelkesednek:
Nép készül az ó selejtes bűnre
S mielőtt a régi mód letünne,
Már összefogva az új itt áll
Glóriásan és fölkészülve.
Minden a Sorsé, szeressétek,
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot.
Mert ő is az Idők kiküldöttje
S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze
Hunnia úri trágyadombja,
Ez a világnak nem közösse.
Bécs, babona, gróf-gőg, irigység,
Keletiség, zsandár, alázat,
Egy Isten se tudná lefogni
Ereinkben ma már a lázat.
Ma még tán egymást összetévesztjük,
Holnap egy leszünk, észre se vesszük.
Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt,
Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.
Hallgassátok az esték zümjét
S friss sóhaját a reggeleknek:
Budapestnek futós uccáin
S falvak csöndjén dühök remegnek.
Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,
Olyat látunk, amit sohse láttunk:
Oldódik a nyári melegben
Fagyos, keserves, magyar átkunk.
Eljött hát végre a pusztánkba
Isten szent küldöttje: a Sátán.
Szüzek voltunk a forradalmak
Magas, piros, hős nászi-ágyán.
De bőrünk alól kisüt lobogva
Már vérünk, e bús, mindeddig lomha.
Csönd van, mintha nem is rezzennénk
S rohanunk a forradalomba.
| |
| 73. | [tulajdonos]: csakok és alig-ok | 2022-06-09 13:30 | | ej, mintha látnám a szomorú véget, Krisztina ki lesz tíltva megint, Antal megsértődik és nem jön, Tamás próbálkozik még a lehetetlennel, de egyre kedvetlenebb, a kemény mag persze kitart, de inspirálatlanul lézeng , talán Márk még hozza a színeit, de spórol, nem érdemeljük, a Dokk fáradt sztyeppe valahol a költészet és a közhangulat halmai között, mintha kiszáradt volna az összes erő | |
| 70. | [tulajdonos]: Re Tamás | 2022-05-16 10:31 | | Köszönöm, hogy írt, kedves Tamás! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
