NAPLÓK: Ines Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 09:04 Összes olvasás: 22567| 8. | [tulajdonos]: Különb | 2006-10-24 10:44 | Talán a pestenlakással szükségszerűen együtt jár, hogy átlagos sebességem gyalog a duplájára nőtt, egyéb közlekedési eszközökön (kivéve metró, mert azt inkább nem...) kábé negyedére csökkent.
És tegnap a Kacsóh Pongrácnál elvágtázott mellettem egy hatos villamos.
Emlékszem, le akartam írni még valamit, talán a tegnapról, de már nem tudom, mi volt az. Pedig jól hangzott.
Nem kellett volna elolvasni a híreket, no. Vagy nem kellett volna elaludni.
Vészterhes időkben. Ó-ó. Különféle nagy és kicsi, jelentős és jelentéktelen személyek az utcán. Szónokolnak. Önjelöltek és kevésbé önjelöltek. De hogy ki kicsoda, az csak nézőpont kérdése. A többi... szóra sem érdemes. Ez nem azt jelenti, hogy ne törődnénk vele. (bele)
Tudod, ugye, hogy ha nem ilyenkor találkozunk, akkor csak zenéről meg haverokról beszélgettünk volna? Így kipiszkáltam belőled sokmindent, és meghallgathattam, mert szeretek hallgatni, és aztán én is elmondhattam, pedig nem nagyon szeretek beszélni. Végül is fölösleges, táncolnánk inkább, ha szeretsz, úgyse mondod el. Én nem fogom. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6. | egy költő: vagyunk | [tulajdonos]: Köztünk járnak | 2006-10-23 15:23 | Nem mindenki költő, aki annak látszik. Vagy így: a költőt te teremted meg az elvárásaiddal. Ha számodra az a költő, aki szakadt, fehér ingben buzdít forradalmi felfordulásban, olyat is találsz (ma biztosan, csak ki kell menned a körútra), de olyat is, aki főállásban matematikát tantí vagy hobóként járja a magyar falvakat.
Költők és kurvák nagyon hasonlítanak egymásra. Rejtőzködnek, illegitimek. De vannak. Köztünk is járnak, és más világokban is. Ha keresed, megtalálod őket. | |
| 5. | [tulajdonos]: Köztünk járnak | 2006-10-22 19:39 | Mindenki olyan erőlködve próbál verset írni, mintha az élete múlna rajta, hogy "költő" legyen. Mert ugyebár mindenkiben egy költő veszett el, csak ki bánat lehet az az egy?
Ha fogcsikorgatva megírjuk A Verset, majd előjön szépen, és megveregeti a vállunk, "Jól van, jól, ez férfimunka volt"?
Előbbi gondolatmenetből az következne, hogy bennem is elveszett. Meg hogy a költőnek talán rossz a tájékozódóképessége. Vagy csak nem fér ki a szájamon, fülemen. Vagy máshol. Költőt szülni is, milyen már.
De nem is lehet költő bennem. Sose szeretkeztem mondjuk Pilinszkyvel. Ennek fizikai akadályai is lettek volna. Most is, mert nem ismerek ilyeneket. Talán nem is léteznek költők, csak versek léteznek, meg hozzá illusztrációnak készült fényképek, kávéházban, barátokkal, a gyerekkorból, fiktív képek, és mindenki azt hiszi, hogy a verseket emberek írják, olyan emberek mint mi, vagyis ezt próbálják hinni, de közben meg úgy gondolják, hogy a költők azok olyan félig isteni lények. Akinek jegy van a homlokán. Ez is milyen.
Majd ha egyszer találkozom egy költővel, aki éppen nem előadást tart hallgatóknak vagy gimnazistáknak, talán elmondom. Ha érdemes.
Kötve hiszem. | |
| 4. | [tulajdonos]: Légy a szobámban | 2006-10-22 16:46 | | Mikor a listát egy határozott, de görcsös mozdulattal keresztülhúzza a menstruáció... meg egy bögre fahéjas kakaó. Saját gyártmány. | |
| 3. | [tulajdonos]: Lélek-tan | 2006-10-21 15:54 | Gyermeklélektan (Mérei-Binét) zhra, Fejlődéslélektani vizsgálatok (Kósáné Ormai V.-Járó K.-Kalmár M.), teszthez, kérdéssorhoz, megfigyeléshez, Anatómia (Mihály. A.) fénymásolni, Történelem és pszichológia füzet, vázlatbefejezni, ímélrengeteg, mert annyira nem érünk rá, h élőben írjuk a közös jegyzőkönyvet élettanra, Matematikai statisztika (Vargha A.), könnyű esti olvasmánynak. Mit is felejtettem el? Ja persze, aludni.
"Ines egyetemista lett" c. rovatunkat hallották, a művésznő most visszavonul önironikus magányába. (Minden szó idézőjelben...) | |
| 2. | [tulajdonos]: Hello, Dolly! | 2006-10-13 21:43 | Romanitkus lányregény lesz a végén...
A szingli bölcsészlány tereget, megcsörren a mobiltelefonja, és mit tesz a vakszerencse (kackac), éppen az hívja, akire egész nap gondolt. De vajon kire gondolt az, akire gondolt? Netán magára a szingli bölcsészlányra? Az elmúlt egy percben biztosan, vagy esetleg kettőben. A bölcsészlány (aki valójában pszichológushallgató, és hát az az eltén külön kar...), persze mindezt nem gondolja végig, csak kivár hármat (mert mégis milyen már rögtön felkapni a telefont), aztán... Valaki kirecseg, -sziszeg, -nyiffog a lány (én) szájából, valami egészen földöntúli hangon (ld. Alien 1-2-3-4). Na igen, megfázás. De így is, zoknikkal és trikókkal a kézben, konyharuhát hajtogatva, macinaciban is sikerül lebeszélni a randit.
--- Életem első. Azt hiszem. ---
Legszívesebben macinaciban menne, ehelyett holnap venni fog egy felsőt (turkálóban, ofkorz). Mellesleg nem rajong ám, eddig csak arra játszott, hogy ne csináljon hülyét magából, és minél elérhetetlenebbnek tűnjön. Gusztustalan kis játékok, amikben a szingli bölcsészlányok is mind részt vesznek, míg a Nagy Szerelmet várják, és persze, hogy nem jön el. Aztán hozzámennek egy helyes bölcsész vagy mérnök-informatikus fiúhoz. A lényeg, hogy a diplomák jól mutatnak egymás mellett a falon, és aztán mellé lehessen rakni a gyerekek fényképét is. A gyerekek is jól mutatnak a falon.
De elkalandoztam a történet lényegi részétől. Hétfőn este a bölcsészlány (aki valójában pszichológushallgató és gyolcsszoknyája sincsen) a Schönherz kollégiumba megy jazzklubba. Legalább jazz. Louis visszaköszön. Hello, Mr. Armstrong! | |
| 1. | [tulajdonos]: A kezdet | 2006-10-13 16:06 | Címadásban sosem jeleskedtem. Ez az eleje, hogy minek, azt nem tudom. Talán semmi nem lesz belőle, mert én mindig feladom, megunom, kihátrálok, elvesztem, elhagyom, ottfelejtem, elfelejtem.
Bemutatkozásnak ez elég lesz.
Hársfateát iszom, mert beteg vagyok, és kifejezetten jólesik.
Igazából nem azért iszom teát, mert beteg vagyok, a betegséget legtöbbször (most is) nagy ívben le. Azért iszom teát, mert szeretem, meg mert jólesik, meg mert kedvem volt hozzá. Hasonlat. Blog. Érted. Művészi, meg mittudomén.
Most pedig a betegségnek az a része következik, mikor a beteg lefekszik az ágyába, nyakig betakarózik és olvas. József Attilát, Adyt vagy Rowlingot, még nem tudja. De a beteg ágyában (sajnos) (véletlenül) csokoládé van, és (mert elszállt szingli bölcsészlány) (mert kifinomult a zenei ízlése) (francse tudja, miért) Louis Armstrongot hallgat.
Kezdetnek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
