| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| Prózák |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-12-12 17:42 Összes olvasás: 428966Olvasói hozzászólások nélkül| 7030. | [tulajdonos]: versek | 2024-01-29 08:39 | Kedves Játszótársak, jöttem a versekkel. Heten vannak.
Üdv: Moha
1.
Fő tér 21.
gyenge eső szitál hibátlan nem vagyok zene szól halk gitár ott szőke fény ragyog csak egy pillanat volt a tér sem üres már minden kis kő dalol egy kóbor macska vár
2.
Hét perc fény
Folyóparton ülök az Epte kanyarulatában, és festem a vizet meg azt a négy fát, akár Monet. Mellettem egy fénykép. Nagy- anyámat ábrázolja a szép ruhában a cseresznyefán. Haja szőke kalászok pillanatát idézi. Itt is rám hasonlít. Vajon azokat a fákat festem-e mint Claude? Nem tudom. Néha köd szitál képeimben, máskor ragyogó rózsaszínek. Mindig áradnak, sosem fogynak, formátlanságukkal töltve ki a teret. Jegenyenyaram. Belefestem a szelet, ha hajlik is a törzse. Egyenesen áll. Ki kellett jönnöm ide, mert valaki jegenyenyárnak hív. Meg kellett tudnom milyen a kérge. Pihafa. Mosolygok. Puhafa. Erős ez a törzs, hibátlan. A férfi leül a Rábához, kinyitja a horgászbotot, a kicsi széket, és átváltozik költőből horgásszá. Nézem a Rába mosta köveket, mert nem kell Epte, nem kell Franciaország, sem Monet. Csak a fű a nevetés. A szél bor- zolta folyó. A férfi. Beleharap a körtébe. Mézízű. Szeretem a vadkörtefák illatát. Jegenyenyár.
3.
pillanat
hibátlan bőröd szőke pillanat ledönt lábamról a delej kábulat fény szitál ekkor csillámló ködöt cseppeket gyűjt össze gödrös köldököd elveszik a tér geometrikus homály kő kövön nem marad átadom a lét birtokjogát
4.
Árván és ártatlanul
Az ekrazittal lebontott város egy pillanatra feltámad az emlékezés tükreiben, és hibátlan lesz megint a sok ház, tér és utca, de összedől újra, és megint az emlék lesz erősebb, köveit betakarja a por, a porra keserű guanót ragaszt az idő, és nem vesszük észre, sosem volt a miénk, csak laktunk benne árván és ártatlanul, de főleg boldogan, mert a fény vendégei voltunk, de gyermeki szőke hajunkra az ég már deres őszt szitál.
5.
Sarki fény
Hibátlan szőke a téren, rőt fény szitál, ékkő pillanat.
6.
Két sorra
„Miközben nyugodtan legel, minden vad látja a leshelyet.” (Filip Tamás)
Miközben nyugodtan legel, a leshelyt látja mind a vad, s lépteik alá hever minden hibátlan pillanat. Idő és tér nem balzsam ott, szőke kövek közé jutottam, akaratgyenge angyalok szitálnak fényt bennem unottan.
7.
A síron túl
Eső szitál, de szőke fényed áttör a téridőn. Jövő, se messzeség nem feledtet el. Te vértelen fehéren pihensz rideg kövek között. Varázs-kör,
mi téged átölel, a holtak titka. A pillanat csak áll, a csöndbe dermed. De végtelenbe átlopott szerelmed nem enged el, szakíthatatlan inda.
Tavaszt se várva, télbe burkolódzom. Szememre barna, nagy bogár, a bánat ül. Olykor álmodok veled. Helyetted
is árva-én a régi képet óvom. Szemöldöködnek íve oly hibátlan. S dalunkat dúdolom, hisz úgy szeretted.
| | Olvasói hozzászólások nélkül| 7029. | Szilasi K.: vers | 2024-01-28 21:02 | Szilasi Katalin
A síron túl
Eső szitál, de szőke fényed áttör a téridőn. Jövő, se messzeség nem feledtet el. Te vértelen fehéren pihensz rideg kövek között. Varázs-kör,
mi téged átölel, a holtak titka. A pillanat csak áll, a csöndbe dermed. De végtelenbe átlopott szerelmed nem enged el, szakíthatatlan inda.
Tavaszt se várva, télbe burkolódzom. Szememre barna, nagy bogár, a bánat ül. Olykor álmodok veled. Helyetted
is árva-én a régi képet óvom. Szemöldöködnek íve oly hibátlan. S dalunkat dúdolom, hisz úgy szeretted.
| | Olvasói hozzászólások nélkül| 7027. | [tulajdonos]: helyzet | 2024-01-27 21:05 | Kedves Játszótársak!
Nagy öröm, két újabb vers érkezett. Vasárnap éjfélig várom a többit.
Moha | | Olvasói hozzászólások nélkül| 7026. | Vincze Sándor: Árván és ártatlanul | 2024-01-26 18:10 | Az ekrazittal lebontott város egy pillanatra feltámad az emlékezés tükreiben, és hibátlan lesz megint a sok ház, tér és utca, de összedől újra, és megint az emlék lesz erősebb, köveit betakarja a por, a porra keserű guanót ragaszt az idő, és nem vesszük észre, sosem volt a miénk, csak laktunk benne árván és ártatlanul, de főleg boldogan, mert a fény vendégei voltunk, de gyermeki szőke hajunkra az ég már deres őszt szitál. | | Olvasói hozzászólások nélkül| 7025. | Edit: vers | 2024-01-26 16:45 | Ötvös Németh Edit
pillanat
hibátlan bőröd szőke pillanat ledönt lábamról a delej kábulat fény szitál ekkor csillámló ködöt cseppeket gyűjt össze gödrös köldököd elveszik a tér geometrikus homály kő kövön nem marad átadom a lét birtokjogát
| |
| 7024. | [tulajdonos]: helyzet | 2024-01-25 10:02 | Kedves Játszótársak!
2 versnél tartunk, és vasárnap este szeretnék zárni.
Mai versélmény.
Sebők György: Timelapse-töredékek
Olvassátok el, csodálatos!
Moha | | Olvasói hozzászólások nélkül| 7023. | Krisztina: pályamű | 2024-01-24 19:42 | Hét perc fény
Folyóparton ülök az Epte kanyarulatában, és festem a vizet meg azt a négy fát, akár Monet. Mellettem egy fénykép. Nagy- anyámat ábrázolja a szép ruhában a cseresznyefán. Haja szőke kalászok pillanatát idézi. Itt is rám hasonlít. Vajon azokat a fákat festem-e mint Claude? Nem tudom. Néha köd szitál képeimben, máskor ragyogó rózsaszínek. Mindig áradnak, sosem fogynak, formátlanságukkal töltve ki a teret. Jegenyenyaram. Belefestem a szelet, ha hajlik is a törzse. Egyenesen áll. Ki kellett jönnöm ide, mert valaki jegenyenyárnak hív. Meg kellett tudnom milyen a kérge. Pihafa. Mosolygok. Puhafa. Erős ez a törzs, hibátlan. A férfi leül a Rábához, kinyitja a horgászbotot, a kicsi széket, és átváltozik költőből horgásszá. Nézem a Rába mosta köveket, mert nem kell Epte, nem kell Franciaország, sem Monet. Csak a fű a nevetés. A szél bor- zolta folyó. A férfi. Beleharap a körtébe. Mézízű. Szeretem a vadkörtefák illatát. Jegenyenyár.
| | Olvasói hozzászólások nélkül| 7022. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2024-01-22 09:17 | Elkészült a pályázmányom Francesco de Orellana Fő tér 21.
gyenge eső szitál hibátlan nem vagyok zene szól halk gitár ott szőke fény ragyog csak egy pillanat volt a tér sem üres már minden kis kő dalol egy kóbor macska vár | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|