| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 11:46 Összes olvasás: 436581Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 7070. | argumentum: szavazat | 2024-02-17 11:44 | | A 3. örökség című versre szavazok, leginkább a "nyála imakönyvízű" kifejezés okán. | |
| 7069. | [tulajdonos]: versek | 2024-02-17 11:01 | Kedves Játszótársak!
Szavazásra bocsájtom a verseket:
1. Nénike
Kórházba vitték délben a nénikét.
Mentősfiúk jöttek, felemelni őt,
s hozták le lassan, nagykabátban.
Két emelet lefelé, utolszor.
Könnyű örökség, kósza derűje szállt
hordszéke mellett, ferde mosollyal ült,
már karja sem mozdult arányos
konytba simítani szürke tincsét,
s vállára hullámzott, szabadon, miként
lappangva élő, távoleső gyerek-
korában. Gyöngén összeértek
szirmai, mint a virágnak este.
2. Les mal du Fleurs
Arányokat számol ujjain az ember,
ki szirten áll, és újra elhiszi
hogy a párhuzamosok összeérnek.
Mert odalenn az utcán hullámzik,
és nőttön nő, de még pár emelet.
De elér, föl a szája magasáig,
és az antik örökség oda lesz.
Elúszik minden, a távoleső igék,
elúsznak a rég lappangó virágok,
hogy kinyíljanak a sár tengerén.
3. örökség
összeért a talpunk nyáron
a meggyfa alatt feküdtünk
amíg el nem árultad anyánknak
hogy nem dolgozom
aránytalanul osztotta a munkát
neked semmit nekem mindent
is el kellett végeznem
hullámzott a mogyoróbokor
mikor a lappangó betegség előtört belőle
éreztem hogy
anyánk nyála imakönyvízű
emeletes házat álmodott
egy távol eső vidéken
az örökségét te kaptad
és én nem irigyeltem
4. Vihar előtt
Forró levegőben hullámzik a nyár.
Viharelőző, emeletnyi a csönd.
Ahol összeér az éggel a föld,
a távoleső hegyek csúcsa kihasítja
egy nagy, fekete felhő hasa alját.
A völgyben föltámad az ember
ősi öröksége, a lappangó félelem.
Elbújik, aki él, hiszen annyira
aránytalan lenne a harc a viharral.
5. furastrand
pedig a tenger alig hullámzik
ez sem magasabb mint két emelet
a távoleső part nem is látszik
összeér így is lassan betemet
lappangó kór idegekkel játszik
az arány ma csak fordított lehet
valaki zavarosban halászik
az örökség mindent helyretehet
| |
| 7068. | [tulajdonos]: biztatás | 2024-02-16 10:58 | Kedves Játszótársak!
Öt vers érkezett be határidő előtt. Ha valaki még tervezi, hogy verset ír a hét szóra, de több időre van szüksége, mint a mai nap, szóljon.
Én még nem jutottam odáig, hogy a verssel foglalkozzam. Nagyon zsúfolt hetem volt. És még nincs vége.
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7067. | Moha: pályázmány | 2024-02-16 09:18 | Moha
Nénike
Kórházba vitték délben a nénikét.
Mentősfiúk jöttek, felemelni őt,
s hozták le lassan, nagykabátban.
Két emelet lefelé, utolszor.
Könnyű örökség, kósza derűje szállt
hordszéke mellett, ferde mosollyal ült,
már karja sem mozdult arányos
konytba simítani szürke tincsét,
s vállára hullámzott, szabadon, miként
lappangva élő, távoleső gyerek-
korában. Gyöngén összeértek
szirmai, mint a virágnak este.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7066. | argumentum: pályamű | 2024-02-16 07:31 | (szerző: argumentum)
Les mal du Fleurs
Arányokat számol ujjain az ember,
ki szirten áll, és újra elhiszi
hogy a párhuzamosok összeérnek.
Mert odalenn az utcán hullámzik,
és nőttön nő, de még pár emelet.
De elér, föl a szája magasáig,
és az antik örökség oda lesz.
Elúszik minden, a távoleső igék,
elúsznak a rég lappangó virágok,
hogy kinyíljanak a sár tengerén. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7065. | Edit: vers | 2024-02-13 20:49 | Ötvös Németh Edit
örökség
összeért a talpunk nyáron
a meggyfa alatt feküdtünk
amíg el nem árultad anyánknak
hogy nem dolgozom
aránytalanul osztotta a munkát
neked semmit nekem mindent
is el kellett végeznem
hullámzott a mogyoróbokor
mikor a lappangó betegség előtört belőle
éreztem hogy
anyánk nyála imakönyvízű
emeletes házat álmodott
egy távol eső vidéken
az örökségét te kaptad
és én nem irigyeltem
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7064. | Szilasi K.: vers | 2024-02-12 15:41 | Szilasi K.
Vihar előtt
Forró levegőben hullámzik a nyár.
Viharelőző, emeletnyi a csönd.
Ahol összeér az éggel a föld,
a távoleső hegyek csúcsa kihasítja
egy nagy, fekete felhő hasa alját.
A völgyben föltámad az ember
ősi öröksége, a lappangó félelem.
Elbújik, aki él, hiszen annyira
aránytalan lenne a harc a viharral.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
