NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-10-17 04:02 Összes olvasás: 4078906944. | [tulajdonos]: játék | 2023-12-26 16:43 | Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz-e játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Kedves Játszótársak!
Egy kortárs költő verséből hoztam a szavakat. Vajon mi lehet a megfejtés?
só, minden, magány, remény, ahogy, nekem, van
Zárás: Január 1. Legkésőbb 18 óra.
2023. utolsó játéka, csak mondom. | | Olvasói hozzászólások nélkül6942. | [tulajdonos]: eredmény | 2023-12-24 10:23 | Kedves Játékosok! Ez a forduló nagyon kiegyenlített volt, senki sem maradt pont nélkül. Az élen is holtverseny van, Moha és Edit 1,5 – 1,5 ponttal. Majd beszéljék meg Páfránnyal, ki legyen a következő játékvezető. Piros pontot egyedül csak Simf kap. Az alapvers:
József Attila: Karácsony
Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé.
Mindenkinek köszönöm a játékot, és szép karácsonyt kívánok! Szeretettel: Kati
1. argumentum Francesco 1p.
hívószó
Játszani jöjj, komolyan, mielőtt homlokodon mélyülnek a ráncok!
Csengőszót hallok, és sietősen lépek ki a lombok alól, le a partra,
hol a bálnák kórusa már énekli: Ablakaink függönnye kátrányos...
2. Moha Simf 1p. Edit 0,5p.
Mottó: "Fenn a létrán áll két angol. Végzetük szörnyen lehangol," (Eörsi István: Szigetországi tragédia)
Tragédiák a nagyvilágból. (megszívlelendő bölcs tanácsokkal)
Állt a létrán két kínai, létük sietős kínjai már nyugszanak fenn, vagy bárhol, mert leestek a létráról, bölcs tanácsadó úgy bizony, léted védi a tériszony.
Fent a létrán állt két orosz, s porhüvelye nem fog porosz- kálni többet csengő tajgán, kinek létra fekszik tagján, komolyan lesz böjtje, torja, ha csábított a lajtorja.
Fent a létrán állt két arab, felszabadultak már a rab földi létből, mert létrájuk eldűlt, s énekelnek rájuk, hallgass rám, vagy ki fogsz hűlni, eldűl, ami el tud dűlni.
Fent a létrán állt két német, mert láttak egy vicces mémet, azt akarták kipróbálni, s nem fognak már lábra állni, homlok, bízhatsz végső okban, ám ne bízz egy létrafokban.
Fent a létrán nincs már senki, lombok alatt, japán, jenki, lehetsz bármely náció, hat a gravitáció, tárj ablakot, s lásd az ára, ez lesz, ha mászol létrára.
3. Simf Szilasi K. 0,5p.
Érkezés
Réges-rég volt, mikor elindult velem, veletek. Egykor varázsfénytől csillogó ablakai ónos konoksággal sietnek sehová. Hajdan kíváncsi kisgyerekek szorították homlokukat az üvegnek, s énekelték csengő hangon az ifjúság himnuszát. Ám az őszbe borult sínek kusza váltói egyre hangosabban kattognak, a töltés menti virágok, lombok megadóan süppednek az enyészet ágyába, s a talpfák korhadása megállíthatatlan. A valamikori olthatatlan derű reszketeg komolysággá vénült. Nem maradt már más, mint leszállni róla, ha befut, amikor befut.
4. Francesco de Orellana Edit 0,5p.
tiltak...
na de most komolyan! a csengő énekel? csörög csattog zörög de így sem érdekel
na de most már tényleg! siető emberek? ablak előtt állva? inkább csak nevetek
na de álljunk már meg! ráncos öreg homlok? az agyam mögötte amíg összeomlok
na de mondjuk már ki! a lombok eltűntek csak a homok maradt a színek kihűltek
5. Szilasi K. argumentum 1p.
Karácsony előtt
Lombtalanok a téli fák. Szemérmetlen csupaszok, ágaskodnak az ablak előtt. Járókelők jönnek-mennek erre, homlokukon ráncolódnak a gondok. Örömtelen a ma, komolykodik a holnap. Valaki távol sír talán, vagy halk hangon szomorút énekel. Karácsony lesz, borús, fekete. De ha cseng a csengő, sietni kell megünnepelni a születést.
6. Ötvös Németh Edit Moha 1p. Szilasi 0,5p.
téli anzix
énekel egy vándorlegény kutyája vak bozontos
minden ablak zárva vagyon lerágták már a csontot
csak a kántor siet haza kezében van a kulcsa
homloka az verejtékes borral tele a gyomra
komolytalan az élete az asszonya elhagyta
lombok alatt némán baktat poros fűzős bakancsa
csengőt nyomja akaratlan hátha a nő visszatért
kövér macska az udvarból megrettenve visszanéz
| | Olvasói hozzászólások nélkül6940. | [tulajdonos]: Helyzet | 2023-12-23 19:19 | Egy szavazatra még várunk. /Kati | | Olvasói hozzászólások nélkül6939. | Moha: szavazás | 2023-12-23 13:02 | Nehéz döntés, de legyen a 6-os, a záró csoda két sorért. | | Olvasói hozzászólások nélkül6938. | Edit: voks | 2023-12-23 09:00 | 2-0.5 4-0.5
Boldog Karácsonyt mindenkinek! | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül6935. | [tulajdonos]: szavazásra | 2023-12-23 00:36 | Hat vers született, én ennyinek is örültem, köszönöm a pályázóknak . Szavazzatok!
1.
hívószó
Játszani jöjj, komolyan, mielőtt homlokodon mélyülnek a ráncok!
Csengőszót hallok, és sietősen lépek ki a lombok alól, le a partra,
hol a bálnák kórusa már énekli: Ablakaink függönnye kátrányos...
2.
Mottó: "Fenn a létrán áll két angol. Végzetük szörnyen lehangol," (Eörsi István: Szigetországi tragédia)
Tragédiák a nagyvilágból. (megszívlelendő bölcs tanácsokkal)
Állt a létrán két kínai, létük sietős kínjai már nyugszanak fenn, vagy bárhol, mert leestek a létráról, bölcs tanácsadó úgy bizony, léted védi a tériszony.
Fent a létrán állt két orosz, s porhüvelye nem fog porosz- kálni többet csengő tajgán, kinek létra fekszik tagján, komolyan lesz böjtje, torja, ha csábított a lajtorja.
Fent a létrán állt két arab, felszabadultak már a rab földi létből, mert létrájuk eldűlt, s énekelnek rájuk, hallgass rám, vagy ki fogsz hűlni, eldűl, ami el tud dűlni.
Fent a létrán állt két német, mert láttak egy vicces mémet, azt akarták kipróbálni, s nem fognak már lábra állni, homlok, bízhatsz végső okban, ám ne bízz egy létrafokban.
Fent a létrán nincs már senki, lombok alatt, japán, jenki, lehetsz bármely náció, hat a gravitáció, tárj ablakot, s lásd az ára, ez lesz, ha mászol létrára.
3.
Érkezés
Réges-rég volt, mikor elindult velem, veletek. Egykor varázsfénytől csillogó ablakai ónos konoksággal sietnek sehová. Hajdan kíváncsi kisgyerekek szorították homlokukat az üvegnek, s énekelték csengő hangon az ifjúság himnuszát. Ám az őszbe borult sínek kusza váltói egyre hangosabban kattognak, a töltés menti virágok, lombok megadóan süppednek az enyészet ágyába, s a talpfák korhadása megállíthatatlan. A valamikori olthatatlan derű reszketeg komolysággá vénült. Nem maradt már más, mint leszállni róla, ha befut, amikor befut.
4.
tiltak...
na de most komolyan! a csengő énekel? csörög csattog zörög de így sem érdekel
na de most már tényleg! siető emberek? ablak előtt állva? inkább csak nevetek
na de álljunk már meg! ráncos öreg homlok? az agyam mögötte amíg összeomlok
na de mondjuk már ki! a lombok eltűntek csak a homok maradt a színek kihűltek
5.
Karácsony előtt
Lombtalanok a téli fák. Szemérmetlen csupaszok, ágaskodnak az ablak előtt. Járókelők jönnek-mennek erre, homlokukon ráncolódnak a gondok. Örömtelen a ma, komolykodik a holnap. Valaki távol sír talán, vagy halk hangon szomorút énekel. Karácsony lesz, borús, fekete. De ha cseng a csengő, sietni kell megünnepelni a születést.
6.
téli anzix
énekel egy vándorlegény kutyája vak bozontos
minden ablak zárva vagyon lerágták már a csontot
csak a kántor siet haza kezében van a kulcsa
homloka az verejtékes borral tele a gyomra
komolytalan az élete az asszonya elhagyta
lombok alatt némán baktat poros fűzős bakancsa
csengőt nyomja akaratlan hátha a nő visszatért
kövér macska az udvarból megrettenve visszanéz
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|