1. Tiszai P. Imre: Nyáridő
(aszfalt, szag, meglep, tép, vörös, karcsú, remeg – Hepp Béla szavai)
megfolyt aszfalt, penetrás szag, nyár közép,
csúcsdöntő celzius, felhőtlen ég, talán majd
éjszaka egy vihar tép szét s levegőt kapsz
megremeg a karcsú torony, harangszót hint
szét, meglepően súlyos a kongó hang törtetése,
vöröslő ég-alja ígér holnapra szelet
2. Tiszai P Imre: lezárva
(fakó, kárhozat, gyűrű, pőre, hűtlen, foszló, lezárt – Gyurcsi szavai)
arcodra fakult a múlt, apró ráncok
szabdalják, lezárt szemed mögött
egy film forog - velünk
gyűrű fogja még ujjad, pőre bőröd csak
súlya izgatja, hűtlenséged már itt van,
kárhozat az ágyadban
foszlik a világ, lezárt ajtók soha
nem nyílnak, kárhozat minden,
s benne Te a bűnös maradsz
3. Tiszai P. Imre: Nyáridő
(fröccsen, szemfedő, hűs, karcsú, ritkán, gusztusa, tombolán – Ötvös Németh Edit szavai)
hőség fröccsen, a hűség is árnyékbe bújt,
gusztustalan már a nyár, ritkán eső-cseppek
mint tombolán nyert élet a rögöknek
karcsú derekadon pihentetem szemem,
s lehunyom, örök este jön, mint
szemfedő a halott világra
4. Tiszai P. Imre: Vagyok
(mosó, ébredés, ég, foltozott, eső, egy, kávé – Tiszai P. Imre szavai)
Egy folt vagyok lepedőd szélén,
egy éjszakád - vagy sok - minek végén
az ébredés lekozmált kávét hozott,
az égre foltozott felhőket futtatott,
esőt várok, mindent tisztára mosó
esőt.
5. Tiszai P. Imre:
(csend, inda, visszhang, szél, régi, villanás, orgona – Dobay Katalin szavai)
Dombok csendje fon körbe,
ágak között egy villanás
a napsugár, indák fonódnak
rám, él a világ, csak én
lépek halott módjára,
hallgatom ahogy a szél
kelt visszhangokat a
régi világomból, s mint
orgona emlékező hangja
idézi szavad: - szeretlek.
6. Tiszai P. Imre: Vihar kell
(vihar, parfal, láng, élet, hab, omol, zúgó – Tiszai P. Imre szavai)
Unom a nyugalmat, láz éget,
nekem vihar kell, zúgó habok öleljenek,
vad orkán ragadjon magával, röpítsen,
omoljanak a partfalak, fákat döntsön a szél,
sodorjon tengerig a folyam, ne kíméljen,
lángoljon a tűz, égessen el, ez az életem,
ez a szerelem.
7. Tiszai P Imre: álom
(éjtakaró, csípőd, pihék, övezte, csend, melled, erdő – Tiszai P. Imre szavai)
megálmodtam
a pillanatot, mikor az éjtakarót húzzuk
esténkre és a csillag fénye
melled halmán megpihen, aztán lassan
elindul csípőd ívén át a combjaiddal
zárt gyönyörömig
8. Tiszai P Imre: rég volt
(kaszás, vodkanarancs, gatyába, mezítlábas, szemérmetlenül – Busznyák Imre szavai)
mezítlábas világ az
egy szál klottgatyás nyarak
a holtág mentén várva az ifjúságra,
a vodkanarancsos randevúkra,
mikor szemérmetlenül bámultunk
a miniszoknyák alá, hol nem mindig
volt bugyi
de messze volt még akkor a kaszás
9. Tiszai P. Imre
(bőségszaru, menekül, kémia, délibáb, hiába, élet, gyorsabban – Filip Tamás szavai)
Gyorsabban semmint a bőségszaru bírná,
úgy pörög az élet veled ember, minden kell
mit a délibáb fest vágyaid egére
fizika, kémia, biológia, létezés alapon,
menekülnél egy rossz világból, de hiába
mozdulsz - béna vagy, itt pusztulni fogsz
10. Tiszai P. Imre: Időben
(eleget, időben, tovább, hirtelen, bolond, sül, alapozó – Vajdics Anikó szavai)
Eleget loptál az időben, ne lépj tovább,
fékezz, nincs sehol már jövő, rád égett a ma,
a tegnap meg alapozó krém bőrödre, hogy
ebben a hőségben ne süljön rád hirtelen
bolondom.
11. Tiszai P. Imre:
(személyes, talált, hiba, író, bújik, keres, vers – Szilasi Katalin verse)
Verset keress, szép szót, egy vallomásban
bújik valahol, aki írta, hitt bennük,
rád talált, s te rátaláltál, egy hiba van
mindössze, kettőtök dolga ez, s így túl
személyes - ha két ember szerelmes.
12. Tiszai P. Imre
(macska, fűnyíró, eső, látszik, virág, veréb, alszik – Francesco szavai)
Alszik a kert, a virág a hőségben,
veréb lóg le alsó ágról, esőt várnak,
némi pír az ég alján hűvösebbet jósol,
kókadt kertben bolyonganak az árnyak.
Lusta macska hűsöl, félmagas fűben,
éppen halat fog egy nagy tóban,
riadtan ugrik fel, a fűnyíró mordul,
látszik megijedt, aztán ránt a vállán,
- morogj, morogj, egeret ez nem fog,
csak én, egyél áramot, én állok a gályán.
|
