| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-09-29 05:20 Összes olvasás: 550672Olvasói hozzászólások nélkül| 598. | [tulajdonos]: szavazás | 2019-09-12 17:50 | Hiába próbálok diszkrét lenni, csak arra jó, hogy akik már szavaztak, elbizonytalanodjanak, és újra szavazzanak.
Szóval, Oláh Imre szavazatára várunk.
Nem mellékesen kérdezem, kedves Anna, jelenleg Neked áll a zászló, örülnék, ha időd, és egyéb körülményeid megengednék, hogy adott esetben Te vezesd a következő játékot. | |
| 597. | [tulajdonos]: szavazás | 2019-09-12 12:41 | Továbbra is hiányzik egy szavazat.
(Aki biztonság kedvéért újra beküldte a sajátját, annak köszönöm.) | |
| 596. | [tulajdonos]: Szavazás | 2019-09-12 08:37 | Jó reggelt!
Egy (legalább) szavazatra várunk még, azonban annyi már bizonyos, lány győztesünk lesz. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 591. | [tulajdonos]: Szavazás | 2019-09-11 22:12 | Jöjjenek akkor a versek, aztán a szavazataitok
1.
zárókép
a napkörök egyre rövidebbek
a szemedben megmarad a hideg
zúgó csend a újra a füleimben
már sokadik kávé sem segít
az erdő nagy sötét fái közé
még egyszer becsap a jeges hullám
2.
vízkörök
kávé szemedben
újra (és újra) zúgó
hideg napkörök
idéznek fel
barnuló erdőt
hullám hajad becsapott
szertetört tükreit
3.
emlék
napkörökből fűzött nyakláncon
pihen a hold látszat ívén szemed
csengeted rám újra lágyan majd
erősen ismétled imád hamarosan
elmész- mondod és nem tűrsz vitát
kávéd kihűlt tested fagyott hideg
a szó is mi reményt adott
csókolnád még a múló jövőt
zúgó hullámok közt vergődve
elérted az égi kikötőt
becsapott a nap nem ébreszt többet
tó ölébe fagyasztotta könnyed
te írj csak akárhol is vagy
mennynek vagy pokolnak
is szüksége van rád
4.
Napkörök
A szót talán elhiszed,
újra és megint.
Ezt a reggeli
kávéd okán.
Azt pedig este a
a szentjános bogarak miatt.
Még nem tudod,
hogy a két szemed,
az újra és megint
mennyire számít.
Nyilván semennyire.
Fázol ebben az erdőben,
Pedig a napkörök
épp körbevesznek.
De benned hideg már
ez a furcsa táj.
Mintha elmenne
a magány valahová,
És vissza se akarna
jönni többé,
így hullámzik és hasad szét
a zúgók hegyén.
A nyár hadonászik,
hogy megállj, te ősz!
S te tél - ne csapj be!
Aztán meghalunk mi is.
Már kopog a há, az i, a té - az ajtón,
hogy mitőlünk is örökös
búcsúcédulát vegyen.
5.
DUPLA-DUPLA
hideg a kávénk
és keserű mint a halál
olyan ’dupla-dupla minden
nélküli’ ahogyan te szereted
mert az aromája ’csak így
élvezhető igazán’
isszuk hát cukor és hab
nélkül hidegen
de nem fogy
a szemünk most még
az emberek között keres
és már-már azt hisszük
hogy újra láthatunk amint
felgyűrt ingujjal nekifutsz
a felbőszült tömegnek
aztán hirtelen becsapva
érezzük magunkat mert
eszünkbe jut hogy neked
itt már nincs miért küzdened
és akkor hiányozni kezdesz
pedig te az vagy most is
ami eddig voltál
zúgó patak
hullám mosta kő
erdő mélyi villám sújtotta fa
és egy madár fölötted évek óta
csak azt lesi hogyan gyűlnek
a törzsedben évgyűrűkbe a napkörök
6.
Gyász-induló
Lásd, elindultam hát.
Itt hagyva a panelek
makacs szürkeségét,
már újra repülök feléd.
Fel, vagy épp le, mindegy,
ha hozzád visz az út.
Csak szólj, s én hallgatok
rád, csak hallgass, s így
leszel vezérszólamommá.
Emeld rám szemed,
hadd lássam ismét e
napkörök izzó ragyogását.
Érints meg, zúgó hullám
sodorjon hajdan volt
ébredések partjaihoz.
De lám, erdőnk helyén
csupán üszkös halom,
a vágy, s az ész becsap.
Ez az űr-hideg, ez a végső tél.
Megdermedt nyarak
várakoznak megfagyott
tavaszok és őszök közt,
hiába. A jég konok,
nem enged.
Én sem engedek.
Kívánlak, mint kávé
a gőz nyomását,
hajnalpírt a vak, s a látó,
vihar tombolását
az unott megszokás.
Megyek utánad.
…
Mosónő tején nevelkedett
borít majd rám éjtakarót…
„Talán ma még meg is talállak”
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 590. | Kiss Anna Mária: pici jav. | 2019-09-11 19:52 | A "játékos" vers hirtelen felindulásból született, s mint ilyen kicsit kacska. Picit javítottam rajta. Ha még lehet... Csók.
Napkörök
A szót talán elhiszed,
újra és megint.
Ezt a reggeli
kávéd okán.
Azt pedig este a
a szentjános bogarak miatt.
Még nem tudod,
hogy a két szemed,
az újra és megint
mennyire számít.
Nyilván semennyire.
Fázol ebben az erdőben,
Pedig a napkörök
épp körbevesznek.
De benned hideg már
ez a furcsa táj.
Mintha elmenne
a magány valahová,
És vissza se akarna
jönni többé,
így hullámzik és hasad szét
a zúgók hegyén.
A nyár hadonászik,
hogy megállj, te ősz!
S te tél - ne csapj be!
Aztán meghalunk mi is.
Már kopog a há, az i, a té - az ajtón,
hogy mitőlünk is örökös
búcsúcédulát vegyen. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
