Tudom, hogy feszült mindenki. Gyurcsinak üzenem: nem menyétet fogok bedobni, és nem a tyúkólba, hanem egy rejtőzködő embert teszek ki a napra, aki valamiért azt gondolta magáról, hogy ő fényérzékeny. Úgy járkált itt köztünk az utóbbi időben, mint egy kísértet. Saját magát zárta be a sötétbe. Most D-vitaminra van szüksége. Lehet, hogy leég első alkalommal, de arra is van gyógymód. Én az aloe verára esküszöm.
Még egy kis türelmet kérek. Most koncentráljunk a versekre. íme:
1. kurd népmese
otromba játék volt, szemlesütve néztük ahogyan kimúlik
karikába hajlott a teste és hét mesebeli stáción átesve végül a kardjába dőlt
már nem emlékszem mit tettem én vagy mit a szomszéd Zsuzsi
de az a béka tuti meg akart halni ez megbocsájható igaz
ugye édesanya te is érzed a homlokodon gyöngyözni a verítéket
kalamáris fekete tintája a könnyem lehet-e feltámadnia Uram annak a kis varangyosnak
akit megöltünk szerda este én meg a Zsuzsi útban a játszótér felé
2. Egy törött edény cserepei
Mi is az első? Talán a játék az udvarban, az otromba gerendák, karcsú pallók, és bakok között, a frissen fűrészelt tölgyfa illata. ... Aztán a játszi karikák a tó felszínén, ahogy a hálókról csepegő víz mintákat ír. Velük tartottam. Addig, míg végül ők tartottak velem. . Az asztalon papír, kalamáris, benne penna, középen néhány izzadtságos garas. Majd pár odavaló szó, és az érmék örökre szétgurultak. ... A vége felé kezdtek elszabadulni az indulatok. A kardot már nem tudtam megállítani, vér hullt, a katona üvöltött a fájdalomtól. Tettem hát, amit tenni tudtam. . S most itt, a végső hegynek is a tetejére érve, törött tagokkal, vérző homlokkal nézek le a töménytelen népre, és kérdezem, ennyi? Ez lenne hát az utolsó.
3. Az utolsó stáció
Borús a homloka a poétának, fekete karikák a szeme alatt. "Kard ki kard" párbaj az öreg kaszással, s az otromba játékban alulmarad. A legnehezebb a végső stáció. Le kell majd fednie a kalamárist, mert hosszúra nyúlik a vakáció.
4. A kegyelem balladája
A stáció legfelső fokán homlok egyenest tart a hegynek Marika, Karika Marika. Jelenségünk karddal tör át mindenen, ami ostoba játék. Erkölcse mélyen szántott, s a szoknya mindig térd alatt. Van hibája is persze, mint mindenki másnak, kinek keresztje, s sorsa ide tapadt. Olykor keserűbb az uborka, mit Marika mér, s otromba űrt hagy a képzelet, de most nevetni láttam ezt a drágát, hősünket, e hegynek tartó lényeget. Mert valahogyan, ki tudja, hogy, az élet könyvében nevét megtalálta. Kalamárisból tintával, vagy gót betűkkel, talán elektronikusan árnyaltan szedve volt, nem tudhatom, de nagyon boldog lett ma ez a szeplős, kis göndör, sokszor elvetett, megharcolt harcoknak kitett Istennek leánya.
5. VANNAK-VOLTAK-LESZNEK
„a viseltes szónak is hamva van” (Kányádi Sándor)
Én még vágtam derelyét rádlival, de a pereszlent, amivel az orsót pergették, már csak regényből ismerem; vannak szavak, amelyekhez úgy járok vissza, mint más a temetőbe megmohosodott márványon sírfeliratokat böngészni; vannak szavak, amelyek mellett bármikor kardot rántok, mint egy megveszekedett darabont, és ha kicsorbul az acél, rohanok véle a sarki kardcsiszárhoz; a huszonkettes busz és a metró helyett delizsánszra ülök, a stációkon fogatot váltok, nem shoppingolok, inkább beengedem a házba a kucsébert, akitől játékbubát, fürgetőt és zúgattyút vehetek az unokáimnak, meg iringát, ha befagy a tó, legyen mivel csuszkondázniuk, Szent Iván napján tüzes karikákat dobálok – sajbózom, magyarázom, ha kérdik, már megint mit művelek; öreg cselédünk – csupaszív, otromba debella – bár nem létezik, reggelente kenyeret dagaszt a melencében, a homlokán gyöngyözve gyűlnek az izzadságcseppek; ezt a verset (vagy mit) nem szövegszerkesztőbe írom, hanem merített papírra, és ha a végére érek, a pennámat elegáns mozdulattal a kalamárisba helyezem – akármilyen fríki vagy vírdo, én így offolok.
6. csontváz a szekrény helyett
karddal rajzolok karikát a homlokomra otromba játék de a kalamáris üres ez az utolsó stációja a semminek
7. Büszkeség és balítélet”
Homlokegyenest haladok az életem kiömlött kalamáris nem kék a tinta hanem fekete igazi otromba foltokat rajzolok vele vagy nélküle amikor jön a kérdés a miértre vonatkozóan ahogy ma ebédnél is aztán kard ki kard egymást kaszabolva a forró húsleves felszálló illatos gőzében párolódó semmi fölött a senki földjén rossz játék ez buta szokás dacból szőtt daróc merev anyaga soha nem puhul már megszokta hogy hibátlan vagy büszke egyre megy karika lehetetlen ebből csak egy elrontott ovális stációból is csak egyre több lesz belefáradtam.
Szerettem volna Simf verseit elolvasni, de a nevét nem ismerve, nem tudtam. Nekem ez számítana, más nem. Vajon, hogy érezheti magát most? Szorong ilyenkor az ember, mikor nem szeretné, hogy tudják személyazonosságát? Egyáltalán miért lehet a Dokkon valaki fedőnév alatt? Csak a verseit szerettem volna elolvasni...
Talán meg kellene kérdezni Tőle, s addig nem kiírni a nevét. Mert, ha Neki így jó, s a Dokk engedélyezte ezt, akkor nincs közünk hozzá, szerintem.
Merész lépésre szántam el magam. Új játékot szeretnék felajánlani. Nem teljesen újat, csak egy közbensőt. A játék célja: közösség-terápia. A tabuk ugyanis, ha nincsenek rituálisan beépítve egy közösség életébe, csak rákfenének jók. Előbb-utóbb megbetegszenek tőle az emberek. Ki hamarabb, ki később.
Simfről van szó. Én régóta sejtem, ki rejtőzik e mögött az álarc mögött. Biztos vagyok benne, hogy az illető számára játékként indult az egész. Simf, a füstember, a díszeitől megfosztott házban. Vagy ahogyan meztelenül áll a telke közepén. Szomorú és szép egyszerre. Ki feltételezne bármi gonoszságot egy Lázár Ervin-figuráról? Aztán valahogyan ráégett az álarc.
Az ajánlatom a következő: az eredmények kihirdetésekor, én beírom a Simf nicknév helyére annak a dokkolónak a nevét, akire tippelek. Ha eltalálom, nyertem. És talán nyerünk egy kis nyugalmat. Mindannyian. Biztos vagyok abban, hogy ez Simfet is kiszabadítja a börtönből, amibe saját magát "menekítette".
Tudom, hogy nagy vihart kavarok ezzel. Nem bánom. Engem nem köt titoktartási kötelezettség. A magam részéről ezzel az ügyet le is fogom zárni. Egyetlen szót sem szeretnék többet vitatkozni erről a dologról senkivel. A naplómat és a verseimet szeretném írni.
Meghosszabbítom a határidőt holnap délután négyig-re. Az eddigi alkotásokat illetően: mindig rácsodálkozom, milyen sokféleképpen és frappánsan be lehet dolgozni egy szövegtestbe az első látásra szanaszét guruló szavakat.
Harmadjára olvasom újra a beküldött verseket. Van köztük egészen rövid (három soros!), és akad hosszúra nyúló, barokkosan burjánzó. Mindegyik kerek egész. Egy valakit időmértékes sorokra és rímekre sarkalltak a szavak, más valaki évszázadokon átívelő témájú, modern balladát írt.
A figyelmes olvasó mindenkinél felfedezheti, mi lehetett az első szó, ami a költő figyelmét megragadta; szinte végig lehet követni a folyamatot, ahogyan a vers a többi szóval együtt a kulcsszó köré szerveződik. Az is mindig érdekes, ahogyan a megadott szavak egy része hangsúlytalanná válik, és olyan észrevétlenül épül be a versbe, mintha ott sem lenne. Keresni kell, nem felejtette-e ki a pályázó. Olyan is van, hogy érezni: éppen hogy csak be lett tuszakolva a szövegbe egy-egy szót, amivel a költő nem tudott igazán mit kezdeni. Magától soha nem tenné be a versbe. De néha éppen ez a jó. Kénytelenek vagyunk kimozdulni, le kell mondanunk a megszokott panelekről. Van, akinek az ilyesmi helyből jön, van, akinek nem árt, ha ezt gyakorolja. (Nekem pl.)
Elnézést a késlekedésért. A János kórházból jövök. A kisebbik fiamnak vízilabdaedzésen megrándult az egyik ujja. Nagyon csúnyán nézett ki, azt hittük el van törve.
Holnap kirándulni megyek, késő este megnézem, mire jutottatok a szavakkal. Nem kell sietni. Hétfőn zárok leghamarabb.
Két izgalmas szó érkezett eddig. Anna, úgy tűnik, hagyományt teremtett. A versláncot én nem annyira kedvelem, és fizikailag is kivitelezhetetlen számomra. Nem szeretnék folyamatosan a DOKK-on lógni miatta. De, ha Anna egyszer elindít egyet, abba szívesen beszállok.
Várom a többi szót.
Üdv: Anikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
