DOKK

Hetedíziglen bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-11-16 06:06 Összes olvasás: 418747

Korábbi hozzászólások:

5479.	[tulajdonos]: Helyzet? Jelen! Tés?	2022-05-25 20:56
Az elmúlt napok dinamikus fejlődése sajnos megakadt, továbbra is 3+1 pályázmámynál járunk (from the usual suspects)...várunk....

5478.	[tulajdonos]: mennyit nőtt a kis...	2022-05-24 20:13
Jött egy újabb pályázmány már 3+1 nél járunk, és egy helyes megfejtvény is. Természetesen nem haragszom a névcseréért ezért építettem be a régi teljes nevem végére. Kotkoda beépítésén még morfondírozok

5477.	Szilasi K.: megfejtés	2022-05-24 13:51
Szilasi k. A vers Tóth Árpád: Kastély és temető

5476.	Moha: bocsánat	2022-05-24 08:31
Drága Francesco de Orellana de la don Bazilio Kukory Mandiner Betamax Roller Katalin! Kérlek ne haragudj, egy játéknyi csúszásban lehetek. Nagyon tetszik az új neved. ( De ha már Kukory, akkor hol a Kotkoda??- ha elfojtod magadban az animát, akkor zsémbeskedni fog) Moha

5475.	Szilasi K.: vers	2022-05-23 22:59
Szilasi Katalin Lovagsors Kivénhedt ló s lovag poroszkál, nem üget. Avar ropog, kopasz fasor a bús liget. A kastély zárva van, süket csönd ülte meg. Rémmesét sző halkan anyó, a jó öreg. Rozsdás a zár, enged. Itthon lovag s lova. Csorba már a fegyver. Meghalni jött haza.

5474.	[tulajdonos]: fej lődés	2022-05-23 18:57
Ugrásszerű fejlövést tapasztaltam. Érkezett két pályázmány (sőt én is faragtam egyet de azt inkább hagyjuk). Jött egy megfejtmény is: a forrásként használt vers költőjèt és címét is eltalálta ( A játékvezető személyét viszont nem, pillanatnyilag ugyanis még nem vagyok Katalin...bár úgyis személyit kell újítanom...majd intézkedem :)) Várom a további pályázmányokat/megfejtvényeket stb. Üdvözlettel Francesco de Orellana de la don Bazilio Kukory Mandiner Betamax Roller Katalin

5473.	vets: vers	2022-05-23 14:09
Ötvös Németh Edit szorosan fonva a várkastély most csendes a király kimenőt adott a pórnép arca ragyog csak egy vén süket lovag üget körbe közben hű kutyája csahol mellette a tükörben ócska fellegek tekerednek rongycsomóba rémképeket idéznek a falak alabástrom a liget tejfehér a széle kísértetek járnak benne karöltve a hideg fényben

5472.	Moha: pályázmány	2022-05-23 12:00
Kedves Katalin, szerintem a feladvány vers ez: Tóth Árpád: Kastély és temető Moha Meseterápia Hamut látok kastélyterem helyett, ma nem keringek veled, szép lovag. Hiába sírok, süket bokromat hiába öntöztem, csak rémeket lökött elém. Nem mindegy az, hogyan kívánunk,és nem voltam rendszeres a sírásban sem. Azt meg nem lehet hol itt, hol ott. Csak szépen, pontosan, ahogy a vénebb csillagok ügetnek, ahogy elkékül lapja a füzetnek, ahogy a vad figyel gallyak neszére. Ha lenne egy helyem, ligetbe rejtve, s időm ha lenne, egy hosszú keservre, átléphetnék-e egy másik mesébe?

5471.	[tulajdonos]: helyzetjelentés	2022-05-22 18:25
A jó hír hogy az elmúlt egy napban a beküldött versek száma nem csökkent így maradt 0. Remélhetőleg ez után az erős kezdés után tudunk még erősíteni, és holnap már növekményről számolhatok be.

5470.	Edit: megfejtés	2022-05-21 17:41
Bocsánat, Kati elfelejtettem feltenni. Füst Milán Önarckép* Horgaselméjű s szikár Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr… S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, Megvetéssel fordítom el akkor a fejem… Mert nincsenek gyermekeim, e vigasságban nem volt részem, – mint az arabs szamár, Ki megszagolván honni földjét, uj ösvényre fordul hirtelen, – Úgy indultam el én is egykor biztos útamon. És nem az öröm útját választottam én sem, – ám a kopár sivatagét, Hol vörös a földek szintje s nem legelész semmiféle nyáj, – De hol majd megpróbáltatik, ki mit bir el? S ha nem ád ott az égi Atya enni, azt kitartom-e? S a szomjuságtól majd jajongok-e? S a bitangságban majd, hogy elbitangolok-e? S minden tudásban kerestem egyre új tudást S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket S hol világos volt az ég, nagyobb világolást S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet… Ugy látom, öregember én már nem leszek. S most folytassam a régit addig is? – Ó jaj, – kiáltanám egy ablakból talán De gúnytól félek s elbuvok magamba. Négy izzó fal mered reám csupán, – Az Úristennek vörhenyes haragja, – Majd bólogatva, lassan elmegyek. S mint ki régen hordja már szivében a halált, – Kárvallott számadó, megbántott, régi szolga S ki birót ment el keresni, de nem talált.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!