DOKK

Hetedíziglen bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-02-19 01:58 Összes olvasás: 448581

Korábbi hozzászólások:

6739.	Moha: Szavazás	2023-09-23 13:16
5-ös

Olvasói hozzászólások nélkül

6738.	Szilasi Katalin: Szavazat	2023-09-23 11:08
Szilasi K. 2.

Olvasói hozzászólások nélkül

6737.	Krisztina: szavazataim	2023-09-23 09:43
5. pályamű - de ha sok lesz az ötösön, tedd már át az extrára:-)))

Olvasói hozzászólások nélkül

6736.	Edit: voks	2023-09-23 09:11
2.

Olvasói hozzászólások nélkül

6735.	argumentum: szavazat	2023-09-23 08:29
Az 5. Volt egyszer című versre szavazok

Olvasói hozzászólások nélkül

6734.	Francesco de Orellan: Savazat	2023-09-23 07:22
6.ra szavazok

6733.	[tulajdonos]: szavazásra	2023-09-23 06:46
1. pályamű: Rácsodálkozás Mindig elcsodálkozom az agresszión mintha mindenkor mindent csak égiháborúval lehetne megoldani foltozott lelkű emberek viszik a zászlót temérdek energiát fektetnek önös érdekeik védelmében azzal a tudattal gázolnak át bárkin hogy ők csak jót cselekednek. Az ébredés van mikor fájó nyelőcsövet nyit tágra a kávé forró erőszakossága zubogva ömlik a gyomorba igazi fekete leves. Felrobbant a mosógép mikor egy nap rávettem magam hogy kitisztítsam mindazt amit rám öntöttek azok akik mélyen hordozták személyes szennyesüket nagy esőre volt szükség mégsem lett minden patyolat megsárgult kövek között folyt el a szutykos lé. ------------------------------------------------------- 2. pályamű: Reggeli fekete Még enyhe acélszinü, morcos a hajnal, egy foltozott felhőt rúg le az ég, most ébred a park is a sánta fapaddal nyújtózik a morzsás zöld hasadék. Lassan, puhatolva ered meg a zápor, bár lenne eső, mérgem lemosó, nem múlik imára hát múljon magától kávékeserű az a lenti folyó. ------------------------------------------------------- 3. pályamű: Felhők foltozzák... Felhők foltozzák ébredéskor az eget, a Nap szabdalta szanaszéjjel. Kék meg sárga eső mossa zöldre a földet meg a nagyerdei temetőben öreganyám kávébarna síremlékét. Egy betű már le is kopott a VARGA ZSUZSÁNNÁ-ból, de a haldokló utolsó pillantása árvaságomba beleégett. 'Szeretheti-e az Urat az, akinek egyetlen gyermekét elvette?' ------------------------------------------------------- 4. pályamű: majdnem minden reggel foltozott égből jövő mindent elmosó eső nehézkes az ébredés kellene még egy kávé ------------------------------------------------------- 5. pályamű: Volt egyszer Mily fájdalmas az ébredés, eső zuhog, s a kék kevés, sötét az ég és foltozott, enyhülést, gyógyírt nem hozott. Orromban kávé illata, volt, amíg el nem illana, egykor, míg volt a ház, s az ágy, benne egy asszony, öle lágy. Nem kell az emlék, rossz motyó, dőlj eső, mindent elmosó! ------------------------------------------------------- 6. pályamű: Ó, tisztára mosó eső, ó józanító ébredés! Foltozott életünk ég, s kevesebbet ér mint egy kávé. ------------------------------------------------------- 7. pályamű: EROSZ TÁNCA varázsló koromban öt platánfát ültettem erőt adókat. magritte pipájának láttad az egyik ágát szeretet ahogy a görög mondja filia képzelet ezer éve ismerlek már söpörd félre a földet a lábad alól idd a komló teádat bódító hallgasd a mesém gomolygó ködökről poros esőt mosó szeretkezésekről vizes testünk erdő illatáról az avarról ahol nem jövünk zavarba fekete szempilláid alá kék színű fényeket varázsolok amikor- -rádfordultam akkor láttam - - a szakadt farmer foltozott emlékét- be nem fejezett mondatok levegőben maradt madártej habok fehérek puhák mazsolák kuncogó tyndall felhők hosszúlábú hajnalok eső áztatta értő válaszok ajkakkal sebzett barázdák felhők tejutak táncosok minden millió évben egyszer fordulnak meg egymás körül valami lassú valcer zenéjére és a rácsodálkozó nézi teremtményét a káoszt pörgeti egymásnak hajtja csillagködeit a tejutat ami én és az andromédát mi te mégis ismeretlen pogány tejutak pislákolására vágysz élettelen kő a föld nem hiszed kék pillájú hogy a tér tágul neked tágul barlangok égnek egymásba fordulásunk ismeretlen csillagködök tánca gaia sebei istenek vizei -- egy fa egy virág a fű a nap az este mi éjszakába fordul ekkor mesélj a plejádokról szeress nem baj ha a kávé kihűl egymásban forduló létezésünk ízlelgesd átható ahogy nézel nem hittelek magaménak - a kő és a meztelen lélek- fényben ébred ======================================================= Extra Szisszen a kékség, egy vasszörny karcolja zománcát. Kávébarna a felhő, kormos foltok az égi, nagy madarak tollán. Mosná az eső, de hiába. Sírját ássa a földnek az ember, bár vele pusztul ő is. Már ébredne talán, hisz sejti a véget.

6732.	[tulajdonos]: 7+1+1	2023-09-20 19:34
A jelenlegi állapot: 7 pályamű, 1 extra és 1 megfejtés.

Olvasói hozzászólások nélkül

6731.	Szilasi K.: extra	2023-09-20 14:47
Szilasi K. Extra Szisszen a kékség, egy vasszörny karcolja zománcát. Kávébarna a felhő, kormos foltok az égi, nagy madarak tollán. Mosná az eső, de hiába. Sírját ássa a földnek az ember, bár vele pusztul ő is. Már ébredne talán, hisz sejti a véget.

Olvasói hozzászólások nélkül

6730.	Mórotz Krisztina: végleges pályamű	2023-09-18 14:19
EROSZ TÁNCA varázsló koromban öt platánfát ültettem erőt adókat. magritte pipájának láttad az egyik ágát szeretet ahogy a görög mondja filia képzelet ezer éve ismerlek már söpörd félre a földet a lábad alól idd a komló teádat bódító hallgasd a mesém gomolygó ködökről poros esőt mosó szeretkezésekről vizes testünk erdő illatáról az avarról ahol nem jövünk zavarba fekete szempilláid alá kék színű fényeket varázsolok amikor- -rádfordultam akkor láttam - - a szakadt farmer foltozott emlékét- be nem fejezett mondatok levegőben maradt madártej habok fehérek puhák mazsolák kuncogó tyndall felhők hosszúlábú hajnalok eső áztatta értő válaszok ajkakkal sebzett barázdák felhők tejutak táncosok minden millió évben egyszer fordulnak meg egymás körül valami lassú valcer zenéjére és a rácsodálkozó nézi teremtményét a káoszt pörgeti egymásnak hajtja csillagködeit a tejutat ami én és az andromédát mi te mégis ismeretlen pogány tejutak pislákolására vágysz élettelen kő a föld nem hiszed kék pillájú hogy a tér tágul neked tágul barlangok égnek egymásba fordulásunk ismeretlen csillagködök tánca gaia sebei istenek vizei -- egy fa egy virág a fű a nap az este mi éjszakába fordul ekkor mesélj a plejádokról szeress nem baj ha a kávé kihűl egymásban forduló létezésünk ízlelgesd átható ahogy nézel nem hittelek magaménak - a kő és a meztelen lélek- fényben ébred

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!