| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-03-15 04:54 Összes olvasás: 455785Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6737. | Krisztina: szavazataim | 2023-09-23 09:43 | 5. pályamű - de ha sok lesz az ötösön, tedd már át az extrára:-)))
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6733. | [tulajdonos]: szavazásra | 2023-09-23 06:46 | 1. pályamű:
Rácsodálkozás
Mindig elcsodálkozom az agresszión
mintha mindenkor mindent csak
égiháborúval lehetne megoldani
foltozott lelkű emberek viszik a zászlót
temérdek energiát fektetnek önös
érdekeik védelmében azzal a tudattal
gázolnak át bárkin hogy ők csak
jót cselekednek.
Az ébredés van mikor fájó nyelőcsövet
nyit tágra a kávé forró erőszakossága
zubogva ömlik a gyomorba
igazi fekete leves.
Felrobbant a mosógép mikor
egy nap rávettem magam hogy kitisztítsam
mindazt amit rám öntöttek azok
akik mélyen hordozták személyes
szennyesüket nagy esőre volt szükség
mégsem lett minden patyolat
megsárgult kövek között
folyt el a szutykos lé.
-------------------------------------------------------
2. pályamű:
Reggeli fekete
Még enyhe acélszinü, morcos a hajnal,
egy foltozott felhőt rúg le az ég,
most ébred a park is a sánta fapaddal
nyújtózik a morzsás zöld hasadék.
Lassan, puhatolva ered meg a zápor,
bár lenne eső, mérgem lemosó,
nem múlik imára hát múljon magától
kávékeserű az a lenti folyó.
-------------------------------------------------------
3. pályamű:
Felhők foltozzák...
Felhők foltozzák ébredéskor az eget,
a Nap szabdalta szanaszéjjel.
Kék meg sárga eső mossa zöldre a földet
meg a nagyerdei temetőben
öreganyám kávébarna síremlékét.
Egy betű már le is kopott
a VARGA ZSUZSÁNNÁ-ból,
de a haldokló utolsó pillantása
árvaságomba beleégett.
'Szeretheti-e az Urat az, akinek
egyetlen gyermekét elvette?'
-------------------------------------------------------
4. pályamű:
majdnem minden reggel
foltozott égből jövő
mindent elmosó eső
nehézkes az ébredés
kellene még egy kávé
-------------------------------------------------------
5. pályamű:
Volt egyszer
Mily fájdalmas az ébredés,
eső zuhog, s a kék kevés,
sötét az ég és foltozott,
enyhülést, gyógyírt nem hozott.
Orromban kávé illata,
volt, amíg el nem illana,
egykor, míg volt a ház, s az ágy,
benne egy asszony, öle lágy.
Nem kell az emlék, rossz motyó,
dőlj eső, mindent elmosó!
-------------------------------------------------------
6. pályamű:
Ó, tisztára mosó eső, ó józanító ébredés!
Foltozott életünk ég, s kevesebbet ér mint egy kávé.
-------------------------------------------------------
7. pályamű:
EROSZ TÁNCA
varázsló koromban öt platánfát ültettem erőt adókat. magritte pipájának láttad az egyik ágát szeretet ahogy a görög mondja filia képzelet ezer éve ismerlek már
söpörd félre a földet a lábad alól idd a komló teádat bódító
hallgasd a mesém gomolygó ködökről poros esőt mosó szeretkezésekről
vizes testünk erdő illatáról az avarról ahol nem jövünk zavarba
fekete szempilláid alá kék színű fényeket varázsolok amikor-
-rádfordultam akkor láttam -
- a szakadt farmer foltozott emlékét-
be nem fejezett mondatok levegőben maradt madártej habok fehérek puhák mazsolák
kuncogó tyndall felhők hosszúlábú hajnalok eső áztatta értő válaszok ajkakkal sebzett barázdák
felhők tejutak táncosok minden millió évben egyszer fordulnak meg egymás körül valami lassú valcer zenéjére
és a rácsodálkozó nézi teremtményét a káoszt pörgeti egymásnak hajtja csillagködeit a tejutat
ami én és az andromédát mi te mégis ismeretlen pogány tejutak pislákolására vágysz élettelen kő a föld nem hiszed kék pillájú hogy a tér tágul neked tágul barlangok égnek
egymásba fordulásunk ismeretlen csillagködök tánca gaia sebei istenek vizei -- egy fa egy virág a fű a nap az este mi éjszakába fordul ekkor mesélj a plejádokról szeress nem baj ha a kávé kihűl
egymásban forduló létezésünk ízlelgesd
átható ahogy nézel nem hittelek magaménak
- a kő és a meztelen lélek- fényben ébred
=======================================================
Extra
Szisszen a kékség, egy vasszörny karcolja zománcát.
Kávébarna a felhő, kormos foltok az égi,
nagy madarak tollán. Mosná az eső, de hiába.
Sírját ássa a földnek az ember, bár vele pusztul
ő is. Már ébredne talán, hisz sejti a véget. | |
| 6732. | [tulajdonos]: 7+1+1 | 2023-09-20 19:34 | | A jelenlegi állapot: 7 pályamű, 1 extra és 1 megfejtés. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6731. | Szilasi K.: extra | 2023-09-20 14:47 | Szilasi K.
Extra
Szisszen a kékség, egy vasszörny karcolja zománcát.
Kávébarna a felhő, kormos foltok az égi,
nagy madarak tollán. Mosná az eső, de hiába.
Sírját ássa a földnek az ember, bár vele pusztul
ő is. Már ébredne talán, hisz sejti a véget.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
