DOKK

Hetedíziglen bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-02-07 19:33 Összes olvasás: 445763

Korábbi hozzászólások:

7092.	Kránitz Laura: szavazás	2024-02-29 12:39
1. vers Visszkép 1 pont

7091.	[tulajdonos]: versek	2024-02-29 09:18
Kedves Játszótársak! Nyolc vers jött össze, ez már aztán valami! Nagyon örülök neki, hogy ennyien írtatok. Szép napot: Moha 1. visszkép jó kedv semmi más cseresznye érik nem jön több csapás ha előtűnik az isten talán közben eltűnik reggel a magány magához láncol úgy sem bántanám 2. akkor Isten rosszkedvű volt, magányos, világosságra vágyott, legyen hát pirkadat, egyetem. Isten jókedvű most, éppen semmit se tesz csak köpködi a cseresznye magjait, kinőnek a fák. Isten komolytalan, csipkebokor ruhája libben, előtűnik - eltűnik, csábít, divatot teremt. Isten, hogy elálmosult leláncolja a fényt, ne harapjon senkibe, horkol, álmodja az újabb reggelt. 3. szigetek között magányos pálma borul ferdén dől a homok hártya vára lerántja mindig üres a marok másra mutogat aki nem fél és mindig így élt előtűnnek újra a csontok piszkos fehér a vázuk nászuk a széllel teljesedik kövér cseresznye a koktélos pohárban pörög a szívószál alatt reggel kedvtelen macskajaj lesz a panasz az ima nem segít Isten nem láncol bárhová magát teszi börtönbe valahová 4. Piruló cseresznye Ablakomon kikönyököl a magány. Reggel van. Láncon a kedvem. Előtűnik loboncos kiskutyám, nem is kutya, puli a lelkem. Isten tudja, hogyan, megérzi bánatom, vakkant egyet, a cseresznyefához hív. Pirosló bogyók a göcsörtös ágakon. Ez a szemérmes pirulás engem is fölvidít. 5. Tanúságtétel Reggel van. Nyílik a szemem, mint a rügy cseresznyevirágzáskor. Előtűnik a Nap, s kedvre int: „Ócsúdj eszméletre, te, parány! Nincs egyedül, kit a magány kurtavasa Istenhez láncol.” 6. törékeny rezdülések fokozása mint rosszkedv mikor előtűnik egy komor reggel kedvetlen hajnalán rád tör a magány isteni csendje s leláncol a szavak sorfalán tünékeny szirom az élet körforgása illanó cseresznyevirág 7. Kerttelenség Fekete aklából előtűnik a reggel, leláncolt magánya ordít, kedvét nem szegheti már tovább semmi. A cseresznyefák kivágva, a birtok felparcellázva, és Isten? Nos, ő is beleőszült. 8. Lányok Bronzkúpok lepték el a testét, rügyek sora láncolja át a szilvafát. Hozzáér egy szép, nyújtózkodó cseresznyeág, madárra váró lánykakedvvel, ‒ talán miatta lett ma reggel ‒ s a rózsaszínt kevergeti, mint egy régi velencei ügyes kezű lagúnafestő. Pökhendi, mint az istenek, a szilvafával incseleg: "Fehér virág, magányra termő!" A szilva lassan bólogat, s előtűnik az alkonyat.

Olvasói hozzászólások nélkül

7090.	Simf: játék	[tulajdonos]: játék	2024-02-28 14:00
Simf Kerttelenség Fekete aklából előtűnik a reggel, leláncolt magánya ordít, kedvét nem szegheti már tovább semmi. A cseresznyefák kivágva, a birtok felparcellázva, és Isten? Nos, ő is beleőszült.

Olvasói hozzászólások nélkül

7089.	Kránitz Laura: vers	2024-02-26 19:31
törékeny rezdülések fokozása mint rosszkedv mikor előtűnik egy komor reggel kedvetlen hajnalán rád tör a magány isteni csendje s leláncol a szavak sorfalán tünékeny szirom az élet körforgása illanó cseresznyevirág

7088.	[tulajdonos]: helyzet	2024-02-24 16:53
Kedves Játszótársak! 5 versnél tartunk, nagyon várom a többit. Üdv: Moha

Olvasói hozzászólások nélkül

7087.	Annuska: vers	2024-02-24 09:38
Annuska: Tanúságtétel Reggel van. Nyílik a szemem, mint a rügy cseresznyevirágzáskor. Előtűnik a Nap, s kedvre int: „Ócsúdj eszméletre, te, parány! Nincs egyedül, kit a magány kurtavasa Istenhez láncol.”

Olvasói hozzászólások nélkül

7086.	Szilasi K.: vers	2024-02-21 21:24
Szilasi K. Piruló cseresznye Ablakomon kikönyököl a magány. Reggel van. Láncon a kedvem. Előtűnik loboncos kiskutyám, nem is kutya, puli a lelkem. Isten tudja, hogyan, megérzi bánatom, vakkant egyet, a cseresznyefához hív. Pirosló bogyók a göcsörtös ágakon. Ez a szemérmes pirulás engem is fölvidít.

Olvasói hozzászólások nélkül

7085.	Edit: vers	2024-02-21 15:56
Ötvös Németh Edit szigetek között magányos pálma borul ferdén dől a homok hártya vára lerántja mindig üres a marok másra mutogat aki nem fél és mindig így élt előtűnnek újra a csontok piszkos fehér a vázuk nászuk a széllel teljesedik kövér cseresznye a koktélos pohárban pörög a szívószál alatt reggel kedvtelen macskajaj lesz a panasz az ima nem segít Isten nem láncol bárhová magát teszi börtönbe valahová

Olvasói hozzászólások nélkül

7084.	argumentum: pályamű	2024-02-21 13:10
(szerző: argumentum) akkor Isten rosszkedvű volt, magányos, világosságra vágyott, legyen hát pirkadat, egyetem. Isten jókedvű most, éppen semmit se tesz csak köpködi a cseresznye magjait, kinőnek a fák. Isten komolytalan, csipkebokor ruhája libben, előtűnik - eltűnik, csábít, divatot teremt. Isten, hogy elálmosult leláncolja a fényt, ne harapjon senkibe, horkol, álmodja az újabb reggelt.

Olvasói hozzászólások nélkül

7083.	Francesco de Orellan: Pályázmány	2024-02-20 11:39
Elkészült a pályázmányom Francesco de Orellana visszkép jó kedv semmi más cseresznye érik nem jön több csapás ha előtűnik az isten talán közben eltűnik reggel a magány magához láncol úgy sem bántanám

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!