NAPLÓK: Kávé, tejszín nélkül Legutóbbi olvasó: 2026-02-02 09:34 Összes olvasás: 38010| 3. | [tulajdonos]: 4. | 2011-05-24 21:04 |
Valahogy túlélni, amíg lehet. Tegnap a könyvelőnőnek elmondtam, mi van, de már nem tud kölcsönadni. Nyolcvan forint, másfél hét, ezt kell megoldanom. Előkotort egy kis tábla étcsokit, egy Húsvétról maradt csokitojást, aztán az egyik szekrény mélyéről negyed zacskó háztartási kekszet. Levittem a zsákmányt az irodába, és annyira vidám lettem, elkezdtem énekelni az Oroszlánkirályt. Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe, nem szoktam rajzfilmeket nézni. "Can you feel the love tonight?"
Bírnám a koplalást, ha nem tömnének antibiotikummal. Így viszont nagyon durva, vasárnap be kellett mennem az ügyeletre, pokolian fájt a gyomrom. "Vegyen savlekötő tablettát!" Nem tudok. A húgom azt ígérte, visszahív, de elfelejtette. Felültem egy buszra, elmentem hozzá, cigiztünk a konyhában, és feltúrta a lakást savlekötőért. Talált is, majdnem egy dobozzal. Kaptam szilvás gombócot is.
Ültünk, ugyanolyan homályos tükrökké váltak a szemei, mint a könyvelőnőnek. Nem tudnak segíteni, tehetetlennek érzik magukat, bekönnyezik a szemük. Sajnálom. Mea culpa.
| |
| 2. | [tulajdonos]: 2. | 2011-05-21 22:26 | betti lekoccolt, és elment amerikába
sátgánt nyomtak a fejéhez
és lenyomták a földre
szerintem kurva volt odakint
a tánc nem annyira nyerő
tuti, hogy leszopott egy-két csávót bassza meg
de lehet hogy csak én spilázom túl ezt a flest
végül is mi a legnagyobb para amit egy nő csinál
valaki pajszerolja és kész
én mondtam neki hogy miért nem akar beépülni
a társadalomba
de nem akar dolgozni öcsém
úgyis az az igazi para amit a férfiak csinálnak
mi rabolunk bankot
mi vagyunk terroristák
a bátyám is tiszta bolond tuti
hogy diliházba való pecázik
fegyverkereskedő de tényleg
zsír hogy így be vagyok baszva
egy luvnyát nem tudsz szerezni
vagy full benéztem ezt a sztorit is
add már ide azt a kurva telefont
nyomd már be azt a kibaszott számot
nem azért mert annyira csövön vagyok
szóval a bátyám egy seggfej és
ennyi
jó gáz hogy ilyen netzombi lettem
én ezt totálisan hülyeségnek tartom
az emesenen pofázni
ugye te nem kamuprofillal vagy fönn
a személyes találkozás híve vagyok
egyébként a csöcsét meg a seggét nézem
nehogy már ne tudjam hogy full kövér a csaj
meg minden | |
| 1. | [tulajdonos]: 1 | 2011-05-20 13:14 | Második kávé a Dózsa György út, Thököly sarkon, most jövök az üzemorvostól. Barátságos, idősödő férfi, ápolt, rövid szakállal. El kellett jönnöm hozzá, tegnap óta megint ....-val kezelnek, a főnököm először tőle akarja hallani: indokolt a betegállomány. A doktor végignézett rajtam,
- Milyen a közérzete? - kérdezte.
- Hát, nem túl rózsás, - feleltem - és azt hiszem, kötőhártya-gyulladásom is van.
- Igen, látszik a szemén.
Felsorolt még vagy három vizsgálatot, ami ránézésből indokolt volna. Végül is szép, paplanos ágyat, jó ételeket, népes családot nem írhat fel a körzeti orvos, rendes fizetést sem, valódi megoldás itt nincs, én is tudom, és az asszisztensnő kipirosodott, jóindulatú arcán láttam: tudja ő is. Most tehát betegállomány, még kevesebb pénz, egy-két hét szabadság, fűszerezve enyhe szorongással, vajon meddig tűrik a cégnél a nyavalyáimat. Ha kirúgnak végem. Viszont lesz időm írni. A kávé jó, karcos, tágas a helyiség, kissé áttetszővé teszik a délelőtti fények. Faasztalok és üveghamutálak dominálják a kép alsó harmadát, összesen négy vendég, szőkésbarna hajú pultoslány, a szépsége nem feltűnő, készséges, gőg nélküli, majdnem különleges. Szemei kéken világítanak a jövőbe, lesz gyereke, férje, konokul, örökké talpraesett lesz, lehet itt demokrácia, diktatúra, mindegy. Dolgozni fog, és úgy lesz anya, ahogy a nap süt. Valami önzetlen elégedettség tölt el, amikor ránézek, szeretem a vonalakat az orra alatt, az állán, a szája körül, amelyek akkor nyerik el valódi értelmüket, ha elmosolyodik. Ötven forint jattot adok neki, az ma már (szinte) semmi. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
