Na, pár napot otthon voltam és totál hörcsög üzemmódba vágtam magam. Avval töltöttem az időmet, hogy a neten rendelgettem nyakló nélkül a könyveket. A végén már határozottan magamra kellett szólnom, hogy elég. :(
Apropó álombéli épületek. Rendszeres, visszatérő álmom volt, sőt, még néha most is az, hogy egy kisebb parasztház méreteinél nem nagyobb rokokó kastély jelenik meg az álomképeimben, hol valamiféle erdőszélen, hol a Hűvösvölgyben. Amikor belépek, akkor a szobák színesek, elegánsak de igen szűkek, kicsinyek, azonban cseppet sem zsúfoltak. Sehol senki. Az a meggyőződés kerít a hatalmába, hogy a lakók bálba mentek és olyan marginalizált arisztokraták, akik fekete mágiával foglalatoskodnak. Azt hiszem gyerekkoromban a diafilm annyira lenyűgözött (egyébként most is! gyűjtöm őket!), hogy a falon látott abszolút és nem a képen ábrázolt perspektivikus méretek összekeveredtek az agyamban. A nevezett épületben mindig idegen vagyok és tudom, hogy távoznom kell, különben súlyos árat fogok fizetni jelenlétemért.
"Mert egyszer mégis sor került a vallási vitára. És abban a pillanatban tulajdonképpen minden elveszett már. Törless értelme, mintegy elszakadva tőle, feltartóztathatatlanul rontott neki a törékeny hercegnek. Elárasztotta gúnyos józansággal, barbár módon szétrombolta azt a filigrán épületet, amelyben a másik lelke otthonos volt; s végül haragban váltak el.
Többé nem is szóltak egymáshoz. A lelke mélyén Törless tudta, hogy valami esztelenséget művelt; homályos érzései sejtették vele, hogy az értelem kíméletlen mércéje idő előtt összezúzott valami finom, törékeny boldogságot. De ez olyasmi volt, amiről nem tehetett."
X.Y. fél órát késett a mosásáról. Kissé részeg is volt. Tájékoztattam arról, hogy ma már nem tud mosni, mert valamennyi gépet birtokba vették a táncrendhez alkalmazkodó társai, azonban felírhatom őt a hétfői napra. Azt mondta, hogy az késő, addig rárohad a ruha. Tájékoztattam őt a Miklós utcai lehetőségekről. Azt felelte, hogy nincs más amit felvegyen, amíg mosásban vannak a göncei. A kolléganők tájékoztatták a Fehér köz lehetőségeiről. Erre azt felelte, hogy nem fogja a 30 000 forint értékű kabátkáját (amelyen pacik szaladgáltak) ott kitenni valaminek… amit közelebbről nem nevezett meg. Ekkor tájékoztattam arról, hogy kívül tágasabb.
II. megjegyzés Én, miképpen minden ember, minden szeretnék lenni. Nem csupán a minden dolog forrása, veleje vagy célja, hanem minden dolog külön-külön és együtt is. Nem érhetem be kevesebbel, ahogy senki más sem érheti be kevesebbel. Örülök, hogy ezt legalább világosan értem.
Örülök, ha nem szakad meg az eszmecsere. Talán mások is kedvet kapnak hozzá, hiszen az ember természeténél fogva "zoon politikon": hajlamos arra, hogy ne csak magával, hanem a közjóval is foglalkozzon (Arisztotelész legalábbis így hitte).
És természetesen tudok várni -- erre a képességre én úgy tekintek, mint egy kiveszőben lévő, védett állatfajtára (a koronavírus és hasonló megváltó rémségek talán újra divatba hozzák.) Az időm, mint cseppben a tenger. Just take you're time and save that time for US.
És ha időd engedi, hallgasd meg az egyik kedvenc számomat. Másnak (a többi olvasónak) is ajánlom, csak, mert szép.
Szerdán hajnalban 91 lakónk és 4 kolléga mintavételére került sor. Mind a 95 személy, így magam is negatív lelettel büszkélkedhet. Ellenben az az ügyfél aki miatt ezt meg kellett tenni, aznap már bujkálni kezdett. Szegényt most körözik. :(
Ez a nap tök jó volt! Mivel március óta bujdokol a vírus elől a fodrászom Marika, ezért kénytelen voltam a neten fodrászt nézni, mert már kínos volt a helyzet, így a Barber King Hungary című műintézménybe jutottam, amit mindig is el akartam kerülni, félve a borbélynak nevezett egyen-hímfodrászok hadától rám törő díszkomfort érzés miatt. Természetesen kifogtam egy jóképű, széttetovált, mogorva fiút, Sanyikát, aki nulla bájcsevejben részesített az én drága Marikához viszonyítva, ellenben zseniálisan ügyesen és gyorsan vágott, olyan kiigazításokat eszközölve kérés nélkül, amikre Marika minden könyörgés ellenére azt felelte, hogy lehetetlen, s a tetejében a forgóimat vádolta. A végeredmény köröket ver Marikára. Úgyhogy Marikát érdemei elismerése mellett elbocsájtottam tisztségéből és felvettem Sanyikát.
