Jön, a tapír fejével. Jön, a Che Guevarás bögréjével. Jön, a Che Guevara tetkójával. Jön, a Che Guevara plakátjával a háta mögött. Ugye milyen kellemetlen lenne egy Franco tábornokos bögre? Ugye milyen kínos lenne egy Ernst Röhm tetkó? És nem. Ő nem szégyelli magát. Trappol a vörös cipőfűzős bakancsával. Milyen különös, sajátos bolsevik bűz lehet benne. És vadászik rám. Megkapta a kilövési engedélyt. A team reszketve ül, lesunyva fejét. És engedelmeskedik a mindenkinél egyenlőbbnek. Ha nem kellene gondoskodnom Bocikáról, ha ő nem volna, most egyszerűen felálltam volna és kisétálok az ajtón, pá BUMSZKI, pá balos bugrisok, pá oltás, pá hazugságok! Bárcsak meg tudnék bocsájtani neki. Neki és a hozzá hasonlóknak, akiknek szellemi ősei agyba-főbe verték a kulák nagyapámat a dédi szeme láttára!
Ez nem érti a nyelvet! Nem én erőltetek valamit másokra, hanem rám erőltetnek valamit! Én nem valamilyen szöveget nyomok, hanem nem kérek valamit, amit belém nyomnak. Tőlem bárki bármennyit nyomhat magába. Én nem kívánom korlátozni őket ebben. ÉN NEM SZERETNÉM. És engem ebben korlátoznak. És szerinte ez a gyűlölet. Ő vitatja el a jogom máshogy látni, vagy az álláspontomat elmondani. És én gyűlölök. Nem. Füri Mária az, aki gyűlölködik. És már ott tart, hogy nekem nem volna szabad ide jönnöm, és elmondani a véleményem. Ezt a hangnemet meg annak tudatában, hogy a dokkot egy időre megmentők között voltam, annak tudatában, hogy az én főszerkesztőségem majd az általam javasolt Tóth Csilla főszerkesztősége és az én főszerkesztő-helyettességem alatt (ja, a művészeti vezető koncepcióját is én javasoltam) egészen életteli volt a Dokk, mint egészen alpári arcátlanságot visszautasítom. Sőt, az elsők között voltam, aki annak idején szerkesztőnek javasoltam az új gárdában, hála az égnek ez akkor nem valósult meg (hogy lehettem amúgy ennyire ostoba!?). Gyalázat! És még neki áll feljebb! Csak annyi történik, hogy szembesül azzal, hogy elnyomó attitűdjei vannak.
Te vagy az, aki gyűlölködsz! Te nem fogadtad el a 99%-ban nyomott hivatalos álláspont mellett az általam elmondottat. Te nem tűrted a véleményemet megjegyzés nélkül. Te szarsz az én és a kolléganőm rossz érzéseire. Te vonod kétségbe az önrendelkezésem jogát, illetve helyesled, hogy a munkáltatóm ezt teszi. Én tőlem TE ÉS MINDENKI AKI KÍVÁNJA évi 12 db oltást is felvehet(sz) SZABADON. ÉN NEM DÖNTHETEK ÚGY SZABADON A KOCKÁZATOKAT MÉRLEGELVE, hogy nem akarom, a "kedves" Karácsony Gergely, Gy. Németh Erzsébet és kollégáik miatt, be KELL adassam, különben elvesztem a munkámat. Ezek után semmilyen magyarázatod nem érdekel. Nyilvánvaló, hogy minimális empátiát sem tanúsítasz más álláspontok és élethelyzetek felé. (Két nőismerősöm is elvetélt az oltás után, egy másiknál rendellenes vérzés lépett fel, hárman számoltak be arról, hogy azóta nehezen kapják a levegőt /köztük egy fontos tanárom/, illetve folyamatosan betegeskednek, egy másik hölgy súlyos gyulladásos tüneteket visel azóta.) Nekem a tudomány sem nem fétisem, sem nem világítótornyom. Módszertannak tekintem és nem szellemi autoritásnak. Azok az emberek akik az utóbbinak tekintik, az emberiség sírját ássák. Semmi sem önérték. Minden kontextus függő. Megkérlek arra, hogy hagyjál békén, ebben a helyzetben ami lelkiismeretileg és pszichésen igen nehéz nekem, hogy el kell viselnem a jogfosztásomat, azt hogy egy általam értelmetlennek talált dolognak vessem alá magam, hogy eltűrjem a társadalmi kísérletet magamon és szórakozzál mással!
Márk, gyűlölködjél nyugodtan, ha jólesik. Egy fiatalkori ismerősöm halt meg Covidban, az egyik lányom (szerencsére enyhe, de egyértelmű tünetekkel, akkor még oltatlanként Covidos lett), most a másik, tanítónő lányom kolleganője tesztje lett pozitív. De ebből csak annyi következtetést tudok levonni, hogy a betegség itt van. Hogy kit milyen arányban érint, a statisztika mondja meg, nem az én egyéni tapasztalatom.
Bármilyen hihetetlen a nevezett tudomány (társadalomstatisztika) címen részét képezte a képzésünknek. Amúgy ilyen mondatok odavetésével senki nincsen beljebb. Csak az arcátlan arrogancia, és a veleszületett diktatórikus hajlam jele.
Almát a körtével nem hasonlítunk össze. Vakbélgyulladást, szívinfarktussal sem. Koronavírust spanyolnáthával nem, és így tovább. (Különben is, hogy a faszba mertem nem megbetegedni! Kockázati csoportba tartozom a cukorbetegségemmell és több száz hajléktalannal találkozom. Nem szégyellem magam? Ez árulás! A legszentebb elárulása! Végre, hogy beoltanak engem gazt, hogy tudhassak zsömlét venni a boltban! Hehe, eladta a lelkét egy zacskó zsömléért! Úgy kell neki! (Ja, az összes nyomorult egészségi állapotban lévő hajléktalan közül akit ismerek tudják hány halt meg? Egy mondom 1. Ja és azok, akik mostanában megbetegednek a környezetemben, már mind oltottak 3 vakcinával. Ó én az összes hullám alatt tömött intézményekben dolgoztam és nem a kis lakásom sarkában kötögettem (több hétig tombolt nálunk a pozitivitás. szerencsére egyik végletekig leromlott egészségű, láncdohányos, alkoholista, drog és gyógyszerfüggő sem halt meg, csak a nevezett eleve tüdőbajos személy. Jól van, mondjuk, hogy jó az immunod fogd be a pofád! Egyáltalán hogy merek mást gondolni? Halló! Gondolatrendőrség! Ide!
Végtelenül lelkiismeretes és tiszteletreméltó ez a fiatalember, ahogy higgadtan elvégzi a munkát, a nagy puzzle kirakásával (helyettünk is, értünk is). Lehet persze a tudomány, az állam, a média, a képzelt józan ész, az optimizmus és csomó minden szemszögéből őrültnek titulálni (bár semmi jele az ilyesminek, csak higgadt logikus és gyakran túl részletes magyarázatoknak) de azzal nem leszünk beljebb. Inkább csatlakozzunk ahhoz az immár több mint 200 000 emberhez aki megtekinti a nagy munkával és szerénységgel előállított anyagot és elgondolkozik rajta.-
-Nem. Nem kell elfogadni. De töprengeni rajta felettébb érdemes. Hogy matektanárunk (becenevén Tuppancs) szavajárását idézzem: "Gondolkozzunk emberek, mert az nem tilos" Éljen (amíg tud) a szólás szabadsága! Vitatkozzunk vele, pontról pontra, készítsünk reakcióvideót, hívjuk ki vitatkozni. Szerezzük vissza valamennyiünk számára a vitatkozás, a kételkedés, a véleménycsere jogát. Ne hivatkozzunk puszta autoritásokra, érveljünk. Attól maradunk emberek, ebben a furcsa, sötét korban, amely újra értelmezi, és trónra emeli a nagy Leviatánt.
