Mozart a Don Giovannit prágai megrendelésre komponálta, mert szemben Béccsel a Figaro menyegzője rendkívül népszerű volt Prágában, különösen az első felvonást záró ária (bár én a negyedik felvonásbeli Figaro áriát még csodálatosabbnak találom). Gyakorlatilag minden kocsmában az inkriminált ária szólt napestig, bármin előadva. Így a Don Giovanni fináléjába Mozartnak a prágai közönség iránti hálája és persze a saját jogos büszkesége jeleként került bele a Figaro ezen áriája, a duett szövegével mikor Leporello csirkecombot lop felszolgálás közben s a gazdája ezen élcelődik. Egyébként a Don Giovanni vacsoráját kísérő fafúvósok előadásában két másik, a korban és a városban népszerű dallam is bekerült (ezeket Mozart "csak" variálta). A nyitányt pedig állítólag a bemutató reggelén komponálta, reggelizés és a feleségével történő csacsogás közben.
Ez a kivonulások éve a számomra. Ma elhatároztam, hogy nem megyek el szavazni, tehát kivonulok az életem politikai dimenziójából is. Ez a nemzetközi vakcina és dokumentáció fasizmus számomra az összes politikust zárójelbe tette, mindegyikük tök mindegy. Még az is, akit belső kompromisszumok árán ugyan de azért meg tudtam szavazni. Minthogy finom hálóból valami különös szövődik a világ köré, igazából mindegy, hogy mit képzelek helyesnek vagy helytelennek a társadalom vagy az ország sorsa tekintetében. A játszma véget ért, csak még nem látjuk azt, aki mattot adott kedves mindnyájunknak. A sejtés homályában kapál szép patáival. De ki hitte azt, hogy az igazság bármiféle országa is ebből a világból volna való?
A törlésnek örülök, kösz! :) És egy percig nem párt politizáltam.
Más. Véleményem szerint, attól az infernális nemzetközi stupidizmustól amit a BLM, a Píszí és a gender studies képviselnek, minden intellektuálisan és érzelmileg tisztességes embernek kötelessége elhatárolódnia s ezeket mint mélységes tévedéseket megnevezni és elvetni. Ez a véleményem szabad. Szabad ezt is stupidizmusnak tekinteni.
Nem sikerült akkor jól kifejeznem magam. Én, aki bizony voltam áldozat, gyűlölöm az áldozatiság arroganciáját, és az áldozatiságot mint érdekérvényesítő módszert, vagy az érdekérvényesítés módszereiben járulékos nyomelemet. A lábujjamtól a koponyám pújáig a hányinger jár át attól a versenytől, hogy ki a nagyobb áldozat, mert ez az a pont, amikor az áldozat (vélt de a valós is) bántalmazóvá lép elő, és a bántalmazás elérte a célját. Nincs olyan szellemi hagyomány, Nincs olyan magasba törekvő szív, amelybe ez belefér. Úristen, meddig fognak még az emberek összevissza hazudozni önmaguknak meg egymásnak.
Én, a következő tendenciákat látom: elpusztítani minden emberi és nem emberi autoritást amelyből felettes én vagy archetípusok képződhetnének. Elpusztítani az emberiség komoly és lélektanilag feszült játékát, lecserélni a visszataszító dögunalomra, amelyben bármilyen identitás bármire, bármikor lecserélhető, elsősorban elviekben aztán egyre inkább gyakorlatban. Ennek eszköze: a kivételekre való hivatkozás alapján felszámolni, de legalább kikezdeni, rongálni az általánosat. Mindez nem egyéb, mint a jóakarat paródiája, az együttérzés kicsúfolása. Találj magadnak áldozati identitást, vagy identitásodat itasd át áldozatisággal, cserébe a transznacionális nagytőke megsimogatja a buksidat és megvéd attól, akit te az áldozati identitásod megképzésével a te elnyomóddá változtattál. Azokat az egyéni hibákat és bűnöket, okokat, indokokat amiket felfedeztél az így megképzett elnyomódban tekintsed strukturálisnak. stb. stb. stb. de befejezem, mert úgy sem érdekel ez senkit, most az emberek azt játsszák, hogy megőrültek és őrületük maga a józanság. Mindegy. Úgy is csak kinevetik azt a minden porcikámat átjáró, szomorú, döbbent hányingert amit érzek. Felmentem magam ezen oldal látogatása alól is. :)
Bevallom neked, hogy a nőket izgalmasabb és eredetibb személyiségeknek tapasztalom mint a férfiak döntő többségét, akár szereznek szimfóniát akár nem. Mondanám, hogy a zene és az absztrakt gondolkodás közelisége távol esik attól, amiben a nők verhetetlenek és ez a verbalitás. De nem merem mondani, mert az interneten ilyeneket írnak:" Nem létezik férfi agy és női agy! Neuroszexizmus viszont igen - A vesénknek, a májunknak vagy a szívünknek sincsen neme." Úgy vélem, hogy nem véletlen, hogy nők a költők és írók között szép számmal és fantasztikus teljesítménnyel képviseltetik magukat, és persze a képzőművészetben is így áll a helyzet. Mégis, a nők régen sokkal elkötelezettebbek voltak az élet teljessége és nem az élet specifikumai iránt. A férfi csak a specifikumokra volt jó, a teljességre nem volt tehetsége. Éppen a teljességre való képessége bíztak rá gyakorlatilag mindent, a gyereknevelést, a háztartást, a pénzügyeket, a társasági ügyeket, a férfiak öltöztetését, a szépség képviseletét, a nemesebb érzések ideáit stb. Néhány tramplinak ez nem tetszett, mert férfi egyszerűségűvé kívánták degradálni magukat. Ráadásul a pénzembereknek mind fogyasztóként, mind munkaerőként szükségük volt rájuk, hogy a család köztársasági elnökének, a ház pénzügyminiszterének pozíciójából kirugdoshassák őket, megfosztva méltóságuktól. Az ő kicsinálásukkal kezdődött a család ócsárlása és kicsinálása. Az egyéni bajok kollektívnek hazudása. Tudod, a buddhizmusban a nő a bölcsesség szimbóluma. A tantra osztályokban az úgynevezett Anya Tantrák, magasabb besorolásúak mint az úgynevezett Apa Tantrák. Napi gyakorlatom és legszorosabb kapcsolatom Tárával van, akit Minden Buddha Anyjának hívnak. Úgy mondják, megszámolhatatlanul régen, egy másik világkorszakban egy feddhetetlen erényű királylány volt, aki gyakorolta az erkölcsi tökéletességeket, a meditációt és a bölcsesség kifejlesztését. A remeték csodálták és sajnálkozásukat fejezték ki, hogy nem férfi testben született, mert akkor bizonyosan elérhetné még abban az életben a megvilágosodást. Tára fogadalmat tett, hogy aztán kizárólag női testben születik, női testben éri el a megvilágosodást és női formában vezeti a gyakorlókat szellemi ösvényen. Úgy mondják képes mindenkit megszabadítani, aki valódi hittel fordul hozzá, és minden nap százezer lényt szabadít meg a létforgatag kínszenvedéséből. A bölcsesség mellett, ő a bátorság és a félelemnélküliség megtestesülése. Erich Neumann: A nagy Anya archetípusa -című hatalmas munkájában azt mondja, Tára ennek az archetípusnak a legtökéletesebb, legteljesebb és legtranszcendensebb megnyilvánulása. Ő, mint a transzcendens bölcsesség, maga Pradzsnyapáramita, aki a transzcendenciára szül meg bennünket, ezért minden felébredett és megvilágosodott lény anyja. Ő általa történik meg a megszabadulás. No, de kedves naplóm te jól tudod, hogy az első ember, aki előtt ténylegesen leborultam és mesteremnek neveztem egy nő. Sötét korszakban élünk. Úgy tanítják a tantrák ereje csökken, fakul. Ám nem igaz ez Vadzsrajógini gyakorlatára. E félelmetes Dákini, e csodás, dinamikus, eksztatikus női őselv az egyedüli, amit nem ront meg a sötétség. A feministáknak persze közük nincsen, nem is lehet hozzá. No, drága naplóm, tudod azt nem szeretem, ha a kategóriákat hol komolyan vesszük, hol nem, azt meg különösen nem szeretem, ha ez az érdekérvényesítés és az önreflexió sikamlós játékában és áldozati státusból indul. Hogy férfias példával éljek. Amikor a fekete rapper a hatalmas kocsijáról, házáról, lemezszerződéséről, kukijáról, tengernyi fehér háremhölgye kebeléről, a stukkeréről énekel, majd a strukturális rasszizmus áldozataként gondol, utal magára. Nem lehet macsónak és áldozatnak lenni egyszerre. Nem ízléses. Valamelyik nem igaz. (Persze egy mélyebb szinten minden ember áldozat és elkövető egyszerre, ahogy ambivalens is, de ezt nem szabad kimondani mert akkor az emberek megosztására, a jóemberkedésre, a társadalmi igazságszolgáltatás ördögi természetű játékára nem lenne lehetőség.) Nos, kedves naplóm, a feminista mizéria is ilyen önellentmondásokkal terhes, de eme szellemi magzatokra, nem követeli az abortuszt.
Remek rögtönzést követett el önnön működéséről Mária szerkesztő asszony. Egyben megkérem őt, hogy tollmix című oldaláról tüntesse el azt a két szövegemet, amely az oldalát szennyezi! Őszintén sajnálom, hogy szerkesztő lehet ezen az oldalon. Annak idején, amikor magam ajánlottam/kértem, szörnyű tévedést követtem el.
Az anyám őrjöngött és lelocsolta forró zsírral a fele bátyám apját. Hull a könnyem a szegény fehér férfiakért is. Az anyám három éves koromban meg akart ölni. Hull a könnyem a fehér férfiakért. Unokaöcsémet fejbeverte, hogy agyműtétre szorult pár hónaposan. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. Hallom a hírekben, a férj szemét a feleség befogta, az elkényeztetett lány nyakon szúrta, menekülőre fogta az apa, gumikalapáccsal verték fejbe, végül a nej elgázolta. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. Hallom a hírekben, hogy a hisztis lányka meggyilkolta a kedvest, majd a fürdőkádban öngyi jelenetet produkált. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. tatároknak, törököknek dúlása, hull a könnyem a fehér férfiakért is. Az egymillió fehér (jobbára) férfi rabszolgára is gondolok, ha a muszlim világra gondolok. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. Az első és második világháborúban a elesett fehér férfiakért is hull a könnyem. A gulágra hurcoltakért.
Mária könnye kiszáradt, lelke üszkös fekete, irgalom benne a fehér férfi számára nem terem. Az irgalom színvak, a könny is színvak. Ő mondja meg ki az áldozat. Abból aztán nem enged.
Ó, hull a könnyem a temérdek kicsiny törzsért, akiket a maják s az aztékok lemészároltak. Ó, hull a könnyem az afrikai törzsek közti esztelen mészárlás áldozataiért. Ó, hull a könnyem a Muszlim hódítók milliókra s milliókra rúgó áldozataiért, s így sorolhatnám. Az erőszak archeológiája, kegyetlen, és nem fehér ezt nem árt tudni. Ó, tegye la a számítógépet a telefont, ne írjon szonettet, ne hallgasson gonosz Mozartot, ne nézzen filmet se aki a fehér férfit bűnösnek tekinti esztelen gyűlölettel, fehérsége s neme miatt és semmiért sem hálás amit az adott.
