NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-12-11 05:49 Összes olvasás: 172281Olvasói hozzászólások nélkül| 582. | [tulajdonos]: tipli | 2018-11-02 14:16 | Lyukacsos téglába nehéz egy tiplit beilleszteni.
Különösen akkor, ha egy ablakpárkányt szeretnék csavarral rögzíteni.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de van pisztolyból kinyomható építési ragasztóm, viszont arra nem gondoltam, hogy a téglában levő üregek úgy egybeszakadnak, hogy az Isten ragasztója se lenne elég.
Szerencsére maradt egy fél zsák ragasztóvakolatom a szigetelésből, kikevertem egy konzervdoboznyit, és beragasztottam egy gyufás skatulyányi fadarabot, ha megköt, abba tudok majd facsavart hajtani. Még ebéd előtt csináltam, most megnéztem, de még jelét se adja annak, hogy megkötött volna. Most várok, addig írok, semmi koncepció, csak ami eszembe jut.
Senki ne várjon irodalmi értékeket, jó, eddig se kecsegtethettem sok reménnyel, de most a megszokotthoz képest sem vagyok összeszedett.
Csak bele-beleolvastam néhány naplóba, érdekes téma, hogy ki pisálja le a tüzet. Elgondolkodtam.
A barlangban a nők arra vigyáztak, hogy NE aludjon ki a tűz. Meg aztán emlékszem abból az időből, amikor még nem szerepelt a vágyaim között, hogy prostamol unot szedjek, ha az ember belepisált a parázsba meg a hamuba, forró gőz csapott fel.
Egy nő nem tud olyan magasról intézkedni, hogy ne váljék túl emlékezetessé a művelet. Igen, ehhez (is) férfi kell, sőt, egészséges dülmirigy. Meg - már, ha megengedhetem, hogy magamból általánosítsak -, egy indíttatás. Egy jó balhénak éreztem a tűzrepisálást, még akkor is, ha két lépésre volt a slag.
A gyerekkor emlékeit lehugyozni? Hát van olyan, amit le is szarnék, ha lehetne, aztán elásnám, lebetonoznám, és még arra is odaszarnék. De van olyan is, amit azért mesélek el sokszor, mert félek, hogy elfelejtem. Nem tudok olyan homogén korszakomról, amit egy- az-egyben el szeretnék felejteni, egyébként az emberi lélekben működik az önvédelem, szelektál. Talán a rossz vagy kellemetlen emlékek gyorsabban fakulnak.
Viszont egy költőnek - szerintem - joga van sarkítani, és ahhoz is, hogy gorombán, sőt, vulgárisan fejezze ki magát. Véleményem szerint. A magam nevében.
Alig van olyan vers, amit mindenki egyformán értene vagy értékelne. Alig van olyan szöveg. Olyan megfogalmazás, olyan kifejezésmód. Olyan bármi.
Egy csoportnak? halmaznak? tetszik, egy másiknak nem. Már a törvényekből tudjuk, hogy két ember is csoport. Ha két embernek tetszik, akkor is, ha abból az egyik maga a költő, akkor az a vers megfelel egy kritériumnak. Akkor az egy jó vers is lehet. Ha másnak nem, hát annak a kettőnek.
Megnéztem a ragasztást, még nem bírna el egy facsavart, írok tovább.
Amíg tapogattam, hogy keményedik-e, eszembe jutott, írok valami csúnyát. Nem is biztos, hogy csúnya, lehet, hogy tetszeni fog valakinek. Van olyan, akinek tetszenek a kopasz macskák is,
Mikor saját hányásomból
keltem - ugyan! tápászkodtam -,
s úgy éreztem, hogy a fejem
azon nyomban szét is robban,
szájpadlásom poros szőnyeg
duzzadt, lassú nyelvem felett,
aztán vagy két napig fostam
egészséges szarás helyett,
- nem gondoltam, hogy rímekbe
szedem egyszer az egészet!
Tudom, nem egy maradandó...
Fogát feni az enyészet.
Na, itt viszont nem kell képzett irodalmároknak azon gondolkodniuk, hogy ilyen öncélú faszságokat szabad-e versben szerepeltetni, segítek, nem, de ez nem is vers, a szokásos gyurcsis agymenés. Viszont ezalatt is kötött egy kicsit a vakolat.
Ha lassan köt a vakolat,
és nem adnál egy vak lovat
hogy beválik gyönge terved,
szarni rá, úgy jobban dermed!
Most kimentem megnézni, dermed, de nem eléggé.
Nincs olyan megjegyzés a naplók alatt, hogy hány ember nem kedveli. Ezt nem azért írtam, hogy Busznyák Imre következő fejlesztése ez legyen, inkább csak örülök, hogy nincs. Sokat rontana az önbecsülésemen.
Most kimegyek megint megnézni, ha most se jó, akkor kénytelen leszek valami pótmelót nézni magamnak, aztán holnap folytatom ezt a kurva párkányt. Mindenesetre új technológiát kell kidolgoznom, mert még öt ablakot kéne felpárkányoznom. Vagy még ötször írok ilyen naplóbejegyzést, mint ez, az meg, ugye, senkinek se lenne jó.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 581. | zsoszi: jó, hogy újra | 2018-10-30 18:56 | | Üdv a fedélzeten, Gyurcsi! Örülök, hogy otthon és már jobban vagy! :) | |
| 580. | [tulajdonos]: Egy tiszt szava | 2018-10-30 18:13 | Most nem mondom el, miről jutott eszembe az alábbi történet, de azt hiszem, így is kerek lesz.
Akkoriban a kisebb tengeri hajók feljártak a Duna deltájába, ahol román és szovjet kikötőkben rakodtuk át a rakományt uszályokba, ezeket vontatóhajók vitték fel, tovább a Dunán. Braila ilyen román kikötő volt. Itt olyan mélyre volt kotorva a meder, hogy a tengeri hajók se üljenek fel.
A 70-es évek elején történt, most nem emlékszem, hogy arab vagy török kikötőből érkeztünk, ahol viszont kolerajárvány lehetett, ezért karanténba tettek minket.
Gyakorlatilag ez úgy zajlott, hogy - bár a parthoz kötöttünk - nem mehettünk ki, fegyveres állt a hajó mellett, és minden más hivatalos eljárást egy orvosi "különítmény" előzött meg. Bejöttek, mindenkit magukhoz hívtak névsor szerint, és a szemük láttára be kellett vennünk valami kék tablettát.
A tapasztaltabbak szóltak, hogy ez egy elég hatékony hashajtó, gyorsan és garantáltan hat, jobb kihagyni.
Nos, gyakorlatilag nyelv alá vagy a pofazacskóba tolva mutattuk tátott szánkat az dokiknak, akik ekkor szélnek eresztettek bennünket, majd vártak türelmesen.
Na, most kezdődött az érdeklődés, kinek van egyébként is halaszthatatlan dolga? Ennyi emberből azért egy-egy mindig akad.
Én a Tuskó-fanok közé tartoztam. Tuskó Miklós egy negyven körüli, nagyon rendes, nyugodt ember volt, rádiós-gazdasági tiszt (kambuzer). Én benne bíztam, szavatartó, becsületes férfinek ismertem meg, ha ő egyszer azt mondta, hogy lesz produkció, akkor lesz is. Józan, kiegyensúlyozott életvitele pedig abbeli reményeimnek engedett szabad folyást, hogy nem szedett össze valamelyik kikötőben csúnya betegségeket.
Nos, vagy nyolcan szorongtunk a mosdó előterében és a folyosón, hangosan buzdítva Miklóst.
Rá is szorult a bíztatásra, hallottuk, hogy nem megy könnyen. De hát a tiszti becsület, megígérte!
Végre felszállt a füst, Miklós fáradtan, de boldogan jelentette, kész, ott van, a miénk!
Egyenként járultunk az urnához, a dokiktól kaptunk egy-egy olyan papírtálcát, amilyenen a büfékben meg a majálison a virslit adják mustárral, a tálca sarkával kellett kikanalazni a produktumból egy kb. teáskanálnyit, azt vittük a bizottság elé. Ők névre szólóan felcímkéztek tégelyeket, azokban vitték tovább a laborjukba. Néhány nap múlva aztán engedélyezték a partra lépést.
Addig viszont rettentően izgultunk, hogy néhány hősünk, mint amilyen Tuskó úr is volt, jó egészséggel bírjon, mert rossz esetben rögtön járvánnyá nyilváníthatták volna a szórványt is.
Egyébként évtizedekkel később sem voltam hajlandó utcai árusnál virslit enni.
| |
| 579. | [tulajdonos]: Itthon! | 2018-10-30 18:11 | Tisztelettel jelentem, itthon vagyok!
Nem azt mondom, hogy egészségesen, de csak annyi bajjal, amennyi egyébként is szokott lenn. A hallásom visszanyertem, így sem tökéletes, de olyan van, mint előtte volt.
A történteket még fel kell dolgoznom magamban, szerintem írni fogok róla.
Viszont mindjárt írok másról. | |
| 578. | [tulajdonos]: basszameg | 2018-10-26 12:57 | Indulni akartam, mondom feltöltöm egy kicsit a hűtőt, ahogy öntöm bele a vizet, alul úgy folyik ki.
Szerencse, hogy mindjárt jön a kőműves, ő elvisz...
Jöhet még valami?!
Kikapcsolok, sziasztok! :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 577. | Duma György: Füles | [tulajdonos]: Köszönöm! :) | 2018-10-26 12:42 | Kedves Druszám!
Úgy tartják, énekes vazulok esetében a forró ólom is hatásos a fülbajokra, egy próbát esetleg megérne! :-)
Viccet félretéve: Javulást! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 576. | sesin: elbocsájtó () üzenet | 2018-10-26 12:21 | Kedves Gyurcsi!
Bal eseted jobb esetben fájdalommentes. Csak azért nem írok róla verset, mert fájdaLOM lenne a mesternek.
De gondolatban veled leszek én is. Amíg csöpög az infúziód ígérem, mozdulatlan szenvedek az ágyamon, végig. Mondjuk holnap délig.
Vigyázzák tested, lelked orvosok, nővérek! (Ez utóbbiból - gondolom nem csoda - inkább nem kérek...)
Üdv.:
Seholsincs
- hát ne keress! :-)
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 574. | zsoszi: én is | 2018-10-26 12:12 | | Mielőbbi gyógyulást kívánok én is! Köszönöm, hogy tartottad bennem a lelket a játék során! :) Próbálok sok-sok pozitív energiát küldeni a gyógyulásodhoz, ki tudja, hátha segít. :D | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
