NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2026-01-22 06:06 Összes olvasás: 74249| 391. | [tulajdonos]: mit veszíthetek? | 2020-07-20 20:11 | Dallá versellek - http://youtu.be/y7mdXs2Gu4w
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok nyárnak
őszi csillaghullásnak
sóhajodban rezdül a világ
paplanom vagy tüzes vágy
leheleted míg rám simul
papucsban lopakodik a napsugár is
már fájón szürkül a szembogár
csak máz a fény a szempillán
összeérnek felettem a didergő hársak
futok kereslek sebzetten
nyomodban
esetlen lettem
közönybe botlott
a ködbe burkolt bánat
asztalon gyűrött fecni várt
szemétben hányszor landolt
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
most templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
ülj ide hozzám ne is szólj
maradj hangtalan
imámban
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj kicsit mellém ölelj át
vagy ölj meg ha már nem kívánsz
nélküled vége a világnak
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 390. | Bara: re: razi:... | razi: ... | 2020-07-15 07:18 | | kedves razi, most akkor sem jött jókor a kritika. lehet ezért reagáltam úgy, ahogy. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 388. | [tulajdonos]: múlt - múlik | 2020-07-13 21:25 | napfogyatkozás
lassan szálló pihepárt követ a tekintetünk:
a lombölelésből kirebbent két madárt.
azóta asztal-csendben fogynak a napok,
s az otthon-meleg radiátorán egy-két fokot
lejjebb csavar a kezünk. a pezsgős éjszakák
buborékos fényeit elnyelte az idő.
zizegő vánkoson sebeket ápolunk. álmodunk.
majd fekete-fehérbe villan az utca.
egy kockányi visszatérő képbe tolakszik a
magány rémülete. ellene halhatatlanná
imádkozzuk a szeretni-készt, s ha tenger ölén
éled a vég, szivárványszemű szirénként
várunk medúzacsókokra, hogy minket is
áttetsző testébe fogadjon a mély. de ébredünk.
levendulakék illúziót túr szét az idő.
(2011-2019.) | |
| 387. | [tulajdonos]: lehet a jóutat sosem lelem meg | 2020-07-13 20:39 |
Le lehet szállni rólam! Kiselejtezhetitek az összes írásomat. Eddig - évek óta - a saját eü állapotom, fizikai fájdalmaim tettek lelkileg is tönkre, de most mindez egyáltalán nem számít.
A párom lett nagyon súlyos beteg. Most nekem kell erősnek lennem, és fogalmam sincs mit hoz majd a "holnap".
Úgyhogy - tisztelettel, de - lesajnálom, hogy kinek mi baja van a "költészetemmel", vagy velem. Magam alatt vagyok anélkül is.
Ha teszek is fel bármit ezután, már csak "kényszerből", "kínomban". Ahogy mondani szokás: kiírni magamból. Úgy, ahogy tudom. Jól vagy rosszul? Nem lényeges. Barásan. Azután odakerül ahova.
Ha valakit megbántottam, sajnálom. De van elég bajom. (Nem is értem, hogy kerültem pont én képbe? Lehet én vagyok valóban a legxarabb itt? Lehet nem kellene rontanom a statisztikát!?)
(Nem azért írtam, hogy sajnálkozzon bárki...csak azért, hogy még élek...és senki nem tudhatja a másikról, hogy hogyan, miért, meddig...vagy minek...)
(A "jóutat" kénytelen volta egybeírni, hogy a teljes "cím" megjelenjen...)
| |
| 386. | [tulajdonos]: összeférhetetlenek | 2020-07-03 17:40 |
szinte mániákusan megint a
csillagok a hold az éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
most például instant álmot kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés
lehet vért iszik
fut át az agyán
még az is lehet hogy ő öli meg
idő előtt azokat a szép pillanatokat
amit eddig féltve őrzött képzeletében
parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
ahogy ismerősei tudatából fog
az emléke
majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
s az üres csészét földhöz csapja
többé már úgysem kell
| |
| 385. | [tulajdonos]: a partner | 2020-06-20 16:50 | lassan hozzád indul
s te a kékre festett égbolton
felhőket rendezel elé
lábnyomában virágok helyett
majd esőcseppek fakadnak
ám akik eddig hittek benned
lehet megtagadnak
ismét rászólsz
hogy te megmondtad
"hiába az ima
nem érdekli az univerzumot
hogy létezel
vagy hogy lennél-e még tovább"
de csak annyit érsz el vele hogy
azóta senki előtt nem titkolja
kőből van a szíve
s homok pereg ereiben
a feltámadásra pedig úgy tekint
mint bűvészmutatványra
amit képtelen leleplezni
de amíg fel nem adja
játszhatsz neki tovább
| |
| 384. | [tulajdonos]: szeretni bele és ki | 2020-06-08 10:54 |
az ember azt hiszi soha
és egyszercsak mégis
bár kezdetben egy nagy csoda
mégsem tart ki végig
ami rövid lehet öröm
ha kisiklik ne bánjad
hogyha hosszán sosem töröd
fejedet azt válaszd
| |
| 383. | [tulajdonos]: variációk 1 témára | 2020-06-06 10:17 | Álmodó levelek
Bíborerek futottak szét a mennyen,
a Nap sebzetten alábukott,
mohazöldön ágyazott meg az este,
vörös a sárgával összesimult.
Csillagszekér gördült az égen,
a bakon félhold játszott urat,
avartemetőben egymáshoz bújva
két falevél rótt álomutat.
De csitt, csak halkan lépkedj!
Hagyd meg hitükben mind:
felébrednek még tavasszal,
mert nélkülük nem zöldell föld,
és kékbe az ég sem öltözik.
2011.
Reménylevelek
Mohazöldön ágyazott meg az est,
az égen vörösbe simult a sárga,
a Nap sebzetten alábukott,
bíborerekben vérzett el magánya.
Csillagszekéren érkezett a Hold,
avarban nesztelen álmodott az élet,
sok falevél hitte, mindig van kiút:
tavasszal ismét zölden ébred.
2011. | |
| 382. | [tulajdonos]: Save | 2020-06-01 10:09 |
El kellene már menteni e századot!
A múltkorit elmulasztottam.
Véletlen belejavítottam, s a jó dolgok
lomtárba kerültek.
Maradtak háborúk,
viharok, üldöztetések,
molekularácsos vakablakok
mögül szökő kontrollálhatatlan
nukleáris fények.
Szocialista gyermekálmokat
pirítósra kent fokhagymaszagú
amorf állagok, egymást pusztító
emberek, kihaló állatok.
*
A villák rákenődtek
az előregyártott elemekre,
betonszagú kevesektől
nem malaszttal beteljesedve.
A templomok újra divatba jöttek.
Egyesek szívükben, mások
az eltiprottak lelkén üdvözültek,
és akadtak, akik kárhozatot
mint távlatot aszaltak B verzióként,
és hátunkon osztották a gyalázatot.
*
Már hiába melengetem,
évekkel ezelőtt elfagyott
mindkét kezem. Pedig
jól befűtöttek nekünk.
Heterogén gyűlölettel
azonosítják nemzetünk.
De egyszer a hit is lángot fog, s akkor
szemekről olvaszthattok hályogot,
hogy tisztán lássam, és lássanak,
mi volt és mi az, mit érdemes.
őrizzük, amíg még lehet!
*
“Mindennapi kenyerünket,
add meg nekünk”,
mert hiába nem menetelünk,
e világ az a hely, ahol nyomot hagytunk,
milliók örökét szent tenyérbe raktuk.
Hát menteni kellene már e századot,
– mutass néha alázatot -.
De hol kezdjem és hogyan?
Valahol Európában,
vagy tán hazánkban?
És, ha megfogan?
Save As
A kor, amibe(n) nem roppansz. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
