NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 11:29 Összes olvasás: 50372| 281. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-29 12:17 | Feketeribizli szemeket érlel az éjjel.
Hunyorgó csillagok.
Valamelyikében én
– valaha sokak eszményképe –
hallgatok.
Szökőkútból kortyol a hajnal,
s köp a tájra enyhítő harmatot,
de addig e sötétben hol
lelek menedéket?
Az utca fényhiányain
hangok borzolnak redőket
padon alvó vágyakon.
Vannak, akik már nem látnak,
és nem is hallanak.
Ironikus lúggal marom le magamról
a verejtékszagú koszlott szárnyakat.
Csigolyáimból dalok rajzanak.
Már fel sem kelek.
Itt a holnap ugyanaz, akár a tegnap.
A ma szimpla másolat.
Vakolatszirmokról porózusan illannak
a kitakart részletek.
Tucatnyi én-szelet.
Az erekből elfogyott, minden vértest
vörös pipacsmezőbe menekült.
Halni bennem egy sem képes.
– Letisztult résben
könnyeket hurcol helyükön
a szomorú kék-szemű -.
Levegőben lóg a szívem.
Vajon hová vész büszkeségem,
és a szeretet,
ha szenvtelen rád rakódnak
mind porló álmaim,
ha kitakart testem benned elégett,
s a füst is elszáll a forgószélben,
odafentről meg már mindegy,
kik jártak itt
| |
| 280. | [tulajdonos]: Ha majd | 2020-01-29 07:59 |
azt hiszed még alszol s nem foghat az átok
nem gyűlölhet senki ennyire világot
homlokod ráncolod s mégis földig hajolsz
minden földszegletet rendre vihar tarol
szél kap majd az ágba - mellkasodból tépte
gyökértelen erek kígyóznak az égbe
vörös látóhatár ég a pupilládba
holdsarló vág rendet földi udvarában
bujdosik a tegnap jövőtől rettegve
titkolja a múltat mind aki temette
fekete lesz az ég fekete a holnap
fekete fekete szemek ruhák jóslat
| |
| 279. | [tulajdonos]: másféle neki-, és kifutás... | 2020-01-28 11:49 | Nem hagy nyugodni....lassan rögeszmémmé válik ez a vers. :)
ha belopózik...X a köbön változat :-)
a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
de arcul csap a valóság,
hol a fénycsíkok csalókák.
| |
| 278. | [tulajdonos]: Nem érek hozzád, | 2020-01-24 06:06 | úgy hagylak pihenni
Nem érek hozzád, úgy hagylak pihenni.
Amíg homlokát ráncolja az ég
én kiengesztelni igyekszem Istent,
pedig sosem volt köztünk szakadék.
Az idő körénk már burkot nem húzhat.
Árokká mélyült, s mint pengevágta seb
élesen fáj. Hiába varrják össze,
gyógyult nyoma is rajtam lesz.
Nem érek hozzád, de hagyj még tévedni!
Az ajtóban vársz ragyogó Csillagom.
Élővé festem szemöldököd ívét.
Karod melegében magam ringatom.
Nem érek hozzád, hogy nyugalmat leljél.
Késői sétán, ha erre visz utam
elrendezgetem a pár szál virágot,
hogy alattuk békésen tovább szunnyadj.
Nem érek hozzád, csak hagylak pihenni.
Bár rég volt az a nap, mégsem vérzik el.
Úgy mesélnék még Anyám sok-sok szépet,
ahogy meséltél, s elhittem, élni kell.
| |
| 277. | [tulajdonos]: Közöny | 2020-01-17 12:24 |
Leszállt az est. Kapu nyikordult.
A sarkon a koldus éppen befordult.
Kezében koszos szatyor, lábánál vézna eb.
Botorkáltak a semmibe, komótos csendesen.
Három kamasz, - még nem láttak sok tavaszt,
de a szőlő levét már nem frissítőnek itták -
gajdolt, üvöltözött. A kukákat félre rúgták.
Nem tudták, hány nap van benne rejtve.
Mennyi kincs. Mennyei falatok: penészes kifli,
száraz szalámivég, a tegnapi nincs,
ami ma lehetne sovány vacsora.
A csekély esély a 'talán holnap'-ra.
Nélkülük de könnyen itt a vég.
Ez a szerencsétlen már régen nem kért.
A három suhancnak gyötrő éhségtől
még nem sajgott a gyomra.
Könyékig sem nyúltak volna soha ily'
mocsokba. Nem érezték még, hogy az az
egy falat lehet, életükben pár nap kínt,
vagy talán hosszabb gyötrő szenvedést jelent.
Nekik mindez nem volt más csak undorító
szemét, mint koldus meg kutyája,
bár tőlük enni egyik sem kért.
Mégis körbekapták őket, s röhögve nagyokat,
véresre verték a szerencsétlent.
Roppant a koponya. Az ebet sem kímélték,
- az ilyen hogy' is tudná -. Nagyokat
rúgtak belé addig, míg megunták. Majd a
görcsbe rándult testeket leköpve továbbálltak.
A kapun - nem is olyan messze -
halkan ráfordították a zárat.
| |
| 276. | [tulajdonos]: anya-mackó 2 | 2020-01-15 17:45 |
bevillan még most is, milyen büszke voltam,
mikor az utcán utánad fordultak:
a ruhádat honnan?
hányszor terveztem, hogy a világoskék
helyett veszek neked újat. legalább tíz éve,
hogy ugyanazt hordtad. de neked
nem kellett más. kényelmes. megszoktad.
s már nem érdekelt divat vagy mit szólnak
mások. én is úgy két éve egy bordót használok.
a cigitől kiégettet arra cseréltem le. nem mintha
nem vágynék, de kényelmesebb benne
visszaszámolni.
| |
| 275. | [tulajdonos]: anya-mackó | 2020-01-15 12:10 |
bevillan még most is
milyen büszke voltam
amikor az utcán utánad fordulva
megkérdezték a ruhádat hol vásároltad
hányszor terveztem hogy
veszek neked a világoskék helyett újat
legalább tíz éve hordtad már
de neked nem kellett más
"ez kényelmes" megszoktad
mint az otthonkát
"s már nem érdekel a divat
vagy mit mondana más"
ma itthon én is egy bordó melegítőben
ahogy legalább két éve
a tíz éves zöldet csak azért cseréltem le
mert a cigitől több helyen kiégett
nem mintha nem vágynék másra
megszoktam és kényelmes is benne
a napokat számolni
*
Barabás Anna: 1929.09.10. - 1999.01.15. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 273. | Bara: re: :) | Kosztolányi M.: :) | 2020-01-14 21:35 | Na ugye, hogy nem rajtad múlt! Ügyes vagy!
Sztem is ott - Pieris - leszabályozták a szerzői jogok miatt...nem lehet másolni, csak a linkjét...
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 272. | Kosztolányi M.: :) | 2020-01-14 21:31 | Végre sikerült, megizzasztott :) ezután menni fog, már azt hittem hülye vagyok .) a Pieris nem engedte, persze biztos benne van a szabályzatában :)
Hálásan köszönöm!!!! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
