NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 19:39 Összes olvasás: 692015| 1954. | [tulajdonos]: kézírásos | 2013-10-17 21:22 | Egy budapesti járdán ma észrevettem egy kézírásos papírlapot, akkorát, amekkora egy hosszúkás boríékba elfér. Először átléptem fölötte, és tetttem náhány lépést, majd arra gondolam, hogy mások rá fognak taposni, és inkább visszafordultam, hogy fölvegyem.
Ez van az egyik oldalára írva:
"Hidd el, hogy amit el tudsz képzelni, azt meg is tudod valósítani!
Sok erőt-egészséget kívánok hozzá, és nagyon boldog karácsonyt!
Szeretettel: Annamária
2009 december"
Ez pedig a másik oldalára:
"A siker a napona újra és újra ismétlődő
kis erőfeszítések összege (Robert Collier)
A sikeres ember erős várat épít a kövekből, amivel mások megdobálták. (David Brinkley)
A piramisokat is egyetlen kövel kezdték el építeni. (Czele György)" | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1952. | [tulajdonos]: emlék | 2013-10-17 08:59 | Állok a Szilas patak fölött és telefonálok. A trapézmeder oldalában észreveszek egy csupa sár palesztin sálat. Színével kilóg környezetéből, de félig-meddig már része a földnek.
| |
| 1951. | [tulajdonos]: Deákszálló | 2013-10-16 21:25 | "Diskurzus Kemseivel az irodalmi magányosokről. És valóban: mintha ezek, a látszólag sehova se tartozók térképeznék fel az izgalmas magyar valóságot... (...)Az irodalompolitika természetesen csak kényszer hatására vesz róluk tudomást, hiszen épp ezek tolják legkevésébé az aktuális napi politika szekerét. (...) A dajkáltak ellenben hosszú gügyögés után kimúlnak.(...) Ugyanakkor jó észre venni: aki tenyérből eszik, hamar megszelídül. (...) Valahogyan a méltányosság hiányzik a világból. Az előlegező, nagyvonalú tisztelet."
Ezek is Deák Lászlótól való idézetek. Forrásuk a szerző naplója. Az év: 1980. | |
| 1950. | [tulajdonos]: zene | 2013-10-16 20:54 | "Milest játszatom, gyönyörű, de a zenehallgatás közvetlenül nem tesz jót. Elvonja a figyelmemet. Puszta műélvezővé tesz."
Deák László írta ezt naplója 1981-es bejegyzései közt. Mennyire igaza van! Ha inspiráció-növelés érdekében írás közben zenét hallgatok, mindig az a vége, hogy semmi nem jut eszembe, a zene beránt a saját birodalmába, és én lábhoz tett fegyverrel hallgatom. | |
| 1949. | [tulajdonos]: látta | 2013-10-16 19:51 | F. N. mesélte, hogy valamikor gyerekkorában egyszer csak vakító élességgel megjelent előtte a felnőttkora, látta önmagát szakállasan, a feleségét, gyermekeit, a munkáját, a házát.
| |
| 1948. | [tulajdonos]: rég volt | 2013-10-16 19:42 | | Azt hiszem, Bálint Endrétől hazajövet zúdítottam rá apámra mindazt, amit a világról, a rendszer tarthatatlanságáról gondoltam. Nyár volt, nyugágyban ült, és emlékezetem szerint nagyon meglepték a többpártrendszerre, emberi jogokra vonatkozó gondolataim. Talán meg is ijedt, hogy ilyen „lázadó” fia van. Szomorkás arra gondolni, hogy neki a Kádár-rendszer jó volt. | |
| 1947. | [tulajdonos]: furcsán az időről | 2013-10-13 09:36 | El ne hidd
Be voltunk zárva négy fala közé,
erre most hirtelen
világgá olvad a tél,
minden szétfolyik, cuppog a csizmánk,
ám gyorsan szikkad a sár, és
porra vált.
Támad a nap, megint
süthetünk harckocsink
páncéllemezén tükörtojást, és
megehetjük a tar ágakon csüngő
palacsinta-órákat is,
megeszünk mindent,
idő van –
Kileng az inda, Tarzan
kapaszkodik belé,
Dali röptében lefesti,
valahogy elütjük az időt,
időre megyünk,
maradunk egy időre,
állni látszik.
És hogy nem vettük észre, hogy máris
avarérett az erdő? No, melyik
kezemben van a tél? Üthetsz
bármelyikre, megtalálod,
minden sejtedig fázni fogsz,
hogy olvad a sarkvidék?
El ne hidd, én is jégkorszaki
sipkát húzok fejemre,
és várom a hivatal válaszát, mikor
engedélyezi végre, hogy ne csak
viccből nevezhessem magam
Ötzinek.
| |
| 1946. | [tulajdonos]: Regény | 2013-10-12 18:36 | Kérdezem, kérdezték mások is, miért nem inkább Szentkuthy, ha idol kellett, mintakép, menedék, barlangba bevilágító szemek, szóval miért nem ő? Ottlik nem olyan határtalan, de nagyon szerethető. Aki ma verset ír, érzi, regényt várnak a szerzőtől, regénynek kell születni, ezt mondja Karátson is, mindegy milyen, ormótlan, összevissza, szétszedhető, lapra szerelt, gyurmaregény, kőregény, regényregény… Regény legyen, regény a gáton, legyen jó nagy szája, pofázzon mindenről és mindenkiről, engedje, hogy a regénybe betóduljon az élet. Jaj, beleszerettem a saját gondolatomba, ki és mit szavatol, milyen beavatásba lépünk, bódultan füstölőktől, hajnal-hidegtől józanodva, de bízva a lét megragadásának képességében. Ezért érdemes beleveszni a betűkbe.
| |
| 1945. | [tulajdonos]: egy könyv | 2013-10-12 16:28 | | Két napja a Boráros téren megvettem Alain Finkielkraut A hálátlanság c. alig használt könyvét. A kereskedő mondta, hogy azt hitte, ezt a könyvet sohase fogja eladni. Nagy örömömre bőségesen említi és idézi Kosztolányi Dezsőt és Bibó Istvánt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
