DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2787 szerző 35702 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Lázár Bence
  Otthon ebédeltünk
Új maradandokkok

Vajdics Anikó: Bulimia
Wesztl Miklós: nem adom a láb
Farkas György: Csapdák (jav.)
Tiszai P Imre: Egyetlen szentség (vált)
Bara Anna: az áldott jó ember ..
Petz György: Sorsodat
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció -
Türjei Zoltán: Váróterem
Szilágyi Erzsébet: életkép
Francesco de Orellana: A be nem fogadott nyakkendõtû balladája (1991)
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 4 perce
Kosztolányi Mária 28 perce
Farkas György 5 órája
Duma György 9 órája
Tiszai P Imre 12 órája
Ilies Renáta 12 órája
Tóth János Janus 12 órája
Tamási József 12 órája
Zsuzsanna Grande 12 órája
Standovár Ágota 13 órája
Bakkné Szentesi Csilla 13 órája
Vincze Sándor 21 órája
Fűri Mária 1 napja
Szikora Erzsébet 1 napja
Petz György 1 napja
Boris Anita 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Lantos Tímea 1 napja
Vajdics Anikó 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyakorlótér 20 perce
Bátai Tibor alkotói naplója 34 perce
Jó, ha a vége jó 35 perce
Graffiti 39 perce
Szuszogó szavak 1 órája
Conquistadores 2 órája
Gyurcsi 3 órája
Seholsincs 3 órája
argumentum 4 órája
Nagy Zoárd mesél 5 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 5 órája
weinberger 8 órája
Frady Endre 8 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 20 órája
Felvil.levelek (feladó:random) 22 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett
Legutóbbi olvasó: 2018-11-12 19:27 Összes olvasás: 17048

Korábbi hozzászólások:  
195. [tulajdonos]: jegyzetdarabkák2018-11-11 17:13

jegyzetdarabkák

**

A sokszögletű hol-volt-hol-nem-volt birodalmon, de még az üveghegyen is túl, van ám egy másik ország. Nem olyan, mint a miénk, ahol mind egyenlőek vagyunk, hanem olyan, mint amit egy hatalmas tárcsával vízszintesen kettévágtak. Abban az országban, tőlünk annyira távol, hogy már elképzelni se tudjuk, fönt a jó föntiek, lent meg a hadd ne mondjam milyen lentiek élnek. Középen pedig a tárcsa.
A föntiek nyugodtan elmondhatják magukról és egymásról, hogy ők igazán a békességre és a minőségre törekednek. Bezzeg a lentiek! Azok folyton békétlenkednek, mert föntiek akarnak lenni. Ráadásul szakmailag is nullák – a föntiek szerint. Néhány fönti olykor elmerészkedik a tárcsa széléig, áthajol, kesztyűbe rejtett két ujjával kiemel egy-egy lentit a tömegből, tenyerére veszi, nézegeti, milyen cuki. Aztán visszaejti eredeti közegébe, mondván, jobb lesz ott lent neki.
A föntiek szeretik a ragasztót. Önmagukat előszeretettel ragasztják az éghez, a lentieket meg a földhöz. Utóbbiak már ezt a helyzetet is annyira megkedvelték, hogy ők maguk nevezik magukat földhözragadtaknak. Ez persze csak egy metafora.
Előfordulhat, hogy egy hatalmas kéz megrázza az egész gömböt, aztán fordítva teszi vissza a helyére.
Az ott lakók mindig valami Deus ex machina megoldásban reménykednek.

**

Az úgynevezett rendszerváltozás idején a Parlament két különböző oldalán ültünk X-szel. Látszólag én a kormányzati oldalon, ő az ellenzékin, a tényleges hatalmi viszonyok azonban ezzel ellentétesek voltak. Jószándékú gesztusként vittem neki ajándékba egy dedikált példányt a könyvemből. Megköszönte és elfogadta. Egy héttel később hozta az ő könyvét és megvetette velem. Nem volt apróm, neki se, ezért fölfelé kerekítve adott vissza.

**

Ismerősöm kislánya úszóedzésre jár. Egyik alkalommal háziversenyt hirdettek, amit annak rendje-módja szerint megnyert: elsőnek ért a célba. Ő lepődött meg a legjobban, amikor nem hirdették ki győztesnek, de még másodiknak, sőt hetediknek se. Mivel a szélső pályán úszott, azt hitték, ő nem versenyző, hanem csak fürdővendég. Utólag legalábbis ezt mondták. A kislány sírt. Többé nem akar úszóedzésre járni.

**

Ahol nem látnak szívesen, oda ne menj – mondogatta bognármester nagyapám. – Úgy érted, Papa, hogy ne törekedjek a jóra? – Honnan tudod te, mi a jó? – replikázott.
Telente léket vágott a befagyott Gyopáros tavon, s megfürdött a cimborájával, aki – mint utóbb kiderítettük, Ratkó József költő édesapja volt.
A fürdés, az jó volt. A vitézkedés után általában mindketten megfáztak, s köhögtek, szipogtak hetekig.

**

Olvasói hozzászólások nélkül
194. Szokolay Zoltán: bocsánat2018-11-11 13:10
Ha előző bejegyzésemmel bárkit megbántottam volna, akkor bocsánatot kérek.
A játékot nem akartam megzavarni, extráknak ott különben sincs helye, érvényes pályázat meg nem jutott idejében eszembe.

Olvasói hozzászólások nélkül
193. weinberger: sajna[tulajdonos]: extrafüzér2018-11-11 12:52
Sajnos, amint a játékvezetőnek azt meg is írtam, sem a cím, sem a felfedett két sor nem indította meg a fantáziámat. A búcsú szerintem nem egyetlen pillanat: nem esemény, hanem folyamat. Az időnek pedig nem sebessége van, hanem tartama, tehát nem gyorsulni vagy lassulni, hanem rövidülni és hosszabbodni képes (persze csak elvontan). És másvalaki mosolyát nem az arcom őrzi. A nyaklevesét, a simogatását talán igen. Vagyis ez a forduló nélkülem zajlik le.

192. [tulajdonos]: extrafüzér2018-11-11 12:44

TÜKÖRNEURON-EXTRAFÜZÉR

a búcsú pillanatában felgyorsul az idő
orvul támadt rám – lesben állt a sarkon
szemem alatti véraláfutást:
a mosolyát még órákig őrzi az arcom

a búcsú pillanatában felgyorsul az idő
elképesztő fölénnyel tudta tudatni
nem vagyok költő takarodjak innen
a mosolyát még órákig őrzi az arcom

a búcsú pillanatában felgyorsul az idő
egymást kergetik csámpás mutatói
harcias múzsa vicsorog középen
a mosolyát még órákig őrzi az arcom

a búcsú pillanatában felgyorsul az idő
léggömböt feszít szét ez a levegő
ami nekem időtlen az neki idétlen
a mosolyát még órákig őrzi az arcom

a búcsú pillanatában felgyorsul az idő
kevés fogyott el s nincs semennyi hátra
nézzetek most a véraláfutásra
a mosolyát még órákig őrzi az arcom

a búcsú pillanatában felgyorsul az idő
önmagával minden egyformán egyenlő
líra-osztagával lesben állt a sarkon
a mosolyát még órákig őrzi az arcom

(Arcadia 1638)

Olvasói hozzászólások nélkül
191. Szokolay Zoltán: reweinberger egységes2018-11-11 12:43
A barátságot és a kölcsönös tiszteletet keressük.
Vastraverzek erdejében is.

Olvasói hozzászólások nélkül
190. weinberger: egységesSzokolay Zoltán: reweinberger2018-11-11 11:59
Azt hiszem, alapvetően nincs abban semmi negatívum, ha egy irodalmi fórumot működtető tulajdonosi közösség és a bírálók kara gyakorlatilag azonos művészetfilozófiai elveket vall és gyakorlatot követ. Az sem kifogásolható - meg talán nem is tartozik ide -, ha a világnézeti megközelítésükben sincs egymás között különösebb eltérés és konfliktus. Az már alighanem az én egyéni problémám, ha egyikhez sincs egy fikarcnyi közöm sem. Logikusan vetődik fel azonban a kérdés: akkor meg mit keresek még mindig itt? A válasz bizony fogalmazódik...

Olvasói hozzászólások nélkül
189. Szokolay Zoltán: reweinberger2018-11-10 18:53
Kedves Miklós, jól megpörgetted a fantáziám! Én meg elképzeltem, hogy a Dokk hajdani, mostani és majdani szerkesztői véleményezik Radnóti: Erőltetett menet című versét. Aztán elképzeltem, ahogyan Nagyítóba kerül és néhány neves szerző, mint például … és ... reagál rá.
Írtam néhány paródiát, de egyelőre nincs bátorságom föltenni.

Olvasói hozzászólások nélkül
188. Vezsenyi Ildikó: válasz2018-11-10 14:29
Köszönöm Zoltán! Várok türelmesen.


Olvasói hozzászólások nélkül
187. (Sz.Z.): Ildikónak2018-11-10 14:18
Kedves Ildikó!
Hosszú a válasz, türelmet kérek, ma nem lesz rá időm, de ígérem, megírom.

186. [tulajdonos]: jegyzetfüzet2018-11-10 14:13
(fordítás-töredék)
(a forrás ismeretlen)

Az ember hajlamos újra meg újra belefutni ugyanabba a csapdába.
Ma ismét találkoztam valakivel, aki látszólag az emberek közti megbékélést, megértést hirdeti és segíti szinte már terápiás célzatú szcenárióival, ugyanakkor kettős mércét alkalmaz, mert az egyik szereplőnek megengedi az alakoskodást, a többarcúságot, mások becsapását, miközben az egyenes utat választó másik résztvevőt kigúnyolja, megbélyegzi. Mi a teendő ilyenkor? Azt hiszem, csak az, hogy az illetőt jobb lesz messze elkerülni. Ezt persze megfutamodásként értelmezi majd és kéjes mámorral fogadja, mert győztesnek véli magát, de üsse kő, ma nagyvonalú vagyok.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-11-10 20:25 u.a.
2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
2018-08-11 07:26 Bakkné Szentesi Csilla
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-11-12 20:49   NAGYÍTÓ /furim:.../
2018-11-12 20:36   NAGYÍTÓ /furim:.../
2018-11-12 20:20   Napló: Gyakorlótér
2018-11-12 20:20   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2018-11-12 20:19   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-11-12 20:15   Napló: Graffiti
2018-11-12 19:09   Napló: Szuszogó szavak
2018-11-12 18:41   Napló: Conquistadores
2018-11-12 18:28   Napló: Conquistadores
2018-11-12 18:08   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária