DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37367 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 4 órája
Tesch Gábor Ferenc 23 órája
Pálóczi Antal 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Konta Ildikó 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Cservinka Dávid 2 napja
Nagyító 2 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Oláh Imre 5 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Vajdics Anikó 8 napja
Wesztl Miklós 9 napja
Gyors & Gyilkos 10 napja
Szokolay Zoltán 10 napja
Albert Zsolt 10 napja
Tóth János Janus 10 napja
Kosztolányi Mária 10 napja
Szilágyi Erzsébet 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 1 órája
az utolsó alma 1 órája
Hetedíziglen 6 órája
Minimal Planet 14 órája
Ötvös Németh Edit naplója 16 órája
Etzel Mark Bartfelder 17 órája
mix 23 órája
Gyurcsi 1 napja
nélküled 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Pssz!Ich-ézis 2 napja
törmelék 3 napja
történések 3 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett
Legutóbbi olvasó: 2020-10-28 09:10 Összes olvasás: 24881

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
239. Szokolay Zoltán: Korrr2020-10-11 20:10
Lázár Ervin

Lázár Ervin

Lázár Ervin

238. [tulajdonos]: Lázár Ervin: Foci2020-10-11 20:08
Lpázár Ervin:
Foci

Odajön a fiam, elgondolkozva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munkából, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni.p
– Apu, Isten szokott focizni?
Furcsa képet vághatok, mert egy ijedt kis fintor fut át az arcán, bólint, mint aki a tekintetemből megértette, hogy sületlenséget mondott. Nem is alkalmatlankodik tovább, elmegy. Hosszan bámulok utána, a hátán is látom, hogy elszomorodott. Na, mormogom magamban, most megbántottam. Próbálok visszazökkenni a munkába, de a távolodó, szomorú hát emlékképe nem hagy. Persze, mindig ez a hülye foci! Tele van a feje focistanevekkel, gólpasszokkal, cselekkel, bombákkal, hosszú indításokkal. A gólokról nem is beszélve. Betéve tudja a világbajnokság összes gólját... Na, ebből elég! Hol is tartottam? De kicseleznek a betűk, a téren vagyok...

Fociznak a srácok a téren, egy rosszul eltalált labda nagy ívben repülne az autók közé, de ott jön egy elegánsan öltözött úr, diplomatatáskával, hopp, egy fantasztikus légstoppal leveszi a lasztit, a jobb lábáról átteszi a balra, dekázik egy kicsit, bámulatos a technikája, az égbe rúgott labda pontosan a vállára esik, vállal veszi le, egy kicsit egyensúlyozza, „fölvállazza” a fejére, pörgeti a homlokán, aztán le a térdére, pattogtatja, dekázik. Nincs mese, ez egy labdaművész. Megindul a labdával a srácok felé, a háta mögé emeli, egy oxforddal maga elé teszi.
– Na, vegyétek el – az arcán játékra kész mosoly.
A fiúk rárohannak, de a diplomatatáskás habkönnyű cseleivel szemben tehetetlenek. Már ott áll a kapu torkában, elfekteti a kapust, lő, gól. A srácok szájtátva állnak, ilyet még nem láttak. Az idegen meg már nincsen sehol. „Mi volt rajta olyan furcsa?” – kérdezi az egyik fiú. „Nem láttad, fénylett az arca!” ..

Na tessék, nem vagyok normális! Most aztán ennek vége, koncentrálok és... Tulajdonképpen miért lenne idegen Istentől a játék? Hogy is írta József Attila? Ha a téren játszanak a gyerekek, Isten közöttük őgyeleg. Miért ne?
Nagy elhatározással fölállok. Rányitok a fiamra.
– Gondolkoztam a dolgon – mondom eltökélten –, Isten igenis szokott focizni.
Kivirul.
– Akkor meg lehet rá kérni?
– Mire?
– Hogy álljon be egy kicsit a magyar válogatottba.
Aha, hát erre ment ki a játék.
– Akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe mondja kérlelően, mintha bizony az én elhatározásomon állna vagy bukna a dolog.
– Azt gondolom – ráncolja a homlokát –, hogy neki öt perc is elég volna. Csak öt percre álljon be.

Nem rossz! Tessék elképzelni a meccset. Öt perc van hátra, az ellenfél három-nullra vezet. A hangosbemondó bemondja, hogy a magyar csapat cserél. Limperger helyére beáll... hogy kicsoda, nem lehet megtudni, mert a nagy zsibongásban nem érteni a nevét... meg hát három-nullnál?! Ugyan, kérem!
Azért az új játékosban van valami figyelemreméltó. Látják? Hallják, ahogy elhalkul a lárma? Micsoda halotti csend. És aztán micsoda ováció! Negyven méterről, mintha zsinóron húzták volna. Ekkora gólt! De hiszen ez csak a kezdet. Sziszeg a közönség, kéjesen sóhajt, ordít, tombol. Te Úristen, ekkora játékos! Naná! Négy-háromra győzünk.

– Mit gondolsz, beáll?
– Reménykedjünk – mondom, és visszaballagok a munkámhoz. De sehogyan sem akaródzik visszajutni hozzá. A betűk helyett egyre csak azt a fénylő alakot látom a pályán.

– Istenem – motyogom magamban –, mi az neked, tedd meg már, ha ez a gyerek annyira kéri. Állj be öt percre. Vagy kettőre. Akárha láthatatlanul is. Segítsd ezt a szegény csetlő-botló csapatot. S ha már itt jársz köztünk és volt öt perced a focira, miután leveszed a szerelésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nemcsak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd a vállunkra a kezed.

Valaki megérinti a vállam. Hátrakapom a fejem.
A fiam.

– Megígérte? – kérdezi.
– Meg – mondom elszorult torokkal.

Látod, Uram, most már nincs visszaút.

237. [tulajdonos]: θæ'ŋk yuː'2020-10-08 23:20
A cserbenhagyásos gázolás áldozatától nem várható el, hogy fölkel és harcba száll jogaiért.
Hivatásos igazságkeresők és -szolgáltatók sem segítenek rajta, elintézik egy legyintéssel, minek ment oda, miért nem ért át hamarabb az úton, szedte volna jobban a lábát, szedte-vette-teremtette. Az úrvezető felelősségét rejtegetjük, ha a szerencsétlen körülményekre, a véletlenre, az eleve elrendelés titkos szabályrendszerére hivatkozunk. Száguld tovább az éjszakában, le se veszi a lábát a gázpedálról.

236. [tulajdonos]: θæŋk juː 2020-09-20 20:19
Szeretném tudni, ezért tisztelettel és udvariasan megkérdezem, hogy melyik szerkesztő moderálta az előző naplóbejegyzést, amely nem volt más, se több, se kevesebb, mint egy angol-magyar nyelvészeti lábjegyzet egy hang kétféle lehetséges kiejtéséről és fonetikai jelöléséről. Semmiféle minősítést senkire nézve nem tartalmazott, csupán a nyelvi tényeket közölte.
Aki netán most kezdi tanulni az angol nyelvet, mint például Pálóczi kolléga, annak számára is hasznos információ lehet a bejegyzés tartalma.
Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy a moderáló nevének közlése után állítsa vissza a bejegyzést.

235. [tulajdonos]: θæŋk juː2020-09-20 18:47
< Moderálva >

Olvasói hozzászólások nélkül
234. Szokolay Zoltán: rererere2020-09-20 13:21
Kedves Antal,
nem látom, hogy Filip Tamás neve hol említődött.
Egy jelenségről írtam, a narcisztikus pszichopata alkotóéról.
A jóindulatú figyelmeztetést köszönöm.
A Dokkon - és másutt, az egész magyar irodalmi élet "nemes hagyományai" között - valóban üdvös lenne végre felhagyni a kiszorítósdival, a "majomsziklaharccal". Elfelejteni azt a módszert, hogy leveleket ír valaki szerkesztőknek, döntéshozóknak pályatársa műveinek elutasítása érdekében.
Van elég hely, elférünk.

Olvasói hozzászólások nélkül
233. Pálóczi Antal: kérés2020-09-20 13:12
Kedves Zoltán!
Kérlek ne folytasd most ezt a pamfletet, Filip Tamás alkotókedvét nem kell negatív impulzusokkal kikezdeni próbálni, a Dokk "nemes hagyományaiba" ez nem tartozik bele.
Itt mindenkit segíteni kell az alkotásban.
Erről szóljon a Dokk!
Örüljünk, hogy legalább a kettőnk dolgát, amennyire tőlünk tellett, rendbe hoztuk! Jobban örülnék, ha ennek mintájára több kibékülés is létrejönne itt!
Remélem megjelenteted ezt a kérést és valamennyire figyelembe veszed!
Antal

232. [tulajdonos]: Regényrészlet2020-09-19 23:06
Pacsuli rendes illat volt, szerették az emberek. Sem túl-, sem alul nem értékelte magát. Egy illat volt a sok közül. Az emberek megszagolták, azután továbbmentek. Nem tudták megjegyezni.

Pacsuli vesztét az okozta, hogy egy szép tavaszi napon kapott egy kitüntetést. Talán a "kiváló illat" címet, már nem is emlékszem pontosan.
Pacsuli ettől fogva tipikus pszichopata lett, szagtekintélynek képzelte magát. Azt kezdte hinni, hogy akit ő leértékel, azt mások sem veszik majd komolyan. Azt kezdte hinni, hogy csak az ő értékítéletétől függ majd mások megítélése.
A pszichopata önmagát túlértékeli, másokat alul. Aztán meglepődik, sőt fölháborodik, ha valaki védelmébe veszi az ő ellenségét.
Ilyen illat lett Pacsuli is.
Önhittsége okozza majd a kudarcát, méghozzá többszörösen. Ceausescunak is ez lett a veszte. A pszichopata nem gondolkozik logikusan, fel sem vetődik benne, hogy egyszer majd neki sem sikerül valami. Csak a hatalom megszerzése és megtartása lebeg a szeme előtt. Ő akar lenni az egyetlen illat.
Az egyetlen, amit még a koronavírusosok is megéreznek.

231. [tulajdonos]: regényrészlet2019-03-24 08:39

Regényrészlet

Dem lecsatolta magáról a biztosítókötelet, s a szikla peremére ült, hogy üzenetet fogalmazzon Pacsulinak. Tudta, hogy nem kell leírnia, sőt hangosan kimondania sem, mert a szolgálat a gondolatait is követni tudja, porszem nem kerülhet a gépezetbe, az üzenet biztosan eljut Pacsulihoz.

Először azonban övéire gondolt., de a szavakat nemcsak nekik szánta, hanem amazoknak is.

– Akikkel valaha – ha csupán tíz percre is – találkoztam, jobban teszik, ha letagadják.
Tagadjanak meg, ha a hatalom bármelyik kegyeltje úgy kívánja tőlük.
Ne féljenek, egymás iránti érzéseink e kényszerű gesztustól nem változnak.
Szavak nélkül is, sőt a szavak ellenére is tudni fogjuk, amit tudnunk kell egymásról.
Ez most egy ilyen korszak. Túl fogjuk élni.

Dem felnézett. Most már csak Pacsuli elegáns alakját látta.

– Ha mégis velem kívánna hírbe hozni bárkit is, csak egy tanácsot adok.
Kapcsolattartója útján forduljon azokhoz, akiknek a megnyert embere (ma ez a szakkifejezés).
Ők viszonylag részletes kimutatást vezetnek arról, hogy kikkel találkoztam – akár csupán tíz percre is – eddigi életem során. Abból a listából válasszon célpontokat. Tegnapi kiszemeltje ugyanis nincs közöttük, s ez nevetségessé teszi buzgalmát.

Választ nem várt. Estig ott ült a szikla szélén. A madarak vonulásában gyönyörködött.

230. [tulajdonos]: hunyász2019-03-05 06:59

Kedves Busznyák Imre!

Tiszteletben tartom álláspontodat. A viták (legyenek bár poétikai, esztétikai, nyelvhelyességi vagy grammatikai tárgyúak) igen hasznosak, ha minden félnek sikerül a kölcsönös tisztelet hangján megszólalnia. Magam e mostani diskurzusba akkor léptem be, amikor valaki a legcsekélyebb tiszteletet is mellőzve rontott rá Gyurcsi Zalán György barátomra, egy kifejezés („előtérbetoló”) egybeírása miatt. Ettől fogva sajnos erről vitatkoztunk és elterelődött a figyelem a valóban orbitális hibáról, a „veszi a fáradtságot” kifejezésről, melyet a használója (P.A.) többször megismételt, bizonyítván, hogy nem elütésről van szó.
Fentiekből az a következtetés vonható le, hogy akad olyan embertársunk, aki soha nem képes beismerni a tévedését. Példának erre azt hoztam fel, ami 11 éve történt: valaki összekeverte, hogy Káin és Ábel közül ki az elsőszülött, annak idején erre Baltazár nagyon helyesen mutatott rá, majd az illető – ahelyett, hogy egy odavetett „bocs”-csal elintézte volna a dolgot, hosszan magyarázta, hogy neki van igaza.

Ezek a párbeszédek valóban elkedvetlenítők. Nem lehet könnyű dolgod portáligazgatóként.

Hibát követtem el, amikor szólni merészeltem. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” korában élünk megint, s az én hátralévő hónapjaim során ez már aligha változik meg. Nem a Dokkra értem a fentieket, hanem az egész országra.

A vitatott kifejezésről továbbra is az a véleményem, hogy szükség szerint írható egybe vagy külön. Példaként csak egy mondatot mutatok most: A saját személyét minduntalan előtérbetoló viceházmester árgus szemekkel figyelte a páncélszekrényt az előtérbe toló rakodómunkásokat.
Nyilvánvaló, hogy e mondatban a két előtér nem ugyanaz, az egybe-, illetve különírásnak jelentés-megkülönböztető szerepe van.

Köszönöm, hogy a publikálásra biztatsz! Verses naplómba időről időre teszek fel régi és új alkotásokat. A regnáló rendszerben jelenleg csak ez a publikációs felületem.
Megaláztatás hurkába önként nem dugom a fejem. Megelégszem azzal, ha a verses naplóban lévő verseimre reagál valaki.
Az utóbbi években sok kiváló szerkesztője volt a Dokknak, tisztelem őket, sajnálom, hogy elmentek.
Ők engem is költőnek tekintettek, annak ellenére, hogy nekem nincs papírom róla, nem szerepeltem soha a könyvheti antológiákban. 47 éve vágyom erre hasztalan. 30 esztendeje közel jártam hozzá, már értesített a könyvkiadó, de aztán – feltehetetőleg azért, mert közben az MDF képviselőjelöltje lettem – kihúztak a névsorból és a helyet Népszabadság-közeli szerzővel töltötte be az antológia szerkesztője, ki egyben az írószövetség MSZMP-titkára volt.

A „tenkjú”-ra való hivatkozással sem akartam megbántani senkit. Valóban kíváncsi lennék arra, hogy ennek a nagy karriert befutott költeménynek a címe milyen nyelven íródott, mert hogy nem angolul és nem magyarul, azt sejtem.

Napsütéses keddet kívánok!


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-28 13:30   Napló: Zúzmara
2020-10-28 13:16   Napló: az utolsó alma
2020-10-28 10:21   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2020-10-28 09:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Seres Sándor talán ha
2020-10-28 08:14   Napló: Hetedíziglen
2020-10-28 08:14   Napló: Hetedíziglen
2020-10-27 23:42   Napló: Minimal Planet
2020-10-27 22:08   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-10-27 21:57   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-10-27 21:39   Napló: Zúzmara