NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2025-06-28 00:44 Összes olvasás: 43295| 300. | [tulajdonos]: ferencet szeretik | 2025-06-27 19:09 | ferencet szeretik
ferenc első tétele: ferencet nem lehet szeretni.
A felé áradó figyelmet végtelen kreativitással
bagatellizálja el.
Mindent megmagyaráz: itt semmi sem az,
aminek lázszik. A lány érintése, gyengéd pillantás?
ferenc már megint rosszkor volt rossz helyen.
ferenc naponta bizonyítja önmagának első tételét:
nem más ő, mint penészfolt a falon,
külön életet élő zsebpiszok,
összegubancolódott, loncsos kutyaszőr.
Ma is ezt mantrázta magában,
mert már megint eszébe jutott a másik.
Az egész napsütötte délelőtt megfordult utána,
hiába is hitte, hogy láthatatlan.
Egy kis dalocskát fütyörészett önfeledten,
és tőle szokatlan tánclépéssel szökkent át
egy ott sem volt pocsolyán. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 299. | Krisztina: minden vers marad? | 2023-11-13 23:32 | | Kedves Ólomkatona! Ha megírsz egy verset az maradós lesz ha ki nem fújja kezedből a szél a papírlapot.. :-)) Isten hozott.. Nézd már meg a verseim.. hol vannak, lassú ütem.. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 298. | Misinszki Hanna: rég | 2023-11-12 12:41 | | Nagyon rég nem léptem be, nagyon ritkán nézek ide be, de már a múltkor is feltűnt: mostanában minden/majdnem minden vers marad? | |
| 297. | [tulajdonos]: ... | 2022-08-18 22:03 | Hol a helye?
Botorkált a Hold fényében a néni,
a barna szvetteres lány ott volt vele.
Egy Chopin-nocturne dallama kísérti,
de elengedni a lányt nincs ereje.
Maradj még, kérte, rám feszül az este,
Hogy is volt, mikor a nocturne véget ért?
A lányka arcán a választ keresve
összehúzta magán barna szvetterét.
És abban a tompa, imbolygó fényben
tényleg megölelt ott az óvóhelyen?
Vagy csak elvesztem szép tekintetében,
ahogy a rádión tartottam kezem?
Azt a borostyánkövet nekem adta,
vagy csak álmodtam vele? - nem tudhatom.
Disszidált előlem ez az ebadta,
vagy agyonlőtték még ott az udvaron?
Botorkált a hold fényében a néni,
a barna szvetteres lány nem volt vele.
a Chopin-nocturne többé nem kísérti,
romantikának rég máshol a helye.
| |
| 296. | [tulajdonos]: újra | 2022-08-11 19:51 | Kibírhatatlan
Bíborszínű a nyugágy, ahogyan az égalja is:
bíborba borul a Vizcayai-öböl.
Úszás után még nedves a bőröm,
a szél maró és hideg, vihar készül.
Csak hadd fájjon, ahogy a tenger
cseppenként tűnik el rólam.
A föveny, mint az összegyűrt szőnyeg
a lomha lábak alatt, megőrzi a rajta taposót:
pakolnak körülöttem, s viszi innen mindenki,
amit félt: tárgyait, életét.
De ember nélkül sem üres e táj.
A könyvet, mit helyettem már a szél lapoz,
vízpermet lepi el,
elmosódnak a sorok könnyek nélkül is.
Kibírhatatlan a zaj, a hullámok, az ég, a víz
kibírhatatlan, akár a csend.
Érzem, mindjárt eltörök,
ahogy ülök és várok rendíthetetlenül
valami nálam nagyobbra,
s várom, hogy fájjon valami végre
sokkal jobban, mint ez itt, legbelül. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 295. | ólomkatona: zord idő | 2021-05-15 05:58 | Szia, nélküled!
Nem időzítettem, most volt kedvem írni, elég ritkán írok ide, és hálás vagyok mindenkinek, aki könyvet ajánl, ezért gondoltam, hogy beszámolok, míg viszonylag friss az élmény. Meg magamnak is írtam, jó visszaolvasni később. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 294. | ólomkatona: köszönöm | 2021-05-15 05:52 | | Gyurcsi, ha valami nem tetszik, legfeljebb nem jelentetem meg, úgyhogy bármikor lehet ide írni. Majd még írok, ha kicsit több időm lesz, mert érdekes a téma. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 293. | nélküled: Elemér | [tulajdonos]: zord idő | 2021-05-14 21:16 | Úgy emlékszem, pont ez volt az egyik momentum, ami megragadott. Hogy a kvázi főszereplő mintegy mellékesen esik ki a regényből. Hitelesebben leképezi a valóságom, mint a megszokottabb végek.
Köszi az említést, jól volt időzítve, ahogy, gondolom, tudod is.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 292. | Gyurcsi: Azt a 700-át! | ólomkatona: az áldóját | 2021-05-14 20:45 | Még gyerekkoromban hallottam Brachel Siegfried előadásában (a fiatalabbak kedvéért, ő előadásainál rá is játszott arra, hogy törte a magyart) azt a viccet, hogy egy pap szögeli a kerítést, egy kisfiú meg nagy figyelemmel nézi.
- Azt nézed, ugye, hogy az alkotó ember a keze munkájával értéket hoz létre?
- Nem! Arra vagyok kíváncsi, hogy mit mond egy pap, ha ráüt az ujjára!
Nézd el nekem, ha hatvan év távlatából nem szó szerint idéztem, de a lényeg ott van.
Ha az ember csak bosszankodik, képes finomabban fogalmazni. Pláne, ha látják, hogy a kis Hanna a közelben van.
Azonban egy hirtelen traumánál nem biztos, hogy cizelláltan fogalmazna. Egyébként brit tudósok szerint a felszakadó káromkodás segít elviselni, feldolgozni a váratlan, és sok esetben fájdalmas eseményeket.
Ez hasonló lehet, mint a karatékáknák a "kiáé" - kiáltás ütésnél, hárításnál.
Náluk viszont, aki kapja, az káromkodik. És olyankor nincs idő japán tolmácsot hívni, aki lefordítaná azt, hogy "az ördögbe is!"
Kedves Hanna! Nem szeretnék terhedre lenni a naplódban, ha úgy gondolod, leállok!
| |
| 291. | [tulajdonos]: zord idő | 2021-05-14 20:36 | Kedves Nélküled, most olvastam ki pár hete a Zord időt, amit te ajánlottál, vagy csak írtál róla, nem tudom.
Hááát... fura könyv. Ez nálam nem negatív dolog, de tényleg furának tartom. A nyelvezete miatt nem olvastam könnyen, s bár szeretem a történelmet, és nem is vagyok tök süket hozzá, néha kicsit sok volt benne a nehéz, régies nyelven megfogalmazott történelmi párbeszéd. Volt mondat, aminek többször nekiugrottam, pedig elvileg ez az anyanyelvem. Mintha valami ismeretlen gyümölcsöt kóstoltam volna, amiről perpill nem tudom eldönteni, finom-e vagy sem. Mindenesetre etette magát.
Elemér tudom, hogy nagyon tökéletesre sikerült, de odáig voltam érte, pedig ilyet tinikoromban se nagyon csináltam. Nagyon szimpi volt, ahogy megnyerte Barnabást is, és a két ellenség/ellentét összebarátkozott. Hátha más is elolvassa ezt, aki esetleg kedvet kapott a regényhez, ő ne olvasson tovább!!!
s
p
o
i
l
e
r
s
p
o
i
l
e
r
Az kb. egy alhason rúgással ért fel, hogy Elemért, aki elvileg főszereplő, még csak nem is a regény végén, ahogy szokás lenne, kb. 3 sorban kivégzik. Semmi bevezetés, semmi előkészítés, semmi drámai hatás.
Valamelyik Tarantino filmben volt hasonló élményem, azt hiszem, a Django elszabadulban, hogy az egyik főszereplő, az egyik random jelenetben hirtelen meghal, kb. mintha csak statiszta lett volna. Nem ehhez szoktunk, a főszereplő általában kibírja a végéig, és ott él tovább vagy meghal.
Összességében jó volt, újraolvasandó, és ha kicsit kipihentem az írót, újabb regénye után nézek. Köszönöm az ajánlást, szívesen olvasok még, ha ajánlasz valami jót! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
