NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2026-08-29 18:00 Összes olvasás: 58858| 437. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-08-29 12:17 | Bőrkén és nyesedéken
Megébredtél a hangos bemondóra.
Utolsó strand a tél előtt?
Talán átutaztál egy terminálon.
Nem ismerted föl a várost, nem értettek, csak testbeszéd.
Az egész egy mítoszgyár. Meglepődtél, agyzugaidba érkeztél.
Végül - mint csak egy leveskóstolás - belső titkaidnak informátora lettél.
Szükség és képzelet kötései egyszerűek.
Szülőin azt mondta az osztályfőnök: zagyva dolgokat beszél – meggyőzően.
De vannak dolgok amiket hiába tud. Amit tudnia kellene, azt viszont nem akarja.
Megriadtál a hangos bemondóra. Az osztályfőnök hangja volt.
Anyuka a fiú magyar lesz, felnőtt, és a magyar társadalom tagja.
Segítsék őt ebben.
Nem szerettél magyar lenni. Amikor számon kérni és módosítani
kellett az élet felé, folyton beleütköztél, hogy magyar vagy.
De közöttük, akik Nagyapád tarló-ténfergését sem ismerték,
elvoltál bőrkén és nyesedéken. Azt nézted: test és idő.
És a felfújtak, a mély-magyarok mind áldozatok és hóhérok utódai.
Volt egy szükséges és egy elképzelt országod. Karó és virág.
Utazók, helyükhöz ragadtak. Féltő sorompók.
Sok viszonyban sínylődő belső lény maradt vissza benned.
Nyarakon télre készültél. Télen, ahogy sínek közt a zúzottkő -
amíg nem szennyezett, átengedted a gyülemlő sarat. Végül
sokat formált anyaggá váltál. Ó hány évszak egy élet.
Összeolvadt szükséggel a jövő. Kiálltál az ideiglenes éjszakába,
hallgatni ahogy fenyegettek hangok: „Karóval jöttél, nem virággal”
Óriásposzter és példabeszéd. Lángos illat, kolbászzsír, napolajozás.
Strand.
Felfogtad ami zajlott: új elaljasodás „A teljesség felé”.
4628 nap van hátra a fényes oldalon.
Furakodni még? Rávetíteni ifjúi páncélt visszeres tékozlásra?
Ó a panoráma. Ma negyedik falra írtad föl középiskolás-szerelmed
nevét. Szükség és képzelet. Szétválasztottad-e már?
Évek óta tanultad közömbösek vonzalmát.
Evolúcióképes megértők. A megbocsájtók. Kisebesedett színlelés.
Szinte minden társadalmi rétegtől távol kerültél.
Tervező intézetben, Baradlai csoportban. Budapest. Szilvásvárad.
Minden jól indult.
Érkezéshez, távozáshoz, közel a befogadáshoz, ámulásban tartott a
reflektoros önvirágoztatás. Túl közel voltak hozzád a kedvesek, az
ígérők, az igézet, a boldogság. Ki érthetné, neked a távol kellett.
Világgá távozás.
És milyen közel vagy most, hogy becsald magad aranyozott
templomokba, jómódúak közé. Tőkéd lesz, kastélyod hét toronnyal.
Pedig most is elvagy bőrkén és nyesedéken. Íme, hát a vesztes
csatát meg kell vívni és te is megleled hazád. | |
| 436. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-08-22 13:25 | Hazaérni tűzijátékra
Amióta eszemet tudom
idegenekkel élek
idegenkedem énem
néhány összetevőjétől
amint kicsúszik dagadó
nyak alatt kisebbségi érzés
dölyf : ki a magyar
gödörből nézek az égre
örömből hová tegyek félre
Nike cipőben led fejlámpával
ha felülhetnék újra bányászlámpa
mellé nagyapámhoz a bakra
lámpabél görnyedten danolva
s nézni az égre
az örömből hová tegyek félre
Lehet-e bőrig ázásban újra élni
hogy anya megfürdet
Lecsapolt honvágy
magyarságom öröksége
azt hogyan kellene ünnepelni
európai magyarként
hogyan föltenni a kérdést
idegenként éljek-e
ahol születtem
Többször kísérelem
utoljára ma mielőtt ezt írom
itt maradok
terepszinten víg
pirotechnika és ifjúság
itt maradok mint pőre medrével
a Duna itt maradok
kivégzett őseim gödre fölött
állam jelképek vetülnek az égre
ámítsanak
csapjanak be százegyedszer is
magyarságom öröksége
én csak gödörből nézhetek az égre
pirotechnika ifjúság itt maradok
keresni rabolt kincset
az örömöm hová vitték félre | |
| 435. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-08-12 15:28 | kőkutya (dolce far niente)
szólt a trombita pergett a dob
néhány évtized volt hozzá közöd
meg nem is mint a kerti kőkutyának
ó mekkora érzés lehetett neki Bükk
alján a tizenéves te
aki Bob Dylannel énekeli
The times they are a-changin'
megérte-e magad mába menteni
négykerekű velorex
átkötő utak
amikor belépsz az ötvenbe
már te vagy a pápa és merénylője
életszerű hogy születéstől
tagadtad önmagad
és mennyi maradt belőled
a változó időkre
régi mindenével új ország ha jön
amikor belépsz a hatvanba
az érintett önmeghatározáshoz
még otthont betonoznál
se víz se áram
praystation VI.
játszva szoktattad magad
ahhoz mi csálén áll
az a sok csetepaté hátha
nem lélekig nyomult
de ott voltál amikor
nem kellett volna ott lenni
sokáig nem fájt csak szép
lassan szűkült és rengeteg apró alku
amíg megtanultad elfogadni
a veszteséget
aki már itatott gólyát
remény az alázathoz
annak mi a mesterséges intelligencia
nyugodj meg féken tartásának módját
menet közben is ki lehet találni
The times they are a-changin'
nem biztos hogy a misaligned
az emberiség kihalásához vezet
nyugodj meg
kőkutya
| |
| 434. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-07-30 13:09 | egyszer
egy
versben volt egy ember
aki hajszálereket tömködött
el
kiment a versből és kiváltotta
az ipart
gázcső tömörségűvé bírt tenni
minden e világi szivárgó bármit
alig győzte ingázott mint az igazság
a sarkkörön túl is híre ment
de ott visszament a versbe
a sötétség hiánya megviseli az embert
egy MRI csatornában
jutott esszébe
milyen jó fekhelye lesz
hajléktalanként
mert rohan a kor
kidobják ezt is egy erdőszélre
ahol verseskötetek hűség és rothadó kutyák
hív és eltévelyít
minden vers ilyen
ezért kell a hajszálereket eltömni
lényeges ágazásokba irányítani
a sodort
egyszer egy versben
ennek az embernek
hol tarthat a DNS-e
a mutáció halmozással
kritikusok szerint ennyit mindenképpen
meg kellett volna jelenítenie
allegória és szimbólum nélkül
közérthetően
ha már egy erdőszéli
kötetbe kerül | |
| 433. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-07-23 13:57 | Meg foglak találni
Úgy gondoltam, írok olyan
verset, ami nem rólad szól.
Talán a második ilyen.
Amikor a kocsikulcs elveszett
annyira lebénultam, hogy te
sem érdekeltél. Tudtam egyszer
vége lesz és nem leszünk
egymásnak örökké fontosak.
Amikor a kocsikulcs elveszett
nem olvastam verseidet. Nem
fogadtam hívásokat. Utólag
tudom, hogy kerestél.
Mit mondtam volna, elveszett a
kocsikulcs - látomásos, titkos
szépségű emlékektől falra
másztam volna. Próbáljuk meg-
menteni a paradicsomi fényt,
amit csak mi ketten hoztunk
létre, az egymásra írt gyönyör
évülhetetlenségét akartad
említeni, vagy mit, amikor a
kocsikulcs elveszett? | |
| 432. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-07-19 17:06 | Amikor körbeérsz
{(itt csak meghalni sikerül) József Attila}
Amint a sírgödörből kiszökik a fény
kinek erősíted,
senki nem áll melletted, kinek,
hogy soha nem felejted. Az nem lehet,
hogyha lesznek érdekeid, majd felejtésbe
menekülsz. Mint mindenki, te is
önmagaddal szembe kerülsz.
A felhasított éjszakában
hallod rózsaszirmok ellenállását,
emberektől jól ismert szitkozódás,
micsoda erőlködés, aztán szirom-tánc,
ámulsz örömözik a végső csodát,
ahogy hullanak egyik a másik után.
Soha senkit nem temetsz el.
A születés robbanása küld, azt mondod
valaki ostoba találta ki az időt, és
pörgeti jog, irodalom.
Nem hiszel az elmúlásban. Bármennyi
cukrozással körbefonja
ideológia, isten-massza. Mint
mindenki, így maradsz önmagad rabja.
Amikor elhiszed, hogy mehetsz,
szabad vagy, már körbe is érsz. A Bükk
lábánál készítik a nagy interjút.
Kifejted: az árnyékod haszna...
Büszkélkedsz: egy élet kétkedésben,
soha nem rothadsz meg élve.
S éjszakákban, mint költő a hollót,
hallod rózsaszirmok ellenállását,
emberektől ismert szitkozódás.
Várod ki kivel rivalizál. Keresed
rózsák Dugovics Tituszát, de öröm,
puha érintés és táncolva hull
egyik a másik után.
A Bükk lábánál van egy asszony,
aki téged újra és újra ideszül.
Évezrede.
(itt csak meghalni sikerül) | |
| 431. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-07-11 15:13 | Nagy baj, hogy...na hagyjuk
Nagy baj, hogy nem tanultam meg,
bár fegyelmezetten pótolni igyekeztem
amint meredek tetőket bámultam, hagytam
siklani tekintetem a messzeség túlzásaiba.
Elég verset olvastam ahhoz, hogy észre
vehessek üveg testeket, akik holdfényben
szikránként tükrözték vissza a Föld
mezozoikum álmait.
Nagy baj, hogy nem tanultam meg,
inkább biblia és lexikon meg könyvtárnyi
szépirodalom, azt hittem érthetek valamit, ha
végleges rendezettségbe kerítenek a betűk.
Szelídül a megőrzött halál. Csak egy nagy
bálnafúvás a sors és lelkes istenhívéssel a
teremtőnek vonzóbb az ember, mint teszem azt
mobil házával csiga vagy ághegyen cankó.
Nagy baj, hogy Istentől nem tanultam meg
a közönyt. Úgy nézni a világra, mint a kő,
szétaprózott magányában. Zárva és szabadon.
Nagy baj, hogy fölfogtam nyitást és záródást.
Bent és künn, lent és fönn semmi más,
mint egy kipécézett pillanat. S nem fogadtam
isteni közömbösen, mint egy ajtózsanér, sőt
verselésig izgatott a semmiség.
Nagy baj, hogy... na hagyjuk | |
| 430. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-07-06 16:07 | Periodikum
„nem föltenni a kérdést, hogy felelős-e egy nép azért, ami vele történik?” (Orbán Ottó)
Nagyapáékkal együtt lakunk. Legtöbbet a pince-konyhában, ami igazából
disznóvágás idején van csúcsra járatva; ismerősök, ismeretlenek háziállatot, vadhúst
szednek szét. Vér, hús, együtt a nagyokkal. Bor, ének. A mi családunknak az a
legnagyobb erénye, hogy bővíthető, mert befogad, apám szereti azt a szót, hogy
integrál. Segédmunkát, ideát. Paraszt, vadász, kőműves, vasutas, cigány, zsidó
egy nagy Szilvási család. Ezek a beszélgetések elmennek mellettem, meg nem is.
Mi az, hogy magánügy? Ezek a beszélgetések magánügyeimmé válnak?!
Paprétjén focizok, vadetetés, járom a téli Bükköt, szagolom a meglőtt állat páráját,
keresem Boros Zsuzsit. Egy napon Apám és Gyuszi bátya (farkaslyuki bányász)
összeverekednek. Míg Nagyapa él, ez nem fordulhat elő.
Rendszerváltozás van. Mindenütt érezzük a politika nyomul. Oszt, tör. Jönnek az újak,
pusztuljatok kommünisták; az számít, aki hőbörög. Apám mondja, hogy nem jó ez,
harminc évenként hűbelebalázs szétveri ami van, kezdeni elölről, de Antall mellé áll.
A Demokrata Fórum meglátjátok kihozza ezt a nyomorított lelkű népet a
slamasztikából. Kárpótol, a földünket visszakapjuk és mint az államosítás előtt
magunknak dolgozunk, mi Szilvásiak, mi egy hangya-család, ésszel-tüdővel,
mi mindig dolgozunk. Gyuszi bátya Orbán Viktorral jön, ő lesz a megmentő.
Fiatal, tiszta szenvedély. Ha már be kell zárni bányát, gyárat, ha már ránk tör Nyugat,
Orbán tudja hogyan kell integrálni a magyart. Na ezen verik össze egymást.
Hogyan kell integrálni a magyart?
Másnap, mind a ketten szecskát vágnak a színben. Mama jön-megy. Annyit mond,
a két fia nem beszél. Dolgozik.
Én megutálom a húst, bort, éneket. Azt a sok illúziót, ami élteti a magyart.
Tengerésznek megyek. Tengerész, aki nem eszik húst, nem iszik alkoholt, nem énekel.
A horizont csöndjét viszonozom kontinensek között, napokig alig szólok valakihez.
Egyszer csak Normandiába megyek haza. Kívülről látom őt: a volt-magyar, "vagy
tán egészen az". Akit áld és ver sors keze, talán csak integrálja a csúf és az új
illúzió.
Liberté, Égalité, Fraternité. | |
| 429. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-06-27 17:57 | Magyarok!
Hallgassátok Koppány vezért! Nem, dukátusból
és vármegyékből, az új hatalmi harcban hallgassátok
Magyarország miniszterelnökének expozéját.
Bóduljatok népmasszázzsal egybekötött retorikán!
Nem, magyarok figyeljetek egy picit.
Tudjátok milyen boldog országban élni? Ahol
munka és magánélet egyensúlya valóság. Elvégre
nem azért élünk, hogy dolgozhassunk, hanem mert
élni jó. Bár most csöppet sem röhejes, sőt nekünk
ígérni kell, hogy repülőrajt, kanyarban előzés,
Ígéretes jövő, jövőre. Jövőre a boldogság mérés is
szórakoztató lesz. És számíthat vezetett vezetőre,
egymásra, magas társadalmi bizalom, közösségi
kohézió. Jövőre. Kivetjük a középkori dogmát,
jövőre nevetünk a gyomorgörcsre és közpénzből
intézményes népbutítóra, jövőre fluoreszkáló távol
lesz a modernkori rablás.
Magyarok! Hallgassátok Koppány urat!
Ő már nép-nemzeti keresztény-konzervatív
csüngő liberális szivárvány-zsinór-mentés
populista. Ő már nem mondja, hogy neki Magyar-
ország az első. Ő nem manipulátor, de szigorú és
következetes. Törvény előtti egyenlőség! Ő
már nem vakít és nem fej levág még oly’
kritikus esetekben sem, hogy ki pedofil és ki
homo, tudja, hogy nem minden korrupció lopás
és a közjó valamennyiünké, annak jövőbeli
értékével együtt. Megelégszik azzal, ami az övé
és tudja nektek mi jár. A lakhatási, megélhetési
köz-rosszból oroszlánrészt vállal. Mindenkori
szegénységi küszöbbel az államfő reprezentációs
keretét összeveti önmarcangolásig.
Kövessétek!
(Anyám tizenhat éve halott, tizenhat éve magyarázom
neki, miért hagytam ott az országot, ahol szült.) | |
| 428. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-06-20 14:24 | Nemzeti Konzultáció (quartier commerçant de ville)
A krumplihasábok miután megszívták magukat
a légkörrel
fölmerült bennem hogy valami analízishez magammal
viszem
de elmerültem a Vieux-Marché krumplikereskedőinek
arcában
Rouen: szétbombázott normann örökség rejtett
gyöngyszeme
Jeanne d’Arc csontház misztikum középkori kolombázs
nem borzongtat
a krumplihasábok voltak érdekesek mennyire egyformák
és különbözőek
kettőt bekaptam a halat és fél pohár bor - lehetett volna
krumpliföldem
kérdés kérdés kér.. tányéron hagytam - akár egy halom
hasított fa | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
