Nincs fotónk a szerzőről.
üzenőfala
képtára |
1942 szeptember 29-én születtem, megettem már a kenyerem javát. Ezt az egy verset anyám halálának 20. évfordulójára írtam. Verseim eddig csak soproni egyetemi időszakos kiadványokban jelentek meg.
Nem volt soha eszem ágában, hogy verseimet közszemlére bocsássam, mindig is úgy gondoltam, hogy kis titkaim elkísérnek majd a sírig. Sohasem gondoltam, hogy valami rejtett irodalmi értékek szunnyadnának bennem, fiatal korában szinte mindenki - talán a begyöpösödött későbbi technokraták kivételével - megpróbálkozik azzal, hogy versekhez hasonlító írásokban keressen utat, vagy egyszerűbb esetben ifjúkori kétségeinek feloldását, virtuális problémáinak megoldására találjon vigasztalást magának. "Filléres emlékek" ezek, régi kacatjainkat életünk végéig őrizgetjük a padláson, míg aztán utódaink pontosan tudni fogják, hol a helyük. Talán ezt megelőzendő, küldöm próbaképpen ezt a verset..
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
¡ 20 éve
|
