Várnai Anikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
11.
| 2011.03.20 10:41 | Czékmány Sándor - szerki -- re: meo | Párhuzam
|
Válasz erre
Előzmény | Anikó,
sejtelmem sincs a Nagyköltők szokásairól, csak annyit lát ebből az ember, amit láttatni engednek (ebből a célból érdemes ellátogatni az Irodalmi Múzeumba, van ott egy-két meglepő kézirat), és mostanában jelent meg Kosztolányi Édes Anna c. regényének egy nagyon érdekes, szinte az egész alkotási folyamatot végigkísérő kiadása (gondolom, Kosztolányi a verseinél is alkalmazta ezt a technikát, pedighát nála "lazább" nyelvhasználót nehéz lenne említeni). Egy biztos, működik ez a "megálmodás" dolog, de párhuzamosan nem árt működtetni a kritikus ént sem:-) Ismerek olyan ma élő írót, aki egy-egy műve elkészülte után vasvillával hordja az elkészítéshez szükséges jegyzetanyagait a kertvégi égetőgödörbe, de nyilván van olyan is, aki nyomdakészre tudja írni a dolgait. Nincs tanács. Önmegfigyelés van, és az ahhoz való alkalmazkodni tudás:-) | 10.
| 2011.03.17 09:06 | Várnai Anikó -- re: meo | Párhuzam
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Sándor! Mindig foglalkoztatott, hogy a nagy írók és költők hogyan is hívják világra műveiket... Olvastam, hogy Bach kirugdosta egy tanítványát a templomból, mondván, hogy Isten zenéjét istenien kell játszani- neki a zene Istentől jött, "megálmodta". Biztosan javítgatott még rajta, de anélkül is koherens volt a mű a maga teljességében...
Tudatlanságomat mutatja ( biztos ebben a témában nem olvastam annyit), hogy nem tudom, az irodalmi művek hogyan is születnek. Nagy költőinknél is Isten súgta-súgja?! Csak apró stilisztikai javítások követik, vagy azok sem?...
Ez az irományom nem átgondolt, nem javított... a többi az. Ágota és Ön is ezt ítélték legjobbnak. Lehet, hogy valóban csak azt érdemes papírra vetni, ami szinte teljességében kipattan a fejből?...
Értékelését, javaslatát köszönöm! VA | | A fenti posztra érkezett válaszok: Czékmány Sándor - szerki | 9. 8.
| 2011.03.17 08:40 | Várnai anikó -- re: meo | Csendélet
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ágota! Valóban mondóka-szerű. A provokálás nem állt szándékomban, bár az tény, hogy a nagyfiam szobájából kiszűrődő rapp monoton lüktetésére született meg a szöveg a fejemben. Valószínűleg a tudatalattimból sikeredett provokálóra, hiszen a rapp is eléggé az tud lenni, és hát ugye az dübörgött a háttérben. Vagyis a magam-ásta gödörbe botlottam... Köszönöm a kritikáját! Tisztelettel! VA | 7.
| 2011.03.16 09:52 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Csendélet
|
| Válasz erre | Kedves Anikó, több bajom is van ezzel a mondóka szerű szöveggel. Kifejezetten zavar, hogy szövegformálása miatt az a kép, amit fest, mintha egy bulvárlap hírei közül ugorna elő. Én pedig nem szeretem a bulvárhíreket, sőt, van egy csoportjuk, melyet veszélyesnek is tartok, hisz sémákat rögzítenek, sztereotípiákat erősítenek az emberi agyakban. Ilyen ez a vers is, csak negatív képekkel operál. Nevezhetném provokatívnak is. Én pedig nem szeretem azt sem, ha provokálnak. Természetesen ez az én problémám. De visszakanyarodva az ön szövegéhez,egyéb gondom is van vele, igék helyett túl sok határozói igenevet használ. Természetesen értem, hogy nem véletlenül teszi, alkalmazásukkal éri el a vers az általam jelzett, számomra nem kívánatos hatást, és ezt az utolsó két sor sem oldja fel. Én mindezek miatt nyomtam múlik gombot a szövegére, Anikó, kívánva,hogy a szemfedővel takart olvasói fejekben is ez legyen a verse sorsa. Tisztelettel és üdvözlettel: Standovár Ágota | | A fenti posztra érkezett válaszok: Várnai anikó | 6.
| 2011.03.16 08:47 | Simon Ilona -- Csendélet
|
| Válasz erre | Kutya kutyaszarban. Érdekes megoldás. Olyan mint egy modóka, ami megtanulva ismétlődik a fejben. Lista mindennapi dolgokról, amit egyszer elég elolvasni és már hiába dobjuk a szemétbe, ott duruzsol a fülünkben. Különlegességével megfogott, valósággal rám erőltette magát. Gratulálok. Nagyon tetszik | | A fenti posztra érkezett válaszok: Várnai Anikó | 5.
| 2011.03.16 08:43 | Várnai Anikó -- re: meo | Teljesen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gábor! Én, aki eddig csak befogadója voltam minden versnek, és azt hiszem kellő kritikai érzékkel sikerült is a valóban jókat kiszűrnöm, szégyenlem a pillanatnyi nagyképűségemet, hogy első suta próbálkozásaimat (indulattól vezérelve) feltettem a DOKK-ra. Köszönöm a javító szándékú kritikát! VA | 4. 3.
| 2011.03.16 00:01 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Párhuzam
|
| Válasz erre | Anikó,
magam részéről jónak találom ezt a versét (biztos, hogy nem ez az óhajtott jövő a jelenben, amit felsejdít a harmadik tételben, de ez az ellentmondás felvetítés teszi izgalmassá számomra), de az ilyen rövid "szabad" verseknél ügyeljen, hogy lehetőleg ne legyenek "töltelék" szavak. Itt javasolnám:
"a jelenben élek,
te a múltban.
Én a jövőt óhajtom,
te a voltad.
Az igeidőd felemészt.
Lehetséges,
hogy te leszel a voltam"
Vagy valami hasonló csiszolat:-)) Próbálkoztam haikuzni is, de egyelőre sutára sikeredett:-)) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Várnai Anikó | 2.
| 2011.03.15 00:42 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Párhuzam
|
| Válasz erre | A három eddig hozott verséből ezt érzem legerősebbnek, Anikó. Nem rossz az ötlet, a nyelvi játékokat is kedvelem, de a versbefoglalása még kicsit sutára sikeredett. Szerintem pihentesse, mielőtt csiszolgatni kezdené. Üdvözlettel. Ágota | | A fenti posztra érkezett válaszok: Várnai Anikó | 1.
| 2011.03.15 00:27 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Teljesen
|
| Válasz erre | Sajnos nem eléggé ötletes, és kicsit szét is esik a szöveg. Sokkal koherensebben kellene ezt, ne csak ezek a vissza-visszatérő "olyan, mint" dolgozzon, így eléggé felületes marad az olvasóban. Majd a vége elmaszatolva ezzel a pátosszal telített sorral. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Várnai Anikó | 0 |
|
