Veres Mária
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
166. 165. 164. 163. 162. 161. 160. 159.
| 2026.06.26 18:51 | idegenbolygo@gmail.com -- A sárkány
|
| Válasz erre | A bebizonyította, hogy meltó az uralkodásra arra utalna, hogy a profán hatalom mennyire rideg és embertelen, pont amilyenné György válik. Amúgy tudom, hogy nem mindenki jó ember, aki az állatokat szereti, mégis ez van a köztudatban. Vagyis csak iróniának szántam. A sárkány csak a köznép szájával van emlegetve, nyilván szó sincs sárkányról ez ki is derül. A jóság tündére nem tudom miért lenne giccses, amikor egy mesében nyugodtan megjelenhet. Főleg, hogy ez is némiképp irónia, hiszen magára hagyja a lányt, és az is benne van, hogy már rég járt erre, tehát magasról tesz a világra.
A javaslatai nem találkoznak szándékaimmal. Majd gondolkodom hogy írjam meg, hogy világos legyen a mondanivaló.
| 158. 157. 156. 155.
| 2026.06.26 18:27 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Éhes Miron
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna, a valamit tettem az emberiségért, egy utolsó reménycsepp, hogy az egész nem volt hiábavaló. Lehet, hogy kiszedem, lehet, hogy nem. Nem szeretném tömöríteni a történetet, mert úgy gondolom elő kell készíteni a végkifejletet, és éreztetni az út nehézségeit. | 154.
| 2026.06.26 18:23 | Fűri Mária - szerki -- meo | Pegazus
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Ezek működő mondatok, de inkább vázlat. Vagy bővíteni kellene novellának, vagy (mondjuk) egy haiku füzért írni belőle. Mulandokk? Maradandokk? Izgat(hat)ja persze az embert, de nem azért írunk (ha). | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 153.
| 2026.06.26 18:23 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | A hetedik csibe
|
Válasz erre
Előzmény | Ezt az írást valóban csak eletképnek szántam, egy kis szösszenetnek a csibe útjáról. A mintha keze lenne a szárnya egy rácsodálkozás részemről, mert nem láttam még olyat, hogy egy jószág a szárnyaival kapaszkodjon, vagy segédeszköznek használja, mint például a macska a mancsát. A csőrével csipeget, verekszik, lábával kapirgál, de szárnyával csak röpköd. De lehet, hogy csak az ismereteim hiányosak. | 152.
| 2026.06.26 18:18 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Pegazus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna, ennél rövidebb írást, verset is magyaráztak már meg sokkal hosszabb szöveggel, de én nem magyarázni akartam, csak rámutatni arra, ami benne van, ennél többet nem akarok belemagyarázni, nekem nem fontos, hogy marandadokkba tegyék, egyiket sem. | 151.
| 2026.06.26 17:24 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Pegazus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Ahogy már írtam korábban, a szerkesztői kritika a szövegre vonatkozik, mint irodalmi műre, és nem a maga személyére, tapasztalataira, élményeire. Ha ezekből többet meg akar osztani, és ezekre is vár valamiféle reflexiót, akkor bele kell őket írnia a szövegbe - de ez esetben azt javasolnám, írjon inkább naplót, önéletrajzot vagy visszaemlékezést. Ha ugyanis háromszor olyan hosszan kell magyaráznia, hogy mi mit jelent és miért azt, mint maga a novella, akkor az az írás novellaként nem működik - vagy teljesen mást mond az olvasónak, mint amit maga gondolt.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 150.
| 2026.06.26 17:11 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | A hetedik csibe
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Életképnek jó, de még több apróságot is csiszolni kellene, és ahhoz, hogy novellaként működjön, még hiányzik valami a végéről. A "keze lenne a szárnya" mondat nekem kicsit sántít - egyik is, másik is mellső végtag, és így elég hasonlóak ahhoz, hogy a hasonlat ellaposodjon tőle.
Nem tudom, versként jobban működne-e, de "a percek vele araszolnak az órán" mondat elég költői ahhoz, hogy versben is így maradhasson, és ott nem vár úgy csattanót az ember a végén, mint egy novella esetében. Ha van kedve ilyesmivel is kísérletezni, én is arra biztatnám, hogy írja át.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 149. 148.
| 2026.06.26 16:46 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Éhes Miron
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Szerintem is megérné egy kicsit tömöríteni a mesét - egyszerűen jobban működne, csattanósabb lenne, ha nem lenne ennyire hosszú. A végén azonban jó a fordulat és a csattanó is, az "engem ez már egyáltalán nem érdekel" tökéletes végszó hozzá. Csak a "valamit mégis tettem az emberiségért" félmondatot húznám ki - az nagyon elüt a mesei hangvételtől, és meg is gyengíti a jelenetet, mert ellentétes mind azzal a felindulással, ahogy Mironnál betelik a pohár és nyakon vágja a legfőbb szellemet, mind azzal az állítással, hogy már az egész nem érdekli.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 147.
| 2026.06.26 16:26 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | A sárkány
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Azért nem is írtam példákat, mert nem egy-egy konkrét részt kellene átírni, hanem az egész szöveget. De ha ez segít, az alábbiakat tudom javasolni a javításhoz:
1) Egységesítse a stílust. Az időnkénti népiesség és a modern kifejezések együtt nagyon erőltetett benyomást keltenek. Például:
"Hej de jól mulattak" és "pörgött a zene, villogtak a fények" ugyanabban a mondatban, "hej", "tüstént", "ej", "pitymallatkor", "elbujdosott", "asszonyi beszéd", mellettük pedig "tudnál adni egy pohár vizet?", "Mi a fenének jöttél?".
2) Húzza ki, illetve írja át a túlmagyarázott részeket. A herceg "kiképzése", a lány élete az erdőben, a készülődés a párbajra leírható annyival, hogy "túl keményen bántak a fiúval", "a lány erdőben élt" és "a herceg igazán elszánt", és több bekezdésnyi szöveg sem ad ehhez semmi új információt vagy egyéni színt, csak azokat az általános jellegű dolgokat sorolja fel, amik ebből már leszűrhetők. Ezek a részek jók lehetnének a hangulatkeltésre - ehhez viszont sokkal jobban meg kell írni őket.
3) Tömörítse a tőmondatos, felsorolás jellegű részeket. Ezek olyan benyomást tesznek, mintha csak le akarta volna tudni őket, hogy aztán továbbmehessen a relevánsabb részre. Például:
"-Rendben, - mondta György, aztán fölkelt az ágyából. A következő napok újra kemény tanulással teltek. Mégis valóban más lett minden. Este nem várta már szobájában a kutyája. És nem is verték meg többet. A betegség alatt többet nőtt, mint egy egész év alatt. Erősebb is lett. Ellenfeleit percek alatt leterítette. És ez így ment mindennap."
"Nehéz küzdelem lesz. De biztos volt magában. Őt soha, senki nem verheti meg többet. Mellette ültek kedvenc vadászkutyái. Az egyiknek megsimogatta a fejét. Mutatványosok is jöttek, hogy szórakoztassák az urakat. Ám a herceg gondolatai messze jártak."
4) Vannak dolgok, amiket jobb lenne nem kimondani.
"Gyermekkora azonban ma véget ért örökre.", "György tudta, hogy minden rossz, ami vele történt, igaz volt és nem csak álmodott.", "Sikerült megvédenie örökségét, rangját, a nép büszke lehetett rá, hiszen bebizonyította, hogy méltó az uralkodásra." - Ezeknek ki kellene derülnie a szövegkörnyezetből. Ha nem egyértelmű az hiba, ha kiderül, akkor nem kell kimondani - az ilyenektől lesz például túlírt a szöveg.
"...a sárkány nem más, mint György maga." - Ez jó csattanó lehetett volna, de azzal, hogy kimondja, teljesen agyonvágja.
5) Azt írja, volt a mesének koncepciója, de komoly munka lehántani a fölösleges részeket, és összevadászni a szövegből azt, ami összeáll. Gondolja át, mi a lényeg, és mesélje el azt a lehető legjobban, a többit pedig vagdossa le.
Például, ahogy Fűri Mária is írta, a király és a királynő eltűnnek a történetből - így nincs sok értelme a történet elején annyi időt szánni rájuk. A Jóság tündére dajkaként csak egy futó említést kap, és miután ellátta a feladatát, szintén eltűnik - kell így egyáltalán a mesébe? (Már csak azért is jobb lenne átgondolni, mert a "Jóság tündére" elég giccsesen hangzik.)
Az ellenfél sárkány/lovag volta nagyon zavaros - még az sem egyértelmű, hogy ugyanaz a személy, akiről korábban beszélnek. De ha valaki erre is következtet, akkor sincs oka, miért ne lehetne a Fekete király fia sárkány, vagy pedig alakváltó, aki sárkányként érkezik, majd lovaggá változik. (Racionális érvek persze szólhatnak ellene, de a racionalitás szemszögéből nézve minden mesét cafatokra lehetne szedni.)
És ami még ide tartozik: az utolsó mondat. "Meg azért, mert jószívű ember volt, mint mindenki, aki az állatokat szereti." Ez így egyszerűen nem igaz. György semmi jelét nem adta a jószívűségnek, és aki szereti az állatokat, az nem szükségszerűen jószívű. Rá lehetne játszani a látszat/megítélés és a valós helyzet közti különbségre (feltételezem, ez volt a cél), de nem így - ez csak egyszerűen komolytalan befejezés egy olyan írásnak, ami végig halálosan komolyan veszi saját magát.
6) Vesszőhibák. Ez apróság, de rengeteg vesszőhiba ven a szövegben, és ezek lerontják a színvonalát.
Üdvözlettel:
Anna | 146.
| 2026.06.26 15:57 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A hetedik csibe
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Megható történet.
A hetes szám sem véletlen, ha jól sejtem.
Azt javasolnám, faragjon verset belőle.
A zárómondat szórendjét felcserélném: "Mintha szárnya kéz lenne.", vagy: "Mintha keze lenne.", mert a szárny már szerepel az előző mondatban.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 145. 144.
| 2026.06.26 15:13 | Fűri Mária - szerki -- meo | Éhes Miron
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Szigorúan 18 éven felülieknek szól ez a népmeseparódia vagy antinépmese (?). A népmesékben az elnyomott, a legkisebb mindig győz, és vele együtt örülünk, itt minden meseelem a főhős ellen dolgozik. A talentum, a tehetség elbukik.
-- Először elveszti aranyhaját, mire megmutathatnák a nagyvilágnak, hollófekete nő helyette
-- Az ajánlott mester nem igazi mester, inkább ügyeskedő hatalomvadász
-- A fiú menne önszántából is, hogy meggyógyítsa a királylányt; ehelyett parancsba kapja, és a legkisebb segítséget sem kapja az embert próbáló úthoz. Ettől még jóra fordulhatna a mese, de a megszokott három segítő helyett látunk vagy hatot, akik bár szeretettel fogadják, éhen-szomjan küldik tovább az egyre veszélyesebb helyekre. Az utolsó előtti állomástól a táltosparipa sem kíséri tovább. Egyedül éri el a világ fölötti hatalmat gyakorló kicsinyes, rosszindulatú lényt, akivel leszámol, de ezzel számára is itt a vég. Hogy mi lett ezek után a királykisasszonnyal és a világgal, ezt már ránk, olvasókra bízza a szerző, bár túl sok reményt nem hagy. Kiszolgáltatottság, bizalom, tehetség, hiszékenység és hitegetés, ezt kerülgeti, járja körbe a népmesei elemek kiforgatásával a szerző.
Valamiféle egyensúlyt hiányolok belőle jó és rossz között. A táltosparipa gyógyulása az egyetlen pozitív elem. Érdekes írás, egyelőre nem szavazok, de a különös élményt köszönöm. | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 143.
| 2026.06.26 11:06 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Pegazus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna, lehet hogy túl szűkszavú és kevés a szövegem, de az első mondatból igenis lejöhet, hogy egy hosszú kutyagolás milyen fárasztó lehet, aki meg albérletben lakik az nem feltétlenül jómódú, még a villamos jegyre se telik ha lakni és enni akar az ember. Az igaz, hogy utalni kell ebben a szövegre, de az adott szavak erre utalnak is. A szünidő említése miért hozná magával azt a feltételezést, hogy a mesélőnek van szünidője? Valaki munkába megy vagy albérletet kifizetni, és éppen szünidős ünneplős táraságba botlik, ilyen nem történt még? Az felhőtlen ünneplést akartam a fárasztó kutyagolás ellentétjelént megemlíteni.
De már mulandokkba került így elengedtem az egészet.
Lehet, hogy még dolgozom rajta, egyelőre nincs kedvem hozzá, nagyon nincsen. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Gerencsér Anna - szerki | 142.
| 2026.06.26 10:51 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Pegazus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Épp ezért írtam, hogy túl sok és túl kevés a szöveg. Annyira rövid, hogy nincs tere kibontani, érzékeltetni azokat a párhuzamokat, amiket a komment szerint bele akart tenni. Emiatt a különböző témák nem állnak össze szerves egésszé, csak lebegnek egymás mellett, mintha véletlenszerűen felsorolt volna mindent, ami eszébe jutott.
Ha ennyire röviden ír, akkor abba egy téma, egy allegória fér bele, és azt is nehéz jól megírni - minél rövidebb, tömörebb a szöveg, annál nehezebb. Ha viszont mindazt, amit a kommentben felsorolt, ki akarja fejteni, akkor legalább egy kicsit bővíteni kellene az írást, összekötni ezeket.
A szituációt talán az élet írta, de a szöveget magának kell, és az olvasó szempontjából közömbös, hogy amit olvas, az megtörtént-e és így történt-e. Ahogy egy korábbi novellájára is írtam: az olvasó nem ismeri a maga körülményeit, életét, nem fogja hozzáképzelni azt, amit maga tud vagy gondol.
Például "a szegénység rabsága" egyáltalán nem jön át a szövegből. Nézze meg az első másfél mondatot: "Fárasztó volt havonta elkutyagolni a tulajhoz, hogy kifizessük az albérletet, de nem volt pénzünk villamosra. A ligeten mentünk keresztül, szünidő volt éppen..." Igen, a narrátornak nincs pénze villamosra, cserébe viszont van pénze albérletre, amivel már jobban áll, mint az olvasók egy része. És a következő mondat elején a "szünidő" nagyon erősen az iskolaszünet asszociációját hozza be - és ezzel azt a benyomást, hogy a narrátor gyermek vagy fiatal, mert amikor egy ennyire rövid szöveget ír, abban minden szó hangsúlyos lesz, minden tagmondat fontos. Ha ugyanis csupán négy sorból rászán valamennyit, hogy a szünidőről beszéljen (és nem pl. az évszakról, az időjárásról, a napszakról, stb.), az azt mutatja, hogy ez a legfontosabb az időbeli elhelyezésben, vagyis a narrátor még tanul. Márpedig ha a narrátor iskolás, és a többes szám a szüleivel való gyaloglást fedi le, akkor ő még viszonylag az élete elején van, egy lehetőségekkel teli időszak előtt. (Különösen így van ez az irodalomban, ahol a szegényes gyermekkor gyakran csak arra szolgál, hogy kiemelje az abból kitörni képes hős érdemeit és kiválóságát.) Ha pedig a narrátor egyetemista, és a többes szám ő és a testvére/szobatársa/barátja/stb., akkor az utolsó forintig való spórolás csak egybeesik az egyetemisták jelentős részének az élettapasztalatával - és nem "rabságot" jelent, hanem egy átmeneti időszakot, amikor a többség természetesnek veszi, hogy még nincs miből jól élnie.
Az olvasó persze nem elemezni fogja a szöveget, és visszakeresni, melyik szó milyen benyomást keltett benne - ha nem jó az összhatás, csak továbblapoz egy vállvonással. Vagy fejben kipótolja a hiányokat, nagy eséllyel teljesen másképp, mint ahogy maga elképzelte. (Nézze meg a két szerkesztői véleményt: én a ló halálát vettem a fő témának, Gulisio Tímea a mitológiára rájátszást. A kutyagolás és az albérlet mindkét szempontból felesleges tölteléknek tűnt.)
Nem tudom, milyen élethelyzetben volt, amikor ez az eset történt, de ha túl akar menni a személyes élmények megosztásán, és írni egy novellát, akkor ez nem is lényeges. A szövegnek önmagában, magyarázat nélkül is meg kell állnia - az, hogy mi történt az íróval, vagy mire gondolt, csak akkor lesz releváns, ha sikerül belevinni az írásba.
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 |
|
