dehogynem. én például neked, te hajléktalan, azért nem adok pénzt, amikor kéregetsz az utcán, mert ha piára költöd, telehányod, ha ennivalóra, teleszarod a köztereket. szociálisan nagyon érzékeny vagyok, amellett persze, hogy liberál is.
erről most ernst jandl némelyik verse jut rögtön eszembe. neki is voltak hasonló témában. (az eörsi fordította fanatikus zenekar c. kötetben, antikváriumban talán beszerezhető, sajnos neten legfeljebb pár eredetit -mármint eredeti nyelven- találtam jandltól)
Heló, Ági! Végre megtudom, ha minimális szinten is, hogy mi van veled! Sokszor eszembe jutsz. 40 évig szinte semmit semtudtam rólad. Jó lenne, ha egyszer eljönnél érettségi találkozóra, és mesélnél az életedről! Puszi. Mari marcsibeko@citromail.hu
Kedves Ágnes! Nagyon szép a verse, igazán tetszett. A napokban került a kezembe a Szép versek 1984-es kiadása és abban olvastam a verseit, amik , nagyon tetszettek és arra gondoltam megkeresem a netten, hátha ott is publikál. Szerencsére megtaláltam, mert az itt publikált versei is csodálatosak. Szeretem a verseket. Amatõrként én is írogatok, de ne ijedjen meg, nem kérem, hogy egyet is nézzen meg. Csak szeretném ha tudná, egyel több olvasója van a verseinek. Üdvözlettel: Tekse József
Ágnes, köszönjük. Rossz helyre keveredett az ajándék, a meógyárba továbbítja a szalag. Persze, rögtön beindult a fantáziám, milyen lenne, ha nem csak egy fél hexameter lenne, hanem akár 50 is, viccesen, félig-meddig komolyan feldolgozva a dokk legemlékezetesebb történeteit, harcait, békéit. De aztán észhez térek: kinek van erre energiája, s hogy a nagyeposzi idõbeágyazottsághoz még kell min. 90 dokkév :) jt
Hogyha rút beszéded már az agyamra menne, hogyha kést rántanék, és hámoznád a répát,
ha becsapnám az ajtót, ha porszívót zúgatnál, ha megint ordítoznál, ha visszaordítoznék,
ha klopfolnád a húst, ha mérgemet kiadnám, hogyha dúlva-fúlva
széttörnéd a tévét, ha végre valahára ránkgyújtanám a házat.
TREND
Öltözéked nem a régi. Olyan, mint egy rossz hasonlat. Pamuting, mit összemostak ezzel-azzal, s már derékig
se ér. Hiszen köldököd mutatja, persze, mondod, föl kell fogni, ily ruhának jön divatja! Ami passzol, az az ósdi.
NÉMAFILM
Hogy féltek ott, a kis teremben! Mennyi tüchtig hölgy sikongott a nézõtéren, s mennyi férj pattant föl zaklatottan, mivelhogy közelgett a gyorsvonat a vásznon, azután a fény
kigyúlt, s a színpadon dalolt Marlene Dietrich, és furcsamód a zongoránál ült egy úr. Játszd, újra, Sam! könyörgött Ingrid Bergman és lett könnyes tekintet, nedves ajak, titkos, új
vágy. Majd ki tudja, honnan, egy bajszos, kis ember gördült be korcsolyáján, sétapálca hintált apró kezében, lába mókásan kalimpált.
A nagy varázsló volt. Fején pompás cilinder, zakója épp derékig ért, túl nagy cipõje oly meglepõ! A nézõ könnye hullt nevetve.
elnézést kérek múltkori hozzászólásom miatt. Elgondolkodtam, és rá kellett jönnöm, hogy igazad van. Ki is javítottam a versemet (már amennyire tudtam). Üdv: rapi
Kedves Ági, ne sértõdj vérig, a kritikán minden költõnek át kell esnie...! És gratulálok a kötetedhez, bár legutolsó -újévi- jókívánságomra igen hidegen-ridegen válaszoltál... Üdv.: BéTé