Radványi Árpád
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3. 2.
| 2010.08.25 13:37 | Deák-Sárosi László - szerki -- meo | garabonciás
|
| Válasz erre | Kedves Árpád! Ki itt a garabonciás? A lakótelepen bóklászó költői én, vagy a láthatatlan táltos, aki lekever egy pofont? De az is lehet, hogy a megszemélyesített hosszú haj? Hazafelé a Szigetről? Ki beszél, kinek, kiről? Ha ezt átgondolta, érdemes újraírni. Üdv, DSL. | 1.
| 2010.08.25 13:18 | Deák-Sárosi László - szerki -- meo | Hiányosság
|
| Válasz erre | Kedves Árpád! Mint mindig, felmerül itt is, hogy miért marad el a központozás. Milyen pluszt ad, milyen többértelműsítési lehetőségeket nyit meg? "A ház mint egy kamra" suta hasonlat, mert mindkettőt vizuálisan kell elképzelni, és mivel ezek rész-egész viszonyban vannak, képzavart okoznak. Szintén képzavar, más okok miatt a második versszak. Ha csöndes a folyosó, abból épp az következik, hogy hallani lehet a távozó lépteit. Ha mégsem halljuk, és épp a csöndből kifolyólag, ezt az abszurditást ki kell fejteni, meg kell indokolni. A negyedik versszak hirtelen idősíkot vált. Vagy nem? Még épp távozik a kedves, és máris emlék csupán? Az "emléked
összetört pohár kezemben" szemléletes, érzékletes metafora, viszont a neonlámpa kékre festő hatása túl gyenge, általános. A vers ritmusa, hangzó teste kiegyensúlyozott, csak tartalmilag kell erősebbre, feszesebbre írni. Pár sor az egész, s még így is hosszúnak tűnik. | 0 |
|
