Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 15 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1321.
| 2026.06.15 10:29 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | "Valahol Európában" - 2026(jav.)
|
| Válasz erre | Kedves katalin!
Szépen, pátosztól és giccstől mentesen drámai.
A kép erősen hat és bennünk marad.
Gyanítom, hogy ez így tényleg megtörtént, és Ön szemtanúja volt, a jelenet pedig olyan erősen hatott, hogy versbe kívánta. De ha nem, akkor itt most megtörtént.
Marasztalom.
Üdvözlettel:TZ | 1320.
| 2026.06.12 21:18 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | "Valahol Európában" - 2026 /jav. 2
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ez a szomorúan emberi, szociális jelenet valóban megörökítésért kiált, viszont ehhez pontosabban, gördülékenyebben kellene írni. Már az első mondat is akadozik. Az "egértetem meredten,/elemlámpa-fény matatott" számomra értelmezhetetlen.
Nem az ég havazik, csak simán "havazik". Az "ingerültté vált" túlbonyolított megfogalmazás. Akár el is hagyható, a tetteiből és a szavaiból derüljön ki a férfi ingerültsége.
Dolgozzon rajta, érdemes!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1319.
| 2026.06.12 17:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Talán - szonett
|
| Válasz erre | Az "Alattomos gyilok megannyi drónon" felszínesen modernizálja csak az 'életem lövedék' toposzt és vele együtt a verset, díszleti szinten. A gondolkodásmód és érzésvilág még kora 20. századi. Nem lehet nem méltányolni viszont olyan fordulatok kritikai beállítódást sutba vágó erejét, mint a "...szelíd szemedre/ sötét bogár, a fájdalom telepszik" lekerekülése vagy a "múltba néz, kinek jövője nincsen" izgalmasan szerénytelen komolysága. Ezeket a mozzanatokat el kéne különíteni a szonettforma sallangjaitól és egy változatosabb formájú szövegfolyamba elültetni.
A szabadvers és a kötött forma közötti hasadás magyarázható az összetett mondatok -és az összetett mondatokba kívánkozó reflektív, önvizsgáló, kritikai szemléletű gondolatok- elterjedésével is. A hagyományos forma a csengő- bongó kinyilatkoztatásoknak kedvez, amelyek rímes összecsengésük révén a világ kerekségét sejtetik. A szabadverses irány az esetleges, bonyolult, tanulságba nem foglalható valóságot igyekszik képviselni a túlságosan leegyszerűsítőnek, kopottnak látszó klasszikus gondolati- érzelmi szókinccsel szemben. Sajnos még ebben a versben is nyűttnek bizonyulhatnak a "Talán vakon kilőtt golyó a sorsom"; "A múltba néz, kinek jövője nincsen"; "Ma minden,/ mi volt, eltörött" szentenciák (ezutóbbi erős allúziót alkot Ady 'Kocsi-út az éjszakában' versével- "Minden Egész eltörött"- nem tudom, tudatosan-e). Éppen ilyesmiknek a megcsavarása, megkérdőjelezése, modernizálása az, ami általában egy-egy kötött formában induló verset szabadverssé gyúr. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem írhatók magasrendű kortárs szonettek, szonettkoszorúk akár; ilyet jelentetett meg például nemrég Halmai Tamás, 'Seb a tűzfalon' címmel, amire már egyszer felhívtam a figyelmet itt a dokkon. Nála például a már-már széteső, nagyvonalú ugrásokkal asszociáció nyelvezet teszi lehetővé, hogy összeegyeztesse a kinyilatkoztatásos szerkezetek sorjázását a kortárs kétségekkel, összetettség iránti igénnyel (pl.: "Jóvátett idő? Idővé tett jóság?/ A tél rózsája elgondolkodik,/ ki gondolja a télivé lett rózsát,/ hogy tövise ellát a szirmokig,..."). Ebbe a megoldásba nem férne bele vallomásos- személyes dialógusrészlet, dramatizált megszólítás például. Borbély Szilárd viszont soráthajlásokkal, rímek, megszokott ritmus nélkül töltötte meg a 4+4+3+3 soros formát némileg dokumentarista hangvétellel többek között a 'Halszem példázata' versben vagy hasonlókban (ezek sajnos nem igazán elérhetőek interneten, de több ilyen van az 'Egyre rövidebb szavak' népszerűsítő kiadásban. Az interneten megtalálható szonettesebb versei formailag hagyományosabbak). Zalán Tibor pedig avantgárdul bánva a formával ún. 'Felezőszonetteket' írt, ezeket is ajánlom olvasni, bár nyilván nagyon távol esnek az itt megcélzott ideáloktól. | 1318.
| 2026.06.12 12:26 | Fűri Mária - szerki -- meo | "Valahol Európában" - 2026(jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
A felsorolt rímek javítása pontosíthat a versen; én azért most tennék egy maradot, mert jelen formájában is hat, meggyőző, drámai és kedves. A férfi és női 'princípium' közötti különbséget így megragadni ebben a történetben, anélkül, hogy a giccs leghalványabb árnya is rávetülne -- minden elismerésem. | 1317.
| 2026.06.12 12:24 | Fűri Mária - szerki -- meo | Talán - szonett
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
A pontosan megoldott szonett formát itt most inkább akadálynak látom, mintha amiatt nem sikerülne igazán megidézni az emléket. Az első versszak felesleges. A másodikkal kezdenék, a konkrét képpel. A szonettben most két négysoros lapul. Vagy sűríteni kellene, vagy meggyőzőbben kitölteni a választott keretet. | 1316. 1315. 1314. 1313.
| 2026.06.11 22:02 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Talán - szonett
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Mondanám, hogy szép, de sajnos olyan, mintha szép motívum-panelekből lenne összerakva, csupa olyasmiből, amit már sokan elmondtak, sajnos nem mutatva újat sem a szerző, sem a téma, sem a nyelv szempontjából.
A végét nem kellene már a címben ellőni. A zárás divatos nyitva hagyott mondat, csak ebben a formában semmitmondó, nincs benne sem csavar, sem gondolatébresztés.
üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1312. 1311. 1310. 1309.
| 2026.06.09 13:15 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Bánat-szonett
|
| Válasz erre | Végre egy szonett a dokkon, azt hittem, már senki sem ír szonettet. A bajom az, hogy telis-teli van közhelyes panellel. Persze, hogy lomha a város és a fák is bólogatnak. Jó gyakorlat, de nem eredeti. | 1308.
| 2026.06.08 15:25 | Siska Péter - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek az ereje szerintem a váratlan egymás mellé helyezésekben (és a finom önreflexióban) rejlik. Nem az egyes elemek szimbolikus súlya, hanem inkább a különös esetlegességük miatt. Bennem működik ez a heterogén tárgyakból összeálló asszociációs tér, marad nálam is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1307. 1306.
| 2026.06.06 21:49 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Első olvasásra nem ragadott meg a vers, majd észrevettem és értékeltem a finom képeket.
A sok "és"-t mellőzném.
A maradására szavazok!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1305. 1304.
| 2026.06.05 16:02 | Szilasi Katalin -- re: meo | És
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót.
Az Aholban a világosság, a józan ész szerepét emelem ki a kétes sötéttel szemben. Az Ésben a művészi szép megélésének sokszor előforduló, bénító hatását. | 1303.
| 2026.06.05 15:03 | Fűri Mária - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Mátyás említette az Ahol-t, újraolvastam én is. Nekem ez sokkal jobban tetszik. A mondanivaló is messzebbre mutat, többféle élethelyzetben értelmezhető. Az apropó valóban egy művészeti esemény, meg is nevezed, kiállítás. De minden reményteli esemény is beleérthető, amely után, szinte törvényszerűen, valamiféle kiürülés következik. Nagyon szép, minimalista vers, részemről marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1302.
| 2026.06.02 19:01 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Érdekes, hogy a verskezdet a hiány ábrázolásának szociális irányú hagyományait idézi fel, de ami kibontakozik, az már egyfajta belterjes művész-csömör. A "rím" ilyen helyzetben való megszemélyesítése remek fogás, megeleveníti a Nyugat fénykorát, amikor is különösen szokásos volt a szerencsétlen fűzfapoétáknak egy- egy rímen csüggeni, abba kapaszkodni, mint a legkisebb építőkockába, amire még büszkének lehetett lenni, amiből még potenciálisan kinőhetett egy egész vers, ami szimbolizálta a költészet létrehozásának fogásait is (pl. Babitsnál "Mit keres ott a földön? Tán a rímet,/ mint leejtett pléh-csörgőjét a gyermek,/ keresi gyermekessen. [...]" (A Madonna fakírja)). A vers rímtechnikája egyébként igazán elegáns.
Hiányérzetem van a végén, nem születik ítélet arról, hogy mitől dől romba a kiállítás- bár a "zsongást" és a "nyavalyás sánta rímet" ebben a felvezetésben lehet úgy olvasni, hogy a látogatók tolakodó hübrisze, maguk- reklámozása állt útjába a kiállítás élvezetének, azonban ezt jobban is ki lehetne emelni, meg ebben az esetben igazából ott kezdődne a vers, hogy felmerül az ő ábrázolásuk lehetősége. Ez az olvasat valószínűleg azért merül fel bennem egyébként, mert eszembe jut a korábban feltöltött 'Ahol', amelyikben hasonlóan zsongó-tehetetlen művészsokaság van megjelenítve. Ha magamban egymás mellé helyezem a két verset, szépen kiegészítik egymást, alkotnak egy közös erőteret, de ezt itt önmagában nem érzem olyan hatásosnak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1301.
| 2026.05.30 17:22 | Szilasi Katalin -- A borostás és a simaképű
|
| Válasz erre | Kedves Anna! Köszönöm a meót. A két embert lehet hogy nem teljes karakterekként mutatom be, de színpadra szántam a jelenetet, és a színészek játékukkal meg tudják formálni a közöttük lévő különbséget. | 1300.
| 2026.05.30 11:32 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A haldokló
|
| Válasz erre | Mint a másik Lucius Verus életével kapcsolatos vers, ez is szép, kifogástalan formai fegyelmű darab, ami bár kicsit sem akar forradalmat csinálni, nem is tünteti fel magát olyan műnek, amin ezt számon lehetne kérni. Mindentől függetlenül nagyon megragadó a "csontom, jaj, kifehérlik alóla", drámai expresszivitású és mégis pontos megfigyelés, ami szervesen illeszkedik a formába. Az utolsó sor kendőzetlen naturalizmusa végképp megérteti az olvasóval, hogy itt nem Winckelmann-féle fehérre meszelt pietista klasszicizmust láthatott végbemenni, hanem érettebb, a művészettörténet mócsingosabb- inasabb részeivel is számolni tudó görögségfelfogás érvényesül. Maraddal szavazok. | 1299.
| 2026.05.28 15:13 | Szilasi Katalin -- A fekete autó
|
| Válasz erre | Kedves Anna! Köszönöm a meót. Értem, jogy mi a gondod a verssel.
Én szándékosan részleteztem a gyermekkorból megmaradt emlékképeket, ahogy gyerekként az idő múlását is lassabbnak érezzük.
Visszatekintve is részletesebben emlékszünk a legkorábbi eseményekre, mégha nem is értettünk mindent, mi miért történik. Aztán felgyorsulnak az események, felnőttebb fejjel már csak a lényeges dolgok marsdnak meg, "fehér autó..." És végül az életösszegzés a halál előtt.
. | 1298.
| 2026.05.27 19:45 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | A fekete autó (jav.2.)
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Nekem az első hat sor nagyon elüt a többitől. A hatodik sor után a vers letisztult, egyszerű, és emiatt igazán ütős - ehhez képest azonban az eleje túl sok, nem elég keresetlen és lényegre törő. Hasonlítsd össze ezt: "Fehér autó vitte el anyámat. Hordágy, szike." ezzel: "Fekete autó simult az útpadka mellé, megvillant rajta a hunyorgó nap." Az első egy tragédia tőmondatokban, nyers, életszagú. A második egy átgondolt, választékos leírás. És az első sokkal jobban működik itt.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1297.
| 2026.05.22 21:39 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Liliom
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ez a vers indulásában, egy impresszionista festményt juttat az olvasó eszébe, a végére azonban inkább egy Hitchcock filmet. Van egy nagyon határozott, romantikus hanghordozása, de a végén ezt megtöri egy brutális egzisztencialista kóda. A váltás ugyan éles, de nem indokolatlan. Visszatérésem első versére örömmel szavazok maraddal. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 |
|
