Sz.Nagy János
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1.
| 2009.09.20 12:46 | Dokk Szerki -- Csend
|
| Válasz erre | Ha címkézni kellene ezt a szöveget, azt mondanám, túl teátrális. Persze nem feltétlenül jó az, ha csak címkéket aggatunk egy versre, így hát megpróbálom elmagyarázni, mit is érzek teátrálisnak. Van valami olyan póz a szöveg mögött, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni olvasás közben - mert az olyan kiszólások, mint már a felütés is ("Senki sem érti ezt a szétesett írást!") nehezen olvashatók másként, mint hogy egy póz nyilatkozik meg bennük. Hiszen aki ír, s fõleg aki másoknak megmutatja, amit írt, netán még a dokk.hu-ra is feltölti, hogy is apellálhatna a meg nem értésre? Nem akarok abba a hibába esni persze, hogy a vers beszélõjét összekeverem a szerzõvel, ha azonban differenciálok, akkor a beszélõbõl éppen ez a kicsit zavaró póz marad csak megjegyezhetõ. Leleplezi tehát önmagát a szöveg, és ilyenképpen nehezebben vehetõ komolyan, ez a leleplezõdés megakadályoz abban, hogy belakjam magam a versbe. És ettõl fogva nehézséget jelentenek az olyan képek, mint "ürességre írt betûk", "sorsom Tantalosz kínjával frigyre meg" és a többi. Ezek a képek ugyanis (ha maradni akarok az induló gondolatoknál) ugyanígy az említett póz szükséges, magától értetõdõ kellékeinek tûnnek, és emiatt elég kevés önértékkel bírnak sajnos. Ha verset olvasok, szeretnék megtudni valamit belõle. Szeretném azt érezni olvasás után, hogy több vagyok, mint amikor belekezdtem. Ezerféleképpen tud nyújtani valamit egy vers, nem is lehet erre receptet adni. Ez a vers most keveset tud nyújtani, mert minden porcikája ismerõs, mert a beszélõ magára vett póza sok más hasonló vers pózaiból gyúródott össze. Nem a verset kiváltó hangulat eredetiségét, egyszeriségét kérdõjelezem meg ezzel, hanem a kifejezésmódot, amire sajnos túlzottan rányomják bélyegüket a régrõl ismerõs stilisztikai képletek. A "bõrõm alatt égnek régi szeretkezések" sorban érzek megmoccanni valami igazi személyességet, finomságot, azaz lehetõséget; kár, hogy ez a sor elsikkad a többi között. | 0 |
|
