Sarlós Erzsébet
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1.
| 2008.02.24 07:17 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Furcsadik típusú talál
|
| Válasz erre | Ennyire nyakatekerten leírni azt, hogy a sikátor macskakövén lépdelt, nem érdemes. Nem izgalmas. Sőt: van benne valami a bosszantóból (jogosan bosszankodik az olvasó, elég nyakatekert a világ, ne bonyolítsuk ott, ahol nem muszáj). Nyilván az is elg szórakoztató lenne, ha a postás, miután a kaputelefon felszól, imígyen jelentkezne be:
- Topánkodtam gyakori utamon kegyed figyelmét azért epekedvén, hogy önnön címére kalligrafált távoliságból érkező vékony, s ugyanakkor szokványos papírkényszerűsget tartalmazó, ugyanakkor hivatalos tekintéllyel megpecsételődött feladványt nyújthassak át, ha ajtóját a szokványosan kétszer csengetőnek beengedésével lehetőséghez engedi.
-- Mi a k.... anyád van?
-- Ajánlott levelet hoztam, a postás vagyok.
De lépjünk ezen túl. Nézzünk olyasmiket, melyeknek gyakorlati hasznuk is van:
- levetkőztünk csupaszra vs. levetkőztünk: döntetlen. vagyis a két kifejezés egyanazt a képzetet kelti az olvasóban. megint máshogy: a csupaszra elhagyható, mégsem veszik a mondatból semmi. s ilyen esetekben illik a tömörebb változatot választani (hacsak nem művészi hitvallás vagy szándékos időhúzás a cél, ami, ugye, általános iskolás foci szabályai szerint tizenegyes :) )
- az egymástól alig araszra nem megengedhető töltelék-sor. máshogyan: látszik, kiabál, hogy csak azért van ott, mert kellett egy sor, ami rímel az elsőre.
- a vers egyetlen érdekessége ez: felvettük egymás ruháit. Az LGT-nek van egy száma, Az embertelen dal, abban van ez a sor: szeretőt, hitet, iget cseréltünk. Ez, az LGT-s, azt kell mondanom, ha becsületes és következetes akarok lenni, több, jobb, elgondolkodtatóbb. Tudom, hogy nem az a történet, amit a maga verse idéz. De -- mint olvasót -- ez engem cseppet sem érdekel (nézze el, hogy ilyen kemény, s talán kegyeten vagyok -- minden olvasó kegyetlen -- kis rilkei allúzióval). Az olvasót nem érdekli a költő realitása, sőt: éppen az afölöttisége érdekli. Még akkor is, ha pletykát akar hallani annak életéről. A pletyka is mese. Nem valóság.
Ez a vers, sajnos, nekem nagyon nem tetszik. | 0 |
|
