L. Kovács Rózsa
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
18.
| 2010.09.06 18:29 | Viga Vendel - szerki -- meo | Boldogság
|
| Válasz erre | nem tudtam meg, hogyan "úgy" lépi át az óriás az óceánt, noch dazu az időt (természetesen nagybetűvel), de a János vitéz - ha nehezen is - eszembe jutott. valószínűleg az "úgy" az 'amíg' helyett van, illetve ha nem, akkor nehéz belátni az óriás lépése és az emberélet csorgása közti okozati kapcsolatot (de amúgy különben sem könnyű). én a kor (m. f.: nagybetűvel) fala ugyancsak mocskos lehet, még ha emberélte válogatja is. arról sem olvastam még, hogy a törpének köze lenne kánaánhoz (ez is m. f., de ez oké), viszont ugye Mózes is kívül rekedt. nem folytatom az élcelődést, hiszen én sem tudhatom, a nagy rohanásban milyen kikötő vár rám, inkább nézek valami szép után. már ha találok itt, ugye.
valamit a szöveg javára: legalább annyit tud, hogy: lép - tipeg - siet: ergo ne rohanj. csak azt tudnám, miből gondolja, Rózsa, hogy a lapos tanácsokat, egyáltalán: bármilyen tanácsot adó lakodalmas költészetnek létjogosultsága van? mert szereti a násznép? akkor is pöcse van a menyasszonynak. | 17.
| 2010.09.06 17:39 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Boldogság
|
| Válasz erre | Egyszer álmomban voltam egy Boney M koncerten, ahol iszonyatosan be-LSD-zve fénylő szivárványosnak láttam az összes afroamerikait. Aztán megszólalt egy rekedtes, bariton hang: "Nem fog fááájni..." És egy tűzoltófecskendőt toltak a bal fülembe, majd megnyitották. Az nem volt ilyen súlyos élmény. | 16. 15.
| 2010.08.28 21:32 | Kókai János - szerki -- meo | Kicsim
|
| Válasz erre | Kedves Rózsa,
az érzés nagyon szép, amit igyekszik megfogalmazni, de sajnos a mai világunkban ez így nagyon kevés a vershez.
Talán ismeri Karinthy novellát, amikor a kisfiú szeretné azt az egyszerű dallamot eljátszani, de ahhz végig kell csinálnia a cirkusz összes mutatványát, és legfelül egyensúlyozva lesz lehetősége rá végül.
Ennek az értelmezése nyílván több rétegű, de úy gondolom, hogy bizonyos dolgokat el kell sajátítani a költészetben is ahhoz, hogy ez a ősinte érzelem a közönség számára s átélhető legyen. itt ez nem történt meg. Az általánosság szintjén marad. Olyat fogalmaz meg, amit bárki megfogalmazna, vagy azt véli a társadalmi konszenzusban, hogy így kell gondolkodnia. De mi ebben az egyedi, csak az önre jellemző. Ebben viszonyban hol van ez? Erre kérdére kellene magában választ találni, kíméletlenül őszintén. És azt megírni. Revelatív erejű lenne. | 14.
| 2010.08.28 09:34 | Viga Vendel - szerki -- meo | Gaia
|
| Válasz erre | sok elvétés van a szövegben, kezdve az írásjelek használatával, mert hiszen gondolom, nem funkcionális, hogy a gondolatjel (itt ugyan csak kötőjel, de ez technikai malőr) előtt vessző van.
aztán a szórend, a szép és szabad magyar szórend nyaktekerése: „hova nem lép az, ki jót látni akar”.
egyeztetési (?) hibák: „ha minden homály takar”.
elképesztően mulatságos rímek, egyet kiemelek: láttán – Sátán.
ez a Gaia amúgy lapos, és nem is mozog. viszont van kettő belőle (ellenföld?), vagy talán magában beszél. jó tudni, ki mondja ezeket a klapanciás sületlenségeket, mert hiszen én is itt (a földön) élek. csak nem biztos, hogy abban az időben, melyesben e műv szerzője, akinek szövegéből, megvallom, egy kukkot sem értek, maximum annyit, hogy valaki tüzes vassal sütögetve akar tanítani. ez valóban dráma, de Héliosz mentsen meg ettől.
olvassa el a versét, Rózsa, mielőtt feltölti, s hátha meggondolja magát. | 13. 12.
| 2010.08.26 19:46 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Furcsa tánc
|
| Válasz erre | Több irónia, nagyobb távolságtartás jót tenne ennek a versnek. A színtiszta romantika ma egyszerűen nem hat a szívre. Mai kultúránk a naivitást a gyermeki világba, tündérmesékbe helyezi. A mai kor embere is érez, de eközben önmagát is figyeli, külső, nem elfogultan szerető kritikusként és az így szerzett megfigyeléseit egybe gyúrja érzelmeivel, így kerül az irónia, vagy szarkazmus szürkéje és feketéje az érző szív rózsaszínjei és sárgái közé. | 11. 10. 9.
| 2010.08.26 17:38 | Stiller Kriszta - szerki -- meo | Alkonyat
|
| Válasz erre | Rózsa, az első versszak még akár jó is lehetne, ahogy ellentétbe állítja a királyokat a koldusokkal, de a ragrímek agyoncsapják. Próbáljon meg jobb rímeket találni, és frappánsabban befejezni a verseit. | 8.
| 2010.08.25 22:36 | L. Kovács Rózsa -- re:
|
| Válasz erre | Köszönöm a hozzászólást. Lehet, hogy helyettesítenem kellene önmagam? De akkor már ki lennék én? Hol lenne az, hogy én? Miért gondolná úgy, hogy én már csak önmagamat helyettesítve lehetnék megfelelő? Kérdés, hogy egyáltalán átgondolta-e azt, hogy valakinek javasolhat-e olyat, hogy helyettesítse már önmagát valamivel? Egyszóval olyan rossz, ami én vagyok, hogy inkább tűnjek el? - Elnézést, ha egy kissé talán eltúloztam, de enyhén szólva sem esett jól ezen utolsó megjegyzése.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: kovácske t. jános | 7.
| 2010.08.25 17:19 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Magány
|
| Válasz erre | Rózsa, a magány kifejezése a művészetben örök téma. Nehéz is újat mondani ebben a témában, úgy ahogyan mások még nem tették meg. De éppen ezért könnyű is. Könnyű, mert sokféle nézőpont létezik, és sokféle eszköz. Mivel lehetne helyettesíteni a magány szót ebben a szövegben? Vagy akár önmagát? | 6.
| 2010.08.24 16:16 | L. Kovács Rózsa -- re: meo | Várj!
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mari!
Többször is elolvastam a hozzászólást. Megvallom, én úgy értékelem jó indulatú és segíteni akaró. Bár először egy kissé úgy is érzem, hogy egy csöpp "nem tetszés" is van benne (az idézett versre gondolok). Meg kell mondanom, anélkül, hogy magyarázkodnék, engem nem kötött az említett vers semmilyen
módon. Hogy talán hasonlít, az éppen megtisztel. Van, hogy az embereknek hasonló érzéseik vannak, de ezt nem azonos módon mutatják, - igazán ritka, ha mégis felfedezhető valami azonosság.
Megvallom az üzenet utolsó mondatai elgondolkodtatnak. Nagyon igaznak érzem, követendőnek és ugyanakkor nagyon nehéznek. Érdekes, hogy elolvasva végig futott bennem egy olyan érzés, hogy milyen kicsi is vagyok én. Nem tudok ettől szabadulni, - nagy falat egy verset megírni, nagyobb, mint azt valaki gondolná, - mint ahogy azt én gondoltam valaha. Jól megírni pedig egyenesen művészet. Művész pedig nem vagyok, soha nem tartottam magam annak. Én csupán "kontárkodom" ebben a műfajban, az igazi nagy vers bizonyosan nem az én tollamból ered.
Nagyon köszönöm a hozzászólást, - az őszinte szavakat. | 5.
| 2010.08.24 16:00 | L. Kovács Rózsa -- re: Alkonyat
|
Válasz erre
Előzmény | Már kijavítottam, mire elolvastam az üzenetet. Köszönöm.
Nem mindig figyelek oda eléggé, mikor formába kell önteni
a gondolatokat, - ez bizony hiba. De igyekszem jobban figyelni.
| 4. 3.
| 2010.08.24 15:47 | L. Kovács Rózsa -- re: Uram
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm Attila!
Megnéztem, és tényleg elírás volt, nagyon köszönöm, hogy észrevetted, már kijavítottam. Örülök, hogy szépnek tartottad.
| 2.
| 2010.08.24 15:40 | Szilágyi Attila -- Uram
|
| Válasz erre | Kedves Rózsa, én nem szerkesztő vagyok, csak észrevettem egy elütést, vagy csak nem értem: "Vagy sem segít már az emberen; " Javítani még most lehet rajta
Egyébként szép vers
Barátilag: Attila | | A fenti posztra érkezett válaszok: L. Kovács Rózsa | 1.
| 2010.08.23 18:58 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Várj!
|
| Válasz erre | Kedves Rózsa,
megboldogult orosz-angol tagozatos gimnazista koromban kívülről fújtam Konsztantyin Szimonov versét, természetesen oroszul, ma már csak Darvas Iván mosolyára emlékszem, amikor kívánságműsorok elnyűhetetlen celluloidjain dalolja:
"Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!"
Ma mondtam éppen valakinek, hogy belső érzelmi pátosz, túlfűtöttség nélkül aligha írna jót az ember lánya-fia, a lélek jó alapanyag az íráshoz. De mérsékelten kiereszteni. Leszorítani, visszacsupaszítani közléssé: ez sokszor problémát jelent. Jól kell sáfárkodni a belső értékekkel! | | A fenti posztra érkezett válaszok: L. Kovács Rózsa | 0 |
|
